1998. III. szám
 
 
 
 ALLERGIÁS - ADDIKT - ATRA
 
 
 
Együtt
 


 

 A névtelen alkoholisták tizenkét lépése
 1. Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben,
     hogy életünk irányíthatatlanná vált.

 2. Arra a meggyõzõdésre jutottunk, hogy egy nálunk hatalmasabb Erõ
     helyreállíthatja lelki egészségünket.

 3. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket – a saját felfogásunk
     szerinti – Isten gondviselésére bízzuk.

 4. Mélyreható és bátor erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.

 5. Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársunknak hibáink
     valódi természetét.

 6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket
     jellembeli hiányosságainktól.

 7. Alázatosan kértük Õt fogyatékosságaink felszámolására.

 8. Számba vettük mindazokat, akiknek valaha kárára voltunk, és készek
     voltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani.

 9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk mindazoknak, akiknek tudtunk, kivéve,
     ha ez nekik vagy másoknak sérelmes lett volna.

10. Folytattuk az önvizsgálatot, és amikor hibásnak találtuk magunkat,
      haladéktalanul beismertük.

11. Igyekeztünk ima és elmélkedés révén tudatos kapcsolatunkat – a saját
      felfogásunk szerinti – Istennel fejleszteni, csupán azt kérve, hogy velünk
      kapcsolatos akaratát felismerhessük, és erõt, hogy azt kivitelezhessük.

12. E lépések eredményeként lelki ébredést tapasztaltunk, igyekeztünk ezt az
      üzenetet más alkoholistáknak továbbadni, és ezeket az elveket életünk
      minden megnyilvánulásában gyakorolni.
 

A Névtelen Alkoholisták (angolul Alcoholics Anonymous = A.A.) nem szövetkezik semmiféle kívülálló szervezettel.
Így a 3A Alapítvánnyal sem szövetkeznek. A 3A Alapítvány saját jogi felelõsségén nyomtatja ki az A.A. 12 lépését és 12 hagyományát.
Az A.A. nevének használata e kiadványban nem jelenti, hogy az A.A. bárnilyen formában átnézte vagy jóváhagyta volna a tartalmát.
Nincs vezetési vagy más kapcsolat a 3A Alapítvány és a Névtelen Alkoholisták közössége között. (Angol nyelvû csop.)
  
 
Miért fáj?
 

Amikor lapunk harmadik számának alapgondolatáról beszélgettünk a szerkesztõségi ülésen, még nem tudtam, hogy Sándort – hajléktalan barátomat, akivel a Batyin ismerkedtem meg – bevitték a kórházba. Csonka lábfeje üszkösödni kezdett és elkerülhetetlenné vált a további csonkolás. Társa, Lõrinc beszélte el a történteket, s nekem a hallottak hatására görcsbe rándult a gyomrom és elszorult a torkom. Szúró fájdalmat éreztem a szívemben, olyat, mint amikor az ember igazán megrémül. Hogyan fog ezután – most már mankóval – boldogulni kint az utcán?
Nagyon szeretek futni, kerékpározni és autót vezetni. Tudom, ha tovább iszom, velem is megtörténhetett volna, hogy a dermesztõen hideg éjszakák egyikén arra ébredek, elfagyott a lábam!
Két dolog zakatol a fejemben, miközben írom a beköszöntõt. Akkor, amikor a zsebemben némi pénzzel, a meleg autóban ülve kinézek az ablakon, és a még szenvedõ alkoholbeteg embertársaimat látom, tudom, hogy a saját erõmbõl nem jutottam volna el idáig. Pénzért, „libán" nem vásárolható józanságomat kegyelembõl kaptam. Én csak a megõrzésén dolgozhatok.
A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy beszélnem kell az újrakezdés lehetõségérõl, a Névtelen Alkoholisták közösségérõl. Több mint fél évszázaddal ezelõtt Bill W., az egyik alapító az elsõ gyûlés után négy évvel így írt:
„További publicitásra volt szükségünk, és ez nem is késlekedett. Fulton Oursler, ismert kiadó és író a Liberty c. folyóiratban írt cikket rólunk 1939-ben. A rákövetkezõ évben az ifjabb John D. Rockefeller rendezett egy A.A.-vacsorát, amely nagy népszerûségnek örvendett. S egy évvel késõbb a Saturday Evening Post nagy cikke jelent meg.
Ez a cikk önmagában több ezer embert vonzott körünkbe. Ahogy számunk gyarapodott, úgy nõtt hatásunk. A felépülõk aránya is nõtt."
                                                                                                                                    anonymus bp.
     


Köszönjük Neked!

Köszönjük a képeket, írásokat, leveleket és a sok-sok szeretetet, amit kaptunk tõletek. Ebben a lapszámban Pál linómetszeteit használtuk fel.
                                                                                                                        A szerkesztõk
 
 
 
Uram,
tégy engem békéd
              eszközévé.
Ahol gyûlölet van, hadd
              hozzak szeretetet, 
ahol rossz, oda                                                M. C. Escher: Szent Ferenc prédikál a madaraknak,
              megbocsátást,                                                                                                  fametszet, 1922
ahol viszály, oda
              egyetértést,
ahol tévedés, oda
              igazságot,
ahol kétely, oda hitet,
ahol kétségbeesés, oda
              reményt,
ahol sötétség, oda
              világosságot,
ahol bánat, oda örömöt!
Uram,
add, hogy ne vigasztalódást
              keressek,
hanem vigasztaljak,
ne megértést óhajtsak,
hanem megértsek,
ne szeretetre vágyjak,
hanem szeressek,
mert csak másoknak adva
              kapunk,
megbocsátva bocsánatot
              nyerünk.
Halálunkkal örök életre
              ébredünk.
Ámen.
 



 
 Tartalom
 
Miért fáj?
Beteg ember fohásza
Kati vagyok…
A 3 szolgálat
Én drogozom…
Postaláda
Közeledés
az önvizsgálathoz
     – Pótcselekvés?
A csodák pedig jönnek
     – San Diego, 1995
Gyûléslista
„Látlak, anyu!"
Elengedés
 
 
– Hol voltál ilyen sokáig, Samu?
– Hát…
– Vártunk rád. Mi történt veled?
– Komolyan válaszoljak, vagy még komolyabban?
– Naná, hogy komolyan.
– Be kell vallanom, hogy az eltelt idõben se láttam, se hallottam.
– Csak nem beteg voltál?
– Hát, betegségnek nem nevezném.
– Hmm…
Most már jól vagy?
– Változatlanul jól érzem magam, a késésért pedig elnézést kérek mindenkitõl.
– Tudod, Samu, erre mondják New Yorkban: „Ekszkjuzmi."
 
 
1998, harmadik szám. Kiadja a 3A Alapítvány. Postacím: 2360 Gyál, Pf. 101
Szerkeszti a szerkesztõbizottság. Felelõs szerkesztõ: Albert.
Rovatszerkesztõ: Ágnes, szöveggondozás: Éva, tördelõszerkesztõ: Laci.
Megjelenik negyedévenként.
ISSN-1418-4478
 

színes üvegcserepek
 
 
 

 
 

az én történetem
 

Gondolatok – huszonkét évi józanságról
 

1976. szeptember 12. Másnaposság? Máshetesség? Inkább esküdözés: Soha többet nem iszom, soha többet nem nézek alkoholra! Könyörgés az angyalokhoz, hogy segítsenek. Istenhez már szégyelltem fordulni. Kértem azt is, hogy fogadalmam más legyen, mint az eddigiek. Muszáj, hogy más legyen, imádkoztam, mert belehalok, ha ezt folytatom!
Ezek a gondolatok jutnak ma eszembe, huszonkét évi józanság után. Milyen jó, hogy nem tudtam semmit elõre! Ez a sok másság elijesztett volna egy életre.
De jó, hogy készen voltam a józanodásra! De jó, hogy mindig csak annyit józanodtam, amennyit tudtam! De jó, hogy elhittem: minden, amit tudok magamról, életemrõl – alkohollal fertõzött, és mindent újra kell tanulnom.
Így tettem meg az elsõ lépést. Így lett az A.A. az otthonom, a családom, a barátom, a támaszom. Az életem megmentõje! A New York-i A.A. nevelt fel, a józanodásom hazája ez a hely. Szerencsés voltam, mert csak a józan élet érdekelt. Szerencsés voltam, mert kegyelmet kaptam, a kegyelem kellékeivel: egy kis józanságbiztató szerkentyût a fejembe, hálát a szívembe, hogy huszonnégy óránként józan tudjak maradni, türelmet, hogy tolerálni tudjam azt a sok õrült alki (alkoholista – a szerk.) sztorit, amit végighallgattam.
Persze voltak sötét korszakok, amikor beborult a józan ég. Olykor szomorúság töltötte el a lelkemet, és beléremegett az ismeretlen fájdalomba. Ilyenkor legkedvesebb verseim vigasztaltak:

„Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra."

