1995. augusztus 5.
Egy "végtelen"
dallammal altatja kisfiát
Beszélgetés
Szemző Tiborral, akinek régen dédelgetett terve, hogy "kussolni szeretne"
Debrecen (HBN) - Szemző Tibor különleges színfoltja a hazai zenei életnek. Klasszikus zenei tanulmányai mellett a dzsessz, majd a kortárs zene vonzásába került. Előadói tevékenysége során minimál- és underground zenei előadásokat is tartott. Alapító tagja volt a legendás 180-as Csoportnak, filmzenéket is készített például a televízióban mostanában vetített Privát Magyarország című, Forgács Péter-sorozathoz. Több önálló filmet alkotott.
Nagyobb együttesekre írott darabjai csak ritkán szólalnak meg a hazai színpadokon. Önálló előadásainak hangzásvilága elektroakusztikus zenei kísérletek során alakult ki. Az idehaza ritkán szereplő művészt a debreceni közönség nemrégiben már másodjára is szólókoncerten hallhatta - a vekeri-tavi toleranciafesztiválon.
Zene - filozófiára
- Csehov Sirály című
darabjának zenéjét Ön szerezte, ezt a Csokonai Színház adta elő. Hogyan
került kapcsolatba a debreceni színházzal, és milyen élményt jelentett
egy prózai darabba zeneiséget vinni, különleges akusztikai hatásokat kelteni
egy drámában?
- Mindmáig ez volt az egyetlen
színházi munkám, egy úgynevezett üzemszerűen működő "nagyszínház"-ban,
amelyben mint zeneszerző részt vettem. A felkérés természetesen személyes
szálon jött, Bálint Pisti barátom kért meg, és noha egy percig sem volt
szándékom elfogadni ezt, és sorozatos kéréseire mindig nemet mondtam, a
végén mégiscsak Debrecenben találtam magam. Végső soron az volt a döntő,
hogy a darab olvasásakor az egyik figuránál valami megszólalt bennem. Valami
olyan egyszerű dolog, mint a passiókban Jézus megszóIalását kísérő vonós
hangzás. Ami talán nem is a karakterből, sokkal inkább akkori saját állapotomból
fakadt. Ebben az elképzelésben aztán csak megerősített, hogy a zene nem
más, mint az egyik figura valamennyi megszólalásával együtthangzó anyag,
vonósnégyesre és tablára.
- Koncertjén előadott
műve az osztrák filozófus, Ludwig Wittgenstein Logikai-filozófiai értekezés
című művének részleteire épül. Hogyan támasztható alá, és fokozható-e egyáltalán
az elmélyült filozófiai felismerés befogadása zene segítségével?
- Sejtelmem sincs. Forgács
barátom három éve felkeresett, hogy nem volna-e kedvem egy tervezett hétrészes
ciklushoz zenét csinálni. Wittgensteinnel kapcsolatos dolgokat tanulmányozott,
etűdöket állított össze a családi mozi gyűjteményéből. Akkoriban született
a kisebbik fiam, és esténként egy "végtelen" dallammal altattam. Nem éreztem
komoly késztetést, hogy részt vegyek a dologban, felvetettem, hogy próbáljuk
ki ezt az altatót, ez nálam most aktuális. És tényleg, az altató, a képanyag
és a szövegek tökéletesen működésbe hozták egymást. Úgy látszik, így megy
ez. Az egyik muki Wittgensteint olvas meg családi filmeket gyűjt, a másik
a fiát altatja: a végén kisül, hogy ezeknek a látszólag nagyon különböző
dolgoknak mégiscsak közük van egymáshoz.
A filmek is zenék
- A világ számos országában,
a legkülönbözőbb mentalitású emberek számára adta elő Wittgenstein-darabját,
az adott ország nyelvét használva. Már több éve tapasztalja és figyeIi
ennek a filozófiai mélységeket tükröző műnek a hatását. Lát-e lényeges
különbségeket a fogadtatásban?
- Ami első pillantásra
talán meglepő: egymástól nagyon eltérő kultúrákban is hasonlóan, nagyon
melegen fogadják ezt a dolgot. Ennek az oka szerintem nem a filozófiai
szövegben, illetve annak fogadtatásában van, ez a darabban másodlagos.
A szöveg ebben az esetben nem más, mint eszköz számomra, hogy azt a személyes
hangot, amit a zenével rögtön az elején "belövök", megerősítsem, illetve
kiteljesítsem vagy kiterjesszem.
- Saját filmjeit a kísérleti,
de olykor a dokumentarista irányba is sorolhatnánk. A zene viszont mindent
végigkísér. Mennyire fontos önnek a filmes kifejezésmód a zenéhez képest?
- Ami azt illeti, azt hiszem,
a filmes kifejezésmód távol áll tőlem. Azt gondolom, hogy filmjeim, pontosabban
filmeknek nevezett dolgaim legalább annyira zenék, mint a zenéim. A Koponyaalapi
törést videoantiklipnek, a Cubát mozgófényképészeti naplónak nevezem. A
film - mint egy komplex időbeli megnyilvánulás lehetősége - egyre inkább
érdekel.
- Olykor experimentális,
avantgárd előadásokon is részt vesz. Ezeket is lényegi elemekként tekinti
alkotótevékenységében, vagy esetleg kikapcsoló, levezető jellegűek?
- Ezt aligha lehet kalandnak
nevezni, mert ennek a kapcsolódásnak a kezdetei úgyszólván egybeesnek zenei
működésem kezdeteivel. A kapcsolódás hol szorosabb, hol kevésbé az, viszont
biztos nem véletlen, hogy több darabom tartalmaz performance-elemeket.
Ami pedig a lényegit illeti, úgy tapasztaltam, hogy sohasem tudhatjuk előre,
hogy utóbb mi lesz fontos. Erdély Miklós mesélte, hogy a legjobb gondolatai
olyankor jöttek, amikor már pizsamába bújt, de le nem feküdt még, vagyis
egy köztes állapotban. Nekem ez egy ilyen köztes állapot.
- Melyek a közeli tervei?
- Lassan befejezem a Wittgenstein-darab
utómunkálatait, és talán végre hozzájutok régi dédelgetett tervem megvalósításához:
kussolni szeretnék. A Wittgenstein CD címe Tractatus, és szeptemberben
jelenik meg Londonban a Leo Records kiadásában, Magyarországon pedig az
angliai kiadó és a Bahia gondozásában. A nemzetközi rádiós bemutatót december
1-jére tervézzük, ami élő adás lesz, a Tractatus Rádióperformance változata
7 város bekapcsolásával.
Hétyné Ficsor Erika
[Vissza a sajtóhoz]