Apró Ferenc

Dankó Pista és Krúdy Gyula dedikációi Tömörkény Istvánnak

Egyazon városban, Szegedén laktak, épp ezért nem tudjuk, hogy mikor ismerkedtek meg. Dankónak 1883 őszén jelent meg az első kottásfüzete, benne a Nem jó mindig, minden este a fonóba eljárni című csárdásával. Tömörkény - ekkor még Steingassner - István első írása 1884. november 16-án látott napvilágot a Szegedi Híradóban, és 1886. március 1-jén ugyanide lépett be belső munkatársnak.

Ahhoz is idő kellett, hogy Dankónak annyi dala jelenjen meg, hogy fölfigyeljenek rá. Tény, hogy 1886-ban a Szegedi Napló vacsorát adott a tiszteletére. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha föltételezzük, hogy az író és a dalszerző, Pósa Lajos társaságában ismerkedhetett meg. De nem az Iskola (ma: Oskola) utcai Hungária Szálló kávéházának Pósa-asztalánál, hanem valamelyik vendéglőben, talán a Pille-kertben, ahova Dankó kisegíteni járt. A sikert-sikerre halmozó nótafa csak később, Pesten lett a Rákóczi úti Orient Pósa-asztalának a tagja...

Tömörkény és Dankó hamar jópajtási viszonyba került. Amikor az író 1888 őszén három kis évre berukkolt, szeptember 24-én nagy társaság búcsúztatta. Dankó két ütemnyi kottával és három sorral kedveskedett az írónak, már 22-én. Csongor Győző Dankó-füzetéből (1958) közlöm:

Kedves Pistám!

Ha valamikor eszedbe jutok abba a vad országba, dalold

el a "Hej korcsmáros" nótám [,] megtalálsz benne engem is [,]

a nótát is [,] meg a korcsmát is. itt van nesze:

[Itt következik a két ütemnyi kotta]

Dankó Pista

Tömörkény 1894-ben megnősült, gyermekei születtek (1895, 1897), író és vezércikkíró volt, a múzeum és könyvtár igazgatója lett (1904), nem lehet kétséges, hogy jópajtási viszonyuk lazult az idővel.

Nem sokan tudják, hogy Dankó színműírással is próbálkozott. 1893 végén jelent meg Szegeden Traub Bernát és társa kiadásában A Pataki leányok című háromfölvonásos darabja. (Először Pécsett mutatták be, az év július 16-án.) 1899-ben került a boltokba a Cigányszerelem, a pesti Nágel Ottó kiadásában.

Ez évben látott napvilágot Budapesten - az Algyőn játszódó - három fölvonásos "eredeti népszínműve", A halász szeretője, szintén Nágel Ottó kiadásában. (A Városligeti Színkör mutatta be május 31-én.) Az egyik példányát Tömörkénynek dedikálta:

Tömörkény Pista druszámnak

szíves emlékül Budapest

1899 nov 28

Dankó Pista

Krúdy Gyula 1914 március végén, április elején mintegy tíz napot töltött Szegeden. Ekkor már a legismertebb íróink közé tartozott, mintegy negyven kötet hirdette színes írásművészetének kivételes voltát. A Szegedi Napló április 3-i névtelen cikkét - Péter László szerint - Móra írta: "A költő, lehajtott fejében emlékek gazdag kertjével itt van a városban, és meleg, mély szemét egy hete nyugtatja már rajta... A város nem érzi meg, hogy király bolyong most benne, ... mert ha érezné, fehér lánykezek szórnának gyöngyvirágot eléje, és hozzá szálló asszonyálmok tennék parazsallóvá aluvóvánkosát. Nem baj, a költőt szeretik itt azért, csak halkan és mondatlanul, mert őt csak úgy lehet igazán szeretni - ám a költő megérezte-e a lelkét ennek a városnak...? Szindbád méla nyírségi szeme előtt szeretném, ha megcsillant volna belőle legalább annyi, amennyiből kifutná egy Szegedről való nemes és finom fametszet."

Valószínű, hogy Krúdy (csak) ekkor ismerkedett meg Tömörkénnyel. Tisztelte, becsülte, 1917-ben kétszer is írt róla. Tömörkény című nekrológjában így hajtott fejet: "Petőfi volt, de prózában írt. Szegedi paraszt volt, de verset érzett, költeményt mondott. Nemzetünk kincse volt... A magyar parasztról alkotott mitológiát, amely paraszt meghalt hazája védelmében a földért, amely nem az övé... s most egy csöndes mozdulattal eltávozott maga is gyönyörűséges költészete után, a magyar mitológiába." (Magyarország, 1917. ápr. 25. = Emlékkönyv Tömörkény István születésének centenáriumára, szerk. K. S. I., Péter László, Szeged, 1966, 147.)

Tömörkény halotti maszkja című írásában a szegedi napokra emlékezett: "a múzeumában beszélgetett, és egy hiúságmentes házigazda rövid megjegyzéseivel mutogatta a szegedi régi életre vonatkozó gyűjteményeket... A mozdulatai, a járása-kelése, a beszélgetése egy gondos, de nem fanatikus ember jelvényei... Egy jóízű hivatalnok-ember könnyedségével beszélt a dolgokról... Pontosan kell elvégezni a tennivalókat a irodában, mert ez nem tréfa, s ingyen nem fizetnek senkit." (Magyarország, 1917. ápr. 30. = Uo. 158.)

Krúdynak 1915 januárjában a Singer és Wolfner kiadónál jelent meg A 42-ős mozsarak című háborús regénye. Egy példányát Szegedre postázta:

Tömörkény Pistának,

emlékül a szép szegedi napokért.

Igaz barátsággal

Krúdy Gyula

1915. január

Mindhárom dedikált mű Monostori Dezsőnek, az ismert szegedi antikváriusnak és könyvbarátnak a gyűjteményében van.