SOROS ALAPÍTVÁNY Vissza a fôoldalra

[Pályázatok] [Egyéni mûvek] [Seregélyes] [Arcok] [Fotóalbum] [A könyv]



DROGPROBLÉMA  MAGYARORSZÁGON

 
 
“...Egész utcákat szenteltek az ópiumnak... Az ópiumszívók alacsony deszkaágyakon nyújtóztak végig... Ezek voltak az igazi vallásos kegyhelyek Indiában... Nem volt bennük fényûzés, kárpitozás, selyemvánkos... Mindben csak festetlen deszka, bambuszpipák, kínai cserépfejtámasz... Olyan tisztesség és szigor levegõje lebegett bennük, amit hiába kerestünk volna a templomokban... Az álomban szendergõk nem mozdultak, zajt nem csaptak... Elszívtam egy pipát... Nem éreztem semmit... Fojtott, langyos, tejszerû füstje volt... Elszívtam négy pipát, és öt napig beteg voltam tõle, a hányingerrohamok a gerincembõl jöttek, az agyamból ereszkedtek alá... És gyûlöltem a napfényt, a létet magát... Az ópium büntetése... De ez nem lehet minden... Annyit beszéltek, annyit írtak róla, annyit kutattak táskákban és bõröndökben, hogy elcsípjék a vámnál a mérget, a híres szent mérget... Le kellett gyõznöm az undoromat... Meg kell ismernem az ópiumot, ki kell tudnom a titkát, hogy tanúvallomást tehessek róla... sok pipát elszívtam, amíg megismertem... Nincs álom, nincsenek képek, nincs õrjöngõ mámor... Dallamos elgyöngülés van csupán, mintha egy végtelenül gyöngéd zenei hang folytatódnék egyenletesen a levegõben... Valami aléltság, valami üresség bennük... Bármely mozdulat, a könyöké, a tarkóé, egy kocsizörgés bármely távoli zaja, egy tülkölés vagy egy kiáltás az utcán részévé válik valami nagy egésznek, egy pihentetõ gyönyörnek....       Azután már nem tértem vissza az ópiumszívók szentélyeibe... Már tudtam... Már ismertem...  Már megtapintottam valamit, ami megfoghatatlan... ami ott rejtõzik messze a füst mögött...”  
 
(Pablo Neruda: Az ópium)
 

        “A szakemberek becslései szerint jelenleg 35-55 ezer kábítószerfüggõ fiatal él az országban, és további 70-120 ezerre tehetõ az alkalmi fogyasztók száma. Néhány éve még szinte kizárólag városi probléma volt a kábítószer-fogyasztás, ám ma már a legkisebb falu diszkójában is beszerezhetõ a legtöbb drogfajta. (…) Az állami intézményeket felkészületlenül érte a kábítószerek rohamos terjedése. Hatékony intézkedések nélkül a következõ években másfél évente megkétszerezõdhet a kábítószer-fogyasztás Magyarországon. (…) Az egészségügyi intézményekben jelenleg évente csupán néhány drogos komplex gyógykezelésére készültek fel.”

/ NÉPSZABADSÁG /



        Sajnos úgy tûnik, hogy a magyar társadalom lelkileg nagyon beteg, s azon súlyos érték- és normaválság, amellyel meg kell küzdenie, sokkal súlyosabb, mint a gazdasági depresszió, vagyis a szegénység és az életkörülmények rosszabbodása. Ezen értékválságot a szenvedélybetegek nagyon magas száma, mint indikátor igen jól szemlélteti, s éppen ezért szokták az elidegenedés és az anómia vizsgálatánál az öngyilkosságok, az alkoholizmus, és a lelki betegségek gyakoriságán keresztül vizsgálni.
        A dohányzás és alkoholizmus, mint pótcselekvés mindig is nagy problémát jelentett Magyarországon, és igaz ugyan, hogy az alkoholizmus némileg visszaszorulóban van, azonban helyét egyre inkább átveszi egy nálánál is sokkal súlyosabb szenvedélybetegség: a kábítószerezés.

        A kábítószer nem sokkal fiatalabb az emberiségnél. A vallási rítusokon jelent meg elsõnek. Régen a népek varázslóit látnokoknak, kiváltságosoknak hitték. Úgy tartották a varázslók képesek kommunikálni az istenekkel és látják a jövõt. A sámánok öntudatlan állapotban lejtették különös táncaikat, kiléptek a valóságból. Hallották a zene színeit és látták a színek hangjait. Az egyik legrégebbi kábítószer az Indiában használt “INDO ARIER” volt, amelyet a légyölõ galócából állítottak elõ. A folyadékot a papok és a gyógyító sámánok alkalmazták. Zeusz szeánszain az istenek ambróziával frissítették magukat,ami légyölõ galócából és ópiumból készült.
        A kendert, a mákot és koka leveleit az õsi kultúrák szent növényként tisztelték. A kender termesztésérõl szóló elsõ írásos bizonyíték még i. e. 450-rõl maradt ránk. A mákból nyert ópium terjedésének az alkoholtilalom sokszor kedvezett. Az ópiumot az orvostudomány 300 évig használta mindenféle bajra, kórságra. A szer miatt 1840. április 4-én az angolok és kínaiak között kitört az elsõ ópiumháború. Ugyanis a kínai császár úgy vélte, hogy a küföldiektõl semmi olyat nem lehet kapni, ami ne teremne Kínában. De tévedett és az angolok elárasztották Kínát ópiummal. A hajóhaddal gyakorlatilag nem rendelkezõ császári hadsereg végül elvesztette az elsõ ópiumháborút.
        A dél-amerikai indiánok évezredek óta ismerik és használják a kokaint. A kokalevélrõl az Inka Birodalomban azt hitték  isteni tulajdonságai vannak. Az indiánok kokalevelet rágtak az éhség érzésének csökkentésére és a nagyobb munkaerõért. Náluk a kokarágás generációról generációra öröklõdött. Az 1886-ban született Coca-Cola egészen 1903-ig tartalmazott kokaint. 1859-ben izolálták a kokaint, és ezzel forradalmasították a sebészetet. A betegek azonban sokszor nem tudták abbahagyni a kokain használatát, mivel kialakult a függõség. A drogok gyógyászati alkalmazása mindig akkor siklott félre, amikor valamilyen módon elkezdtek visszaélni vele. A drogok pokollá teszik emberek millióinak életét mind úgy napjainkban mint a régmúltban.

