Csibiné Vravuska Eszter

A Felföld - és az 1849-től használt Felvidék - fogalma Trianon után összekapcsolódott a mai Szlovákia területével, sőt manapság többnyire ugyanezt a jelentést közvetíti a Felső-Magyarország kifejezés is. Ezek közül Felvidék szavunk a legfiatalabb, Kossuth használta először Észak-Magyarország jelentésben. A Felföld és a Felső-Magyarország nem pontosan ezt a területet jelölte. Felső-Magyarországhoz tartozott például Sopron és Vas vármegye, de kívül esett rajta Kassa városa. A Felföld és Felvidék mint tulajdonnév az azonos alakú köznévből alakult ki, jelentése 'hegyekkel, fennsíkokkal borított vidék'.

Tinódi Sebestyén kisbetűs írásmódjából ("felföld") arra is következtethetnék, hogy ő kizárólag mint a fent említett jelentésű köznevet alkalmazza. Ám a reformkorig a szókezdő kis- és negybetűk írásának még nem voltak szabályai. Számomra úgy tűnik, lokalizálható a használata. Nézzük, mely területekre vonatkozólag említi Tinódi Lantos Sebestyén. Budai Ali basa históriájában "Ali basa felföld tartománnak" rontására indul. A lantos nyolc vár elfoglalását énekli meg: Beszperim (Veszprém), Drégel (Drégelypalánk), Ság (Ipolyság, Šahy), Gyarmat (Balassagyarmat), Busa (Bussa, Bušince), Szécsén (Szécsény), Hollókő, Buják. A felsoroltak közül Drégely és Ság Hont, Gyarmat, Bussa, Szécsény, Hollókő és Buják Nógrád vármegyéhez tartozott. Tehát ezek közül csak kettő sorolható a mai értelemben vett Felvidékhez, Veszprém még csak a közelébe sem esik. De a Dunántúli-középhegységnek azt a részét, ahol Veszprém elhelyezkedik, Veszprémi-fennsíknak, a tőle délnyugati irányban elnyúló vonulatát pedig Balaton-felvidéknek nevezzük. Néhány földrajzi nevünkben tehát megőrződött a 'hegyekkel, fennsíkokkal borított vidék, magas fekvésű terület' jelentés. E jelentés alapján felföldi vár Tinódinál a veszprémi. Ság, Bussa és Szécsény az Ipoly menti síkságon, Gyarmat a Nógrád-medence közepén helyezkedik el. Veszprémen kívül csak Drégely, Hollókő és Buják vára épült magas fekvésű területre.

Ugyanerre a nyolc várra több helyütt történik még utalás a Krónikában. "Felföldi végházak hogy elköltek, csusztanak;" (Budai Ali basa históriája [Ördög Mátyás veszödelme], 179-180); " az felföldön [...] megvött sok végházakat" (Egri históriának summája, 49-52); "Az egész felföld elpusztul vala" (Egri históriának summája, 273-276). Felföldön tehát Tinódi Hontnál és Nógrádnál nagyobb területet ért, ha továbbra is elveszése miatt aggódik. Török Gábor úgy gondolja, Tinódi Felföld-fogalma nem egységes, hol bennefoglaltatik a Dunántúl területe is, hol csak a Felvidéket jelenti. Véleményem szerint viszont átmenetet jelent a köznév és a tulajdonnév közt, bizonyos mértékig helyhez köthető - az északi hegyvidék területéhez -, de nem szakadt el teljesen köznévi jelentésétől sem, ezért része például a Dunántúli-középhegység.

Az "Ördög Mátyás veszödelme" és a "Budai Ali basa históriája"

Az Ördög Mátyás veszödelméről szóló históriás éneket egyes Tinódi-kiadások a Budai Ali basa históriáján belüli résznek tekintik, más kiadások önálló műveként fogják fel, mint pl. Sugár István és Szakály Ferenc. A Budai Ali basa históriája az egyetlen a Krónikában közölt énekek közül, amely később önállóan is megjelent, 1592 körül, a monyorókeréki Manlius nyomdában. Ennek azonban egyetlen példánya sem maradt fenn, így nem tudhatjuk, hogy Ördög Mátyás története benne volt-e vagy nem. A Tinódi által összeállított 1554. évi kolozsvári Krónika-kiadás tartalomjegyzékében az Ördög Mátyás veszödelme külön egység. Azonban több bizonyíték van arra, hogy mégis a Budai Ali basa históriája "másod részének" szánta a szerző. Ezek a bizonyítékok egyrészt tartalmiak, másrészt tipográfiaiak.

Tinódi már bevett költői gyakorlata szerint járt el: először az akrosztichont szerkesztette meg, majd ehhez készítette el a mű szövegét. A versfőkből kiolvasható: HEREELT ALJ BASA VJTESSEGÉ NJJOLC VARNAK CASTÖLNAK | MEGNJÖRÉSÉ || AS EVRDEVG HADANAK BEV|LCIEN MÖGKEREVLESE || LJPPA, SÓLJMOS, SOLNOK ELVESESE, azaz: "Herélt Ali basa vitézsége, nyolc várnak, kastölynak | [kastélynak] megnyörése, || az Ördög hadának bö|lcsen megkerülése || Lippa, Solymos, Szolnok elveszése". Három témát jelöl tehát meg Tinódi az akrosztichonban: a nyolc felföldi vár megszerzését, Ördög Mátyás harcát, valamint három további vár ostromát. Ezeket a témahatárokat két függőleges vonallal jelöltem. Magának a históriás ének szövegének témakörváltásait egy függőleges vonal jelöli. Jól látható, hogy az énekszövegben mindig valamivel hamarabb kezdődik a kifejtés, mint a versfők által kiolvasható szövegben. Ha tehát leválasztanánk az Ördög Mátyás veszödelmét és önálló históriás énekként kezelnénk, azzal az akrosztichon megsérülne és értelmetlenné válna.

