2004 Országgyűlés vitája a lőfegyvertörvényről

Az Országgyűlés vitája a lőfegyvertörvényről 2004 március

OGY T/9115
2004-03-24 ált. vita 63-113
2004-03-29 részletes vita 284-es.

2004-03-24

63 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a lőfegyverekről és lőszerekről szóló törvényjavaslat általános vitája annak lezárásáig.

Az előterjesztést önök T/9115. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/9115/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Lamperth Mónika belügyminiszter asszonynak 15 perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, miniszter asszony.

DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A fegyver nem játék. A fegyverrel emberi életeket lehet kioltani, le lehet rombolni fáradságosan létrehozott értékeket. A fegyver használója kezében hatalom, a másik oldalon pedig fenyegetettség.

A fegyver története egyidejű az ember történetével, az embereknek a természettel vívott megélhetési harcával és az ember harcával a területi és hatalmi befolyás kiterjesztéséért, a tulajdonszerzésért.

A fegyver eszköz: a támadás és a védekezés eszköze. Ellentmondásos emberi találmány, mert a félelemhez és a biztonsághoz egyaránt kötődik. A kérdés mindig az, milyen emberi szándék működteti.

A történelem során a fegyverek technikai fejlődése a technika általános fejlődésének motorja volt, és ez ma sincs másként. A fegyver tehát az emberiség életének, fejlődésének szerves része. Lehet, hogy egyszer túlhaladjuk, de ma még együtt kell élnünk vele, és ha már így van, ki kell alakítanunk az együttélés pontos szabályait.

A fegyverek sokfélék. Az ütő-, szúró-, vágófegyverektől a lőfegyvereken át a tömegpusztító, atom- és biológiai fegyverekig sajnos nagyon széles a paletta. A fegyverkereskedelem és a -használat illegális része üldözendő, a fegyveres és rendvédelmi szervek beszerzései és fegyverhasználata pedig külön szabályozott.

A ma beterjesztett törvényjavaslat csak a legális mezőben értelmezendő, és ezen belül is a lőfegyvereknek és lőszereknek a törvény által meghatározott körét érinti. Nem terjed ki a Magyar Honvédség, a határőrség, a rendőrség, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Magyar Köztársaság területén állomásozó fegyveres szervek, fegyveres biztonsági őrség lőfegyvereire és lőszereire. A törvényi szabályozás célja a közbiztonság erősítése érdekében a lőfegyverek és lőszerek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló szabályok megalkotása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezhetnék joggal, hogy: mindezidáig ez egy szabályozatlan terület volt? Hiszen az Alkotmánybíróság is megállapította, hogy a közbiztonság, az élet védelme olyan közösségi, társadalmi érdek, amely megköveteli, hogy a fegyver és lőszer tartását minden társadalom korlátozza, feltételekhez, engedélyekhez, szabályokhoz kösse. A fegyvertartás már önmagában fokozza azoknak a veszélyhelyzeteknek a valószínűségét, amelyek a fegyverek gondatlan vagy a jogos védelem kereteit túllépő használatából, ellopásából, elvesztéséből származhatnak. Az Alkotmánybíróság szerint a mindenkori közhatalomnak egyenesen alkotmányos kötelessége, hogy egyes alapvető jogok - jelen esetben a biztonsághoz fűződő jogok - védelme érdekében az érvényesülésükre veszélyt jelentő tulajdoni tárgyak tekintetében korlátozásokat alkalmazzon. A fegyver- és lőszertartással kapcsolatos szigorú szabályozás tehát indokolt.

Tisztelt Országgyűlés! Vannak ilyen szigorú szabályaink a polgári rendeltetésű lőfegyverekre és lőszerekre. Az alap a kézi lőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 1991-es kormányrendelet, amelyet miniszteri rendeletek egészítenek ki. Ez a rendőrség hatósági engedélyéhez köti a lőfegyverek, lőszerek megszerzését, tartását és a velük kapcsolatos egyéb tevékenységet, mint például a gyártás, a kereskedelem, a javítás, a hatástalanítás. Szigorú személyi feltételeket állapít meg a lőfegyvert, lőszert birtoklók, például a sportlövők, a sportvadászok, a lőfegyverrel hivatásszerűen foglalkozók, mint az igazságügyi fegyverszakértők, természetvédelmi őrök, vagyonőrök, és a lőfegyverrel, lőszerrel üzleti tevékenységet folytatók, a gyártók, a javítók, a kereskedők tekintetében. Jogos tehát a kérdés, hogy ha már van egy szigorú szabályrendszerünk, akkor miért kell erről törvényt alkotni.

