A rászorultság demagógiája  

Magyar Nemzet 2004 szeptember 9. /kissé rövidítve /

Nem kedveltem Bokros Lajost. Ahogy kiállt a síkra, mint egy hősszobor, a tömeg fölé magasodva, büszkén mutatva főművére, a tandíjra: Látjátok? Sikerült: megtörtem egy lélektani gátat!
Hú, de nagyon nem kedveltem őt!

Bokros Lajos a rászorultság lelkes magyar prófétája volt és maradt. Bár pénzügyminiszterként már régen nem funkcionál, szelleme tovább leng a felhők s a szép jövőnket tervezgető politikusaink feje fölött vagy még inkább fejében.

Naponta halljuk, hogy most jönnek igazán elő a baloldali értékek, főhelyen a rászorultsággal. Különösen hitelesen hangzik, ha dúsgazdag, kiemelkedően magas jövedelmű politikus, gazdasági szakember mondja: mert hát minek kellene az én gyerekemnek ingyen tankönyv, nem vagyok én arra rászorulva!

Mi történhetett? Bankárainkat megtámadta, mint egy modern kór, a szociális érzék? Avagy érvényét vesztette az idősebbek által jól ismert alaptétel: a lét határozza meg a tudatot?

Szó sincs ilyesmiről! A rászorultság elve segítségével a leggazdagabb rétegek a társadalmi terhek egy részét magukról a középrétegekre terelhetik, miközben azt a látszatot keltik, hogy a rászorult, alacsony jövedelmű rétegek érdekeiért készek mindenre, akár a juttatásokról való önfeláldozó lemondásra is. Hiszen olyan világosan, érthetően hangzik: ha nem mindenkinek, hanem csak a rászorultaknak adnak a juttatásokból, akkor nekik nyilvánvalóan több jut.

E gondolatmenetben a csalafintaság ott van elrejtve, hogy a juttatásokra fordított összeg nem egy, a csillagokban megírt érték, hanem könnyedén változtatható az adókulcsokkal! Nem véletlen, hogy a rászorultsági elv propagandistái adócsökkentést is ígérnek.

Tehát a juttatásokat és az adót együtt, egyszerre kell vizsgálni. És ha egy juttatást szűkítenek, azaz alanyi jogról áttérnek a rászorultságra, akkor adócsökkentés is adható, ami viszont már kifejezetten a nagyobb jövedelműeknek előnyös.

Csináljunk mérleget! Nézzük meg egy egyszerű példán, kinek mennyire előnyös a rászorultság, illetve az alanyi jogú juttatás. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy három réteg van: A: alacsony, B: közepes, C: magas jövedelmű, és tételezzük fel, hogy A jövedelme 200, B-é 400, C-é 600 Ft. Adójuk progresszív, legyen A-é 20, B-é 60, C-é 100 Ft. A befolyt adó tehát 180 Ft, ezt alanyi jogon egyformán osztják el, A, B, C egyaránt 60 Ft-ot kap. Nomármost mi történik, ha elhatározzák, hogy juttatást csak A kapjon, B és C ne? Egyúttal persze bevezetnek egy adócsökkentést is oly módon, hogy az A réteg nettó bevétele ne változzon! Példánkban ez azt jelenti, hogy az adókat negyedére lehet csökkenteni. Az alábbi táblázat mutatja, hogy kinek előnyös, és kinek hátrányos a rászorultsági elv:

Alanyi jog:

Jövedelem        Adó         Juttatás        Ennyi marad

200                    20        60            240
400                    60        60            400
600                   100        60            560

Rászorultsági elv:

Jövedelem        Adó         Juttatás        Ennyi marad

200                     5        45            240
400                    15        0            385
600                    25        0            575


Példánkban tehát a rászorultság elvének alkalmazásával a C elit vígan dörzsölheti kezeit: sikerült a közterhek korábban rájutó részéből 15 Ft-ot a B középrétegre áttestálni.

Már látom, hogy erre a példára azt mondják majd a rászorultak védői, hogy én a példámban csökkentettem a juttatást. Nosza végezzük el a számítást úgy is, hogy a juttatás mértéke változatlan, 60 Ft maradjon. Ezt a példánkban az adó harmadára csökkentésével érhetjük el:

Jövedelem        Adó         Juttatás        Ennyi marad

200                         7        60            253
400                        20        0            380
600                        33        0            567

A legmagasabb jövedelműek még ekkor is dörzsölhetik kezeiket, mert a B középosztálytól bevasalt 20 Ft egy része még mindig nekik jut, csak másik része jut a rászorultaknak.

Az állam újraelosztási mechanizmusának hatásait a következő módon tudjuk befolyásolni.

- A juttatások – és ezzel együtt szükségszerűen az adóbevételek – mértékével. Ha ezeket növeljük, akkor a szegény rétegek járnak jól, a magasabb jövedelmű rétegek pedig rosszul, így működött a skandináv szocializmus: sok juttatás, magas adó.

- Az adókulcsokkal. Az adó progresszivitásának növelésével ugyancsak a szegényebb rétegek járnak jól, a magasabb jövedelműek pedig rosszul.

- Végül, amint láttuk, ha az elosztás módját megváltoztatva áttérünk az alanyi jogról a rászorultság elvére, akkor ennek az áttérésnek a terhei a közepes jövedelműeket sújtják, azok járnak rosszul, akiknél a juttatás elmaradását nem kompenzálja az adócsökkentés. A legmagasabb jövedelműek viszont kifejezetten jól járhatnak: náluk az adócsökkentés túlkompenzálhatja a juttatás elmaradását.

Az alanyi jogú juttatásoknak további lényeges előnyei is vannak a rászorultsági elv alkalmazásával szemben.

a) Egyszerűbb, kivitele olcsóbb, nem kell hozzá jövedelemellenőrző mechanizmus.

b) Erősíti a demokratikus, állampolgári tudatot, a mindenki egyenlő az állam előtt elvet. Ezért társadalmi elfogadtatása is könnyebb. Az adófizető polgár kevesebb averzióval viseltetik az adó iránt, ha közvetlenül látja, hogy az ő gyereke is ugyanúgy megkapja a családi pótlékot, tankönyvet, stb., tehát jobban látja, hová megy az adó.

c) Kevesebb méltánytalansághoz, igazságtalansághoz, társadalmi feszültséghez vezet. A jövedelemigazolások például – magyarok vagyunk – nem mindig fedik a tényleges helyzetet.

Különösen felháborító igazságtalansághoz vezet a rászorultsági elv alkalmazása a rászorultsági határ közelében. Aki ugyanis kicsivel fölé megy a megállapított határnak, annak bár eleve pár forinttal több a jövedelme, mint a határt éppen alulról közelítő szomszédjáé, mégis, az állam fosztogató-osztogató, más szóval újraelosztó tevékenysége folytán neki a kicsit többől végül is sokkal kevesebb lesz, mint a szomszédjának. Ez aztán a szociális káosz a javából!

Konklúzió: a rászorultsági elv nem az, aminek láttatják. Kósáné Kovács Magda mondását kissé átfogalmazva azt lehetne tanácsolni a baloldalnak: Nem elég baloldalinak látszani, annak is kell lenni!

Farkas Henrik


*********************************************

Kéziratok, újságcikkek (Farkas Henrik)
Erőszakellenes Oldalak         Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája - HEL   -  

Ez az oldal a Soros Alapítvány támogatásával olvasható az Interneten.