1. Vö. H. Blumenberg Höhlenausgänge című könyvének 5. fejezete. Frankfurt am M., 1989.
2. Derrida: Aufzeichnungen eines Blinden. Das Selbstporträt und andere Ruinen. München, 1997, Fink. A francia eredeti 1990-es kiadású, vö. még a német kiadás Michael Wetzel: "Ein Auge zuviel" Derridas Urszenen des Ästhetischen című utószavát.
3. Vö. M. Calle-Gruber: Die Gabe des Sehens. "Geben sagt er". In Ethik der Gabe. Denken nach Jacques Derrida. Szerk. M. Wetzel, J-M. Rabaté, Berlin, 1993.
4. Vö. Konrad Fiedler: Über den Ursprung der künstlerischen Tätigkeit. In Konrad Fiedler: Schriften zur Kunst. München, 1991, Fink, Gottfried Boehm bevezető tanulmányával.
5. Lásd M. Merleau-Ponty: Cézanne kételye. In Enigma, 10. szám
6. Vö. I. Darmänn: Mehr als ein Bild/kein Bild mehr: Derridas Bilder. In Phänomenologische Forschungen, 1996/2.
7. M. Dvořák: Id. Pieter Bruegel. In A művészet szemlélete. Budapest, 1980.
8. C-G. Stridbeck: Bruegelstudien. Stockholm, 1956.
9. Tolnay Károly: Idősebb Pieter Bruegel. In Teremtő géniuszok. Van Eyktől Cézanne-ig. Budapest, 1987.
10. H. Sudhoff: Ikonographische Untersuchungen zum Blindensturz und zur Blindenheilung. Köln, 1981. Sudhoff a vak meggyógyításának és a vakok bukásának ikonográfiáját vizsgálva utal Jan Bruegelnek 1617-es, Madridban található festményére, A látás allegóriájára, amely egy galériát ábrázolva kapcsolja össze a két témát.
11. M. Alpatov: Die Blinden von Pieter Bruegel d. Ä. In Studien der Geschichte der westeuropäischen Kunst. Köln, 1996.
12. H. Sedlmayr: Pieter Bruegel: Der Sturz der Blinden. In uő: Epochen und Werke. 1. kötet, Wien, 1959.
13. Vö. H. Knobeloch: Subjektivität und Kunstgeschichte. Köln, 1996.
14. Vö. L. Dittmann: Stil, Symbol, Struktur. Studien zur Kategorien der Kunstgeschichte című művében kifejtett kritikájával, München, 1967.
15. Max Imdahl: Ikonika. In Kép, fenomén, valóság. Szerk. Bacsó Béla, Budapest, 1997.
16. E "diszciplina" helyzetéhez lásd: O. Bätschmann: Einführung in die kunstgeschichtliche Hermeneutik című könyvét, Darmstadt, 1984.
17. Vö. M. Imdahl: Gondolatok a kép identitásáról. In Athenaeum, 1993/4.
18. Vö. B. Waldenfels: Ordnungen des Sichtbaren. In Was ist ein Bild? Szerk. G. Boehm, München, 1994.
19. Imdahl a látó látás kapcsán a leggyakrabban Fiedler teoretikus munkásságára hivatkozik, őt teszi meg mintegy Panofsky ellenpontjának. Vö. M. Imdahl: Cézanne - Braque - Picasso. Zum Verhältnis zwischen Bildautonomie und Gegenstandssehen (1974). In uő: Reflexion, Theorie, Methode (az összkiadás 3. kötete, Frankfurt am M. 1996, szerk. G. Boehm).
20. M. Imdahl: Giotto. Zur Frage der ikonischen Sinnstruktur című írásának függelékében tér ki Sedlmayr eljárására és a Bruegel-festményre. In uő: Reflexion, Theorie, Methode.
21. Vö. G. Boehm: A képi értelem és az érzékszervek. In Kép, fenomén, valóság. Id. kiad.
22. Derrida egyik kedvenc szójátéka a regarder (nézni) és a re-garde (visszatartani, megőrizni) kettőssége, vö. M. Wetzel: i. m.