Jó kis nyári melegben gyűltek össze a kultúrára
szomjas érdeklödök a Zala megyei Egerváron, a vár udvarán július 3-án délután.
Jó sok fellépő szórakoztatta a szép számú nézősereget, Zala megye különböző
településeiről. Volt itt színdarab, népzene, néptánc, ének, és még sokáig
sorolhatnám. A fellépők közül a számomra igazán izgalmas az akkor még a
NYUGI-ba történő csatlakozására váró Gősfa Baráti Körének produkciója volt.
Nos, hát ha jót vártam, nem is kellet csalódnom. Igazi, vérpezsdítő Cha-cha-cha
szórakoztatta a közönséget, s persze engem is. Gősfa csinos lányai a nyalka
legények oldalán valóban remek hangulatot varázsoltak a forró nyári délutánra.
Ez meg is látszott azon a dörgő tapsviharon, ami az előadást követte. Hát
ez tényleg jól sikerült, csak így tovább.
Bízom benne, hogy a gősfai csoport a továbbiakban
még jó pár szereplési lehetőséghez jut, mert ezt mindenkinek látni kell!
És akkor Szombathelyen vonatra szállánk...
Hát valahogy így kezdődött számunkra a pénteki
nap július 16-án. És még sokáig tartott a szinte végtelen út. Zötyögtünk
át az országon a nagy melegben, némi izgalomteljes várakozással a másnapi
"Miénk a Tér" ifjúsági találkozóra. Már a vonaton ismerősre bukkantam,
hiszen Rizinger Jani barátom tűnt fel a folyosón. Ekkor már lassacskán
Szegedre értünk, így túl hosszú beszélgetésre már nemigen maradt idő. Szerencsére
egy dobozos sör még belefért - kösz Rizi -, aztán hamarosan Szegedre is
értünk.
A többit most nem is részletezem, mert unalmas
lenne. Maradjunk annyiban, hogy 10 óra 43 perc utazás után végre beléptünk
a bordányi főhadiszállás udvarára. Gyors parolák, sátorverés, zuhi, és
már indultunk is a bordányi moziba. Joe Black
visszatért, a fenekem elzsibbadt (3 órát ücsörögni azon a széken...), de
azért nem volt rossz. Viszont a vacsora gondolata ekkor tájt már elementális
erővel tört fel belőlem, így vad harci sikollyal vetettem rá magam a kolbászomra,
és gyorsan nyársa is húztam. (Na!!!) Kaja után végre volt energia a beszélgetésre
is. Hogy, hogy nem, előkerült pár üveg sör, egy kis barackpálinka - persze
csak az íze kedvéért -, és mindjárt oldottabbá vált a hangulat.
Másnap reggeli után a T. Volnán (nem akarok ingyen
reklámot csinálni a cégnek) járatával Szegedre indultunk. Szerencsére meg
is érkeztünk - na nem mintha ez kétséges lett volna - és fejest ugrottunk
a látnivalók tengerébe. Lelkes idegenvezetőnk - ha jól emlékszem Kriszti
(ezer bocs, ha mégsem) - alaposan felkészült. Csak úgy záporoztak ránk
a látnivalók és a hozzájuk fűződő tudnivalók (Híd balról...) . Ezeket most
nem sorolom fel, aki Szeged környéki, úgyis ismeri őket, aki nem, az meg
menjen el és nézze meg, nem fogja megbánni. Már a hazaindulás gondolatával
kacérkodtunk (ami az igen csak közelgő ebédidő miatt meglehetősen esedékes
is volt már) amikor ingyen fagyiba botlottunk. Egy szerencsétlen leányzó
egy hatalmas fagyi tölcsérben sétálgatott az utcákon, és reklámként egy
gombócnyi fagyijegyet osztogatott. Hát nem mondom, volt vagy 30 fok meleg.
Nagy élvezet lehetett...
Délutám aztán tényleg miénk lett a "Tér". Beindult
a Tér Rádió, és hamarosan meg érkezett az a legalább 12 főnek elegendő
lecsó, aminek az elfogyasztása rám várt. Neki
is álttam, bár Varga Jani nem sajnálta tőlem a masszát, annyit merített,
hogy szabályoson csorgott az ölembe (Jánosom, jössz egy gatyamosással).
Azért ettem, míg belém fért, de végül győzött a túlerő. Szerencsére hamarosan
megérkezett az erősítés, és ha nehezen is, de csak elvásott az a lecsó.
Este nagy örömömre jómagam is zsűrije lehettem
a Miss Dögös DALISZ szépségversenynek. Hát mit mondjak, kellemes volt.
Hosszas fejtörés után sikerült az első három helyezettet kiválasztani a
csinos hölgyek csokrából, de végül sikerült.
Hogy az izgalmak folyamának ne legyen vége, hamarosan
kezdetét vette a tombola sorsolás, ahol sört, szendvicset, és plakátot
lehetett nyerni, különböző elosztásban. Persze azért volt fődíj is, mégpedig
egy bringa. Sajnos Fortuna nem veregetett vállon aznap este, pedig az egész
győrvári csoport nevében vettem 1 - azaz egy - darab sorsjegyet (többet
nem kellett, hiszen csak egy fődíjat lehetett nyerni, így a többi jegy
már pazarlás lett volna), ám hiába. Ezúttal nem jött be.
Végül aztán indult a buli. Ki tudja, hogyan,
de megint előkerült egy üveg pálinka - ezúttal szilva - (rossznyelvek szerint
Lajos keze van a dologban, ám mi ismerjük jó elnökünket, így tudjuk, hogy
természetesen egy szó sem igaz az egészből) és megint hamar emelkedett
lett a hangulat. Zajlott a buli, fogyott a pálesz (Csöcs bizonyára még
ma is emlegeti), míg végül fellötték a kispárnákat az égre, és ideje lett
a lefekvésnek.
Aztán aludtunk.
Aztán reggel lett. Gyorsan fel kellett kelnünk,
hiszen fél nyolckor indult a buszunk Szegedre. Felszálltunk a buszra, 7
óra 30 perckor elindultunk... ...19 óra 42 perckor beléptem otthon a kapun.
Hazaértem.
Zanzában ennyi. Mesélhetnék még arról, hogy milyen
érzés 200 kilómétert utazni a bicikli tároló vagonban - Budapesttől Szombathelyig
-, hogy egy mérsékelten kedves utas nénit idézzek: Skandallum. Csak mellékesen
jegyzem meg, hogy a hazafelé vezető utat dalban is megörökítettük. Az érdeklődők
szeptember 24-26-án megnézheti Sitkén a NYUGI-s rendezvényen. Ennél
többet most erről nem szólok, elég volt mára. A többit majd Sitkén élőben
meglátjátok, ha eljöttök.
Summa summárum, jó volt találkozni a régi cimborákkal.
Jövőre is megyünk - és ezt vegye mindenki fenyegetésnek!!!