Kezdetben – gondolatok a Bibliáról

Forrás:    Biblia /Károli/ -keresés, linkek

Az első rész. Mózes I, 1.

Az első vers.

1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

Már az első szó is elárulja: halandó ember alkotása a könyv. Az örökkévaló Isten számára nincs kezdet, nincs vég sem. A végtelen szót kétféle értelemben szoktuk használni:
a) Nincs vége.
b) Mennyiségileg korlátlan, minden korláttól nagyobb.
Itt nyilván az a) értelem a lényeges, merthogy az idő az Istenre nézve vagy az egész Univerzumra nézve bizonytalan fogalom, skálája még inkább. Idézet egy énekből:”Végtelen nagy Isten, nincsen kezdete.”

A Biblia első szava tehát ellentétben áll az örökkévalóság végtelenségével. De azt is nehéz megmagyarázni, hogy a végtelen idő óta létező Isten meg volt elégedve egy ideig, majd egyszercsak nem lett megelégedve azzal az állapottal, ami van, és világot teremtett. Miért akkor, miért nem korábban, miért nem később? A végtelen örökkévaló Isten számára nyilván nem létezhet egy kitüntetett időpont, minden időpont egyforma a végtelen, örökkévaló, nem változó Isten számára.

A teremtés folyamata, sorrendje.

Először eget, Földet teremtett az Isten. Utána világosságot, ami lehetővé tette az idő mértékének, a napnak a bevezetését. Az első napon tehát csak a világosságot teremté Isten, az eget és Földet korábban, az első nap előtt, a közelebbről meg nem határozható Kezdetben.

4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
A szerző megint elárulja emberi természetét. Csak a gyarló mesterember meózza, ellenőrzi munkáját, csak az igényli a visszaigazolást: jó. A tökéletes Istennek nem kellett látnia, hogy jó, amit teremtett, hiszen már eleve tudta, hogy jó lesz.
Kérdéses az is, mit akart a szerző a világosság és setétség szétválasztásával mondani. A világosságot ugyanis önmagában nem tudjuk elképzelni, csak úgy, ha már szétvált a setétségtől.

7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
A szerző korában nyilván még nem volt érthető, hogy lehet az, hogy a víz, az esőt adó felhőkben, fent van. Ehhez kellett neki a mennyezet fogalma, aminek ma semmi sem felel meg. Egyszerűen nincs a vizeket szétválasztó mennyezet. Ha valaki mai fogalmakkal a légkörre gondolna, hát az nem ideillő: ha ugyanis nem volna a levegő, a vízgőz és a felszíni víz akkor is elválna egymástól.

8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek:..
Az nagyonis emberi sajátság, hogy a dolgoknak nevet adunk. Mi szüksége lenne a mindentudó Istennek arra, hogy nevet adjon dolgoknak? Milyen nyelven adta e neveket? A név nyelvhez tartozik, a nyelv meg egy emberi csoporthoz.

14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
Vegyük észre, hogy már az első napon, a világosság teremtése után VOLT nap és éj. Itt újra megjelenik a nap és éj szétválasztása, mintha a szerző elfelejtette volna, hogy az már szét van választva. Továbbá: a harmadik napon teremtett növények létéhez kell a negyedik napon teremtett Nap, anélkül nem élhetnek, tehát a sorrend nem jó:

17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
A fenti és lenti vizeket elválasztó mennyezeten vannak tehát mind az égitestek. Azaz a fenti vizek az összes égitest fölött vannak ezen elképzelés szerint.

Az ember eledeléül füvet és gyümölcsöt, az állatok eledeléül csak a füvet adta Isten. Furcsa.

********

Az ellenségszeretetről

Már az Ószövetségben is felbukkan az ellenség iránti kegyességre intés.
Mózes II, 23
4. Ha előltalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki.
5. Ha látod, hogy annak a szamara, a ki téged gyűlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ő vele együtt.

Itt azonban az ellenség feltehetőleg csak a honfitársakra, a zsidókra értendő, ugyanezen részben ugyanis azt olvashatjuk:
27. Az én rettentésemet bocsátom el előtted, és minden népet megrettentek, a mely közé mégy, és minden ellenségedet elfutamtatom előtted.

A nép ellenségét tehát nem kell kímélni, sőt az ellen még az Úr is védő kart nyújt.

Példabeszédek 24.
19. Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20. Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.