„Repedt kályhámon macska ül.
Ne hagyd, hogy szomorú legyek
Ne hagyj motyognom félszegül
Mikor Istenhez megyek."

Néha használt, néha nem. Néha meg akartam ölni magamat. Aztán mindenkit – mindennap. Azután csak néhanap.
Különösen a volt férjemet akartam megölni, akitõl húszévi házasság után elváltam. Õ újra megnõsült… és én beleszerettem….
Emlékszem, New Yorkban a Madison Avenue egyik híres boltja elõtt ácsorogva egy kést csodáltam. Tanakodtam, gondolkodtam a gyönyörû kés sorsáról. Álmodoztam, beleéltem magamat az ölésbe, olyan erõsen, hogy a csoportomnak is elmeséltem. (Annak idején õk biztattak, mondván: „Olyan beteg vagy, mint a titkaid.")
– Úgy érzem, meg kell ölnöm a volt férjemet! – mondtam nekik.
Nagyon felháborodtak, és azt mondták:
– Mi nem ölünk az A.A.-ban!
– Hát mit csináltok? – kérdeztem.
– Imádkozunk – felelték. – Imádkozunk a haragosainkért, majd elengedjük õket – szeretettel.
Nem tudom, hogyan és mikor kezdtem, de egyszer csak én is imádkozni kezdtem. Imádkoztam és imádkoztam. Nem sokkal késõbb özvegy maradtam…
Hihetetlen dolgok történtek velem még a józan éveim alatt. Jöttek a csodák, de a bajok, a zûrzavarok, az érthetetlen és hihetetlen, megmagyarázhatatlan dolgok sora is. Oly sok minden, hogy valamennyit nem tudom leírni, csak azt, amit a szívem sugall. Amit Õ – a Felsõbb Erõm – akar. Én már csak azt teszem. Akkor nem kell semmit erõltetnem az életemben.
Nagyon komolyan vettem a józanodásomat. Itt nem az alkohol letevésére gondolok – az volt a könnyebb rész –, hanem a józanodásra. Az önismeretre, az önbecsapásra, a félelemre, a fájdalmakra, az összekuszált érzésekre, amelyekre azelõtt egyszerûen csak ráittam. Úgy tanítottak: „Felelõsséged, hogy mindent, amit fejlõdésed megenged, megtudj önmagadról." De elijesztett, amit megtudtam. Változtam, változtak a szükségleteim, már döngette a kaput az „új", de én még nem mertem kiengedni a „régit".
Egy idõs józan mesélte, hogy õ is nagyon félt kezdetben. Az segített rajta – mondta –, hogy beállt a gyõztesek sorába. Attól kezdve én is csoportra osztottam az embereket. Az egyik csoportban voltak a hõseim, a gyõztesek, akikre felnéztem, akiktõl tanultam, akiket szájtátva hallgattam. Szerettem õket, velük biztonságban éreztem magamat. Kedvesek voltak, amint ott ültek az elsõ sorban mindig, és bólogattak… És minden gyûlésen ott voltak! Tudom, mert én is ott voltam. Tõlük tanultam meg hallgatni, azt mondták: nem kell örökké fecsegni. Ha valamiért megdicsértek, sírtam örömömben. Szerencsés voltam, sokáig velük maradhattam. Ígérték, hogy majd megtanulok szeretni, akkor könnyebb lesz mindent elengedni…
És ott volt a másik csoport. A hangoskodók, a bajkeverõk, a mindent jobban tudók. Féltem tõlük, ha lehetett, elkerültem õket. Ilyen volt Sthanly, az orosz menekült. Taxisofõr volt, tízéves józan. Az élõ fába is belekötött. Örökké veszekedett valamiért, ami szerinte nem volt „hagyományos". Néha a gyûlésrõl is kitessékelték… Szégyelltem magamat helyette.
Szegény Sthanlynek innia kellett. Azután soha többé nem tudott kijózanodni. A Hamis Egó, a Méreg megölte. Azt mondák: „Ha sok a kifogás, kevés a szeretet." Ha kevés a szeretet, a Méreg különbözõ álarcokat öltve elõbb-utóbb megöl bennünket!
Ezzel nekem is sok bajom volt, egészen addig, amíg végre õszinte tudtam lenni. Amíg másokat kritizáltam és bírálgattam, elvontam a figyelmemet önmagamról, a saját fejlõdésemrõl.
Nagyon fontos az õszinte bírálat – önmagunk felé. Az én szívembe sem költözött be a szeretet, amíg tele voltam toxikus gondolatokkal, cselekedetekkel. Le kellett szoknom apró lopásaimról, apró hazugságaimról. Ahányszor loptam – el is veszítettem valamely kedvenc tárgyamat.
Hazugságaim gyökerét az üzletre fogtam. Melyik üzletasszony nem hazudik? – kérdeztem flegmán. Hihetetlen volt, de észre kellett vennem: mintha leapadt volna az üzletem. Vártam, figyeltem, józanodtam, alig dolgoztam, leállt az üzlet. Nem tudtam, hogy ez a hazugságok miatt van-e, vagy a Felsõbb Erõ mást akar tenni az életemmel.
Lassan rájöttem, ha valami õszinte és igaz, az utat tör magának, s visszatér újra és újra. Szükségleteim változtak. Keskenyebbé vált az út, már nem kellett hazudnom…
Életemben elõször kezdtem vállalni önmagamat, olyannak, amilyen vagyok. Lassan felszámoltam az üzletet. És végül New Yorkot is.
Kaliforniába költöztem. Los Angeles a lélek hazája, minden, ami „új" hit, onnan ered. Lélekébresztõ hely. Ma is hálatelt szívvel gondolok rájuk: õk ébresztették, józanították, gyógyították meg a lelkemet.
Azután a szívem Budapestre húzott. Magyarországon is beindult az A.A. 1988-tól 1996-ig minden nyáron Pesten voltam. A magyar A.A.-val együtt józanodtam. Persze mint minden kezdet, ez is nehéz volt, de mi nem nagyon éreztük ezt. Próbáltuk jól csinálni. Próbáltuk szeretni egymást. Akkor még ment. Akkor még mertük szeretni egymást. Össze akartunk tartani, egymásba kapaszkodni, egymásra támaszkodni. Józanodni akartunk!
Kaptunk segítséget, egyre többen lettünk. Minél többen lettünk, annál hangosabb volt a biztatás. Tudtuk, tanultuk: ahol két józan alkoholista leül beszélgetni, az már egy A.A.-meeting.
Emlékszem például egy péntek estére. A papok nem engedtek be a helyiségbe, ahol a meetinget tartottuk volna. Ácsorogtunk a hidegben. Kinek van valami ötlete? Volt ott egy svéd-magyar társunk, jókedvû, aranyos, õ vette észre a helyet – közben lecsurogtunk egy piac szélére –, gondoltuk, nem lenne rosz a mai meetingre. Az óbudai kofák üres zöldségesasztalaira telepedve elkezdtük a meetinget. Elõször a svéd mondta el a történetét. Nagyon lelkesen beszélt. Néztem a koszos ládákat, és tisztán éreztem, hogy erõsek vagyunk. De szép is volt, Istenem! Egymás kezét fogva elmondtuk az imát, és éreztük, mindnyájan egyet akarunk: szeretni, segíteni, józanodni!
Eszembe jut az a nap is, amikor filmeztek a Dohány utcai helyiségben, az öregek otthonában. Nem értesített bennünket senki, de aznap nem mehettünk be. Zuhogott az esõ, beálltunk egy kapu alá. Az egyik társunk megszólalt: „Hiába akarjátok szépíteni a dolgot, látjátok, mi vár egy alkoholistára. Amikor részeg voltam, akkor is kizavartak az esõbe, és józanul se fogadnak be." Szegény társunk berúgott aznap este. Soha többé nem láttuk.
Azután a Kis János altábornagy utcai helyiséget meszelték. Addig csûrték-csavarták a dolgot, hogy mi is megkaptuk a meszelõt…
Nem volt egy biztos hely a józan alkoholisták számára. Los Angelesben hallottam: fog nélkül és fedél nélkül nem lehet tartósan józannak maradni.
1993-ban nagy baj történt. Rákos lett a bal tüdõm (a sok bagótól). Meg kellett mûteni. Hosszú hetekig lázasan feküdtem a kórházban. Álom és valóság egybeolvadt… Nehezen gyógyultam. Néha nem tudtam, mikor álmodom, haldoklom… vagy már halott is vagyok? Messzirõl néha láttam magamat: imádkoztam. Nem magamért – én már kész voltam akkor a nagy álomra. A józan alkoholistákért imádkoztam. Azért nem akartam elmenni még, mert tudtam, a józan alkoholisták kinn állnak az esõben…
Aztán csoda történt. Lábra álltam. Fél tüdõvel, repedtfazék-hanggal, de meggyógyítottak. Majd a Hársfát is megtaláltam – addig imádkoztam. A New York-i iroda mondta (õk nem tanácsolnak, de megmondják, mi a hagyományos), hogy keressünk józan házigazdákat, akik vállalják a felelõsséget az ingatlanért, illetve bérbe adják az A.A.-nak idõtlen idõkre, s így biztosítva lesz a józanodó alkoholisták állandó otthona… Irodának is kellene ma már egy külön hely, de sajnos az anyagiak… New Yorkban a GSO több mint egymillió dollárt szed be évente a különbözõ összejövetelek önkéntes adományaiból (a személyi adakozás maximum ezer dollár lehet egy évben).
1996-ban búcsút mondtam Magyarországnak. Az egészségem nem engedi többé, hogy ilyen nagy utat tegyek meg. Bizony nagyon hiányoztok. Jó volt veletek! A sok újonnan jövõt, remélem, ti is szeretitek. Adjatok meg nekik minden segítséget…
Huszonkét évi józanság után elmondhatom, hogy boldog ember vagyok. Nagyon hálás, telve alázattal. Tudom, mindezeket az A.A.-nak, a lépéseknek, a Felsõbb Erõnek köszönhetem.
Ma már értem az életemet, értem önmagamat, érzem a szükségleteimet. (A mérgem is addig tartott, amíg nem tudtam a valós szükségleteimet.) A legfontosabb számomra a szeretet! (Azt is meg kellett tanulnom, mi az, mert eleinte minden kis „függõségre" ráfogtam.) Ha szeretve élek, akkor tudom, a szívem nyitva van, és õszinte, s a Felsõbb Erõ ki- és bejárhat benne…
Azért érzem, hogy boldog józan vagyok, mert az Isten megsegített, mert a saját erõmbõl is erõt meríthetek, s mert mindebben nem játszanak szerepet a külsõ körülmények változásai. Ma a legfontosabb számomra, hogy szeretetben, tisztán tartsam a lelkemet.
                                                                                                                                                Kati
1998. szeptember 5.
 


