HEL sajtószemle 2003 május

0501

0502

Pótsorozás  2003-05-02 17:14:33 RTL Klub Híradó

0502

Simicskó ment, de szelleme maradt
MNO MTI Kósa: A honvédelem ideje nem járt le  2003. május 19. 16:10
http://www2.mno.hu/index.mno?cikk=147003&rvt=2&redirect=false&norel=1&PHPSESSID=622f6fe2df2d035edaadc6c68ea27760&pass=2

– A sorkötelezettség megszüntetése inkább valami
divatos irányzat megjelenése, semmint átgondolt,
minden szempontból helyes döntés – jelentette ki Kósa
Lajos, Debrecen fideszes polgármestere a helyi Kossuth
laktanyában, az 5. Bocskai István Gépesített
Lövészdandár honvédelem napi ünnepségén.
Kósa Lajos annak a meggyőződésének adott
hangot, hogy a honvédelem ideje nem járt le még akkor
sem, ha úgy tűnik, most Magyarország számára ez
nem fontos. A politikus úgy vélekedett: az átalakuló
Európában esetlegesen fel kell készülni olyan védelmi
szervezetben való részvételre is, amely kívül esik a
jelenlegi legnagyobb katonai szövetség keretein. Kósa
Lajos hangsúlyozta: a hadsereg a hazafias nevelés
olyan terepe, amelyre a mai iskolai oktatási rendszer
nem alkalmas.
0528
Magyar Hírlap Belföld  2003-05-28
Kibújnak a fiatalok a sorozás alól 

Mindig is voltak, akik megpróbálták megúszni a katonaságot. Ám amióta kiderült, hogy 2005. január 1-jével megszűnik a sorozott hadsereg, és kialakul az önkéntes haderő, minden korábbi időszakot felülmúlóan próbálnak a fiatalok kibújni törvényi kötelezettségük alól.
Kiugróan magas a bliccelők száma a fővárosban és Pest megyében. Kladek András ezredes, a Magyar Honvédség Hadkiegészítő és Kiképző Parancsnokságának törzsfőnöke elmondta: Pest megyében 100-ból 53-an, Budapesten 100-ból 51-en már a sorozásra sem mennek el.

Kicsi a büntetés
A hadseregnek egyelőre kevés lehetősége van arra, hogy jobb belátásra bírja a távol maradókat. Általában szabálysértési eljárást indítanak az ellen, aki nem megy el a sorozásra. Ennek végén azonban legfeljebb büntetést kellene fizetnie a fiatalnak. A feltételes mód azért indokolt, mert már többször is előfordult, hogy aki rendszeresen kihagyta a sorozást, csak a harmadik, negyedik felszólítás után bírságolták meg ötezer forintra. Ma a legrenitensebb fiatalt sem lehet az érvényes jogszabályok szerint százezer forintnál többre büntetni. A Magyar Honvédség most azt akarja elérni, hogy az illetékes önkormányzat már az első esetben jelentősen büntesse meg azt, aki nem hajlandó elmenni a sorozásra.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy akik elmennek a katonai alkalmassági vizsgálatokra, azok sem biztos, hogy megfelelnek. Közül általában minden másodikról kiderül, nem alkalmas a fegyveres szolgálatra. Mint Kladek ezredes megjegyezte, már ez az arány is jobb, mint a tavalyi, akkor Budapesten például 100-ból 68 fiatalember egészségileg alkalmatlannak minősült. A legtöbben a pszichológiai vizsgálatokon akadtak fenn.
Információink szerint a kedvezőtlen tendencia következtében a legutóbbi két sorozás után 8-8 százalékkal kevesebb katonakorú bújt egyenruhába. Honvédségi szakértők szerint ha ez a negatív jelenség tovább erősödik, akkor 2004 végén nem lesz annyi sorkatona, mint amennyire szüksége lenne a honvédségnek.
Kladek András azonban reméli, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert azokban a megyékben, ahol a sorozáson nem jelenik meg elég fiatal, ott a parancsnokok pótsorozást rendelhetnek el.

