Mihályi Patrícia

Egy Berzsenyi költemény lehetséges

kontextusa

Magyarország: az ígéret földje

Ezek a bőségversek, tágabb értelemben egyszersmind nemzeti jelképverseknek is tekinthetők. Bennük ugyanis a haza mindig szent föld, szakralizált táj. Vagyis az ígéret földje, Kánaán valamiképp. Olyan attribútumokkal jelenik meg a haza, mint termékeny vidék, szép táj, ahol az ott élők és a természeti környezet között harmónia uralkodik, más szóval: Isten áldotta föld. A bőségversek kanonizált nemzeti jelképverseink, a Himnusz és a Szózat rokonai, előzményei. Itt, a nemzeti identitástudat kontextusában lehet elhelyeznünk Berzsenyi Magyarország című költeményét is:

Árpád’ gazdag arany hantjain oh Hazám!

Céresnek koszorús homloka illatoz

Termekeny mezeid mennyei harmatok

Itt Edent mutato sorhegyek oldalin

Bacchus tölt poharat, ’s néked az isteni

Itt Arcádia zöld halmai nyillanak,

Hol Pán leg jelesebb barmok után dalol.

Barmok! Millyeneket boldog Arabia

Nem látott sem egyébb nemzet az ég alatt

Kárpátidnak arany gyomra kevély Perut

Minden jót valamit hint az Olimp Ura,

Minden jót, valamit Tellus az emberi

Táplálásra teremt néked, az Istenek

Kik mind annyi Atyák és kegyes Istenek,

’S kiknek Tronusokon Trézia lelke leng.

Törvény, nem hatalom kénnye uralkodik

Óh bár vajha kies gyöngy koszorud között

Még eggy illatozo ró’sa fakadna ki;

Szállnának le reád Grecia isteni,

A’ Nagy Mestereket, ’s bölts tudomanyokat.

Akkor Tsillagokat hatna Kevély fejed,

’S el bámulna reád a’ Zenit és Nadir.

[Sömjén, 1799 körül]

A Magyarország irodalomtörténeti beágyazottságának ugyanis a felvilágosodás és a romantika hazafias versei, illetve a humanista dicsőítő költemények csak laza keretét adják. Legközelebb Gyöngyösihez áll: a Palinodia Hungariae, az az Maga gyámoltalanságát kesergő, és abban a Kardos-Griffnek szárnya alá folyamodó Nympha élénk színekkel festi a haza nyomorúságát. A kesergő nimfa – mintha a Berzsenyi-képek negatívját látnánk – antitézisekben méltatja Magyarország termékenységét, gazdagságát, dicsőségét. Egymás mellé helyezve a két verset, meglepően sok összecsengő sorra bukkanhatunk (a Gyöngyösi-idézetek zárójeles számai a szakaszokat jelölik):

Céresnek koszorús homloka illatoz Mint a bimbós Tavasz illatos füvekkel

vagy az kalászos Nyár sok buza szemekkel (18)

Ceres-is fel-vészi el-vetett Sarlóját (68)

Bacchus tölt poharat, ’s néked az isteni Szőleit Bacchus-is szépen mivelteti (69)

Itt Arcádia zöld halmai nyillanak Látok egy dombocskát zölddel bé-boritva (8)

Hol Pán leg jelesebb barmok után dalol Pán-is meg-tért göblyét bizvást legelteti (69)

Kárpátidnak arany gyomra kevély Perut Aranyod s-ezüstöd jobban bővelkedik (71)

Törvény nem hatalom kénnye uralkodik Törvény a kezekben, kard az oldalokra (21)

Törvény, s-fegyver illik egyaránt markában (60)

Még egy illatozo ró’sa fakadna ki; A Rósa nem példáz mást, hanem tégedet

Szállnának le reád Grecia isteni

A’ Nagy Mestereket, ’s bölts tudomanyokat Az szép Arsoknak-is meg lesz Oskolája (70)

Ezeket a megfeleléseket a Badics-kiadás nyomán találtuk; hosszú lista, de még nem teljes. Kőrizs Imrétől tudjuk, hogy Berzsenyi a Dugonics András szerkesztette Gyöngyösi-kiadást forgatta. Dugonics szövegközlésének a Badics-kiadástól eltérő alakjait is figyelembe véve még teljesebb lesz a fenti párhuzamkatalógus. Az írásjeleket, valamint a nagy-, és kisbetűzést most figyelmen kívül hagyva, kizárólag a tartalmi eltérésekre koncentrálva újabb két összecsengő sorra lelhetünk (az idézés rendje: Dugonics–Badics): “nagy folyó vizednek” – “négy folyó vizednek” (66); “’s tanult is bölcsességgel” – “s tanultt bőséggel” (58) [a griffről van szó]. Dugonicsnál tehát egy a folyó és bölcs a tanulás, ahogyan a Berzsenyi is csak a Dunát szerepelteti, s nagy mestereket és bölcs tudományokat emleget. Ennyi éles hasonlóság nem lehet véletlen. Biztos, hogy Berzsenyi előtt ott volt – mint Kőrizs Imre kiemeli – a Költeményes maradványok, benne nem csak a Palinodia, de a Porábul megéledett Phoenix és a Murányi Vénus is; fordulataik, képeik a Kesergésben térnek vissza. Gyöngyösi hatása vitathatatlan. Nemcsak incipitjük, a “szőke Duna” közös; annyi más egyezés is van bennük.