Megjelent: Történelmi Szemle 1997

    Az induló lap első számának Bevezetőjében megfogalmazott célkitűzés az volt, hogy a fiatal történész-generáció tudományos munkáinak biztosítsanak megjelenési lehetőséget: „Nem gyakorlott, már-már rutinból fogalmazó tudósok tökéletesre csiszolt cikkeinek közlésére vállalkozunk. Egyetemisták és pályakezdők számára igyekszünk igényes gyakorlópályát biztosítani, olyat, melyre évtizedek múlva is büszkék lehetnek. [...] Bízunk abban, hogy ez a publikációs lehetőség tovább ösztönzi a hallgatói kutatásokat. [...] Reméljük, hogy a címválasztástól a lábjegyzetelésig mindent elsajátítanak szerzőink, és az alapismeretekkel és írásbeli fortélyokkal felvértezetten kapcsolódhatnak majd be más folyóiratok munkájába.”²

    A folyóirat címét a szerkesztőség a következőkkel indokolta: „Címválasztásunkban igyekeztünk a levéltári kutatómunkát kifejező fogalmat találni. FONS, vagyis forrás (régiesen: kútfő) a levéltári iratok összessége, amelyek alapján e lap tanulmányai, dokumentumközlései készülnek. De titkolt célunk az is, hogy egykor lapunk is forrás legyen a későbbi kutatók számára (főleg forrásközléseinkkel...).”

    Az 500 példányban megjelent kiadványt az ország levéltáraiba és főbb könyvtáraiba, valamint a szakmai felsőoktatási intézményekbe is elküldte a szerkesztőség. A kedvező fogadtatás jele volt, hogy több intézmény és magánszemély kérte, rendszeresen juttassuk el számukra a Fons példányait. A sikeres indulást jelzi, hogy a legelső számból már a szerkesztőség is csak mutatványpéldánnyal rendelkezik, és egyes intézményekben vadásszák a Fons számait. A biztató és a megkezdett munkát folytatni javasló visszhang nyomán a szerkesztőség megnyugodott: igen, szükség van ránk.

Tervek, célkituzések

    A Fons elsosorban olyan cikkek, tanulmányok megjelentetésére vállalkozik, amelyek levéltári kutatómunka alapján készült feldolgozások, vagy alapos bevezetővel ellátott forrásközlések (szeretnénk elkerülni a történelmi kalászat műfaját, ezért a források keletkezésére, forrásértékére, elemzésére vonatkozó hosszabb forrásismertetést elengedhetetlennek tartjuk). A lap harmadik „érdeklődési területe” a történelem klasszikus segédtudományai (diplomatika, heraldika, kronológia, paleográfia, archontológia vagy éppen historiográfia) tárgykörében született dolgozatok. Valamennyi szempontnak megfelelnek azok a közlemények, amelyek nagy elődeink kéziratos segédtudományi dolgozatainak bevezetővel ellátott közlései. Nagy Iván és Fejérpataky László munkája után következő alkalommal Szentpétery Imre oklevéltani tanulmányát kívánjuk sajtó alá rendezni.

    A folyóirat célkitűzései közé tartozik, hogy az egyetemi oktatómunkában szintén felhasználható bizonyos módszertani kérdésekre is választ adjon: ennek megfelelően állítottuk össze a Bibliográfiai hivatkozások elkészítése című útmutatót (a 2. évfolyam 2. számában), mert tapasztalatunk, hogy sokszor ez az eleminek tűnő részletkérdés gátolja meg a formailag is pontos dolgozatok elkészítését. A Fons ezt az útmutatót egyben a lap jegyzetelési szabályzatának is tekinti, a szerzőket ennek alkalmazására kéri. Ugyancsak terveink között szerepel, hogy megszervezünk egy olyan konferenciát, amely egy új - részletes és jól használható - forráskiadási szabályzatot dolgoz ki. A szabályzat megjelentetését szintén vállaljuk, igény esetén akár külön füzet formájában is.

     A célkituzéseinknek megfelelő, de nagy terjedelme miatt a Fons számaiba be nem illeszthető dolgozatok és tanulmányok érdekében szeretnénk útjára indítani a Fons Könyvek sorozatát. Ebben forrásfeldolgozások, forrásközlések éppúgy helyt kapnának, mint segédtudományi munkák vagy az egyetemi oktatómunkában hasznosítható tan- és kézikönyvek.

    Az induló számban még csak az egyetemistákat és a pályakezdő diplomásokat jelöltük meg lehetséges szerzőinkként; azóta kibővítettük a kört: szerzőnk lehet bárki, aki a lap „profiljába” illeszthető dolgozattal jelentkezik, szívesen látjuk a cikkeket. Ugyanakkor fenntartjuk az alapeszmét is, és állandóan keressük azokat a cikkeket és tanulmányokat, amelyeket fiatal történészek, történészhallgatók készítettek.

    Az egyes évfolyamokban való könnyebb eligazodást kívánja segíteni az évenként összeállított és kiemelhető füzet formájában elkészített összesített tartalomjegyzék, valamint a Hely- és névmutató. Ez év végére elkészül a második évfolyam anyaga is.