a szeretet szolgálata
 

A 3 szolgálat
 
"Hálás szeretettel gondolok most huszonkét éves tapasztalattal
megáldott társaimra, Katira, aki kinyitotta nekem az új életbe vezetõ ajtót,
és Helmuthra, aki megölelt és azt mondta: Jó helyen vagy!"
 

Ezen az õszi délutánon a villamoson ültem, s néztem a körúti fákat. A fákat, amelyeknek levelei nemcsak a benzingõztõl sárgultak már, hanem készültek elhagyni a megtartó ágakat. Valakinek a tervében úgy szerepel, hogy õsszel a fák így készülnek a téli alvásra. Lelassulnak, s lassan elalszanak.
John Lennont hallgatom, s eszembe jut a dalról, hányszor álmodoztam régebben arról, hogy megtörténik a csoda, s a világból eltûnik a gonoszság. Az emberek nem bántják többé egymást, kiveszik az irigység, gyûlölet és harag! Nem fordulhat elõ, hogy késõ éjszaka a részeg apa veri a gyermekei anyját, másnap a tehetetlen, dühös és megszégyenített anya pofozza a mit sem sejtõ gyerekét, késõbb a gyerek a társaival egy ártatlan macskát akaszt fel a fára a farkánál fogva.
De az én álmaim a szép világról csak álmok maradtak, mert nem történt csoda.
Nem régóta tudom, hogy az emberi gonoszság nagyon régtõl fogva – a Könyvek Könyve szerint Káin idejétõl – tombol az emberek között.
Öt év absztinenciára azt mondják, hogy az egy jó kezdet. Most kezdtem el gondolkodni azon, milyen segítséget kaptam ahhoz, hogy megéljem ezt az idõt. A középiskolában azt mondta a tanárom a statikaórán, hogy egy tárgy akkor áll a legbiztosabban, ha három lába van, és azok egy egyenlõ oldalú háromszög csúcsaiban helyezkednek el. Ezt a három lábat a mostani helyzetemben három fogalommal azonosítom: elfogadás-beismerés-bevallás, szolgálat-szolgálat-szolgálat, gyógyulás-felépülés-megjobbulás.
Azért említettem minden tartóláb fogalmánál három meghatározást, mert a jelenlegi helyzetemet, állapotomat három oldalról nézhetem. Ha egy orvos mesélné el az elmúlt öt évem történetét, azzal kezdené, hogy elsõ lépésként beismertem: beteg vagyok, elfogadtam szenvedélybetegségemet. Az önsegítõ csoportban azt hallottam: beismerjük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben. A keresztény közösségben pedig azt mondták, hogy el kell hagynom a régi, önzõ énemet. Az elsõ lépés után úgy éreztem, bejutottam a csodák birodalmába, oda, ahol nincs gyûlölködés, nincs harag, csak a szeretet uralkodik. Nem tudatosan, de nyilván szükségszerûen, pár hónapos absztinencia után társaim elvittek egy kórházba, ahol még szenvedõ alkoholbetegek között beszéltünk a józanodásunkról. Ezt úgy neveztem akkor, hogy a kiskovácsi szolgálat.
Ez a szolgálat azt jelentette számomra – ha az orvos szemével vizsgálom –, hogy megosztom magamat betegtársaimmal, s kibeszélem magamból a problémát. (Késõbb megismertem, hogy szolgálat az is, amikor arról beszélek, hogy létezik egy olyan, nálam hatalmasabb Tekintély, akit Szeretetnek hívnak.)
Ahogy teltek az alkoholmentes napjaim, úgy éreztem egyre jobban magamat. A világot egészen másképp láttam, új érzésekkel, hihetetlen lehetõségekkel találkoztam. A szakember szerint elkezdõdött a gyógyulásom, a társaim pedig azt mondták, megkezdõdött a felépülésem. Igyekeztem minél kevesebbszer megbántani a körülöttem élõ embereket.
Meggyõzõdésem, hogy a legnagyobb segítség fejlõdésemben a szolgálat volt. Azok az alkalmak, amikor betegtársaimnak tudtam beszélni önmagamról, józan napjaimról, örömeimrõl, amelyek utolérnek minden pillanatban. Ilyenkor szinte hihetetlen módon megszûnt bennem a fennhéjázás, eltûnt a nagyképûség, pedig tudtam, hogy olyasmirõl beszélek, amit õk csak szeretnének a magukénak tudni. Késõbb megértettem, hogy akkor és ott alázatos voltam és vagyok a mai napig. Tudom ugyanis, hogy szolgálni, másokat szolgálni csak úgy tudok, ha nem tartom magamat többnek náluknál. Boldog vagyok, hogy megtanultam ezt az érzést a magaménak vallani.
Ma úgy érzem, a szolgálat három meghatározása ugyanazt jelenti. Az elsõ szerint részt venni egy kiscsoporton, beszélni magamról, s válaszolni a többiek kérdésére, elmondani, hogyan élem meg józan napjaimat, hogyan jutok túl feszültségeken, miként veszem észre a pillanatok örömeit. Keresztény meghatározás szerint a szolgálat azt jelenti, hogy mondjam el másoknak a jó hírt: a jó le fogja gyõzni a rosszat. Eljön az az idõ, amikor megszûnik a földön a gonoszság. Megtanultam, hogy a már megszerzett alázatot meg kell tudni tartani. Tudom, és megtapasztaltam, hogy békesség akkor van bennem, ha a szeretet törvényét nem sértem meg.
Amikor lelki békét érzek, tisztának érzem magamat, olyannak, mint akin hófehér ruha van. De az eltelt napokban megtanultam, hogy ez a ruha – a Lélek ruhája – a régi életemben nagyon piszkos volt. Tele voltam rossz tulajdonságokkal, önzéssel, haraggal és kételkedéssel. Ezeket a régi tulajdonságokat – mert idõnként újból megjelennek – le kell gyõznöm! Bepiszkolják a ruhámat. De nemcsak a régi, rossz tulajdonságok jönnek újra elõ, hanem esténként – egy-egy nehezebb nap után – látom, milyen sok kosz ragadt rám napközben. Ezektõl is meg kell tisztítanom magamat. Amikor gondolatban végigfutok az eltelt huszonnégy órán, megkeresem azokat a tulajdonságaimat, amelyek rossz lépésekhez vezettek. Elgondolkodom rajtuk, s meghatározom, mit kell tennem, hogy legközelebb ne kövessem el ugyanazt. Választásaimkor igyekezzek – épp a tapasztalás alapján – már a jót, a jobbik lépést választani.
A mondás szerint, ha valakit sárral dobálok meg, nem biztos, hogy eltalálom, de magamat összesározom, bemocskolom. Az eltelt idõ alatt lassan kezdem felismerni a körülöttem lévõk ruhájának színét. Szeretek a tisztább ruhát viselõk mellé húzódni, igyekszem hátrább lépni azoktól, akiké „sáros".
Most nagyon jól érzem magamat a ruhámban, abban a ruhában, ami sokkal tisztább, mint öt évvel ezelõtt volt. Tudom, az a célom, hogy a lelkem egyre tisztábbá váljon. Ezért azon vagyok, hogy a feltámadó önzõ énemet újból és újból legyõzzem. Ha jól szolgálok, biztos vagyok abban, hogy egyre erõsebb lesz az a láb, amelyik a gyógyulásom, felépülésem, megjobbulásom tartóoszlopa.
                                                                                                                                                        Albert
 


félúton
 
 

„Én drogozom... Mi meggyógyulunk..."
Döntöttem, abbahagyom…
és valami hiányzott…
 
Ez a valami nem a fejünkben születik meg, mint akármilyen más elhatározás, hanem sokkal mélyebben, a szívünk mélyében… egészen a mélyén.
Az életadó fényt sugárzó, meleget árasztó Nap alá – amely csaknem betölti a keskeny lapot – kitárt karú, boldogan táncoló embereket rajzolt a Leó Amici Alapítvány prospektusát készítõ grafikus. Jól értette, hogy a munkát, amelyet a valamilyen függõségben – alkohol, drog – élõ emberekért végeznek itt, azt leginkább az életadó Nap fejezi ki.
Azokat, akik az alapítvány szenvedélybetegeket kezelõ intézetében gyógyulnak, különféle terápiás modellek vezetik a célig. Mindegyik hozzásegíti az életbántalmaktól sérült embereket, hogy visszataláljanak elõbb önmagukhoz, majd szeretteikhez, s végül a nagy egészhez, amit mi társadalomnak hívunk.
Hadd idézzem: a csoportterápiákon „a szeretetteljes, gondoskodó, meleg, a személyiség érését segítõ, világos korlátokat és kereteket, a spirituális értékeket, az alázat és a tisztelet fontosságát mint intézetünk leglényegesebb ismertetõjegyeit érezhetik meg a kezelést vállalók". Még pontosabban idézve a tematikát: „A kontrolláló magatartás feladása, az alázat, a személyes leltárkészítés, megbocsátás, jóvátétel, új magatartásmódok kipróbálása… hogyan látom magamat, a többieket, hogyan változtatott meg a drog/ital, mit veszítettem el a szerek használata közben, miként tanulhatom meg érzéseim õszinte kinyilvánítását."
A színházterápia különösen gyógyító erõvel bír: „A közös játék, a hozzá kapcsolódó ének és tánc sok agresszió, félelem, fájdalom, öröm kifejezésére, a gátlások és korlátok leküzdésére adnak lehetõséget. A közös próbák és elõadások legfõképpen azoknak nyújtanak óriási segítséget, akiknél a drogozó, alkoholizáló életmód hosszú idõre nyúlik vissza, és nagy nehézséget jelent számukra a beszéd, a mozgás és a közös életforma."
A „munkaterápiás" aktivitások az intézetben a következõkbõl állnak: állattenyésztés és -gondozás, kerti tevékenységek, mûhelymunkák (fém-, famegmunkálás), kõmûvesség, iskolai oktatásban való részvétel.
Majdnem tíz évvel ezelõtt alapították meg Pécsett a Leó Amici Alapítványt. Ezután nyílt meg Komlón az a bentlakásos intézmény drog- és alkoholfüggõk talpraállítására, amely ma már tizenöt ember kezelését képes egyidejûleg ellátni. Munkatársai között van orvos-pszichiáter, belgyógyász szakorvos, szociális munkások, felépült szenvedélybetegek, laikus segítõk. Mindent megtesznek társaikért, akik itt gyógyulnak.
Többször jártam a városhoz közeli, szép erdõvel övezett völgyben, ahol az intézet mûködik. Országszerte lehet találkozni a felépülõben lévõ, a józan élet esélyét mintázó, korábban aktívan drogozó/alkoholizáló színjátszó csoport tagjaival, akik elsõsorban oktató- és kultúrintézményekben lépnek fel.
„Több kell mint meggyõzõdés!" – olvasom a prospektus hátlapján. Igen, ez a legnehezebb. Döntést hozni arról, hogy megfordítom a sorsomat. Kimondani, jól hallhatóan: „Meg akarok gyógyulni!" Esélyt adni arra, hogy újrakezdjem az életet. Hogy újjászülethessek, és józan, emberhez méltó életet élhessek.
„Én drogozom… Mi meggyógyulunk…"
Aki olvasod, add tovább!
 
 

 
Postaláda           -+
 

Kedves Olvasóinknak!
 

+   Kedves Akka!
Köszönjük az élettörténetedet és a jókívánságokat. Mi is azt valljuk, amit Te írtál: „Nem a távolság a fontos, az elsõ lépés a nehéz."
 

+   Kedves Ottó!
Régi emlékeket idéztél ezzel a viccel, társaim a szerkesztõségben nem nagyon értették a nevetésemet:
Mennyi a sok? Gondterhelten figyeli az orvos a betegét. Az ugyanis felettébb rosszul néz ki, és úgy remeg a keze, mintha citerán játszana. Az orvos megvizsgálja, és gyanúja megerõsödik. A „citerás" csakis a mértéktelen ivástól remeghet. Tudja, hogy ezt a legtöbb ember nem szívesen vallja be, ezért egészen óvatosan kérdezi: „Mondja csak, tulajdonképpen sokat iszik?" „Ó, egyáltalán nem – a javát kilötyögtetem."
 

+   Kedves Gyuri!
Köszönjük a leveledet. Köszönjük, hogy nemcsak az ivásod történetét írtad meg nekünk, hanem azt is, hogy a megjelenõ írások neked is tanulságul és segítségül szolgálnak. Ez a célja az újságnak!

 
+   Kedves Rózsi!
Örülünk, hogy örültök, és köszönjük, hogy köszönitek. Továbbra is várjuk észrevételeiteket, javaslataitokat, élettörténeteiteket.
 

