A rászorultság
demagógiája
Magyar Nemzet 2004 szeptember 9.
/kissé rövidítve /
Nem kedveltem Bokros Lajost. Ahogy kiállt a síkra, mint
egy hősszobor, a tömeg fölé magasodva,
büszkén mutatva főművére, a tandíjra:
Látjátok? Sikerült: megtörtem egy
lélektani gátat!
Hú, de nagyon nem kedveltem őt!
Bokros Lajos a rászorultság lelkes magyar
prófétája volt és maradt. Bár
pénzügyminiszterként már régen nem
funkcionál, szelleme tovább leng a felhők s a szép
jövőnket tervezgető politikusaink feje fölött vagy
még inkább fejében.
Naponta halljuk, hogy most jönnek igazán elő a baloldali
értékek, főhelyen a rászorultsággal.
Különösen hitelesen hangzik, ha dúsgazdag,
kiemelkedően magas jövedelmű politikus, gazdasági szakember
mondja: mert hát minek kellene az én gyerekemnek ingyen
tankönyv, nem vagyok én arra rászorulva!
Mi történhetett? Bankárainkat megtámadta,
mint egy modern kór, a szociális érzék?
Avagy érvényét vesztette az idősebbek által
jól ismert alaptétel: a lét határozza meg a
tudatot?
Szó sincs ilyesmiről! A rászorultság elve
segítségével a leggazdagabb rétegek a
társadalmi terhek egy részét magukról a
középrétegekre terelhetik, miközben azt a
látszatot keltik, hogy a rászorult, alacsony
jövedelmű rétegek érdekeiért készek
mindenre, akár a juttatásokról való
önfeláldozó lemondásra is. Hiszen olyan
világosan, érthetően hangzik: ha nem mindenkinek, hanem
csak a rászorultaknak adnak a juttatásokból, akkor
nekik nyilvánvalóan több jut.
E gondolatmenetben a csalafintaság ott van elrejtve, hogy a
juttatásokra fordított összeg nem egy, a
csillagokban megírt érték, hanem
könnyedén változtatható az
adókulcsokkal! Nem véletlen, hogy a
rászorultsági elv propagandistái
adócsökkentést is ígérnek.
Tehát a juttatásokat és az adót
együtt, egyszerre kell vizsgálni. És ha egy
juttatást szűkítenek, azaz alanyi jogról
áttérnek a rászorultságra, akkor
adócsökkentés is adható, ami viszont
már kifejezetten a nagyobb jövedelműeknek előnyös.
Csináljunk mérleget! Nézzük meg egy egyszerű
példán, kinek mennyire előnyös a
rászorultság, illetve az alanyi jogú
juttatás. Az egyszerűség kedvéért
tegyük fel, hogy három réteg van: A: alacsony, B:
közepes, C: magas jövedelmű, és tételezzük
fel, hogy A jövedelme 200, B-é 400, C-é 600 Ft.
Adójuk progresszív, legyen A-é 20, B-é 60,
C-é 100 Ft. A befolyt adó tehát 180 Ft, ezt alanyi
jogon egyformán osztják el, A, B, C egyaránt 60
Ft-ot kap. Nomármost mi történik, ha
elhatározzák, hogy juttatást csak A kapjon, B
és C ne? Egyúttal persze bevezetnek egy
adócsökkentést is oly módon, hogy az A
réteg nettó bevétele ne változzon!
Példánkban ez azt jelenti, hogy az adókat
negyedére lehet csökkenteni. Az alábbi
táblázat mutatja, hogy kinek előnyös, és
kinek hátrányos a rászorultsági elv:
Alanyi jog:
Jövedelem
Adó
Juttatás Ennyi marad
200
20
60
240
400
60
60
400
600
100
60
560
Rászorultsági elv:
Jövedelem
Adó
Juttatás Ennyi marad
200
5
45
240
400
15
0
385
600
25
0
575
Példánkban tehát a rászorultság
elvének alkalmazásával a C elit vígan
dörzsölheti kezeit: sikerült a közterhek
korábban rájutó részéből 15 Ft-ot a
B középrétegre áttestálni.