        Nálunk az úgynevezett szocialista társadalmi rendszerben annyira zártak voltak a határok akár keletrõl,akár nyugatról,hogy a kábítószer nem bírt ide bejönni,ebbõl adódóan nem volt fogyasztása.Illetve, akik hozzá tudtak jutni legális módon,- orvosok, gyógyszerészek-azoknál volt tapasztalható.(De ilyen széles körben, mint manapság, nem történt.)Amikor az újság, a tv ezekrõl tudósított, akkor a fiatalok körében kialakult a szipuzás(zacskót húztak a fejükre, amibe technokolt nyomtak, s az ebbõl eltávozó illatanyagból bódult állapotba kerültek). Illetve a kábítószert tartalmazó gyógyszerek szedése is divatba jött, s erre alkoholt ittak. Ekkor jelentkeztek nagy mértékben a gyógyszertári lopások és vényhamisítások.Aztán ahogy nyílt a határ, és bekövetkezett a rendszerváltozás, onnantól kezdve megjelent a kábszer is. Korábban nem volt leírása, nem volt meg az ismerete, hogy mibõl, meg hogy hogy készül. Ahogy Magyarországot elárasztották a nyugati, meg a keleti túristák, kiderült, hogy mibõl is állnak ezek, s megindult a termesztése itt is. Kialakult a fogyasztóréteg. Aztán rájöttek a külföldi bûnözõk, hogy mekkora üzlet van itt benne Magyarországon, mert még a piac nem telített. Behozták a kemény drogokat, s sajnos találtak is fogyasztókat, s hatalmas pénzeket “leakasztanak”. Ez kb. 5-6 éve jelent komoly gondot. Legjobb lenne, ha minél több termesztõt “fülön tudnának fogni”, de ezt a rendõrség egymaga nem tudja megvalósítani, tehát társadalmi összefogásra van szükség
 
 

A kábítószerek  csoportosítása

Hatásmechanizmusuk alapján:

Depressziós   Stimulációs   Hallucinógén
ópium kokain marihuána
morfium crack hasis
heroin khat LSD
nyugtatók amfetamin PCP
barbiturátok Extasy gombák


Az alapanyag eredete szerint:
 
Természetes alapú   Szintetikus alapú
az ópiátok (ópium, morfin, heroin) Codein
a kannabiszszármazékok 
(marihuána, hasisgyanta, hasisolaj)
LSD
kokain, crack, khat, gombák  PCP
Amfetaminszármazékok, 
nyugtatók, barbiturátok
 
 

A kábítószerek fajtái

Szipózás: A kábítószerezés ezen formája a fiatalok körében a legelterjedtebb. A kábulatot a szerves oldószerek tömény gõzének belélegzésével érik el a visszaélõk. Ilyen állapotban gyakoriak a hallucinációk. Az elsõ tizenéves áldozat 1974-ben halt meg a szipózás következtében. 3 év múlva már 21-re növekedett ez a szám. A halál oka legtöbbször légzés-, szívbénulás, kábult állapotban történt baleset volt. Gyakori a repülni tudás, vagy rendkívüli erõ érzete. A fiatalok nem veszik komolyan a szipózás veszélyeit. Napjainkban csökken a szipózók száma, de helyére "igazi" kábítószerek lépnek. A szipózást fogyás, hányinger, szédülés, étvágytalanság és a körmök rendellenes növekedése kísérheti.
 
  • ópium: biztos tudod, hogy ezt a szert mákgubók bemetszésével állítják elõ. A nyers ópium barnás színû massza, ennek össsegyûjtésével készül el az ópiumkalács. Ezt a csípõs szagú “maszlagot” általában pipában, cigiben szívják el. Hazánkban régebben elterjedt (sajnos) a “kompót” módszer is. Ennek során a nyers, zöld mákgubók összedarabolásával és kifõzésével nyert moslékot itták, vagy belõtték(!) maguknak a jobb sorsra érdemesebb fiatalok.
  • az idegrendszer mûködésétlassítja, kábultá tesz. Hatásai hasonlóak az ópiumszármazék MORFINnak is:

  • Ezt a szert a gyógyászatban is használják, de gyakori a törvénytelen felhasználás is.
    Hatásai (melyek jellemzõek a hozzá hasonló anyagokra is): egyszerre bénító, izgató hatás, fájdalomcsillapítás, eufória 
    következményei: igen gyorsan kialakul a pszichikai függõség!!
    36-72 órás drogkihagyás után kezdenek el jönni a fizikai függõség jelei: (depresszió, álmatlanság, remegés, hányinger, görcsös rohamok, rosszullét, halucinációk stb.)
Elérkeztünk az egyik legismertebb, és LEGVESZÉLYESEBB kábítószerhez, a HEROINhoz:
Kezdetben a morfiumról való leszokás elõsegítésére használták, viszont a függõség a heroinnal szemben sokkal gyorsabban kialakul, mint a morfinnal szemben. Igen veszélyes kábítószer, leszokni róla szinte  LEHETETLEN.

