csörren a dió
ínyem mogyoróra várt
várhatok újra

szemsugaradban
megbotlott tekintetem
magamba estem

hull az emlékhó
jégvirágzsinórozott
kacagásomra

remeg a lélek
örök békére várva
ránccá az arcom

fejfám vállára
mert élhettem egy árva
porcsillag kerül