A legismertebb magyar vers, Kölcsey Ferenc Hymnusa tiszai tájolású. A magyar nép zivataros századait dicsõ tettek és hódítások elõszámlálásával: a honfoglalással, törökellenes küz delmeinkkel, Hunyadi Mátyás bécsi bevonulásával idézi meg. Kölcsey büszkeséggel tekint szét a honszerzõk országán. A dús, gazdag, szép és szent hazát láttatja:

Õseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.

S merre zúgnak habjai
 Tiszának, Dunának,
Árpád hõs magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezején
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szõlõvesszein
Nektárt csepegtettél.

Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát 
Bécsnek büszke vára.

Kölcsey történet szemléletét a hagyományos hun-magyar azonosságtudat élteti. Bendegúz Attila apja; az õ vérébõl eredeztetik krónikásaink Álmost, Árpád apját. A Hymnusban a Kár pátok, a Tisza és a Duna országjelképei is egy hun-kun országrésszel, az alföldi Kunsággal egészülnek ki. Amit a Hymnus még számon tart a történelmi ország jelképi erejû tájai közül, az a Hegyalja "Tokaj szõlõvesszejével".

Figyelmet érdemel a Tisza, Duna sorrend. Metrikai oka nem lehet, hogy Berzsenyi Magyarság címû versének "országos Duná"-ja helyett Kölcsey a Tiszát veszi elõre. Lehet azonban tör téneti logikája, hiszen a honfoglalók kelet felõl jöttek. A Duna szimbólumhordozó elsõbbsége azonban még így is érvényesülhetne, senki nem kérné számon a Tisza második helyre sorolá sát, hiszen ez nagyságrendi igazság is. Kölcsey itt egy ugyanolyan determináció lélektani késztetésének lehet a kiszolgáltatottja, mint Berzsenyi a maga Pannóniájával, Dugonics a Ti szájával és a Szegedjével. A Hymnusban a Tisza ártatlan elsõbbsége némiképp tehát meg súlyosbul az "országos Duná"-hoz mérve. Tény azonban, hogy a honfoglalók elõször a Tisza felsõ folyásának tájait vették birtokba; azt a vidéket, ahol maga Kölcsey is született.

Cseke (Szatmárcseke) északi határát Tisza-víz mossa, délrõl pedig karnyújtásnyira tõle Kölcse falu, a nemzetség õsi szálláshelye. Cseke, a szülõhely és a Kölcse nemzetség szerepel nek a honfoglalás korai irodalmi dokumentumaiban. Anonymus - aki szintén errefelé, a Bor sod-hegyaljai részeken látta meg a napvilágot - említi krónikájában Ond vezért, Ete apját, "akitõl a Kalán és Kölcse nemzetség származik". Az 1526 körül lejegyzett Pannóniai ének pe dig Csekére utal - ha ugyan ez a Cseke beleillik a honfoglalás itineráriumába -: "Árpád juta magyar néppel, / Kelem földén a Dunán elkelének, l Az Csekén õk csekének,l Az Tétémben el feltetének."' Kölcsey büszkén hangot is adott Anonymussal nyomatékosítható származástuda tának: "Büszke magyar vagyok én, keleten nõtt törzsöke fámnak, / [...] Kölcsey nemzetség, Ete hû maradéka, kit egykor / Don hullámi körül, a Hét magyar egyike, hõs Ond, / Lángölelés zálogja gyanánt neje karjairól võn. / Vigan laktanak õk rohanó Tisza partjai mellett, / S hol va don árnyak alatt barnán viszi habjait a Túr" (Kölcsey, 1831 ).z

A Hymnus tiszai tájolása ekképpen "keleties" látásmód a Tisza és a Hegyalja elsõbbségé vel, a Kunság hangsúlyával és a pannon Dunántúl mellõzésével. Hadd emlékeztessek ismét Berzsenyi felfogására: "hazánk / Szerzõje Árpád a Duna partjain" / "ontott bajnoki vért" (Ke sergés, A magyarokhoz), "Árpád gazdag arany hantjai" ott terülnek el, "hol szõke vizét a Du na rengeti" (Magyarország. "Dunaiság' ="Tiszaiság" rejtett vitájának volnánk tanúi a Ma gyarország és a Nymnus országjelképeit és azok hierarchiáját számbavéve? Csokonai is A Du na nimfájához ír verset. Kölcsey Rákos nimfájához fordul, s abban az "országos" jelkép a Rá kos mezõ: a hajdani országgyûlések színhelyét jelenti. Petõfi majd éppen Kölcsey szülõföldjé nek leíró remekléséhez veszi tárgyul A Tiszát, de a Hymnus jelképisége nélkül. Kiskunság-ver sei is megmaradnak a maguk terein lobogó tájszeretetükkel. Hogy Kölcsey együtt határoz meg hazát a két nagy folyóval, és jelzõiktõl tartózkodik, mégsem feltétlenül vita Berzsenyivel, in kább talán megfontoltságára vall, mert nincs nyoma, hogy a Tiszát az elõresoroláson túl a Du na hátrányára mitizálná. Kölcsey szegény "szatmári adózó népe", akiknek polgári státuszáról álmodozott, ott élt a Tiszaháton. Berzsenyi dunaisága (lásd Kazinczyhoz írt 1811. évi levelét) mélyebb tradícióra, a pannon urbanitás tudatára épült, a Duna jelképiségével egy Janus Panno nius óta eleven hagyományt követett. A "mezei szorgalomról" értekezve azonban neki is a fe udalizmus lebontandó falaiba kellett ütköznie, mint Kölcseynek. Ami elválasztja õket, keve sebb, mint ami összeköti, lettek légyen bár irodalmi ellenfelek. Dunaiságnak és tiszaiságnak nem õk a végletes képviselõi, hanem azok, akik kirekesztõ, szembeállító vagy csak abszoluti záló ideológiául használták ezeket a fogalmakat.