Fogyasztási módjai:

  • orron át szippantásal por formájában
  • kiskanálban hevített, elgõzölögtetett heroin gõz belélegzése
  • cigiben szívják
  • intravénánsan “belövés”
hatásai: igen erõs eufória, a “flash” kellemes közérzet, fizikai fájdalmak, szorongások megszûnése
következményei: a végtagok elnehezülnek, kiszárad a száj hõségérzet, vörös váladákozó szem, orrfolyás, viszketés (bõr alatt), zaklatott alvás, TÚLADAGOLÁS veszélye, kínzó elvonási tünetek

Hallucinogén drogok:
Ide tartozik az LSD, marihuana, hasis, PCP. Egyes gombák is ide sorolhatóak. E szerek érzékcsalódásokat, álomszerû látomáokat idéznek elõ.
Marihuana: ”fû” az indiai kender (cannabis) magjaiból, leveleibõl, gyantatartalmú ágvégzõdéseibõl készült, összezúzott és kiszárított anyag. Színe barna, zöld vagy zöldesbarna. Cigiben (Joint) vagy pipában szívják el, magában vagy dohánnyal keverve. A joint vastag cigarettapapírból
készül, a  papír összesodrásávallezárt cigaretta. Füstje égõ gyomfüvek szagára emlékeztet, könnyen felismerhetõ. Hatóanyaga a THC (1-40% tartalom). Hatására kellemes, eufólikus állapotba kerül a használó. Sokan könnyû drognak tekintik, de szerintünk nem lehet lágy és kemény drogokról beszélni!!
Az LSD egy félszintetikus, pszichoaktív anyag. Bélyegek hátuljára feltéve terjesztik, ahonnan nyelvel lenyalva jut a szervezetbe.
Hatásai: elõsegíti a miztikus látomásokat
következményei: depresszió, szorongás

A HASISt a nõivarú kender gyantájából állítják elõ. Ezt alkohollal oldják, és szárítás után tömbökbe préselik. Színe minõségtõl függõen lehet: vörösesbarna, zöldesbarna, fekete.

Stimulációs hatású kábítózerek:
Ebbe a csoportba tartozik a kokain, crack, khat, különbözõ amfetamin származékok, Extasy.
Hatásuk: gyorsítják az idegrendszeri reagálást, ingerli az  érzékszervi funkciókat, ezáltal nagyon “fölpörgeti” a szervezetet.
Kokain:kokacserjébõl nyerik ki azt a 90-100%-os tisztaságú, fehér, kristályos anyagot. Ezt azonban hígítják (a nagyobb haszon miatt) szõlõcukorral, tejporral, hintõporral! Csíkonként szívják fel szívószállal, vagy összesodort bankjeggyel. Intravénánsan ritkábban szokták beadni. Ez a hígítóanyagok miatt igen veszélyes. /Gondold csak el, egy kis hintõpor a véredben!/
Hatásai: eufória, feldobottságérzet, fáradságérzet csökkenése, agykapacitás megnövekszik, szexszuális vágy növekedése.
következményei: impotencia kialakulása
Extasy: Amfetaminszármazék (metilén-dioxi-metamfetamin MDMA), korunk egyik legnépszerûbb szintetikus kábítószere. Tablettaformában terjed. Rengeteg fiatal halt már meg egyetlen szemtõl is a discokbam.
Hatásai: fáradságérzet megszûnése, hallucináció, felhõtlen boldogságérzet, felpörget, fokozza a szexuális vágyat
következményei: optikai csalódás, maradandó agykárosodás, függõség
A CRACK apró gipsz- vagy krumplicukor-darabra hasonlít, de tablettában is megtalálható. Kokain és szódabikarbona keveréke.
Hatásai: a kokainéhoz hasonló csak sokkal gyorsabb.

Leggyakrabban használt szerek:
Altatók és nyugtatók: Valeriána, Tardyl, Belloid, Sevenal, Dorlatyn,
Hypnoval-ca, Eunoctin, Noxyron.
Nyugtatók: Seduxen, Andaxin, Elenium, Xanax.
Kábító fájdalomcsillapítók, ópiumszármazékok: Dolargan, Depridol, Morphium hydrochlorid, Codein, Coderit, Hydrocodien.
 
 

A kábítószerfogyasztás  következményei

Lelki (pszichés) tünetek:
 
  • idegesség, belsõ nyugtalanság, feszültség,
  • pesszimista hangulat, reménytelenség, kedvetlenség, közömbösség, depresszió
  • minden ok nélküli örömkitörések, váratlan és meglepõen nagy közlékenység.


Barátkozási hajlandóság, amelyet:
 
  • túl sok, gyakran összefüggéstelen, csapongó beszéd
  • minden ok nélküli ingerlékenység, zaklatottság
  • a figyelem- és a koncentrálóképesség zavara
  • feledékenység, figyelmetlenség, megbízhatatlanság
  • hirtelen fáradtság, teljesítõképesség gyakori változása
  • alvászavarok, térbeni és idõbeni tájékozódás zavara
  • hallucinációk, roham szerûen jelentkezõ félelem érzés
  • üldözési mánia, öngyilkosságra való késztetés


Testi (fizikai) tünetek:
 
  • ismeretlen eredetû tûszúrások elsõsorban karon, combok belsõ felületén, bokák környékén, nyakon,
  • beesett arc, kimélyültebb szemgödör, a pupillák szûkebbek, vagy tágabbak mint általában, a szem vörös.
  • folyamatos száj szárazság, orrfolyás, kisebesedett orrkörnyék
  • étvágytalanság, hányás, erõteljes fogyás, légzési nehézségek, szívpanaszok
  • csillapíthatatlan mozgáskényszer, erõs izzadás, rendkívüli szomjúság, remegõ kezek, részeghez hasonló járás


Magatartásbeli változások:
 
  • a tanulmányi eredmények hirtelen, indokolatlan romlása, családi kapcsolat romlása, zárkózottság, új barátok titkolása, elhanyagolt test és koszos ruházat
  • egyre gyakoribb és megmagyarázhatatlan pénzszûke,


Gyanút keltõ használati tárgyak:
 
  • alumínium fóliába csomagolt kis csomagocskák, kis méretû plasztik tasakok
  • figurákkal ellátott fehér vagy színes tabletták, színes ábrákkal díszített kicsiny bélyegek
  • ismeretlen eredetû gyógyszerek, porok, cigarettapapír, kis kézi cigarettatöltõ szerkezet, kézzel sodort cigaretták elyek végét sodrással zárták le,
  • kendernövény nevelése, termesztése,
  • egyszer használatos tûk, fecskendõk
  • olyan kanál amelyen látszik, hogy gyakran tartják tûz fölé
  • szokatlan, gyomnövények szagára emlékeztetõ szag a lakásban
  • üres vagy kitöltött orvosi vények
  • kifacsart citrom a fiatal holmija között található (segíti a heroin gyorsabb feloldódását)
 
 

Esettörténet

 
        Az ambulanciának köszönhetõen alkalmunk volt megismerkedni 4 drogfüggõ fiatalkorú esettörténetével is. Természetesen a nevek vagy egyéb személyi adatok közlése nélkül csak annyit mondhatunk róluk, hogy mind a négyen a 18-28 éves korosztályhoz tartoznak; három fiú és egy lány. A fiúk közül az egyiknek közös dealere volt azzal az azóta már meghalt fiúval, akinek az édesanyja tavaly a Friderikusz-showban szerepelt. A lány speedet és extasyt használ, az egyik fiú orron keresztüli heroin fogyasztó, a másik fiú vénásan heroin fogyasztó, a harmadik pedig már szinte mindenféle drogot kipróbált. Mind a négyükre jellemzõ a zavart otthoni háttér, mindannyiuk szülei elváltak, vagy pedig válófélben voltak, amikor õk elkezdték a drogozást. Meglepõ, hogy a drogosok igen nagy hányada tudja, hogy a kezelõhelyeknek az õ esetükben lejelentési kötelezettsége van a rendõrség irányába, ezért a legtöbben félnek felkeresni az ilyen intézeteket, mert nagyon félnek a büntetéstõl. A négy beteg közül a legjobban az a fiú halad a gyógyulás útján, aki az orrán keresztül szívja a heroint. Õ öngyógyítást használ: megkeresi a problémái okát és kiírja magából az eddigi életét. A lány szintén jól halad a gyógyulás útján, azonban a másik kettõ fiú igen nehéz eset. Az a fiú, amelyik vénásan használja a heroint, azért nehéz eset, mert az édesanyja nem engedi felnõni. Az elvált szülõk esetén a fiúk a legveszélyeztetettebbek, s a legtöbb deviáns alkat az ilyen csonka családokból kerül ki, mert nem képesek az apa-anya konfliktust kiheverni, és ráadásul az anya az elvált férj iránti gyûlöletet rá kompenzálja. A harmadik fiú a legsúlyosabb eset, mert súlyos személyiségzavarban és akaratgyengeségben szenved, és a kábítószerezés már igen súlyosan károsította a személyiségét, éppen ezért neki már egyre nehezebb lesz megtalálnia önmagát. Õ azért szokott rá a kábítószerre, mert azt hitte, hogy rá nem hathat. Azonban nincs két egyforma ember, akire a kábítószer egyformán hatna; van aki már a második tabletta (illetve adag) után rászokik, és van, aki csak az ötödik után szokik rá. Az, hogy mondjuk a negyedik adag után nem szokik rá valaki a kábítószerre, az nem jelenti azt, hogy már az ötödiknél nem fog rászokni.
        A drogosok és alkoholisták közti ellentétekre jellemzõ, hogy a drogosok lenézik az alkoholistákat és fordítva. Õk tulajdonképpen két csoportot alkotnak: az alkoholisták az “õsemberek”, a drogosok pedig lelkileg sokkal finomabbak és érzékenyebbek. Ez utóbbi csoportot a legtöbbször sokkal jobban érdeklik az élet nagy kérdései és az élet problémái, s sokkal elvontabbak és gyakran amolyan mûvészlelkek.
 
 

Statisztikák

A diák kérdõívek utolsó nagy témája a drogfogyasztás.
Mivel Heves - ahol a kérdõívek túlnyomó része került
kitöltésre- kisváros, ezért itt szerencsére nem olyan
nagy a drog-fogyasztók arány mint nagyobb
városokban, de sajnos azért ez a szám itt sem nulla.
Az összesített arány: 13% próbált már drogot,
szemben a 83%-kal, aki még nem.
A nemek szerinti megoszlás is érdekes,
a lányok 2%-kal kevesebben próbálták
ki a drogot mint a fiúk.
 
 
Az iskolatípusok között is vannak eltérések, ami fõleg az általános iskolára vonatkozik, de ez szerencsére nem is csoda.

 
 
 
 

A korok szerinti megoszlásban szintén szolgáltat némi érdekességet. A legfiatalabb drog próbáló ugyanis 11 éves.

 
 
 

Ha valaki már próbált drogot, akkor vajon milyet?
Három lehetõséget soroltunk fel.
 

  • Marihuánát
  • Speed / Ecstasy -t
  • Kemény drogot
 
A fiúknál és a lányoknál ez az arány igen eltérõ.

Az iskolatípusok közötti megoszlás is eltérõ.
 

Sajnos a felmérésünk alatt nem csak olyanokkal
találkoztunk, akik csak próbáltak drogot, hanem
olyanokkal is, akik már fogyasztókká váltak.
Bár az arányuk kevés, de azért rájuk kell talán
a legnagyobb figyelmet fordítani. Megrõkönyödésünkre
olyanokkal is találkoztunk, akik elmondásuk szerint
napi rendszerességgel fogyasztanak valamilyen
kábítószert. Természetesen felmerül annak
az esélye is, hogy ezek az emberek csak
vagánykodásból ikszelték be a rublikát.
 
 
 

 VAJON  MIÉRT  FORDUL  A  FIATALOK  EGYRE  NAGYOBB  RÉSZE  A  KÁBÍTÓSZEREKHEZ?

1. kíváncsiság
 “Jó kedvet akarnak csinálni.” “Ezzel tölti az idejét.”
“Nem gondolkozik el a következményeken és azt hiszi, hogy jó!”
“Újat és érdekeset vár tõle és szeretne egy kis idõre ‘szabaddá válni’.”
“Az emberek kíváncsiak, és a fiataloknak még nincs olyan felelõsségérzetük, mint az idõsebbeknek, s talán az idõsebbeket a családszeretet is visszatartja a ‘lassú haláltól’.”
“Vannak, akik az új zenei stílusokat kábítószert fogyasztván, látomások között kívánják élvezni. Õk csak a színes álmokért és a gyönyörû ingerekért választják. Csak nem veszik számításba a kábítószerek önpusztító hatását.”

2. unalom és pénz
“Van rá pénzük.” “Unatkozik és ezzel tölti az idejét!”
“Legyen valami az életben, amit élvezhet.”
“Unatkozik, ezen kívül pedig egyre nõ a kínálat!”
“Nem tudnak mit kezdeni magukkal, hát ezt csinálják!”
“Nem találnak más érdekes dolgot az életben, amit csinálhatnának.”

3. ‘majd én megmutatom!’
“Tiltják? Akkor csinálom!” “Közöd? Hagyjál, az én dolgom!”
“Majd pont te fogod megmondani, hogy mit csináljak!”
“Anyám azt mondta, megöl, ha megtudja, hogy kipróbálok valamit!”
“A felnõttek azt hiszik, hogy olyan okosak! Azt hiszik, minden úgy helyes, ahogy õk gondolják, pedig dehogyis!”
“Ha illegális lenne, ez is elveszítené a varázsát. Az illegalitás miatt próbálja ki mindenki, azért, hogy nagynak látsszon.”

4. társaság befolyásoltsága
“A társaság miatt!” “Vagányságból!”
“A haverok beleviszik!” “Sok a biztatás a barátok részérõl!”
“Divat és nem nehéz hozzájutni.”  “Azt hiszik, hogy ettõl menõbbek!”
“Környezete hatására!” “Nem akar kilógni a sorból!”
“Divatból, mert valahová tartozni akarnak!”
“A többiek is ezt csinálják, akkor én miért ne?”
“Egyes társaságok egymást szoktatják rá a drogra.”
“A haverok szerint jó, és tényleg könnyebb, feloldódnak a gátlásaim!”
“Mert haladunk a korral, és most is, mint mindig, van egy ‘sláger’, amitõl más lehetsz, mint a többiek!”

5. gyengeség
“Egyszerûen nincs bennük akarat.”
“Gyengék és könnyen befolyásolhatók!”
“Tudom, hogy rossz, de képtelenség abbahagyni!”
“Vannak olyanok is, akik egyszerûen nem tudnak vagy mernek nemet mondani. Õk vagy gyenge akaratúak vagy körülményeik enyhén szólva ziláltak.”
“Mindenki azt mondja, hogy csak egyszer, csak kipróbálom, de folytatja és egyre nagyobb szüksége van rá, pedig csak a hétköznapok szürkeségét akarta megváltoztatni.”

6. problémák elõl való menekülés
“Nem bírja a gyûrõdést!”
“Problémájuk van és egyedül nem bírnak vele!”
“Valamibe menekülni kell a viszontagságok elõl.”
“A gonosz elõl akarnak elbújni, mintha ez valamit is megoldana.”
“Nincsenek megelégedve a valósággal, ezért más valamit keresnek.”
“A világ felgyorsult. Nincs idõnk egymásra, a másik problémáira. Sokan ide menekülnek a problémák elõl.”
“Úgy érzik, hogy az élet nagyon nehéz, tele van akadállyal, feladattal és õk nem bírnak megbirkózni velük.”
“Mert ebben keresik a kiutat és a ‘tökéletes boldogságot’ a családi vagy egyéb zûrök ellen!”
“Sok a feladatuk és a problémájuk az iskolában, amiket nem bírnak, nem gyõznek megoldani.”

7. kilátástalanság és magányosság
“Nem talál életcélt magának.”
“Nem találják a helyüket a világban.”
“Rossz a világ, kilátástalan egyes fiatalok helyzete.”
“Mert hülyék és nem tudják, mit akarnak kezdeni az életükkel.”
“Kevés  a munkalehetõség, kisemmizik õket, tehát rossz sorsra jutottak, és így kénytelenek valahogy könnyíteni a lelkükön!”
“A szüleivel összeveszik, nem bízhat meg senkiben, nem szereti senki (legalábbis úgy érzi). Valamit tennie kell, hogy szebbnek lássa a világot.”
“Társtalanság, kilátástalanság, bánat, elkeseredettség.”
“A kábítószereket olyan emberek szedik, akik nem tudnak kire számítani, nem tudnak kihez fordulni, csak a drogokhoz!”
 
 
 

“A kábítószer szó hallatán egy földön fekvõ ember jut az eszembe, aki bódultan szemléli a világot. Néha motyog valamit, vagy megrándul, de senki nem törõdik vele. Inkább elkerülik, saját maga jutatta magát ide, õk mit tehetnének?”
Nemtörõdömség vagy tehetetlenség és félelem attól hogy mi is idekerülhetünk egyszer. Bármivel is magyarázzuk, üres kifogás. Az, aki a drogokhoz fordul - bármilyen okból is - segítségre szorul, a leszokás egyedül szinte lehetetlen. A társadalom betegként, fertõzõ betegként kezeli õket, akiket jobb elkerülni. S a fiatalok hogyan vélekednek azon társaikról, akik ilyen jellegû problémával kerülnek szembe? Van, aki megveti õket és semmi esetre sem kívánja feltartani velük a kapcsolatot. Van, aki pedig sajnálja õket és megpróbálna mindent megtenni annak érdekében, hogy segítsen nekik. Nem lehet kategóriákba sorolni a válaszokat, hiszen az adott szituációtól függ a pillanatnyi reakció, melyet elõre soha nem lehet tudni. Egy biztos, külön világnak titulálják a kábítószer-fogyasztókét. De egy ilyen emberen talán mégsem az segít, ha inkább még elfordulnak tõle, ha még egyet löknek rajta, hogy még biztosabb legyen a szakadékba zuhanása.



MI   A  VÉLEMÉNYED  A  DROGOSOKRÓL?

“Az õ dolguk, ha nekik megéri, csinálják! Engem nem zavar!”
“Mindenki azt csinál az életével, amit akar!”
“Lenézem  õket, mert õk választották ezt az életmódot.”
“Aki idejutott, mélyebbre már nem is süllyedhetne.”
“Gyávaság, semmi más! Végül is ez a legkönnyebb: elmenekülni a problémák elõl!”
“Azokat sajnálom, akik sodródnak, nincs életük, nincs céljuk és már mindegy nekik. Azokat viszont lenézem, akik, akik felvágnak vele és menõbbnek érzik magukat ezzel. Megérteni sajnos nem tudom õket, annyi minden más dolog van az életben, ami jó. Miért pont ez kell nekik?”
“Talán valahol sajnálom, hogy csak ennyi ész szorult beléjük!”
“Sajnálom, mert nem tudja mi vár rá, de viszont megvetem, mert gondolkozhatott volna, hogy mit csinál.”

        Nem tudják mi vár rájuk? Talán igen, de nem tudnak mérlegelni. Ha tényleg tisztában lennének vele, azt hiszem, kevesebb lenne azok száma, akik kábítószerrel élnek ma Magyarországon és egyáltalán az egész világon.
 

SZERINTED  A  DROGOSOK  TISZTÁBAN  VANNAK  AZZAL,  HOGY MIT  CSINÁLNAK  ÖNMAGUKKAL?

“Igen, de az a pár pillanat fontosabb, mint az életük!”
“Ha sokáig csinálod, akkor még ha eleinte volt is önkontrollod, utána már tényleg nem lesz. Mikor már annyira kell, hogy nem bírod nélküle, nem vagy magadnál,  már mindegy, hogy mit kapsz, csak anyag legyen. Nem foglalkozol vele, hogy jó vagy rossz, vagy hogy meg is hallhatsz, csak egyszerûen kell.”
“Ha valaki odasüllyed, hogy rendszeresen kábítószer-fogyasztó lesz, akkor már rég tudja, hogy mit csinál. Öngyilkos módszerek egyike a narkó. Azoknak, akik holmi megváltó kábulatban akarnak a másik oldalra távozni. Nekik már minden mindegy. Úgy gondolják, az élet úgyis egy nagy nulla. Nekik nincs itt helyük.”

        “Sok fiatal nyomorúságán, tapasztalatlanságán, butaságán meggazdagszik néhány mocskos állat / ezek már nem emberek /.”A nepperek érdekes foglalkozást ûznek, õk azok, akik a fiataloknak árulják a különbözõ kábítószereket. A hatalmas pénz, a luxus, a hatalom vonzó, de a pénzen megcsillanó vérfoltok elnyomják a ragyogást. Az, hogy valaki mások élete árán élvezze a világ adta számtalan jobbnál-jobb és szebb lehetõséget eléggé morbid. A kapott válaszokból az tûnik ki, hogy az ilyen áron szerzett vagyonra a nagy többségnek nincs szüksége. / Kivételek persze mindig vannak. / A ‘szükség’ azonban sok mindenre rákényszeríti az embert. Ha valaki fogyasztó és a következõ adag megvásárlásához szükséges összeg nem áll a rendelkezésére, bármit megtesz, hogy hozzájuthasson. Itt merül fel a bûnözés kérdése / a késõbbiekben még foglalkozunk vele / és az, hogy ilyekor nem számít semmi. Nyugodt szívvel árulja bárkinek, csak neki meglegyen.
 

LENNÉL  NEPPER?

 

“A pénz csábít, de nem akarok gyilkos lenni!”
“Szerintem undorító munka. Meggazdagodik a többieken, sokszor átveri õket, semmi megértés, semmi tolerancia, csak az üzlet. Bár sajnos  a legtöbb embernél a szükség törvényt bont.”
“Most azt mondom, hogy nem. De ha már az utolsó lépcsõfok lenne valamiben / pl. szegénységben / lehet, hogy megtenném.”
“Miért ne? Ha nem a barátaimnak kellene eladnom.”
“Talán furcsa a gondolat, hogy az ember más emberek szerencsétlenségébõl gazdagodik meg. De már sokkal nagyobbak is megtették, akkor meg miért ne?”
“Nem engedné meg a lelkiismeretem. Ha egyik reggel azt hallanám, hogy a környéken meghalt egy gyerek kábítószer-túladagolásban, akkor arra gondolnék, hogy lehet, hogy én adtam el neki  a végzetet jelentõ utolsó adagot.”

        Az UTOLSÓ  ADAG… Nem lehet pontosan tudni, hogy évente hányan halnak meg kábítószer-túladagolás, valamiféle szer hatása alatt elkövetett öngyilkosság vagy a drogkereskedelemmel összefüggésben elkövetett gyilkosságok következtében. Pontos adatok nincsenek, de valószínû, hogy nem mondható éppen alacsonynak ez az érték. Emberi jóérzésünk hatására ilyenkor sajnálatot érzünk. Ilyenkor azonban már sokra megy vele szegény…


MI  JUT  ESZEDBE, HA AZ ÚJSÁGBAN  EGY  FÉL  SOR  EREJÉIG  MEGEMLÍTIK, HOGY  MEGHALT  EGY  FIATAL  KÁBÍTÓSZER-TÚLADAGOLÁSBAN?

 “Még egy emberrel kevesebb ITT.”
“Igen, ennyire érdekli a társadalmat, mármint hogy egy fél sor erejéig említik meg az újságban.”
“Jóval nagyobb visszhangot kell kelteni. A fiataloknak rá kell döbbenniük, hogy legtöbbször így végzõdik.”
“Szerencsés vagyok, õ meg szerencsétlen volt.”
“Szidom a gyereket, hogy miért volt ilyen hülye, meg legszívesebben kinyírnám azt, aki adta neki az anyagot.”
“Az a baj, hogy az egész világon aznap nemcsak ez az egy gyerek halt meg kábítószer-túladagolásban.”
 
 

Összegzés

         A drogfogyasztásról beszélve gyakran hallani, hogy sajnos már nem csak tranzitország vagyunk, hanem egyre inkább felvevõpiac is. És ez igaz is: egy pesti konferencián elmondták, hogy míg 1992/93-ban egy diák az iskolából kilépve mintegy 20 percnyi idõ alatt juthatott kábítószerhez, addig ma ez az idõ megfelezõdött: idén már 10 perc is elég volt ehhez. És a probléma azért is különösen súlyos, mert a különbözõ csokik, rágók és bélyegek miatt már az alsósok és a még fiatalabbak is egyre inkább veszélyeztetve vannak. A hangsúlyt éppen ezért tehát a megelõzésre kell fektetni. Sajnos nagyon jellemzõ azonban, hogy a társadalom pedig nem tud mit kezdeni a problémával. Ez megmutatkozik egyrészt a drogosokkal való helytelen megközelítési módon is, másrészt pedig a cselekvésképtelenségen is; éppen ezért felvilágosító programokat kell tartani az iskolákban és az egyéb oktatási intézményekben: a szenvedélybetegeket segítõ szolgálatoknak ki kell lépniük a nagyközönség elé. Éppen ezért a RÉV Ambulancia szeptembertõl fel fogja keresni iskolákat, hogy a diákokkal személyesen is megismertesse a probléma súlyosságát, és hogy felhívja a figyelmüket egy olyan szervezet mûködésére, ahová bárki bizalommal - és ha kell név nélkül - fordulhat. Szerencsére úgy tûnik, hogy van is igény az ilyen elõadásokra, mert egyrészt már mi is meghívtuk õket az iskolánkba, másrészt pedig nemrégiben Tabon négyszáz ember volt jelen egy ilyen prevenciós programon.
 