A válasz a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásában keresendő, hiszen uniós jogharmonizációs feladat elvégzéséről van szó. A javaslat a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló közösségi irányelv előírásaival összeegyeztethető szabályok kialakítását célozza.

Ez nem a közösségi jog szó szerinti átvételét jelenti természetesen, de jelenti az abban foglalt célnak és szellemiségnek megfelelő hazai jogalkotást. Jelen esetben ez a cél a lakosság biztonságának fokozására irányul, amely a Magyar Köztársaság kormányának is nagyon fontos szempont és szándék, hogy a lakosság biztonsága érdekében a szükséges jogi szabályozást minden esetben tegyük meg.

A közösségi irányelv a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés érdekében különösen az éles lőfegyverek, a tűzfegyverek, lőszerek tiltott előállításának és jogellenes kereskedelmének megakadályozása érdekében állapít meg követelményeket. A terminológia tehát csak a tűzfegyverekre vonatkozik, gáz- és riasztófegyverekre, légfegyverekre az irányelv szabályait nem kell alkalmazni. Vonatkozik azonban a 7,5 joule csőtorkolati energia feletti teljesítményű légfegyverekre is, amely lőfegyvernek minősül azon egyszerű oknál fogva, mert alkalmas lehet emberi élet kioltására.

A fegyverekre vonatkozó szabályozás önmagában még nem igényelné tehát a törvény alkotását. Törvényre azért van szükség, mert a közösségi jog az éles lőfegyverek birtoklásának, mozgásának ellenőrzéséhez szükséges személyi adatok kezelésével kapcsolatosan olyan előírásokat tartalmaz, amelyek csak törvényi úton érvényesíthetők. Így az engedélyező hatóságon kívül a fegyverkereskedő is köteles kezelni a lőfegyvert szállító és az azt megszerző személy személyes adatait. Jelenleg ez nem így van, ez egy fontos és új változás. Az irányelv szerint alapvetően tilalmazni kell az egyik tagállamból a másikba fegyver birtokában történő átlépést. Az ettől való eltérés csak abban az esetben fogadható el, ha olyan eljárást vezetnek be, amely lehetővé teszi a tagállam értesítését arról, hogy lőfegyvert kívánnak a területére bevinni.

A tagállamoknak tehát a lőfegyverek, lőszerek átvitelével kapcsolatban információcsere-hálózatot kell működtetniük. Ehhez központi lőfegyver-nyilvántartásra van szükség, amelybe a lőfegyver-kereskedő is adatot fog szolgáltatni. Tehát jól látszik az irányelv szándéka is, amivel, azt gondolom, a saját biztonságunk szempontjából minden tekintetben egyet lehet érteni, hogy kontrollált, ellenőrzött folyamatokra van szükség, kontrollált, ellenőrzött mechanizmusokra van szükség, tudni kell azt, hogy kinek van birtokában lőfegyver, hogy az hol tartózkodik, ha úgy tetszik, és hogy milyen feltételekkel, milyen módon kontrolláltan jelenhet meg az Európai Unió területén.

A belső piac létrejötte, a belső határok eltörlése, illetve a közösség belső határain folytatott ellenőrzések megszűnése miatt az irányelv előírja az európai lőfegyvertartási engedély alkalmazását. Ezt az okmányt bármelyik tagállamban kiállíthatják, és ez az okmány azt igazolja, hogy tulajdonosa az abban szereplő lőfegyvert a kiállító állam joga szerint szabályszerűen tartja magánál. A törvény hatálybalépése nem érinti a lőfegyvertartási engedélyek érvényességét, amely jelenleg 5 év. Ezért az európai lőfegyvertartási engedély bevezetése nem jár együtt a jelenleg érvényes engedélyek cseréjével. Akkor lesz szükség az európai lőfegyvertartási engedélyre, ha a lőfegyvert birtokló személy valamelyik tagállam területére a lőfegyverét is magával akarja vinni.

