Bán Imre
HORVÁTH JÁNOS EGYETEMI ELÕADÁSAI
A RÉGI MAGYAR IRODALOMRÓL
Horváth János az 1923. év õszén kezdte meg elõadásait a budapesti egyetemen. Elsõ egyetemi tanévét irodalmunk legrégibb, 1772-ig tartó szakaszának szentelte. Magam csak 1924-tõl léptem tanítványai sorába, de már elsõ éves hallgató koromban gondosan lemásoltam, s mindmáig õrzöm az 1923–24. tanév elõadásainak kompendiumát. Arra nem tudok visszaemlékezni, kitõl kaptam a jegyzetet; mint az Eötvös Collegium tagjának bizonyára könnyû volt hozzájutnom kiváló felsõbb évesektõl. A kivonat csak az elõadások lényegét, mintegy csontvázát tartalmazza, közzétételét mégis indokolhatja az a tény, hogy maga Horváth János errõl a korról, ily összefüggésben jóformán semmit sem publikált; tanulmányainak 1956-os kötetébe is igen válogatva vett fel régi irodalmunkra vonatkozó írásokat. Az érdeklõdõ olvasó látni fogja, hogy Tinódiról, Balassiról, Pázmányról, Zrínyirõl, Gyöngyösirõl igen figyelemre méltó megjegyzések hangzottak el.
Felvilágosításul feltétlenül közölnöm kell Korompay Bertalannak, Eötvös Collegium-i évfolyamtársamnak Barta Jánoshoz intézett levele alábbi sorait: «Mintegy saját szavaid ismétléseképpen, lerögzítem: ugyebár a Bessenyei-kor elõtti régi irodalom áttekintõ rendszerezésérõl van benne szó. Ez alighanem a megoszlás századai megjelöléssel nevezett kor áttekintése, amelynek ilyen meghatározását õ maga elõttem a Humanizmus megjelenése után elavultnak jelentette ki. Az sem lehetetlen, hogy Irodalmunk fejlõdésének fõbb mozzanatai egy kéziratban kibõvített részletét adta elõ. E korai tanulmánynak újra való kiadását barátai sürgették 1920 körül, ki is egészítette néhány helyen, de azután mégis letett publikálásáról.» Ma azonban Horváth János rendszerezésének minden darabja érdeklõdésre tarthat számot.
A jegyzet szövegét szó szerint adom, a túlságosan
tömör részekhez rövid jegyzetet csatolok, a teljesen
elmaradt filológiai apparátust a legszükségesebb
helyeken pótolom.
Studia Litteraria (Debrecen),
1964, 15–27. Horváth János szóban forgó
nagyszabású mûvét, amelybõl Bán
Imre «vázlatos jegyzetet» közölt, Korompay H.
János adta ki: