HAØBR
Kardos István - Pista
Püspökladány
Rákóczi u. 41.
H 4150
Tel.: (54) 451-679
Loc: KN07NH
E-mail: ha0br@freemail.hu
http://www.qrz.com/db/ha0br
Engedély fokozat: RH - B
1947-ben születtem Püspökladányban, jelenleg is itt élek.
Édesanyám mesélte, hogy kis gyermekkoromban, ha megkérdezték tőlem: Mit szeretnék egy darab vasat, vagy egy tábla csokoládét? Én a vasat választottam! A kedvenc játékaim a fémépítő és a barkácskészlet volt.
Felfedeztem a padláson nagybátyám rádiós hagyatékát, a kincset érő 4000 Ohmos fejhallgatót, Y forgót, galenit kristálydetektort, és hetedikes koromban már összeállítottam egy detektoros rádiót. Az elektrotechnika iránti érdeklődésemet szeretett tanárom Klucsik Dani bácsi kísérletekben gazdag fizika órái is fokozták.
Közben a művelődési ház szervezésében indult egy rádiós szakkör, melyet Korponai Jani bácsi vezetett, oda is jártunk néhányan, akiket érdekelt az elektromosság.
Abban az időben - főleg vidéken - korlátozottak voltak a lehetőségek alkatrészek beszerzésére. Sikerült egy 50W-os forrasztópáka betétet vennem és hozzá barkácsoltam géppuskatöltény hüvelyből, sárgarézcsőből, reszelő nyélből egy pákát. Tudtam forrasztani!
1960 karácsonyára megkaptam V.G. Boriszov: Rádióamatőrök iskolája, című könyvét, nagy örömmel forgattam, sok hasznos dolgot tanultam belőle. Akkor még a csöves technika uralkodott, az anódpótló volt a kiindulási pont. Sikerült összeszedni az anyagokat építenem egyet, AZ 2-es csővel. Ezt követte egy egyenes vevő DLL 101-es csővel.
Tanyán élő rokonaimnak elromlott a telepes rádiója. Megjavítottam! Óriási sikerélmény volt. Nagyot nőttem a rokonság szemében.
A pályaválasztáshoz érkezvén a természetesen híradásipari technikumban szerettem volna a tanulmányaimat folytatni, de a származásom és apám 56’-os múltja ezt nem tette lehetővé. Így más irányban tanultam tovább, építőipari technikus lettem. Az elektrotechnika megmaradt hobbynak.
A helyi MHS rádió klubba még középiskolás éveimben is eljártam. Itt szerények voltak a lehetőségek egy R10-es adóvevőt nézegettünk „mi ketyeg benne?”, meg egy csőbúgóval tanultuk a morzét. Az igazi fejlődést a debreceni klub jelentette volna. Bejáró diákként nem volt lehetőségem, hogy ott töltsem az estéimet, a hétvégét. Maradt az otthoni megfigyelés, Gyenes Sanyi bácsi (HAØHR) által kölcsönzött „szövetkezeti rádión”.
Később egy kicsit elkanyarodtam a rádiótechnikától, a hangerősítők világába. Barátaim gitárzenekarokban játszottak, én is szerettem a divatos BEAT zenét, de engem inkább a technikai része érdekelt. Erősítőket, hangfalakat, visszhangosítót, torzítót építettem, amiket azokban az időkben, kereskedelmi forgalomban nem lehetett kapni.
Az Ybl Miklós Műszaki Főiskola elvégzése után a szakmára koncentráltam, majd jött a családalapítás, így a hobby egy kicsit háttérbe szorult.
A 80’-as évek elején hallottam a CB rádiózásról, felkeltette az érdeklődésemet. Vettem egy SUPERSTAR 360-as készüléket. Építettem hozzá antennákat, megcsapott a rádiózás élménye. Sok jó ismerőst szereztem az összeköttetések során, főleg a DX-ek érdekeltek. Hamarosan rájöttem, le kell tennem az amatőr vizsgát! Abban az időben az URH engedélyek lehetővé tették a 28 MHz-es amatőrsávban való forgalmazást, így 1986-ban URH A, majd URH B és angol nyelvvizsgát is letettem. Evéssel jön meg az étvágy, kevésnek bizonyult a 28 MHz, 1989-ben RH B fokozatot szereztem, és ezzel elém tárult a világ!
A rádióamatőrség forgalmazási része érdekel elsősorban. Gyári készülékekkel dolgozom, főleg rövidhullámon. A konstruktőrséget az antennák és egyéb kiegészítő berendezések építésében élem meg.
Gyűjtöm a DX-eket,
a QSL lapokat és a különböző diplomákat. Nyugdíjba vonulásom óta, több időt
tudok fordítani kedvelt hobbymnak, a napom a rádió mellet kezdődik, és itt
fejeződik be.
2007. november