+   Kedves Pápai Csoport!
Köszönjük leveleteket. Terveink szerint szeretnénk a lapot folyamatosan megjelentetni. Ehhez kérjük és várjuk a Ti segítségeteket is: írásokat, véleményeket, élettörténeteket stb.
Az újság nem használja az A.A. nevét. Az 5. oldalon szerepel, hogy a 3A Alapítvány adja ki. A lap írásai csupán hírt adnak az A.A.-ról és az ott gyógyulók életérõl. A GSO tud rólunk, és szerintük sem sértettük meg a 6. hagyományt.
 

+   Tisztelt Névtelen Csoport!
Köszönjük, hogy megkerestetek bennünket leveletekkel. Kérdésetekre az elõzõ levél válaszánál kitértünk. Nem használjuk az A.A. nevét (lásd impresszum). A Népszabadság 1998. április 8-i számában megjelent cikkben az alcím – tudtunkon kívül, a szerkesztõ által, a nyomdába adáskor – került az írásba. Miután kézhez kaptuk az újságot, a szerkesztõségi megbeszélés után azonnal, írásban kértünk helyreigazítást a Népszabadság szerkesztõségétõl. Kérésetekre elküldjük a teljes levelet, most csak egy ideillõ részletet idézünk belõle: „Szeretnénk helyesbíteni a lap április 8-i, a Budapest Melléklet Civil Budapest rovatában megjelent, A gyógyító üzenet lapja címû cikk alcímében szereplõ megállapítást. A 3A újság ugyanis nem a névtelen alkoholisták mozgalmának folyóirata. Az újságot a 3A Alapítvány adja ki, és tagjai szerkesztik… Kérjük, hogy levelünknek lapjukban helyt adni szíveskedjék."
Tekintettel arra, hogy nem szövetkeztünk az A.A.-val – ehhez két fél szükséges –, és nem is akarunk szövetkezni, egyetértünk abban, hogy a GSO ajánlását megjelentessük az újságban, a további félreértések elkerülése végett az eredeti, angol nyelven.
Segítségeteket köszönjük, és továbbra is várjuk észrevételeiteket, javaslataitokat.
 

+   Tisztelt Résztvevõi a Hársfa utcai, vasárnap 16 órai meetingnek
(1998. augusztus 15-én)!
Köszönjük leveleteket, véleményeiteket. A tizenkét lépésre és hagyományra vonatkozó kérdésetekre a választ e rovatban, a Névtelen Csoportnak írottaknál olvashatjátok. A gyûléslistából a gyûlésetek helyét és idõpontját kihagytuk, bár számunkra a kérés érthetetlen – elsõsorban a kórházban lévõ, az újságot olvasó alkoholbetegekre gondolva! Továbbra is várjuk észrevételeiteket, szeretettel üdvözlünk Benneteket!
 

+   Kedves Barátaink Komlón!
Alapítványunk egyik célja, hogy hírt adjon arról: van remény az alkohol és drog bilincseitõl megszabadulni. Hírt adni arról, hogy milyen körülmények között, hogyan sikerül ez más közösségekben! Ezt a jó hírt adjuk át mindenkinek mi is.
Öröm tölti el szívünket, hogy egy kicsit tudtunk segíteni! Imádkozunk, hogy a Leó Amici Alapítvány intézetéhez hasonlók sok helyen szülessenek. Hiszünk abban, hogy a szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálat gyümölcse a béke!
Baráti szeretettel öleljük Mindannyiótokat!

 

 