A közösségi irányelv átmeneti rendelkezések megvalósítását teszi szükségessé az úgynevezett flóbert tűzfegyverekkel kapcsolatban. Ezek sporteszközök, 7,5 joule alatti csőtorkolati energiával rendelkeznek, tehát élet kioltására nagy valószínűséggel nem alkalmasak. Ugyanakkor azonban a közösségi irányelv kategorizálása értelmében tűzfegyvernek, így a törvényjavaslat szerint lőfegyvernek minősülnek. Azért is tartottam nagyon fontosnak aláhúzni, mert ennek a törvénytervezetnek széles körű társadalmi egyeztetése volt, hiszen civil szervezetekkel, érdekképviseletekkel, gyártókkal és mindenféle szervezettel a szakembereink egyeztettek, és ezt a szabályozási részt többen, nyilván azok, akiknek az érdekük ezt diktálja, kifogásolták. Szeretném ezért fölhívni a figyelmet erre az indokolásra, amit az előbb elmondtam, ez az oka, hogy ezt a szabályt be kell vezetni.

Az új szabályozás elrendeli azon flóbert lőfegyverek azonosítási számmal való ellátását, amelyek nem rendelkeznek ilyennel. Az azonosítási számmal rendelkező flóbert lőfegyver tulajdonosainak 2004. május 31-ig, az azonosítási számot kérőknek pedig a számmal történt megjelölést követő 5 munkanapon belül kell kérni a flóbert lőfegyver használatára engedélyt. Az engedélyezési feltételek várhatóan kevésbé lesznek szigorúak, mint az életveszélyes lőfegyverek esetében. Ezeket a feltételeket a törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet fogja szabályozni.

Tisztelt Országgyűlés! Amivel kezdtem az expozét, azzal szeretném befejezni. A fegyver nem játék. A lőfegyverekről és lőszerekről önök elé terjesztett törvényjavaslat az európai uniós jogharmonizáció okán fogalmaz meg szabályokat, de a célja, a középpontja a biztonság. Olyan szabályokat tartalmaz, amelyek ellenőrizhetőbbé teszik a lőfegyverek és a lőszerek beszerzését és használatát az Unión belül és természetesen ezzel összefüggésben Magyarországon belül is, és ez az Unión belül és Magyarországon belül is a lakosság nagyobb biztonságának érdekét szolgálja.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

66 NAGY JENŐ, a rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés rendészeti bizottsága 2004. március 17-én megtárgyalta a lőfegyverekről és lőszerekről szóló, T/9115. számú törvényjavaslatot. A bizottsági tárgyalás célja az volt, hogy a bizottság eldöntse, az említett törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja-e. A benyújtott törvényjavaslat jogharmonizációs kötelezettségünk miatt készült, mivel az uniós csatlakozásunk első napjától érvényesíteni kell Magyarországnak ezen a területen is az Európai Unió irányelveit. Ez az irányelv a lőfegyverek megszerzésének, megtartásának ellenőrzéséről szól, és nem kívánja korlátozni a tagállamok jogkörét a tekintetben, hogy az adott tagállam állampolgárainak milyen módon teszi lehetővé a lőfegyverek megszerzését, illetve tartását.

A törvényjavaslat tehát csupán a fegyverek nyilvántartásához fűződő adatkezelés, információcsere kérdéskörét kívánja szabályozni. Ezeket a kérdéseket a csatlakozás napjától mindenképpen szabályoznunk kell. Ezek az előírások természetesen fontosak és előnyösek Magyarország számára is, hiszen javítani fogják a lőfegyverek, lőszerek ellenőrzését, nyilvántartását. A nyilvántartásra alapozva kerül bevezetésre az európai lőfegyvertartási engedély, amely gyakorlatilag a fegyver útlevele lesz. Sportolóink is ennek birtokában vihetik fegyvereiket külföldi versenyekre, és csak ilyen okmánnyal jöhetnek más országok sportolói, vadászai hozzánk.

A törvényjavaslatban szerepel a flóbertpisztolyok, fegyverek engedélyezési kötelezettsége, ugyanis a törvény nyilvánvalóan csak az engedélyesek adatait rendeli el nyilvántartani, hiszen ha valamelyik fegyverre nem kell engedély, akkor természetesen nincs nyilvántartása sem. A törvény a nyilvántartásba vételt kívánja előírni, a további konkrét tennivalókat kormányrendelet hivatott szabályozni. A rendészeti bizottság tudomásul vette, hogy a törvénynek elsősorban adatkezelési, információcsere-szabályozási szerepe van, és megalkotását jogharmonizációs kötelezettségünk írja elő.

