RABSZOLGA
ÉS A HAJCSÁR (írta:
TÓTH
GÁBOR -MAD MAX-)
I. rész
GYERMEK
Gyermek
volt még, s ott játszott a többi gyermekkel a porban, egy sátor mellett. Mike-nak
hívták. Büszke volt arról az őséről kapott nevére, aki még a Nagy Háborúban
harcolt. Hogy melyik oldalon, vagy milyen okból, azt nem tudta, s már az öregek
is elfelejtették, hogy miért is tört ki az a háború, ami majdnem az egész emberiséget
kiirtotta. De egy biztos: az égig érő gombafelhőket, és az azokat követő maró,
nukleáris esőt nem fogják elfelejteni soha. Nagy ára volt a háborúnak, felfoghatatlanul
nagy, és most már csak az életben maradás volt a fontos. Bármi áron.
Mike, társaival együtt rongybabákkal játszadozott a sátor árnyékában. Legyek
szálldostak körülöttük, s ők mérgesen csapkodták a szemtelen vérszívókat. Az
éhezéstől hasuk fel volt püffedve, végtagjaik azonban olyan véknyak voltak,
akár egy faág. Bőrük ráncos volt és érdes, szemük véreres.
Játszás közben a felnőtteket figyelték, kik egy marhafélét nyúztak nem messze
tőlük. Értékes kincs volt a bőr és a hús is, ezért nagy gondossággal jártak
el az állat boncolása közben. Minden porcikája számított a sovány, girhes állatnak,
melyet egy másik falutól loptak még éjszaka. Az ilyen kisebb törzsi háborúk
mindennaposak voltak a pusztaságban. Minden család, minden törzs a maga javát
akarta, ezért nem is vették figyelembe a többi falu érdekeit.
Egyszer csak kiáltásokat hallottak észak felől, a falu határáról: a vadászok
visszatértek. Húst ugyan nem hoztak, viszont bőrtömlőkben ott lötyögött a friss
víz. A gyermekek sikoltozva szaladtak elébük, mert tudták, hogy ők kapnak először
a vízből.
A félmeztelen férfiak diadalittasan sétáltak be a falu közepére, és odaadták
az egyik tömlőt a gyermekeknek, kik nagy kortyokkal nyelték magukba a ritka
kincset. Miután szomjukat oltották, hirtelen a vadászok élményei iránt éledt
bennük kíváncsiság, és kérdésekkel árasztották el a félmeztelen férfiakat.
Közben a többi felnőtt is köréjük gyülekezett, és körbeadták a vizet egymás
közt, kimért kortyokat vételezve belőle. A férfiak és a nők csupán ágyékkötőt
viseltek, mivel másra nemigen volt szükségük. A Nagy Háború után a szemérmesség
kihalt a Földről, csupán az életakarat maradt meg.
Az önfeledt boldogságot - amit a tiszta, friss víz okozott - kiáltozás törte
meg. Egy idős asszony jajveszékelését hallották, aki észak felől szaladt be
a falu középső részére. Egyetlen szót sem tudott kinyögni, csupán sikoltozva
mutogatott arrafelé, ahonnan ő, és a vadászok is jöttek. Egy dübörgő masina
állt meg a falu szélén, és emberek szálltak ki belőle. Félelmetes emberek, kik
fémet viseltek testükön, és fegyverük volt. Mindegyiküknek a homlokára furcsa,
csillag alakú jel volt tetoválva: a rabszolgahajcsároknak a jele. Bizonyára
a vadászokat követték, hogy ráleljenek a falura.
A falubeli férfiak megragadták egyszerű lándzsáikat és késeiket, majd ordítva
indultak meg a jövevények ellen, kik azon nyomban tüzet nyitottak rájuk. Még
kiáltani sem volt idejük szerencsétlen félmeztelen falusiaknak: a gépfegyverek
darabokra szaggatták őket. Az asszonyok ezt látva felkapták gyermekeiket, és
beszaladtak velük a sátrakba. Mike-ot is felkapta az anyja, és elindult sikoltozva
egy szikla felé, hogy minél előbb fedezékbe vonulhassanak. De az asszony hirtelen
elesett, rá a gyermekére. Mike először azt hitte, hogy édesanyja csak megbotlott,
de miután kimászott a test alól, észrevette, hogy a nő koponyáján egy lövedék
ment át, s a lyukakból vér bugyog ki. A gyermek sokkot kapott, és nem bírt mozdulni.
A porban feküdt remegve, s kezét a fülére szorította.
A gépfegyverek közben csak ontották a golyókat, szétszaggatva az ellenszegülőket
és a jámborabbakat is, kik csak menekültek, de a rabszolgahajcsárok kedvüket
lelték gyilkolásukban. Hirtelen abbamaradt a fegyverropogás, és a mészárosok
a falu főterére lökdösték az élőket. Néhány szebb nőt kiragadtak közülük, majd
bevonszolták egy sátorba, ahonnan később sikoltozás hallatszott. Végül véres
kézzel, kielégült vigyorral kisétált a rabszolgahajcsár egyedül.
Az egészségeseket láncraverték (köztük Mike-ot is), és láncukat a zajos gép
mögé kötözték. Akiket pedig hasznavehetetlennek ítéltek, azoknak elvágták a
torkukat, nem is pazarolták rájuk a golyót.
folyt köv...