közben
 

Közeledés az önvizsgálathoz
 

Régóta keresem az A.A.-program negyedik lépésének kulcsát. Ez annyit jelent, hogy mindeddig csak a szükségességét és a jogosultságát ismertem el annak a követelménynek, miszerint mélyreható, bátor erkölcsi leltárt kell készítenem – de minden igyekezetem ellenére sem éreztem magamban vágyat ennek megtételére. Vizsgáltam néhány szempont szerint azt is, vajon mi lehet ennek a kellemetlenségnek az oka? Hamar meggyõzõdtem arról, hogy nem gyávaság vagy tudatlanság miatt vagyok képtelen alapos és hiteles munkát végezni – a lustaság pedig végképp nem lehet az oka, hiszen egy kísérletet már tettem, s azzal is elégedetlen vagyok.
A kérdés mindeddig megválaszolatlan maradt. Azután a napokban megrendítõ – elemzõ, tanító – filmet láttam a lélekrõl. Annyira felkavart, hogy attól a bizonyosságtól, hogy valami elképesztõ kincsre leltem, ujjongva örültem magamban, de meg is döbbentem. Türelemre intettem magamat, hogy az én életemben már elég lesz a „nagyon"-okból. Nincs okom a kapkodásra sem.
Bizonyossá vált elõttem, hogy a fiatalkori események, a kialakuló tulajdonságaim kapcsán érzékenyebb lelki alkatú emberré formálódtam, mint amit a külvilágnak, másoknak mutattam magamból. Neveltetésem, de a korszak sem kedvezett az ilyen típusú személyiség kibontakozásának, éppen ezért magam is sokat tettem azért, hogy elfojtsam valódi énemet. A kornak megfelelõ, csak racionálisan gondolkodó, ateista, kissé cinikus, keménykedõ ember látszatát keltettem magamról. Meg voltam gyõzõdve arról, hogy csak ez a típusú ember, férfi, apa az életképes. Az e mintától való jelentõs eltérés a gyengeség, sõt a lehetséges kudarc jele, egyúttal elõidézõje is. Az érzések, az érzelmek vagy károsak, vagy bûnösek, vagy intim természetûek, menekülés a valóságos élet kihívásai elõl…
Ezt a felfogást elsajátítottam, törekedtem megvalósítani (biztosan túl is játszottam olykor), miközben belsõ természetemnek nem felelt meg. Minél gyakrabban kerültem olyan élethelyzetbe, ahol a belsõ érzések – legyenek azok bármilyen mértékben helyénvalóak is – tehertétellé váltak a rosszul felfogott társadalmi gyakorlattal szemben, s ahogy nõtt bennem a feszültség, néha még az a gyanúm is feltámadt, hogy ha ennyire nehezemre esik normálisan – úgy, mint a többieknek – viselkednem, akkor nem is vagyok teljesen normális. Tehát még jobban kell lepleznem az énemet, nehogy észrevegyék rajtam, ki ne derüljön a szégyellni való titok: a hidegfejû, pontos, ésszerû döntésekre törekvõ ember milyen szívesen cselekedne másképpen is, mennyire szeretne szabadabb lenni saját szigora ellenében!
Szégyelltem a megbocsátásaimat, mert azok szabályokat szegtek, restelltem a szelídségemet, mert gyengeségnek tartottam, dühített a hûségem, mert férfiatlannak gondoltam. Állandóan a „helyes" rendet erõltettem magamra és magam körül, de egyre inkább összekeveredtek a dolgaim.
A mûszaki munka feszes törvényei megnyugtattak egy ideig, de a természetem nem hagyta, hogy érzéketlen legyek az emberi viszonyok, a közösségek ügyei iránt. Ezen a területen a megérzéseim, a lelki szükségleteim megfelelõ köntösben már kimutathatóak és átélhetõek lettek. Mások támogatása, a helyesnek vélt dolgok kimondása, megvalósítása jó érzéssel töltött el, és sohasem volt terhes igazán – bárhol éltem is, valamennyi tapasztalat és ismeretség után megbíztak ügyeikkel a többiek. Ez már iskolás koromtól fogva így volt. A felnõttkori politizálás nekem sokkal inkább lelki szükséglet volt, mint hatalomvágy, hiszen magamtól tényleg nem törtem magasabbra, hanem vittek. S amikor veszélybe került a rangom, magam tettem le, föl sem merült bennem az érte való küzdés. Az általam vélt tisztesség fontosabbnak tûnt, mint a családom biztonsága – és ez, bármilyen emelkedett magatartásnak látszik is, bizony ostobaság volt. De mint befejezése a közéleti pályafutásomnak, igazolja, hogy belsõ szükséglet vitt arra az útra, s amikor szükségessé vált, habozás nélkül letértem róla.
A lépés következményei azonban a vártnál súlyosabbak voltak. A kilátástalanná vált jövõ, az alig pislákoló remény életünk újjászervezésére, a közéletbõl ránk zúduló, válogatás és mérlegelés nélküli vádtömeg, amely a letûnt rendszer híveit célozta meg – összeroppantott. Elhatalmasodott rajtam az ivás szenvedélye, amit az életem kettõs szereposztásából adódó feszültségek oldására a nyolcvanas években már egyre többször használtam. A világ sivár és érdektelen lett számomra. Értetlenül kutattam az igazi okát annak, ami lejátszódott bennem. A csalódottságra nem volt kielégítõ magyarázat, hogy pályafutásom kettétört. A jövõtõl való rettegést nem magyarázta meg az elszegényedés, mert sohasem voltunk gazdagok, pénzimádók. Szerettek az enyéim, de nem tudtam mit kezdeni velük, mert nem tudtam mit adni cserébe a szeretetükért. Ezért csak szorongtam, egyre jobban és jobban éreztem, hogy elmagányosodom közöttük.
Megmagyarázhatatlan fájdalom költözött belém. Néhány okát nem, csak az összeset tudtam megnevezni: minden, ami velünk történt és történni fog! Ennyit pedig nem vagyok képes megoldani – elvesztem a világban!
Ma már tudom, hogy mindaddig a lelkem ellen küzdve éltem, felemás módon. Soha senki nem tanított meg a helyes lelki életre, a hit fontosságára. Minden tudásom, olvasottságom kevés volt ahhoz, hogy szembeszálljak egy hamis magatartásformával, amely korán és a közvetlen környezetembõl származott, s amelyet ráadásul felnõve – a táguló világban – megerõsíteni láttam. Megtagadtam a lelkemet, hogy olyan legyek, amilyennek – rosszul – hittem, hogy lennem kell! Leegyszerûsítettem a világ dolgait, hogy aztán reménytelenül eltévedjek bennük. Függetlennek tartottam magamat a világtól. A hit, Isten, a szeretet, bûn, megbocsátás, hûség, alázat, vezeklés, dicsõség, élet és halál – csak szótári magyarázattal szolgáltak számomra. A kritikus élethelyzetekben képtelen voltam értelmesen viselkedni…
Elveszítettem a megtagadott lelkemet, s néhány év múlva magányosan, éhesen dideregtem, magamra maradottan a sötét, hideg lakásban. Csak arra vágytam, hogy legyen már vége úgy, hogy ne kelljen kezet emelnem magamra.
Helytelenül éltem. Le akartam gyõzni magamban éppen azt, ami emberi bennünk! A lelkemet titkoltam, a jót szégyelltem, és a közönségest erõsítettem fel magamban. Kis híján belehaltam! Ha van Isten – gondoltam –, és Õ teremtett, akkor a képességeinket azért adta, hogy ne ártsunk magunknak. A bátorság, önmagunk elfogadása és vállalása, a viselkedés a nem hamis szerepek kialakításához: Isten a lélekben mutatkozik meg, de csak annak, aki ezt engedi. A jóság és a szeretet nem a büntetéstõl való félelembõl ered. Önmagában valóan létezik. A bûn az, amit a jó hiánya szül. A lelki ébredés valójában a hazatalálás. Értelmessé válik az eddigi káosz, nyugalommá szelídül a feszültség. Nem zavar az elmúlás, nem félelmetes már a halál gondolata. Szabaddá válok. Hiszen annak átélése, hogy otthon érzi magát az ember a világban, természetessé teszi, hogy nemcsak belépése van a létezésnek, hanem ki is lépünk belõle. És mindeközben szabad lesz az ember, mert a lelke szabaddá és végtelenné válik. A testi valóság – és minden vele kapcsolatos történés – segítõje vagy elõbbre vivõje a lelkiség fejlõdésének. A szellemi lét megtapasztalása a lelket fölemeli. Az anyagi világ végtelen gazdagsága, színes, mozgó, változó valósága a lélekkel bíró ember létezését teszi lehetõvé – hiszen minél kevesebbet tud az ember ezekbõl látni, hallani, érezni, annál értelmetlenebbé válik a létezése. De ha a lelki érzékenységét, lelki biztonságát, szépségét is elveszíti, akkor nincs módja emberként élni tovább.
Mindezt visszacsatolva az eredeti gondolathoz: a lelkiséget, hitet elutasító ember nem tud helyesen élni, jól választani, az igaz mellett dönteni – a saját maga szempontjából. Nincs rá esélye, hogy jól döntsön. Valószínû, hogy ez a szeretet és lelki emelkedettség nélküli élet lehet a kárhozat. Ez történt velem is: a lelki béke keresése már a reménység és a vigasztalódás útja, most már ezen járok. S talán nemcsak megmenekülök, hanem hazatalálok.

                                                                                                                    1997. március 20. hajnala
 

 

Pótcselekvés?

Ugyan melyik A.A.-tagban nem merült fel már az a gondolat, hogy az A.A.-ba járás, a kórházi csoportok, a segítségnyújtás az ivás helyett alkalmazott pótcselekvés? Amolyan „jobb híján". S így maradok a szer közelében, foglalkozom vele, hiszen képtelen vagyok végleg kiûzni a gondolataimból. A nyilvános helyek (ivók, presszók, kocsmák) helyett a zárt világú A.A.-gyûlés, szesztestvérek helyett a bajtársak, a magányos zugpiálás helyett a meditáció…
Azt hiszem, el kell ismerni valamennyit ebbõl az érzésbõl. Kétségtelen, hogy az ivászat idõ-, pénz- és „munkaigényes" tevékenység – helyettesítés nélküli radikális megvonása kiüresíti az alkoholista napjait. Nincs mit csinálni helyette, nincs hol megszabadulni a hétköznapi robottól, a fárasztó egyhangúságtól. Végtére az ivászat kezdetben a megkönnyebbülés, jutalmazás, újdonság, a szürke élet színezésének programja volt. Vagy a bánattól, csalódástól, kudarctól való megszabadulás programja. Ha kiderül, hogy képes az ember – belátva betegségének természetét, életveszélyességét – nem inni (hiszen csak az õrült törekszik önpusztításra), akkor vajon arra ítéltetett, hogy a biológiai lét és a munka, a kötelességteljesítés töltse ki egész életét? Sehol egy kis vidámság, bolondozás, semmi érzelem, csak színtiszta értelem, és rengeteg félelem?!?
Vajon nem jogos így feltenni a kérdést? Nagyon is jogos így is feltenni! Jogom van tudni, hogy valódi emberi életet élek-e azzal a gondolkodásmóddal, amelyet a tizenkét lépés programja nyújt az A.A.-ban, vagy már csak utánzom az emberi létformát? Természetes módon élek-e, s akarom megvalósítani a program szerinti új életemet, vagy csupán egy mesterséges világba menekülök Mr. Alkohol elõl? Mit tesz lehetõvé az A.A.-hoz való tartozás?
Az A.A.-ban minden embernek joga van újra és újra átgondolni ezt. Akkor is, ha az alapítók kigondolták, bírták a maguk válaszát. Én is tudni, érezni akarom – a magam meggyõzõdése szerint –, hogy félrevezetem-e magamat, ha más irányba megyek, mint általában a többiek, vagy mint mentem régen? Egy biztonságosnak látszó, mégis mûanyagszerû, szintetikus világot építek, amely csak helyettesíti a valódit? Mivé tett az iszákosságom?
Világos, hogy jó ember akarok lenni, de nem leszek-e közben hamis, élettelen?
Csak azért ne gondolkozzak ezeken a kérdéseken, mert veszélyesnek érzem? Biztos, hogy engedelmesen beletörõdni – a jó tapasztalatok ellenére is – a helyes magatartás?
A meggyõzõdésért mindig, minden ember maga dolgozik meg, mégpedig sokat és szinte folyamatosan. Segíthet az útmutatás, mások hiteles tapasztalatainak átadása, a követésre méltó hajlandóság, s rengeteget jelent az elfogadásban a kényszer. Amíg az ember hajlandóvá válik az elfogadásra, addig nincs értelme kifogásokkal élni a mentõcsónak minõsége ellen (mások azt mondták, ezzel hazajutok!). Joga van azonban megvizsgálni, valóban otthon van-e a katasztrófa után, vagy csak túlélõ hajótörött?
Ha csupán örökösen azt hajtogatja, hogy az A.A.-s életforma a mesterek követése, feltétlen alkalmazkodás a leírtakhoz, önmaga legyõzése, mások tudásának átültetése a saját életébe – akkor bizony elõbb-utóbb a tizenkét lépés, a tizenkét hagyomány, a sok tapasztalat dogmává merevül. Bill, Bob és a többiek félistenekké szoborodnak, a hála imádattá, a beteg alattvalóvá silányul. A félelem erõsebb lesz, mint a józan élet természetes öröme, s a jó akarása görcsös kapaszkodás… Elõfordulhat, hogy a nemesszívû, nagylelkû segítõ egyszer csak öntelt adományozóvá korcsosul.
Éppen ezért azt gondolom, hogy ideje volt feltennem ezt a kérdést (nem én voltam, aki végül is megtette), és sok hasznunk lehet még abból, ha gyakran keressük rá a választ. Én már most is jobban érzem magamat, pedig nem hiszem, hogy végérvényes, illetve pontos válaszra leltem volna ezen a hûvös, szeles, õszi hajnalon.
                                                                                                                    