Figyeljük meg: itt nem a krisztusi ellenségszeretetről van szó, hanem pragmatikus tanácsról.  Ne haragudj a gonosztevőkre, majd az Isten megbünteti őket, neked nem kell ezzel törődnöd!!. Bizony, mág ez a sokkal inkább betartható, sokkal kevésbé radikális tanács is  nagyon jól jönne azoknak, akik a Szentírást szavalják, mégis mindenféle politikai gyálölködésekben részesek.

Ugyanez a pragmatikus, optimista gondolat található itt is, a két idézet nyilván nem független egymástól:

Zsoltárok 37.
1. Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
2. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

Jézus parancsa

Máté 5, 38-48

38# Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39# Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felõl, fordítsd felé a másik orczádat is.
40# És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.
41# És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42# A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43# Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44# Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek,  és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45# Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46# Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47# És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48# Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Kommentár:

Ez a Bibila egyik legszebb, legérdekesebb része. Jézus, kihangsúlyozza az eltérést az ószövetségi tanoktól, kiadja az ellenségszeretet abszurd, minden ösztönünktől idegen, szokatlan parancsát. El is magyarázza, hogy ez a vízválasztó a gonosz vámszedőktől. És meg is indokolja: az Isten is mindenkit szeret, mindenkinek esőt ad. Jézus hallgatóságát arra buzdítja: legyen az Istenhez hasonlóan tökéletes.

Vajon Jézus utolsó mondata nem üti-e agyon az előzőket, hiszen ember nem lehet tökéletes, nem lehet az Istenhez hasonlóan tökéletes, hiába akarja? Tehát nem éppen ez jelzi az ellenségszeretet irrealitását?

Ha viszont hitetlenként gondolok bele e szövegbe, akkor inkább azt látom: nem nagy kunszt az esőt adó Istenhez hasonlóan tökéletesnek lenni. Ugyanis az esőt adó Isten árvizeket is ad, most látjuk éppen Csongrádban, és az árvíz is kiterjed jókra és gonoszokra egyaránt. Ha csak ennyit ér a szeretet, ha ilyen csapongó, szertelen, olykor szelíd esővel, olykor mennydörgéssel, villámmal is csapkodó, akkor ehhez hasonlót – emberi mértékben – a legindulatosabb, leggyarlóbb ember is tud produkálni, bármilyen családban.

A nemek közti egyenlőtlenségről, a nők alacsonyabbrangúságáról
 I Kor. 11,
3. Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az  Isten.
4. Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét.
5. Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna.
6. Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét.
7.  Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége.
8. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból.
9. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.

I. Kor. 14, 35.
# Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.

A katolikus egyházban az egyenlőtlenség ma is megvan. De hogy magyarázzák Pál e tanait a protestánsok?
****

A Szentháromságról
 I Kor. 11, 3.
# Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.

Ez világosan kijelenti, hogy hierarchia van: az Atya a feje a Fiúnak. Hogyan magyarázzák ezt vajon a Szentháromságtan teológusai?

Bűn és büntetés

Jób könyve 1. rész.
1. Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
2. Születék pedig néki hét fia és három leánya.
3. És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.
4. Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
5. Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.
6. Lőn pedig egy napon hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.
7. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.
8. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.
9. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
10. Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
11. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!
12. Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.
*******
Ezekután jöttek a szörnyűbbnél szörnyűbb csapások Jóbra.
Jób könyve cáfolja azt a hiedelmet, hogy a szenvedés mindig Isten büntetése valami bűnért. Sokkal rosszabb eset is van: Jób nem a bűneiért bűnhődött, hanem egész más okból kifolyólag.
Kérdések, kommentárok:
1. Hány fia is volt az Úrnak? A 6. vers szerint több, köztük a Sátán is.
2. Az Úr Sátánnal úgy beszél, mint az utcán két ember egymással: honnan jöttél, s mit láttál? Tereferél, társalog vele, mint egy jószomszéddal.
3. Sátán bosszantja az Urat, az Úr hiúságával érvel: azt mondja, hogy Jób csak érdekből szereti, és nem önmagáért.
4. Ez a hiúsági kérdés annyira hat az Úrra, hogy fogadást ajánl. Sátán kezébe adja hű szolgáját, Jóbot, hogy gyötörhesse, és szenvedtesse, pusztán azért, hogy neki legyen igaza Sátánnnal szemben, tehát hiúságból!
5. Ezért kellett tehát szenvednie Jóbnak, nem a saját bűneiért!



BACK:  Közéleti írások (Farkas Henrik)