Már látom, hogy erre a példára azt
mondják majd a rászorultak védői, hogy én a
példámban csökkentettem a juttatást. Nosza
végezzük el a számítást úgy is,
hogy a juttatás mértéke változatlan, 60 Ft
maradjon. Ezt a példánkban az adó harmadára
csökkentésével érhetjük el:
Jövedelem
Adó
Juttatás Ennyi marad
200
7 60
253
400
20 0
380
600
33 0
567
A legmagasabb jövedelműek még ekkor is
dörzsölhetik kezeiket, mert a B
középosztálytól bevasalt 20 Ft egy
része még mindig nekik jut, csak másik
része jut a rászorultaknak.
Az állam újraelosztási mechanizmusának
hatásait a következő módon tudjuk
befolyásolni.
- A juttatások – és ezzel együtt
szükségszerűen az adóbevételek –
mértékével. Ha ezeket növeljük, akkor a
szegény rétegek járnak jól, a magasabb
jövedelmű rétegek pedig rosszul, így
működött a skandináv szocializmus: sok
juttatás, magas adó.
- Az adókulcsokkal. Az adó
progresszivitásának növelésével
ugyancsak a szegényebb rétegek járnak jól,
a magasabb jövedelműek pedig rosszul.
- Végül, amint láttuk, ha az elosztás
módját megváltoztatva áttérünk
az alanyi jogról a rászorultság elvére,
akkor ennek az áttérésnek a terhei a közepes
jövedelműeket sújtják, azok járnak rosszul,
akiknél a juttatás elmaradását nem
kompenzálja az adócsökkentés. A legmagasabb
jövedelműek viszont kifejezetten jól járhatnak:
náluk az adócsökkentés
túlkompenzálhatja a juttatás
elmaradását.
Az alanyi jogú juttatásoknak további
lényeges előnyei is vannak a rászorultsági elv
alkalmazásával szemben.
a) Egyszerűbb, kivitele olcsóbb, nem kell hozzá
jövedelemellenőrző mechanizmus.
b) Erősíti a demokratikus, állampolgári tudatot, a
mindenki egyenlő az állam előtt elvet. Ezért
társadalmi elfogadtatása is könnyebb. Az
adófizető polgár kevesebb averzióval viseltetik az
adó iránt, ha közvetlenül látja, hogy az
ő gyereke is ugyanúgy megkapja a családi
pótlékot, tankönyvet, stb., tehát jobban
látja, hová megy az adó.
c) Kevesebb méltánytalansághoz,
igazságtalansághoz, társadalmi
feszültséghez vezet. A jövedelemigazolások
például – magyarok vagyunk – nem mindig fedik a
tényleges helyzetet.
Különösen felháborító
igazságtalansághoz vezet a rászorultsági
elv alkalmazása a rászorultsági határ
közelében. Aki ugyanis kicsivel fölé megy a
megállapított határnak, annak bár eleve
pár forinttal több a jövedelme, mint a határt
éppen alulról közelítő
szomszédjáé, mégis, az állam
fosztogató-osztogató, más szóval
újraelosztó tevékenysége folytán
neki a kicsit többől végül is sokkal kevesebb lesz,
mint a szomszédjának. Ez aztán a szociális
káosz a javából!
Konklúzió: a rászorultsági elv nem az,
aminek láttatják. Kósáné
Kovács Magda mondását kissé
átfogalmazva azt lehetne tanácsolni a baloldalnak: Nem
elég baloldalinak látszani, annak is kell lenni!
Farkas Henrik
*********************************************
Kéziratok, újságcikkek (Farkas Henrik)
Erőszakellenes
Oldalak
Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája - HEL
-
Ez az oldal a Soros Alapítvány
támogatásával olvasható az Interneten.