Versenyláz


(Kissé rövidítve megjelent az Élet és Irodalom 2005-01-21 számában (Agóra, 16.o.)


A felsőoktatás irányítói hiányolják a piacot, a versenyt, merthogy úgymond az hozza meg a minőséget. E szellemben íródott GERÉBY GYÖRGY docens (ELTE), a Felsőoktatási és Tudományos Tanács tagjának  A felsőoktatás igeidői c. cikke. (NSZ 2004. március 26). A cikknek egy mondatát idézem: ”Vajon nem a jelenlegi egyetemi irányítás építette le az egyetemi nyelvoktatást – plusquamperfectum –, ellenezte a hallgatói minősítést (hiszen hogy jön ahhoz a diák, hogy megrendelőként viselkedjen), támadta sikeresen a minőségi bér bevezetését (Széchenyi professzori ösztöndíj), áll bénán – jelen időben – az elavult minősítési rendszer átalakításának problémája előtt?”

A megoldás olyan egyszerű, mint amilyen nagyszerű: menedzserkommandókat kell küldeni a felsőoktatási intézményekbe, akiket aztán már nem kötnek a régi, beidegződések, barátságok, közös emlékek. Lobbiérdekektől és szakmai ismeretektől nem zavartatva készségesen megfelelnek az odaküldők elvárásainak, végrehajtják az éppen aktuális hatalom voluntarista reformjait. Természetesen az ő fizetésük már EU-konform lesz, nem olyan elmaradott, keleties, mint az elkényelmesedett egyetemi oktatóké. Most éppen aktuális ez, hiszen közismert, hogy mily sok pénz van a kincstárban erre a célra.

A menedzserek majd megszervezik és lebonyolítják a versenyeket, megtornáztatják az esetleg több évtizede elgémberedett tudóskákat. Milyen szép tiszta is lesz a világunk, ha a piac, a nyílt verseny szabadon szárnyalhat! Ne zavarjanak most bennünket azok az álhírek, amelyek szerint a közintézmények szűkös forrásaikból kevesebbet tudnak vásárolni a közbeszerzési pályázatok győzteseinél, mint ha bemehetnének símán és gyorsan a szomszéd sarkon álló boltba. Az sem lenne itt helyénvaló, ha az autópályaversenyek tisztasága kapcsán holmi oknyomozó firkászok és törpepárti elnökasszonyok uszályába kerülnénk. Az meg egyenesen lelombozóan hathatna, ha versenyzés előtt a sikeres versenyző, Soros György híres eszmefuttatását olvasgatnánk (The Capitalist Threat, 1997), amelynek rövid summázata, fülszövege imígyen szól: ”-Hogy milyen társadalmat szeretnénk? -Döntsön a szabad piac! – ez a gyakran hallott válasz. A válasz, ami aláássa azokat az igazi értékeket, amelyeken a nyílt és demokratikus társadalmak alapulnak.”

A verseny majd minőséget hoz. Pironkodva vallom be, hogy nem voltam megfelelő minőségű a Széchenyi professzori ösztöndíjhoz. Próbáltam ugyan megtudni, hogy hogy is történik a versenypontozás, de sokat nem tudtam meg. Nemcsak én voltam ebben sikertelen, sikertelen volt az adatvédelmi ombudsman is, néhány éve a miniszter nem fogadta meg a nagyobb nyíltságra felhívó javaslatait.

Annyit azért megtudtam, hogy a TERV, az nagyon lényeges. Lényegesebb, mint a már elért eredmények. A jövő értékesebb, mint a múlt. Nem az a fontos ecsém, honnan jössz, hanem az, hogy hová mész. Tervet, pályázatot kell jól megírni, erről szól a verseny itt és most. Aki még ennyit sem tud, az nem megfelelő minőségű.

Tegyük fel, hogy a kurátorok teljesen pontosan, korrekten pontoznak. Bár a fizikusok meg vannak győződve, hogy pontos mérés evilágon nincs, kurátoréknál ki tudja, hátha ott mégis van ilyen. Szóval tegyük fel. Aztán adjuk össze a pontokat! És tegyük fel azt is, hogy X kolléga 32 pontos, aki már kap és Y kolléga 31 pontos, aki már nem kap. Az ösztöndíj révén X és Y jövedelme között mindjárt lesz is némi különbség. No, nem valami kis különbségre kell gondolnunk, hiszen az nem lenne elég ösztönző a minőségre, hanem X jövedelme durván kétszerese Y-énak. Nomármost, képzeljük el X és Y kollégát, akik ugyanazon helyen kb ugyanolyan munkát végeznek. Hogy fogják egymást szeretni! Dehát a verseny nem is azért van, hogy a kollégák szeressék egymást. Szeressék csak a kurátorokat meg a pályázatírást, az az ő dolguk, és nem is kevés!

Expénzügyminiszterünk, a csomagos rendezte az első nagyszabású versenyt a felsőoktatásban. Az igazi verseny vérre megy, vannak áldozatai is. Vajon mennyi áldozata volt akkor a versenyláznak? De megérte, meglett az eredménye. Merthogy röviddel utána már volt is pénz a minőség elismerésére: az ösztöndíjat 1996-ban hirdették meg, míg aztán néhány éve sikeresen kimúlt, mint erről tanult kollégám is kegyelettel megemlékezett fentidézett cikkében.

Korunk hőse Széchenyi. Neveztek el róla díjat, ösztöndíjat, tervet, meg ki tudja még mit. Méltánytalan is ez:a személyi kultusz: sokkal korrektebb lenne, ha a díjakat, terveket a kitalálóikról neveznék el. És természetesen ők adnák hozzá a pénzt is.

Farkas Henrik
egyetemi docens
a fizikai tudomány doktora

Kéziratok, újságcikkek (Farkas Henrik)
Erőszakellenes Oldalak         Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája - HEL   -  

Ez az oldal a Soros Alapítvány támogatásával olvasható az Interneten.