A magyar költészetnek Csokonai és Arany között nincs "Hölderlin"-je, aki a nemzeti címe rünkben jelképi erejükkel jelen lévõ magyar folyóknak olyan költõi szimbolikát-emblematikát adott volna, mint adott Hölderlin a Rajnának, Dunának-Isternek, a Neckarnak, Germánfa és Európa folyóvizeinek. "A mindenséget átfogó tekintetû látnok földrajzi jelképekben fejezi ki magát, országok, világrészek, folyók és hegyek gondolatokat és érzéseket jelentenek" - állítja az elragadtatott Szerb Antal, hozzátéve: "Csak a görög tragikusok és a magyar Berzsenyi tud tak ebbe a magasságba feljutni rajta kívül." Valóban, legfeljebb Berzsenyink formátuma és al kata rendelhetõ Hölderlin mellé, talán ismerte is valamiképp, hiszen a Hálfte des Lebens és a Majláth-óda oly rejtelmesen összehangzik.' Berzsenyi Magyarország ódája és Kölcsey Hymnusa kivételével a XVIII-XIX. századi magyar folyóvers (jóllehet a Hymnus nem nevez hetõ annak) inkább leíró költemény (Bessenyei: A Tiszának reggeli gyönyörûsége, Verseghy: Külsõ Szolnok, Petõfi: A Tisza), barokk hagyományt folytató mitologizálás vagy alkalmi lelke sítõ vers (Csokonai: A Duna nimfája, A Duna), netán hazafias allegória (Kölcsey: Rákos nim fájához). Nekünk esõverseink vannak, árvízkönyvirodalmunk van; folyóverseink sem "min denség-himnuszok", nem "titkos nagy világerõk" látomásai (Szerb), hanem festõi deskripciók, vagy kopárabb helyrajzok, s politikai eszmék, célok lenyomatai. A Duna vallomására és A Du nánál megszületésére Adyig és József Attiláig kell várnunk. A Duna a barokk és a romantika határán a "szent" hazát, Magyarországot jelentette. Trianon traumája táján "boldogtalan kis or szágok", "fél-nemzetecskék" gondjait és szemetét fogadja hullámai közé: a Duna jelkép poli tikai adhortáció is.

JEGYZETEK

Cseke, Csege nevû helység sokfelé található Magyarországban. Vö. FÉNYES Elek, Magyarország geographiai szótára, I, Pest, 1851, 207-208, II, 259 (Kölcsét "a magyarok bejövetele óta maig is virágzó Kulchey nemzetség bírta").

KÖLCSEY Ferenc Összes mûvei, I, kiad. SZAUDER Mária, SZAUDER József, Bp., 1960, 156, 1297. Vö. még SZAUDER József, Kölcsey Ferenc, Bp., 1955, 166-167. Lásd Kölcseynek Kállay Ferenchez írt levelét is (1815. október 7.): "A körny, melyben lakom, el van dugva szem elõl, szép, de vad s felette magányos. Egyfelõl a Tisza foly; másfelõl a Túr, mely itt amabba szakad, s minket a torkolatban hagy laknunk. Egyfelõl nagy erdõk körítenek, másfelõl nyílás esik, s láthatárain kat a máramarosi bércek határozzák." KÖLCSEY Összes mûvei, IIL, id. kiad. 207. Ez a leírás teljesen Petõfi Tisza-versének topográfiája!

Szerb Antal, Babits, Weöres, Somlyó György meggondolásait idézem a Hölderlin-Berzsenyi kérdésrõl: K. S. L, " Vas vármegye füstöt vetett... " I. Weöres és Berzsenyi, Bár (Szombathely), 2000/1., 21-37. Lásd még Gesztenyefalevél a niklai kertbõl. Gyöngyösi és Berzsenyi szõke Dunája, Iris, 2000/2, 45-49.