Most szép lenni
A szerződésesek számát tekintve sem jobb a helyzet. Amikor 2005-ben a Magyar Honvédség átáll az önkéntes haderőre, elvileg 14500 szerződéses katonára lesz szükség. De az már most látszik, hogy 11-12 ezernél nem lesz több. Jelenleg 6689 szerződéses katona szolgál a hadseregben. Hogy ezt az elkövetkezendő másfél év után sikerüljön megduplázni, június 1-jével átalakul a toborzási rendszer.
Jelenleg azoknak a fiataloknak, akik alkalmasnak találtatnak szerződéses katonának, három-négy hónapot is várniuk kell, amíg állományba kerülnek. Mindeközben sokuknak elmegy a kedve a katonáskodástól. Az új rendszerben felgyorsul ez a folyamat – tájékoztatta lapunkat Kovács Zoltán dandártábornok, a honvéd vezérkar személyügyi csoportfőnöke. A fővárosban végeznek el minden, a toborzással összefüggő feladatot, számítógépes nyilvántartással. A jelentkezőknek azonnal fel tudnak majd ajánlani egy olyan beosztást, amire vágynak. A bevonulók három hónapos alap- és három hónapos szakkiképzésben részesülnek. Ha ezt az akadályt sikeresen veszik, akkor 2–5 éves szerződést kötnek velük.

Számolnak

Kovács tábornok hozzátette, az önkéntes haderő kialakítása csak átgondoltan és fokozatosan hajtható végre. Jelenleg átfogó felmérés folyik a hadseregnél, hogy kiderüljön, pontosan mennyi szerződéses katonára lesz a későbbiekben szükség és milyen beosztásokat kell betölteniük. A sorállományú katonák kiváltásához 6-9 milliárd forintra lesz szükség.

0527
KOVÁCS GYULA nyugállományú alezredes: A Varsói Szerződésben felejtett haderő  NSZ • 2003. május 27.
http://www.nepszabadsag.hu/Default.asp?DocCollID=112611&DocID=102042#102042
….
Folyamatossá váltak a reformnak álcázott létszámcsökkentések, amelyeket mindig a „finanszírozhatóbb, kisebb, de ütőképesebb” hadsereg jelszavával hirdettek meg. Ez mindig a régi képességek elvesztését jelentette úgy, hogy új képességeket nem hoztunk létre, és a finanszírozhatóság sem javult.
… Sokba kerül a hosszas kutakodás, hiszen reform híján 2003-ban az adózó polgárok újabb 314 milliárdja megy el a jelenlegi állapotok konzerválására. Ami még nagyobb baj, a valódi reformokat váró katonák bizalma most már az új politikai és katonai vezetéssel szemben is megrendül. 
Az ellenzék még mindig önkívületi állapotban van a választások elvesztése miatt, s a NATO-tagsággal kapcsolatos kötelezettségek teljesítését is hajlandó veszélyeztetni a kicsinyes bosszú kedvéért.
…. A hadseregnek most egy időben kellene radikális létszámcsökkentéseket és ugyancsak radikális létszámnöveléseket végrehajtani annak érdekében, hogy az örökölt strukturális aránytalanságait felszámolja. A teljesség igénye nélkül kísérletet teszek ezek felsorolására.

1. A HM költségvetési létszáma 43541 fő. A szárazföldi csapatok és a légierő létszáma összesen 20829 fő. A központi szervek létszáma 22712 fő. Ez riasztó, és a világon egyedülálló. Csak a Pál utcai fiúk produkáltak ennél rosszabb arányt.

2. A csapatok a költségvetés mindöszsze 19,9 százalékát kapják. Ezt saját vízfejeik – a székesfehérvári és veszprémi parancsnokságok – felerészben felélik. Így a csapatok évek óta a HM költségvetésének 10 százalékából tengődnek.

