FALUDI FERENC “ÚJDON ÚJ POLICIÁ”-JA

DUGONICS ÁTIRATÁBAN

Az újdon új politziát

Ha kívánod ü ü ü:

E világnak praktikáját

Ha nem bánod ü ü ü.

De vigyázva kell szóllanom,

Trala trilom tralala:

Sokat is félbe harapnom,

Ne talántan ü ü ü.

Mostani világnak dolga

Csak ollyan, mint ü ü ü.

Ebben mindjárt lészen szolga,

Ki minden színt ü ü ü.

Ki mindenkor akar nyerni

Trala trilom tralala:

Akartva is kell veszteni,

De azonban ü ü ü.

Ki nem tud jól levet csapni,

Mindenképen ü ü ü.

Magas polczra nem fog kapni,

Hanem szépen ü ü ü.

Szemmel, szóval csalogassad,

Trala trilom tralala:

Szívedet ki ne mutassad,

Hanem egy kis ü ü ü.

Ábrázatod változtassad,

Kedvedet alkalmaztassad,

Néha mérget is kell falnod,

Trala trilom tralala:

Azokat is csókolgatnod,

Kiket inkább ü ü ü. […]

Négyesy László kiadása szerint (1906) így szól Faludi híres lettrikus verse (még további hat strófája van), amelyben az ü ü ü, Trala trilom tralala hang és betűsorok tetszés szerinti szöveggel helyettesíthetők. “A teli szájú populáris politikai ígérgetés szatírája” igen népszerű volt (már Révai Miklós 1787. évi Faludi-kiadásába belekerült): átdolgozva lemásolta ifjúkori versesfüzetébe Dugonics András is (OSZK Quart. Hung. 235). A Dugonics-versfüzet magyar énekeit a pályakezdő Bálint Sándor adta ki (Irodalomtörténeti tanulmányok, Szeged, 1935). Sajnos, hibásan olvasta (vagy sajtóhibával közölte) a címet Canciónak Cantio helyett. Nem tűnik ki a Bálint-féle közlésből az sem, hogy Dugonics sorok utáni vonalkái pontosan egy-egy behelyettesítendő szótagot jelentenek; ezeket tehát nem szabad egységesen háromra csökkenteni. (Lásd Faludi három [3] ü, ü, ü, és hét [7] Trala trilom tralala szótagját.) Amikor Zemlényi Attila, a Policia első hat részének vak- és üres sorait kiegészítette (Iris, 1994/2–3., 71–72), ezekre gondosan vigyázott: “Noha mindjárt ü ü ü: Noha mindjárt méze folyt, Mert az is már ü ü ü: Mert az is már préda volt. Trala trilom tralala: Hidd el, csaknem álomkincs.” Faludi és Dugonics változatának fő különbsége a formájuk. Faludinál nyolc és hét szótagos sorok váltakoznak. Dugonics nem a formára, hanem a szavakra helyezte a hangsúlyt. Elhagyta a homályosító részeket, helyettük szótagszámuknak megfelelő vonalkákat húzott, melyeket Bálint nem kísért figyelemmel. Kisebb szóeltéréseken, ragozáson, sorrenden kívül a versek utolsó versszaka üt el egymástól legjobban.

Policia: “Jaj! ki illyen rút marhával, / Halgassunk, mert ü ü ü”; Cantio: “Jobb azért légy csak magadban, ne is szólj már – – –.”

HEISER KRISZTINA