                                                                                                                        Laci
1997. szeptember 26.
 

 


a csodák pedig jönnek
 

Évekkel ezelõtt, amikor még ittam, nagyon magányosnak éreztem magam. Azt hittem, csak én vagyok ilyen gyenge ember, csak én hazudok és rejtegetek szégyenteljes titkokat. Csak én nem tudok parancsolni magamnak, hogy mennyit igyak és mikor hagyjam abba. Csak én nem emlékszem az eseményekre, és csak én szégyenkezem azért, hogy mit követtem el. Pedig én nem akartam. Úgy láttam, mindenki normálisan él, csak én vagyok ilyen szerencsétlen.
A San Diegó-i stadionban, több ezer társam között, már nem voltam magányos. A világ minden tájáról voltak ott olyan emberek, akik régebben ugyanazt érezték, amit én. Most boldogok és szabadok voltunk. Nem voltunk idegenek egymás számára. Nemre, felekezetre, nemzetre való tekintet nélkül egy nyelvet beszéltünk. A mozdulatokból, szemvillanásokból, a mosolyokból éreztük a szeretet mindent átható erejét, amely összeköt bennünket, akár Budapestrõl, Sydneybõl, Bostonból, Rióból, Moszkvából vagy Tokióból érkeztünk.
Soha nem gondoltam, hogy egyszer San Diegóban, Kalifornia legszebb városában, társaim kezét fogva elmondhatom: „Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a kettõ közötti különbséget."
Miközben sok-sok nyelven szállt az ima az ég felé, melegség öntötte el a szívemet. Éreztem, s a könnyfátyolon át láttam a társaim tekintetében: lehet és érdemes alkohol nélkül élni…
Sokan, nagyon sokan voltunk itt. A társaim jutottak eszembe, akik otthon is ugyanígy fogják egymás kezét és reménykednek, hogy boldogabb lehet az életük együtt. Igen, együtt. Egymást szeretve és segítve lehet józan, szabad életünk!
Együtt, mi, alkoholisták, akik nap mint nap megküzdünk a józanságunkért a világ minden táján. Csak a mai nap. Igen, ezen az úton jutottam el Amerikába, 1995-ben, a Névtelen Alkoholisták közösségének 60. születésnapjára.
Több mint három éve már, hogy részese lehettem tengeren túli társaim ünneplésének, s azóta is osztogatom az ott kapott szeretet melegét, viszem az üzenetet a még szenvedõ társaimnak. Elmondom nekik, hogy van remény a felépülésre, és hogy nincsenek egyedül.
                                                                                                                    Béla
 
 

Az A.A. rövid története

1934. december 31. (Bill W. utoljára iszik alkoholt.) Találkozik Rev. Samuel Shoemakerrel, aki az oxfordi csoport vezetõje. Õk mindvégig közeli barátok maradtak. 1935. május (Bill találkozik dr. Bobbal június 10-én, anyák napján) Dr. Bob utoljára iszik alkoholt. Elindul a Névtelen Alkoholisták mozgalma. 1945. Dr. Silkworth dolgozni kezd a New York-i Knickerbocker kórházban. 1955. Megjelenik a Nagy Könyv – július: nemzetközi találkozó (az A.A. 20 éves évfordulója), St. Louis, Missouri állam, 5000 résztvevõ. 1965. július: nemzetközi találkozó (30. évforduló), Torontó, Ontario állam, Kanada, 13 000 résztvevõ. 1975. július: nemzetközi találkozó (40. évforduló), Denver, Colorado állam, 19 500 résztvevõ. 1985. július: nemzetközi találkozó (50. évforduló) Montreal, Québec állam, Kanada, 35 000 résztvevõ. 1995. július: Az A.A. mozgalma jelen van a világ 141 országában, több mint kétmillió ember, 89 000 csoportban. A Nagy Könyvet 29 nyelven kiadták, nemzetközi találkozó (az A.A. 60. évfordulójára, San Diego, Kalifornia állam).
 


Névtelen alkoholisták oldala
 

BUDAPESTI A.A.-MEETINGEK

Hétfõ
11.00 XII., Kékgolyó u. 29.
 (az udvarban hátul)
17.00 VII., Hársfa u. 40. fsz. 5.
18.00 X., Elõd u. 1., KÖSZI

Kedd
11.00 VII., Hársfa u. 40. fsz. 5.
18.00 VII., Dohány u. 20.
 (idõsek klubja)
18.00 VII., Kertész u. 28. (English)
 (családsegítõ központ)
20.00 VII., Hársfa u. 40. fsz. 5.

Szerda
11.00 VII., Hársfa u. 40. fsz. 5.
11.00 II., Pasaréti út 137.
 templom, hittanterem
16.30. VII., Hársfa u. 40.
18.00 VII., Kertész u. 28.
 (családsegítõ központ)
18.00 VII., Dohány u. 20.
 (idõsek klubja)

Csütörtök
11.00 VII., Hársfa u. 40. fsz. 5.
16.30 VII., Hársfa u. 40. fsz. 5.
18.00 XII., Kékgolyó u. 19.
 (az udvarban hátul)
18.00 VII., Kertész u. 28.

Péntek
11.00 VII., Hársfa u. 40.
17.00 X., Elõd u. 1., KÖSZI
17.00 XIII., Visegrádi u. 96/B
18.00 VII., Kertész u. 28. (English)
18.00 XVIII., Kondor Béla sétány 13.
18.30. VII., Rózsa u. 3.
 (családsegítõ központ)
18.30. VII., Hársfa u. 40.

Szombat
11.00 VII., Hársfa u. 40.
14.30 II., Pasaréti út 137.
 templom, hittanterem
16.00 VII., Hársfa u. 40.
18.00 VII., Hársfa u. 40.

Vasárnap
18.00 VII., Kertész u. 28. (English)
18.30 VII., Hársfa u. 40.
 