A központi szervek a költségvetés 80 százalékának nagy részét felélik, a csapatoknak nem tudnak elegendő üzemanyagot, hordható ruhát, a NATO-ban használható térképet adni. Míg a központi szerveknél a havi átlagbér 350-400 ezer forint, addig a szárazföldi csapatoknál 150 ezer, a légierőnél 156 ezer.

3. Az állománykategóriákon (tisztek, tiszthelyettesek, legénység, közalkalmazottak) belüli arányok is elfogadhatatlanok. Tizenkét év alatt sem sikerült kialakítani a kívánatos 1:2, 1:3 arányt a tisztek és a tiszthelyettesek között.

4. Rendfokozati piramis pedig nincs is. Hasonlítsuk össze tiszteknél a kívánatos és a meglévő létszámot:

5. Szinte már minden, civilekkel is elvégeztethető szolgáltatást külső cégektől vásárolunk, ennek ellenére a kívánatos 5000 fő helyett még mindig 8772 közalkalmazottunk van.
…
A teendők:

1. A központi szervek radikális létszámcsökkentése.
….
2. A sorkatonai szolgálat azonnali felszámolása. A sorkatonák nem alkalmazhatók nemzetközi feladatokra, alkalmatlanok a NATO-val közös hazai védelmi műveletre, nincs szükség rájuk tartalékosként sem. A magas főtiszti és sorkatonai létszám felszámolása nélkül nem lehet elkezdeni a professzionális haderő kiépítését. A határőrség 1997–98-ban az elhatározástól számított egy éven belül felszámolta a sorhatárőri rendszert úgy, hogy a tervezett szerződéses állományt még csak félig töltötték föl.
3. A közalkalmazotti létszámot 5000 főre kell csökkenteni, s ki kell vizsgálni, hogy ez az 5000 fő miért nem képes biztosítani a haderő által igényelt szolgáltatásokat, úgymint az infrastruktúra üzemeltetése, haditechnikai eszközök karbantartása, javítása, egészségügyi, kulturális szolgáltatások nyújtása.
4. Semmi értelme olyan alakulatokat fenntartani, melyeknek haditechnikai eszközei hadra foghatatlanok.
…
A fentiekből látható, hogy a legradikálisabb létszámcsökkentéssel sem veszítheti el a honvédség a harcképességét, mert ami nincs, azt nem lehet elveszíteni.

2. Elképzelhető egy 30 ezer fős haderő 5000 tiszttel, 5000 hivatásos tiszthelyettessel, 5000 szerződéses tiszthelyettessel, 10000 szerződéses legénységgel, 5000 közalkalmazottal. Ebben a változatban csak 7000 fővel kellene növelni a szerződésesek létszámát.

Az előző kormány reformtervezete alapján nem lehet válaszolni arra a kérdésre, hogy mikor lesz képes a Magyar Köztársaság a szövetséges csapatokéval egyenértékű zászlóaljat küldeni a világ bármely pontján levő válságövezetbe. Remélem, az új kormány a ciklus végére képes lesz a szövetség számára elfogadható választ adni erre, s nem a százmilliárdok elherdálására szakosodott érdekcsoportok győznek megint, mert akkor a következő tíz évben sem fog változni semmi.

