Angyalosi Gergely
BEVEZETŐ

Amikor 1998. júliusában a KLTE Filozófiai Intézete értesítést kapott a Felsőoktatási Pályázatok Irodájától, hogy az Intézeten belül működő Esztétikai Munkacsoport projektjét az intézmény a Programfinanszírozás keretében támogatja, szinte azonnal felmerült bennünk egy nagyszabású esztétikai konferencia megrendezésének gondolata. Mivel pályázatunk középpontjában az a célkitűzés állt, hogy előkészületeket kívánunk tenni egy jövendőbeli esztétika szak akkreditációjára, az esztétikai képzés elindítására, egy ilyen tanácskozás megrendezése két szempontból is indokoltnak látszott.
   Nyilvánvalónak tűnt egyrészt, hogy az esztétika - mint az egyetemi oktatás részét képező diszciplína - egyre fokozódó érdeklődés tárgya a bölcsészkarokra kerülő fiatalok részéről, nagyjából a szakválasztástól függetlenül. (Ennek a jelenségnek a magyarázatát is a megrendezendő konferenciától vártuk.) A másik tisztázásra váró kérdés a következő: ha az esztétika - mint arról jómagam meg vagyok győződve - egyre inkább felszabadul a filozófia, valamint az általában vett művészetelmélet és művészetkritika gyámkodása alól (amelyekhez persze továbbra is eltéphetetlen szálak kötik), hogyan tudja körülhatárolni a maga sajátos kutatási területét? S ha feltételezzük, hogy ez a körülhatárolási tevékenység sikeres lehet, miképpen ültethetjük át az újonnan kidolgozott teoretikus megfontolásokat a felsőoktatás gyakorlatába? (Hiszen mindennel kapcsolatban, ami a művészetre vonatkozik, meg kell küzdenünk az oktathatóság problémájával.) Úgy gondoltuk tehát, hogy mielőtt hozzákezdünk egy Esztétika Tanszék felállításához (mely törekvésünkben - mint azóta világossá vált - a Kossuth Lajos Tudományegyetem támogatását élvezhettük) és az esztétika szak előkészítéséhez, a fenti problémák tisztázásához segítségül hívjuk a hazai esztétikai és művészetelméleti gondolkodás legjelesebb képviselőit.
   A tanácskozást, amelyet 1998. április 28-29-én rendeztünk meg Esztétikai tapasztalat és interpretáció címmel, a következő kérdések köré kívántuk csoportosítani:
   1. Átadható-e az esztétikai tapasztalat? (Az esztétika egyetemi szintű oktatásának problémái.)
   2. Aktuális-e a szép? (A klasszikus művészetfilozófiák szépségfogalmának időszerűsége vagy időszerűtlensége.)
   3. Lehet-e kommentár prófécia nélkül? (Az interpretációs iskolák és a célképzetek viszonya.)
   4. Van-e élet a szövegen túl? (Referencialitás és applikáció a műértelmezésben.)
   5. Van-e érték minta nélkül? (A kanonizáció és a normaképzés kérdései.)
   Nagy örömünkre (mint azt a Gond jelen száma is illusztrálja) igen sokan válaszoltak felhívásunkra, amiben annak igazolását láttuk, hogy sikerült valódi és valóban sokakat foglalkoztató kérdéseket felvetnünk. A résztvevők nagy száma miatt a kétnapos konferenciát két-két szekcióban tartottuk; az egyes szekcióüléseket igyekeztünk nagyon tág értelemben vett tematikus rokonság alapján megszervezni. Túl azon a szellemi hasznon, amelyet a várhatóan magas színvonalú előadásoktól reméltünk, egy további, mondjuk így: "pedagógiai" célunk is volt a konferencia megszervezésével. Nevezetesen az, hogy lehetővé tegyük a pályájuk elején tartó tehetséges fiatal esztétáknak, hogy együtt szerepeljenek az ország legnevesebb szakembereivel, s hogy a felmerült kérdéseket személyesen vitathassák meg velük. Végül pedig nem titkolt szándékunk volt, hogy a legjobb értelemben vett "reklámot" csináljunk az esztétikának, mint önálló tudományos diszciplinának és mint a felsőoktatás - több szinten is - mind fontosabbá váló területének egyaránt. Az olvasó dolga megítélni a jelen számban közzétett dolgozatok alapján, hogy milyen mértékben sikerült valóra váltanunk ezeket a célkitűzéseket.
   A jelen számban közölt anyag nem teljesen egyezik a konferencián elhangzott előadások szövegével. Egyrészt azért nem, mert a felszólalókat nem kívántuk megfosztani attól a lehetőségtől, hogy publikálás előtt módosítsanak felszólalásaikon. Másrészt pedig praktikus okokból; néhányan személyes okok miatt csak a tanácskozás után tudták eljuttatni hozzánk tanulmányaikat; néhányan pedig (mint Kulcsár Szabó Ernő) előre jelezték, hogy előadásukat hamarosan megjelenő kötetükben kívánják publikálni. A Gond e különszáma, amelynek megjelentetését szintén a Programfinanszírozási Pályázat által biztosított keret tette lehetővé, reményeink szerint szerteágazó esztétikai kutatások törzsanyagául szolgál majd. Sajnálatos módon arra már nem volt lehetőségünk, hogy nyomtatásban az olvasó rendelkezésére bocsássuk azt is, ami egy ilyen tanácskozás "lelkét" jelenti: vagyis az előadókat követő viták szövegét. De a vita - a szakmában és a szakmán kívül - minden bizonnyal úgyis folytatódni fog.