 
 
 
 

Megoldási javaslat

        A megelõzõ programoknak szerintünk tehát az önismereten, az öntudaton és a személyiségfejlesztésen kell alapulnia. Tudni kell tenni és fel kell ismerni, hogy mi jó és mi nem. A szenvedélybetegek sok esetben meg tudják gyógyítani saját magukat, az intézetek pedig csak mankóként kell, hogy szolgáljanak nekik. A gyógyításnál az a fontos, hogy a betegekkel éreztessük: az ember a lényeg. A szenvedélybetegségek kialakulásánál a legfõbb kiváltó okok az életvezetési problémák: a serdülõk félnek a felelõsségtõl, a saját nemük elfogadásától, kapcsolati zavarokban szenvednek, felnõtté válási problémáik vannak, sokszor rossz a problémamegoldó képességük, és ennek következtében súlyos önismereti- és önértékelési zavarban szenvednek. Éppen ezért a gyógyításnál az ön-elfogadtatásra kell helyezni a hangsúlyt. A kezeléseknek tehát “személyre szólónak” kell lenniük, mert a betegség súlyossága és az egyén állapota nagyon sok mindentõl függ. Elmondható azonban, hogy minél rosszabbak a körülményei a betegnek, annál nehezebb kigyógyulnia a szenvedélyébõl. A mentálhigénia és a személyiségfejlesztés eszközeivel nevelni és ösztönözni kell az embereket az egészséges hozzáállásra; arra, hogy igénye legyen az igényes életre, hogy jó apa, anya legyen, és a társadalom hasznos tagja. A NAT-nak köszönhetõen valószínûleg jövõre bevezetésre kerülõ életvezetési ismeretek és készségek (Csendes Éva könyve) tantárgy talán segíthet majd a diákoknak abban, hogy minél jobban elsajátíthassák az önismeret, a figyelem (saját magam és mások iránt), a problémamegoldás képességeit, és azt, hogy képesek legyenek kívülrõl látni önmagukat. Sajnos ma Magyarországon a legtöbben ki sem tudják fejezni, vagy körülírni a problémáikat, mert súlyos kommunikációs zavarokkal küszködnek.
        A rendõrség közbelép: avagy miért rossz a DADA program? A rendõrség DADA-programjával csak az a probléma, hogy olyan mint maga a rendõrség: jellegébõl következõen alapvetõen bürökratikus és büntetõ jellegû. Ezen szakemberek lehet, hogy igen sok mindent tudnak a kábítószerrõl, azonban módszerükkel valódi hatás nem igazán érhetõ el. A szenvedélybetegségeknél a legfontosabb inkább a megértés és a tolerancia: ezek lehetnek a megoldás eszközei. Ha körülnézünk például Székesfehérváron (az ország egyik legjelentõsebb városában), azt kell mondanunk, hogy a fiataloknak - és az idõssebekre pedig fõleg igaz - szinte egyeltalán nincsen semmilyen igényes szórakozási lehetõségei. Marad a diszkó. A klasszikus táncokat, amelyekkel valódi érzelmeket lehetett kifejezni, egyre kevesebben ismerik (de szerencsére még elég sokan vannak).
        Annak, hogy a fiatalok körében a szenvedélybetegek aránya ilyen gyorsan nõ, még egy oka van (az elidegenedésen az érték-, és normaválságon, az elszegényedésen, a családi problémákon stb. kívül), amit Popper Péter fogalmazott meg igen találóan: az, hogy nálunk minden siettetve van. A serdülõkört mesterségesen csaknem egy évtizeddel lerövidítették (valójában 24 éves korig is eltarthatna), koravén elidegenedett kamaszok követelik azon felnõtteknek járó jogokat (pl. szexualitás), amelyekhez érzelmileg korántsem vannak felnõve, összekeveredik gyerekség és felnõttség, amely csak problémák forrása lehet. Sok fiatal már huszonévesen olyan anyagi körülmények közé kerül, amelyet ötvenéves szülei sem tudtak egész életükben megvalósítani, emberek ezrei roppannak bele az Amway-ügynökösdibe, mert valójában nem nekik való, áttipornak egymáson, akinek nem megy, az elbukik és nem karolják fel, udvariatlanok, kaffognak, lökdösõdnek, elmenekülnek a problémák elõl, felelõsségtelenek. És közben nem veszik észre, hogy mégis minden fontos dologról lekésnek. Milyen dolog az, hogy a tanórákon csak akkor szólnak rá a diákra, ha rosszat csinál, de ha jót tesz, akkor nem dicsérik meg? Álljunk meg egy kicsit, és gondolkodjunk. Felnõtté akkor válik az ember, ha immár van benne felelõsségtudat, képes arra, hogy másokra is vigyázzon, ha tudatosul benne a felelõsség, és képes arra, hogy néha kívülrõl szemlélje önmagát. Magyarország a gyerekek országa lenne? Mégpedig a rossz gyerekeké, vagy csak amolyan koravén gyerekeké, akiktõl ellopták a gyerekkorát?
 
 


SOROS Alapítvány webmaster@soros.hu