 

NYITOTT MEETINGEK

Minden hónap elsõ keddjén 18.00:
 VII., Dohány u. 20.
Minden hónap elsõ csütörtökén 18.00:
 XII., Kékgolyó u. 19.
Minden hónap második péntekén 17.00:
 XIII., Visegrádi u. 96/B
Minden hónap utolsó péntekén 18.30:
 VII., Rózsa u. 3.
Minden pénteken 18.00:
 XVIII., Kondor Béla sétány 13.
Minden szombaton 14.30:
 II., Pasaréti út 137., templom

Levélcím: Információs Iroda
1399 Budapest, Postafiók 701/439
Telefon: 352-8948, 352-1947
 
 
* * * *
 
 
VIDÉKI A.A.-MEETINGEK
 

BAJA, Pokorni u. 9. (víztoronynál)
 Kedd 17.00
BÉKÉSCSABA, Ifjúsági Ház
 Péntek 17.00
DUNAÚJVÁROS, Vasmû út 4. (322. szoba)
 Hétfõ 17.30
EGER, Kolozsvári út 49. (Rév)
 Szerda 18.00
GÖDÖLLÕ, Szabadság út 23.
 Családsegítõ központ
 Vasárnap 16.30
HÓDMEZÕVÁSÁRHELY, Zrínyi u. 9. (belsõ ép.)
 Kedd 18.00
JÁSZÁROKSZÁLLÁS, Móczár tér 5.
 A fogorvosi rendelõ felett
 Hétfõ 18.00
KALOCSA, kórházporta, hátsó faház
 Hétfõ 17.30
KAPOSVÁR, Füredi út 65.
 Szerda 17.30
KECSKEMÉT, Egressy u. 5., családsegítõ közp.
 Szerda, péntek 17.00, vasárnap 16.00
 Megyei Mûvelõdési Központ, I. em. 84
 Kedd 17.00
KOMLÓ, Templom tér, Mûvelõdési Ház
 Szombat 16.00
MOHÁCS, Jókai u. 28.
 Szombat 15.00
NAGYKANIZSA, Olaj Mûvelõdési Ház (Ifj. Klub)
 Szerda 19.00
PÁPA, Szent Anna tér 9., plébánia
 Hétfõ 18.30
PÉCS, Dischka Gy. u. 4.
 Kedd 17.00
 NYITOTT GYÛLÉS:
 Minden hónap elsõ kedden
 Székesegyház, plébánia
 Péntek 18.30
 NYITOTT GYÛLÉS:
 Minden hónap harmadik péntekén
 Szabadság út 35., református templom
 Vasárnap 17.00
 NYITOTT GYÛLÉS:
 Minden hónap elsõ vasárnapján
PÉCSVÁRAD, Kossuth u. 4. (Gyógyped. Int.)
 Szombat 17.30
SIKLÓS, Kossuth tér 4.
 Szerda 16.30
SIMONTORNYA, Iskola u. 6.
 Téli idõszámítás szerint: kedd 17.00
 Nyári idõszámítás szerint: kedd 19.00
SIÓFOK, Batthyány u. 46.
 Csütörtök 17.00
 NYITOTT GYÛLÉS:
 Minden hónap elsõ csütörtökén
SOMLÓSZÕLLÕS, Kossuth u. 65.
 Szerda 17.15
SOPRON, Gyõri út 5.
 Kórház, szociális foglalkoztató
 Szerda 17.30
 GYÁÉV pályaudvar, Mátyás étterem
 Hétfõ 17.00
SZEGED, Torontál tér 6. (Rk. templ. alagsor)
 Csütörtök 17.30
SZÉKESFEHÉRVÁR, Sütõ u. 12.
 Családsegítõ központ
 Kedd 18.30
SZENTLÕRINC, Templom tér 2., plébániahiv.
 Szerda 17.30
SZIGETHALOM, Mû-út 131/c
 Hétfõ 18.00
SZIGETVÁR, Széchenyi u. 25., ref. templom
 Kedd 16.30
 Széchenyi u. 105., védett szállás
 Szombat 16.00
 NYITOTT GYÛLÉS:
 Minden hó utolsó szombatján
SZOLNOK, Helyõrségi Mûvelõdési Otthon,
 Táncsics M. u. 5–9.
 Szerda 17.30
SZOMBATHELY, 11-es Huszár út 138.
 Kedd 17.45 (érdeklõdni a portán)
 Bem J. u. 9. Humán Egészségház
 Péntek 17.00–19.00
VESZPRÉM, Mûvelõdési Ház, 116-os terem
 Minden második hétfõn 17.30
ZALAEGERSZEG, Kiss út 8. (Családs. közp.)
 Szerda 16.00
 
 


korszellem
 

Látlak, anyu!
 

Három napja egyfolytában iszom, nem tudom abbahagyni.
A nagymama is beteg. Még szerencse, hogy Zolika mindennap elmegy az iskolába.
Már nem tudok felkelni. „Beteg vagyok" és dugdosom az üvegeket… Csak meg ne lássa!
Enni kéne valamit, de nem tudom megcsinálni.
Felébredek. Tiszta víz vagyok. Úristen, mi történt tegnap?!
Hol a gyerek? Iszonyú lelkiismeret-furdalásom van…
Fõzni kéne valamit.
– Zolika, miért vagy itthon?
– Szombat van, anyu!
Jaj! Egész nap itt lesz körülöttem! Hol a söröm? Muszáj innom egy kicsit, hogy legyen erõm.
– Anyu, ne igyál!
– Jó, jó. Most abbahagyom, de csak fokozatosan lehet. Nem iszom töményet, jó?
Órák óta fõzök, már délután van és semmi sem készül el. Csak vonszolom magam. Nem bírom tovább, csak hogy legyen erõ… Belopakodom a speizba és meghúzom a pálinkásüveget. De jó… Csak még egy kicsit… Körülnézek, a gyerek sehol. Hál’ Istennek! Csak még egy kicsit…
– Látlak, anyu!!!
Istenem, miért nem tudok már megdögleni…!?

                                                                                                                                          2G
                                                                                                             1227 napja nem ittam.
 
 
 



 
A névtelen alkoholisták tizenkét hagyománya
 
 1. Közös boldogulásunk mindennél elõbbre való: egyéni felépülésünk
     az A.A. egységétõl függ.

 2. Csoportjaink számára csak egy abszolút tekintély létezik, a szeretõ Isten,
     amiként Õ megnyilatkozhat csoportjaink lelkiismeretén keresztül.
     Megbízott vezetõink szolgálnak bennünket, nem uralkodnak rajtunk.

 3. Az A.A.-tagság egyetlen feltétele az ivás abbahagyásának vágya.

 4. Legyen minden csoport önálló, kivéve azokat az ügyeket, amelyek más
     csoportokat vagy az A.A. egészét érintik.

 5. Minden csoportnak elsõdleges célja az, hogy eljuttassa üzenetét a még
     szenvedõ alkoholistához.

 6. A.A.-csoport soha nem támogathat, finanszírozhat semmilyen kapcsolódó
     intézményt vagy külsõ vállalkozást, és nem engedheti az A.A. nevet
     ilyenek használatára, nehogy pénz, vagyon, vagy a presztízs eltérítsen
     bennünket elsõdleges célunktól.

 7. Minden A.A.-csoport legyen önfenntartó, hárítsa el a külsõ adakozást.

 8. Az A.A. maradjon mindig nemhivatásos, bár szolgálati központjaink
     alkalmazhatnak szakdolgozókat.

 9. Az A.A. mint olyan, soha ne szervezõdjék, bár alakíthatunk szolgálati
     választmányokat vagy bizottságokat. Ezek közvetlenül felelnek azoknak,
     akiket szolgálnak.

10. Az A.A. nem formál véleményt kívülálló ügyekben, ezért az A.A. név
      sohasem vonható be nyilvános vitába.

11. A nagy nyilvánossággal való kapcsolatunk nem a hírverésen, hanem a
      vonzerõn alapul. Személyes névtelenségünket a sajtó, a rádió és a film
      szférájában egyaránt meg kell õriznünk.

12. Minden hagyományunk lelki alapja a névtelenség, amely folytonosan
      emlékeztet bennünket arra, hogy az elvek elõbbrevalók, mint az egyes
      személyek.

 

The Twelve Steps/Twelve Traditions are reprinted with permission of Alcoholics Anonymous World Services, Inc.
Permission to reprint the Twelve Steps/Twelve Traditions does not mean that A.A. is in any way affiliated with this program.
A.A. is a program of recovery from alcoholism only – use of the Twelve Steps/Twelve Traditions in connection
with programs and activities which are petterned after A.A., but which address other problems,
or in any other non-A.A. context, does not imply otherwise. (GSO 1998)
 

 
 
 
 
Adassék nékem annyi lelkierõ,
hogy mindazt elfogadjam,
amin változtatni nem tudok,
és bátorság ahhoz,
hogy mindazt megváltoztassam,
amire képes vagyok,
és bölcsesség ahhoz,
hogy el ne tévedjek közöttük.