A Budai Ali basa históriájának laza szerkesztésére Bóta László is felfigyelt. Tinódi írja az utolsó versszakban, hogy ezt az éneket Kolozsvárott, könyvének nyomtatása közben szerezte. Bóta feltételezi, hogy az ének anyagát már korábban összegyűjtötte, hiszen két évvel korábbi eseményekről esik bennük szó. Az Ördög-epizódot korábban megírott külön éneknek tartja, amelyet aztán a többi anyaggal összedolgozott. Magam úgy hiszem, hogy bizonyos részei már korábban megszülethettek, de az akrosztichon fent említett csúszásai miatt nem hiszem, hogy Tinódi az Ördög Mátyás veszedelmét egészében elkészítette volna. Ali basa neve ebben a részben mindössze négyszer fordul elő, kétszer még azelőtt, hogy a versfőben áttérne Ördögre, majd kétszer az Ördög-epizód végén. Az epizód elején Ali utolsó említése után kezdődik az akrosztichonban Ördög neve. Feltételezem, hogy itt kezdődhetett az előre megírt mű, amelyet a Krónika megjelentetésekor más, már meglévő anyagokhoz igazított. Tartalmi-nyelvi szempontból úgy látszik, mégis egyetlen mű a Budai Ali basa históriája. Ennek formailag ellentmond a Krónika szerkesztése. Az Ördög Mátyás veszödelme ugyanolyan méretű betűvel szedett, mint az előtte álló Ali históriája. (A tartalomjegyzékben is önálló egység.) De e jegyzékben Tinódi (vagy a nyomdász) az Erdélyi és az Egri história 5, illetve 4 részét is külön és azonos betűtípussal írja (vagy szedi).

A Krónikában minden önálló szerzemény végén valamilyen lezáró formula található. Ez a formula lehet vizuális vagy nyelvi. Nyelvi például a vers szerzésének és időpontjának a megjelölése. Ez az Ördög Mátyás veszödelmének végén megtalálható, viszont a Budai Ali basa históriájának szorosan vett változatában nincsen meg. Szintén nyelvi lezáró formula egy-egy olyan szó, mely szövegek befejezésére szolgál. Ilyen a Krónikában a "Finis" és az "Amen". Ezzel a megoldással Tinódi a tárgyalt históriás ének egyik részének lezárásakor sem él. Vizuális záró formulának tekintem a szövegvégi metszeteket. Ezek a záródíszek feltehetőleg Jacobus Lucius munkái, ő lehetett az, aki a kezdetektől fogva a kolozsvári nyomda számára dolgozott. A Sugár András kiadásában megjelent Budai Ali basa históriája éppen egy ilyen, a Krónikából vett metszettel zárul, ez után következik különálló műként Ördög Mátyás veszödelme. Pedig a záróformula hiányának a Krónikában éppúgy megvolt ebben az esetben a funkciója, mint ahogy megvolt a funkciója a záróformula létének a kötet más darabjainak végén.

A Tinódi Sebestyén által is felügyelt, 1554. évi kiadásban a két rész között semmiféle lezáró formula, sem nyelvi, sem vizuális nem található. Egy mű esetleges széteső szerkezete még nem indokolja annak darabokra szedését. Ezen érvek alapján indokolatlannak tartom Budai Ali basa históriájának erőszakos kettészakítását, mely a szerzői szándékkal ellenkező eljárás.

Szövegkiadások és szakirodalom

Balassi Bálint és a 16. század költői, I-II, kiad. VARJAS Béla, Bp., 1979; DÉZSI Lajos, Tinódi Sebestyén, Bp., 1912 (Magyar Történeti Életrajzok 28); HORVÁTH János, A reformáció jegyében, Bp., 1957; Uő., Egy magyar versbeli mondatképletről = H. J., Tanulmányok, Bp., 1956, 593; JUHÁSZ Dezső, A magyar tájnévadás, Bp., 1988 (Nyelvtudományi Értekezések 126); KISS Lajos, Földrajzi nevek etimológiai szótára, I, Bp., 1984; KNIEZSA István, A magyar helyesírás története, Bp., 1959, 32-33 (Egyetemi Magyar Nyelvészeti Füzetek); KÓSA László, FILEP Antal, A magyar nép táji-történeti tagolódása, Bp., 19782; PECZ Vilmos, Ókori lexikon, II, Bp., 1902; RMKT, III, kiad. SZILÁDY Áron, 1881; TINÓDI Sebestyén, Cronica, Kolozsvár, 1554, hasonmását kiad. BÓTA László, Bp., 1959 (Bibliotheca Hungarica Antiqua); TINÓDI Sebestyén, Krónika, bev. SZAKÁLY Ferenc, kiad. SUGÁR András, 1984 (Bibliotheca Historica); TÖRÖK Gábor, Felföldizmus, Magyar Nyelv, 1960, 216-219.