0527
TÓT ÁRPÁD katonai szakértő  Politikusok, oszolj!
NSZ • 2003. május 27.
http://www.nepszabadsag.hu/Default.asp?DocCollID=112612&DocID=102043#102043

…
A XXI. század valószínűleg mindörökre eltörli a sorkötelezettség intézményét, immár nemcsak a politikusok és egyéb hozzá nem értők, hanem a katonai szakértők szerint is. De Magyarországon, mint annyi minden más, ez a szükségszerű változás sem történhet meg botrány és tragédiák nélkül. A rendszerváltás óta a pártok a választások közeledtével mindig igyekeztek szavazatokat szerezni a sorkatonai szolgálat idejének csökkentésével, és mindig anélkül, hogy ennek feltételeit biztosították volna. Most az MSZP 2006-tól, az SZDSZ kicsit rutinosabban, 2004-től szeretné „a múltat végképp eltörölni!” 
…
Szeretném a változtatásokat zászlajukra tűző, újságban meghirdető – bár az Országgyűlésben sunyin lapító – politikai erők figyelmét felhívni a reform kapcsán megoldandó néhány problémára.

1.A Magyar Honvédség (MH) összes technikai eszköze, a gyalogsági ásótól a harckocsin keresztül a vadászrepülőig 15-50 éves, 90 százalékban hadra foghatatlan. …

2.Az összes eddigi reformkísérlet megbukott, és nem is volt más, mint eszetlenül kivitelezett létszámcsökkentés. A harcoló erők létszáma és ereje csöppnyi, viszont hatalmas vízfejjé duzzadt az utóbbi 15 év haderőcsökkentései során a HM és háttérintézményeinek a rendszere. A jelszó mindig az volt: „kisebb, de ütőképesebb” hadsereget. Hát kicsik azok lettünk, de legfeljebb arra vagyunk képesek, hogy a saját vízfejünket verjük a falba.

3.Az önkéntes haderőre való áttérés legnagyobb költsége valószínűleg a megugró bérköltség. A tisztánlátás kedvéért röviden összehasonlítanám a mai és a politikusok által erőszakolt jövőbeni rendszert az anyagiak tekintetében. A mai sorkatona havonta kb. 45-50 ezer forintjába kerül az adófizetőknek. (Illetmény, egyéb pénzbeli juttatások, egészségügyi ellátás, élelmezés, ruházat, víz, energia, kultúra, drogprevenció stb.) A kiképzési költségek röhejesek az egy főre eső 9 db lőszerrel és 1-2 liter gázolajjal, de a „profik”, a szerződésesek kiképzésére se szánnak többet.

A jelenlegi szabályozás szerint a honvédelem iránti kötelességét teljesíti a sorkatona, mikor a laktanya külső körletén gereblyézik, havat lapátol, vagy a népszerű koki (konyhai kisegítő) munkán „csellózik”. Szintén a haza iránti kötelezettségét teljesíti árvíz idején a gátakon vagy a Hortobágyon tűzoltás közben.

Az önkéntes katona szerződésében rögzítik a feladatait, az általa adható szolgálatokat s a konkrét beosztását. Jelenleg a szerződéses katonák 190-230 ezer forintjába kerülnek a választóknak. A bruttó 85-104 ezer forintos fizetés a munkáltató által fizetendő járulékokkal, túlmunkákkal, 13. havi fizetéssel, 5 év után 6 havi illetménnyel, jutalomkerettel bizony ennyire jön ki. Ennyiért, havonta nettó 60-72 ezer forintért nem lehet olyan szerződést aláíratni, amelyben az önkéntesek vállalnák a mosogatást, napi két óra takarítást (mert a sorállomány jelenlegi létszáma és a számukra takarításra kijelölt terület bizony ezt a számot „adja”), a haza érdekében végzendő katasztrófaelhárítási feladatokban való részvételt. A HM által favorizált elképzelés szerint még az őrszolgálatot sem ők adnák, a laktanyák őrzésvédelmét szégyenszemre civil kft.-kre bíznák, riadó esetén zsebre tett kézzel fütyörésző portás bácsival a kapuban, mert így olcsóbb! Magyarországon vagyunk, nem csodálkoznánk, ha az a kft. már meg is lenne egy-két nyugállományú tábornok, tiszt tulajdonában.


