Laczkó András

SÁRKÖZY, KOVÁTS, KAPOSVÁR

Sárközy Istvánnak – akit Csokonai életrajza kapcsán már az iskolai irodalomkönyvek is megemlítenek – kulcsszerepe volt Kováts József irodalmi hírének alakításában. Közel érezhette magához Kovátsot a református vallás, illetve a református kollégiumi oktatás miatt is. S méginkább azért, mert neki is voltak költői ambíciói (évtizedeken át vezetett verses naplót). Sárközy István (1759–1845) a család kisasszonydi ágából származott (Kisasszonydon is vendégül látta Csokonait, aki a hagyomány szerint, ott a Sárközy-kúria előtt álló tölgyfa alatt írta A magánossághoz című ódáját.) A legtöbb köznemesi ifjúhoz hasonlóan Sárközy is két úton képzelte pályájának alakítását: a jog területén, illetve a katonaságnál. 1781-ben magánhadapródként belépett a 33. gyalogezredbe, és őrmesteri rangot kapott. Ekkor kezdett el verselni, szép hosszú címekkel, mint az Első ének, melyet katonává létemkor Pozsonyi utamba Oroszvárott a vendégfogadóba csináltam. Egyik strófáját sem idézem, Sárközy még gyenge mesterkedőnek sem nevezhető a költészetben.

Sárközy elsődleges célja az volt, hogy felvételt nyerjen a nemesi testőrségbe. 1781–83 között többször járt Bécsben, s ott megismerkedett Bessenyei Györggyel. Erről keveset árult el naplójában, csupán egy verset őrzött meg ezzel a címmel: Bessenyeitől tanult keserves nótára csinált egynéhány versek, melyet egy ablakban írtam hamarjában. A testőrségbe nem vették fel. 1783 után Pest-Budán egy ügyvédi irodában gyakornokoskodott, ott ismerkedett meg Kandó Józseffel. Pestről Pécsre került, ahol gróf Széchényi Ferenc segítette tanulmányai befejezését. A napló bejegyzése szerint 1786 márciusában jött Kaposvárra (s megválasztották megyei aljegyzőnek). Kandó József baráti levelei és egy Debrecenből megszerzett kollégiumi énekeskönyv ösztönözték Sárközyt rigmusok, verses levelek írására. Sárközy szerint Debrecen nem volt olyan messze – ahogyan Vitéz látta – Somogytól. Hiszen rendszeresen találkozhatott a Balaton északi vagy déli partján Horváth Ádámmal. Sárközynek egy Kandó József házasságkötésének hírére készült verses üdvözlete 1793 októberében készült, amikor Horváth éppen a Sárközy-kúriában vendégeskedett. A debreceni diákköltészet hagyományait követi, de vaskos erotikájából hiányzik Kováts József költőisége:

Mi lett Kandónak? míg mi ezt koholjuk (Echo) juk

Mi? még mi a verset mérjük? s kostoljuk, (E) juk

Jóska már a lyukat jól ismeri (E) méri

Hijába, de fenékig ha nem méri? (E) éri

Alul a len cseppüt bár kuszálja (E) szája

De ha mégis Jóska jol találja (E) álja

Az 1790-es évek végén Sárközy pártfogásába vette Csokonait. Többszörös segítséget adott neki: kinyitotta könyvtárát Vitéz előtt, és a maga könyvtárának megszerzett minden hozzáférhető Csokonai-kötetet. Amikor Kazinczy sírkövet óhajtott állíttatni Csokonai emlékére, akkor Sárközy – Kováts Józsefhez hasonlóan – “feliratot” írt a monumentumra:

Sirjatok Poéták, Sirjatok!

Ki száradt Hippocren forrása:

S amaz Oceánról irjatok

Ujj Éneket, mert áradása

Mert Nagy Lélek tére meg oda

CSOKONAY Vitéz Lelkébe –

Mert vólt, de nincs több Apollótok. –

Nem Poéta s igy hozzák közi

nints még is sirattya Sárközy.

Az irodalmi közvélemény Sárközy István egyik 1809 tavaszán írt leveléből értesült Kováts József életének utolsó évéről és haláláról. (Lásd KazLev, VI, 1895, 217–221.) Eszerint: három református fiatalember, egy rektor, egy nótárius és egy káplán szomszédok voltak és összejöttek egy kis “rekreatióra”. S hová mehettek volna? A szőlőhegyre. Ott felhevültek és pipázva indultak haza. S valahol találkoztak a “kisördöggel”. Ugyanis, amikor a somi “pápista” templomhoz értek, akkor ez a “kisördög” behívta őket. Ott bent – Szinnyei József szavával – “dévajkodtak”. Sárközy szerint ez abból állt, hogy gyertyát gyújtottak, pipáztak és egyetlen darab gyertyát zsebrevágtak. Majd valaki a kórusból figyelmeztette őket, ezt azért már ne csinálják. (A történetnek van durvább változata is, de sem arra, sem erre nem találtam közvetlen forrást.)

A három fiatal ellen azonnal “criminalis actio” indult. Ezt Sárközy tompítani igyekezett, de nem járt sok eredménnyel, ugyanis gróf Széchényi Ferenc tetszését Kováts József versei nem nyerték meg. Hiába írt a főispánnak személyes “instantiát” Kováts a börtönből, semmi könnyítést nem kapott. Merthogy: “Ordo Juris amnestiam in nullius favorem”. (Azaz: a törvény rendjében nem lehet jó híre az amnesztiának.)

Kováts, aki két társával “vasat pengetett” a kaposvári vármegyeház tömlöcében, nehezen viselte, hogy Sárközy két akciója és az ő személyes kérelme nem hozott kedvező fordulatot az ügyében. Szinnyei József életrajzi lexikona megemlíti azt a lehetőséget, hogy éhséggel vetett véget az életének. Sárközy viszont azt írta Kazinczynak, hogy “szíve fájdalmába lassú hideglelésbe, fonnyadásba esett”. Majd a levélírás időpontjához képest “circiter hat hétre” meghalt.