    Lapunk egyelőre ingyenes, ezt az állapotot - a támogatásoktól függően amíg csak lehet - fenn kívánjuk tartani, mert esetenként éppen azok nem tudnák a Fons példányait megvenni, akik érdeklődnek utána. A kiadványt minden országos, megyei és szaklevéltárba, valamint az egyetemekre és főiskolákra eljuttatjuk. Ugyancsak megkapják folyóiratunkat az érdeklődő egyéb intézmények és magánszemélyek. A külföldi nagy közgyűjteményekbe - a harmadik évfolyam megjelenésével - juttatjuk el a folyóiratot.

Az anyagi lehetőségek

    Ma már minden kiadvány megjelentetésének egyik sarkalatos kérdése, hogy a szükséges pénzösszeget elő tudják-e teremteni, vagy éppen az anyagi források beszűkülése vagy megszűnése vet véget egy folyóirat történetének.

    A Fons eddig abban a szerencsés helyzetben volt, hogy legalábbis a nyomdaköltségeket mindig sikerült biztosítani. Induláskor azzal biztatták a szerkesztőséget, hogy csak az első három év nehéz, ha azalatt bizonyítja életképességét, úgy biztos jövője lesz. Először a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és az ELTE Bölcsészettudományi Karának Hallgatói Önkormányzata, késobb a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány nyújtott eseti támogatást. Az első évfolyam végére sikerült megtalálni a máig legnagyobb segítséget nyújtó intézményt, a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Szakkollégiumát. Támogatásuk a nyomdaköltségek jelentős részét teszi ki. A harmadik évfolyam közepétől újabb segítőnk lett: két évi sikertelen pályázás után (és lassanként a reményvesztettség felé haladva) végre harmadszorra elnyertük a Soros Alapítvány anyagi támogatását, és ezáltal lehetőség nyílt arra, hogy a szerkesztőségi munkát ne saját zsebből fizessük, és hogy a szerzőinknek – ha nem is elégséges de – tisztességes szerzői díjat fizessünk. Alapelvnek tekintjük ugyanis, hogy az alulfizetett és anyagilag egyáltalán el nem ismert történészi szakmában a szellemi tevékenységet lehetőségeink függvényében díjazzuk.

    Külön megemlítendők a kollegiális támogatást nyújtó intézmények: a Magyar Levéltárosok Egyesülete főként erkölcsi segítséget ad és bevon minket a levéltáros szakmai eseményekbe. A Nógrád Megyei Levéltár immár másodszor ajánlott fel komolyabb összeget a lap megjelentetéséhez, legújabban pedig Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára és Székesfehérvár Városi Levéltára támogatta a folyóiratot anyagilag, önzetlen segítségük példaértékű. Jelentős könnyebbséget jelent számunkra a Budapest Fováros Levéltára és vezetője, dr. Varga László által biztosított lehetőség, hogy a levéltár nyomdájában készítik a Fonst. Pesti Márta reprográfiai vezető, Demeter Györgyi tördelő és a nyomda dolgozói gyakorlatilag társadalmi munkában készítik a Fons példányait, köszönetünk feltétlenül megilleti őket.

    Minden évben bízunk abban, hogy nagy támogatóink a következő alkalommal is méltónak tartanak bennünket az anyagi segítségnyújtásra. Sajnos azonban évről-évre növekszik azon intézmények és lapok száma, amelyek feladataikat csak alapítványi segítséggel tudják elvégezni, és ez sajnos a Fons esélyeit rontja. Ezt felismerve határozták el a lap köré csoportosuló egyetemisták és friss diplomások (Kenyeres István, Kis Péter, Kovács Tivadar Bertalan, Molnár Antal, Németh István, Reisz T. Csaba, Sarusi Kiss Béla, Sunkó Attila, Thoroczkay Gábor), hogy létrehoznak egy olyan alapítványt, melynek célja, hogy hosszú távon a Fons és a tervezett Fons Könyvek anyagi alapjait előteremtse. A 90 000 forintnyi kezdotokével létrehozott Fons Alapítvány nyitott, azt minden bel- és külföldi természetes és jogi személy támogathatja. Az alapítvány elnökének Pálffy Gézát, titkárának Petrik Ivánt választották.

*

    A Fons - úgy tűnik - lassan gyökeret ereszt a hazai történettudományi folyóiratok között. Büszkék vagyunk rá, hogy olyan jelentős történészek is idéznek bennünket, mint Kosáry Domokos, Györffy György, Szakály Ferenc. Bízunk benne, hogy valóban azzá válik a folyóirat, ami lenni szeretne: fons, vagyis kútfő a múlt kutatásához.

    1 A két hallgatói kezdeményezésről, a Fons születéséről és az első számról l. Oborni Teréz-Reisz T. Csaba-Kenyeres István: A Fons. Az egyetemi levéltáros hallgatók folyóirata. Levéltári Szemle 44. (1994) 2. sz. 106-108. Az első számot ismertette Kovács Tivadar Bertalan: FONS (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok). Levéltári Közlemények 65. (1994) 1-2. sz. 228-229., illetve Katarína Schlenkerová: Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok). Genealogicko-heraldický Hlas 5. (1995) 2. sz. 45.; az első és második számot pedig Fazekas Csaba: A FONS első két számáról. Dimenziók. Felső-magyarországi szemle, 3. (1995) 1. sz. 128-129.

    2 A Szerkesztőség: Bevezető. Fons 1. (1994) 1. sz. A cikk megjelenésekor ez a szám még előkészületben volt, a megjelenés után egészítettük ki az oldalszámokkal.

Összevont tartalomjegyzék