Ezek szerint a 18-20 ezer fős legénységi állomány mindenképp kevés. Úgy gondolom, a politikusok és a szakértők kiegyezhetnének a 25-35 ezer fős bevethető állománnyal rendelkező, a vezető és kiszolgáló szervekkel együtt 45-50 ezer fős honvédsereggel.

A bérjellegű kiadásokhoz hasonló nagyságrendű összeg kell az önkéntesek jobb élet- és munkakörülményeinek kialakítására és fenntartására. A jelenlegi minisztériumi elképzelésekben 2-6 ágyas „szobák”, hangulatos „közös helyiségek” szerepelnek. Ez örvendetes, egyben rendkívül költséges is.

E három fenti pontot összegezvén rádöbbenhetünk, micsoda költségeket kell vállalniuk a 2006-os választásokon nyerni kívánó pártoknak. A mi adónk terhére.

Az első és a harmadik problémakör megoldását nem lehet halogatni (már így is elég rossz hírünk van a NATO-ban), a másodikat pedig nem célszerű. Szövetségesi körökben közröhej tárgyát képezi technikánk és kinézetünk. Hazudni, blöffölni nem lehet tovább, az Orbán–Torgyán-kormány ezt a lehetőséget már kihasználta.

Tisztelt változtatni szándékozó, politikai erők! Remélem, önökben is tudatosult a költségek elképesztő nagysága és a felelősség, melyet a társadalom a vállukra helyezett (ideiglenesen). Itt már tovább hibázni nem lehet. Vállalniuk kell annak következményeit, ha a politikai hirdetésben vállalt ígéreteiket nem, vagy csak részben teljesítik. Vállalniuk kell a haderő átalakításával járó költségeket. A parlamentben is fel kell emelniük szavukat a pénzügyminiszter mostoha gyermeke, a honvédelem mellett.

A realitásoknál maradva: mindenki tudja, hogy jelen pillanatban nincs – és az elkövetkező 5-6 évben nem is lesz – annyi pénz ebben az országban, hogy az első és a harmadik pontban vázolt problémákat egyszerre megoldjuk. Járható útnak tartom a német példát. Középtávon fenntartanánk a jelenlegi vegyes hadkiegészítési rendszert, beindítanánk végre a kiképzést, és nem csak „bemutatóznánk”. Az ország védelme szempontjából teljesen mindegy, hogy szerződéses vagy sorozott a honvéd, egy a lényeg: ki legyen képezve! Jelen pillanatban se a sorozottat, se a szerződésest nem képezzük, ráadásul a HM ezen nem is nagyon akar változtatni. NATO-tagságunkból eredő feladataink során azonban csak és kizárólag önkéntes katonákra alapozhatunk.

A gerincesebb vezetők dolga az, hogy megoldást találjanak a második pontban vázolt eszetlenségek orvoslására, és a haderőfejlesztést a gazdaság teherbíró képességével összhangban „ésszel” hajtsák végre.

Be kell látnia minden politikai erőnek: a magyar ember nem buta, fásult ugyan az utóbbi 100 év keserűségeitől, de nem ment el az esze. Már túl sokszor átverték, nem dől be az átlátszó demagóg szövegnek. Ezért óva intem a politikai elitet és hűséges „szakmai” vezetését attól, hogy megint megpróbáljanak minket rászedni. Ha a választások közeledtével az SZDSZ megint azt fogja bizonygatni, hogy rögvest megteremti a feltételeket a sorozás megszüntetésére, tudni fogják róla, hogy hazudik! Akkor viszont 2006-ban a választók vezényelnek: SZDSZ, oszolj!

********
Megjegyzés (F.H.)
A szerző a jól ismert egyoldalúan lobbista érveket mondja: rengeteg pénz kell az áttéréshez, előbb a feltételeket kell megteremteni, csak lassan a testtel. Érthető ezért, hogy a költségeket felnagyítja, a gyors áttérést sürgető SZDSZ-t pedig le akarja járatni vagy el akarja ijeszteni a reform követelésétől.