Bízva abban, hogy a véleményünk szerint is szükséges módosító javaslatok segítségével egy olyan törvény születik, amely megfelel az Unió elvárásainak és a Magyar Köztársaság polgárai érdekeinek is, a bizottság 14 igen szavazattal, 8 ellenében a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak minősítette.

Köszönöm.
68
DR. DORKOTA LAJOS, a rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság kormánya által az Országgyűlésnek benyújtott T/9115. számú törvényjavaslatot a lőfegyverekről és a lőszerekről a rendészeti bizottság 2004. március 17-én tárgyalta meg. A bizottsági vitát követően kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. Nem vitatta a kisebbség, hogy a benyújtott törvényjavaslat uniós kötelezettségünk miatt készült, ugyanakkor az Unió irányelve a lőfegyverek megszerzésének, tartásának ellenőrzéséről szól. A törvény címe és tartalma nincs összhangban. Az irányelv a tagállamok jogkörét semmiben sem korlátozza a tekintetben, hogy az adott tagállam kiknek engedélyezi a lőfegyverek megszerzését, illetve tartását. Ilyen elvárás velünk szemben nincs. Az Unió elvárása mindössze arra irányul, hogy a lőfegyverek megszerzését és tartását ellenőrizni lehessen. A törvényjavaslat tehát csupán a fegyverek nyilvántartásához fűződő adatkezelési információcsere kérdéseit szabályozza.

A lőfegyverek megszerzésének, tartásának és ellenőrzésének szigorítását üdvözöljük. Társadalmi elvárás a lőfegyvertartás ellenőrzésének hatékonyabbá tétele, az engedélyezési szabályok szigorítása. Olyan törvényre van tehát szükség, amellyel az állam hatékonyabban képes ellenőrizni a fegyverek gyártását, kereskedelmét és tartását. Sajnos, az előttünk fekvő törvényjavaslat nem ilyen. A gáz- és riasztófegyverekre és a légfegyverekre nem tartalmaz rendelkezéseket, azt rendeleti szinten tartja, amely 1991-es. Nem szabályozza továbbá a lőtereket sem. A jelenlegi szabályozás egyik talán leglényegesebb változtatása, hogy a flóbert jellegű fegyverek tartását a jövőben engedélyhez kötné. Az indokolás szerint ez is uniós követelmény. Itt nemcsak arról van szó, hogy nyilvántartást kell vezetni, hanem engedélyezési szabályt is tartalmaz a törvényjavaslat. Egyidejűleg az egész rendszert a kormánynak adott felhatalmazással, miniszteri rendeletekkel kívánja szabályoztatni.

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A törvény hatályba lépése előtt engedély nélkül tartott, gyártási számmal nem rendelkező, vagy gyártási számmal ugyan rendelkező, de nem engedélyezett flóbert lőfegyverre 2004. május 31-ig ad határidőt, addig kell engedélyt kérni, a gyártási számot beszerezni, majd 180 napon belül kell a hatóságnak az engedélyt kiadni. Gyakorlatilag ez 100-150 ezer embert és jó néhány fegyvert érint. Megítélésünk szerint sem a határidők nem tarthatók, valamint az állampolgári jogok biztosának állásfoglalása szerint alkotmányos kétségeket is felvetnek, többek között érinthetik a korábban szerzett jogokat, a jogbiztonságot. Ráadásul a költségek a lőfegyver tulajdonosát terhelik, akik korábban, amikor a fegyvert vásárolták ennek az információnak birtokában nem voltak.

Komoly aggályaink vannak a végrehajtás mikéntjét illetően is. Úgy ítéljük meg, hogy a határidők igen szűkösek különös tekintettel arra, hogy a törvényjavaslatot még tavaly tervezte benyújtani a kormány a parlament elé. Ebben az esetben talán több idő lett volna arra, hogy az érintettek, a kérelmezők felkészülhessenek.

Fontos megemlítenünk azt is, hogy ez a törvényjavaslat fogalmaiban nem következetes, meghatározásaiban a törvényjavaslat tárgyi hatályát nem érintő fogalmakat is tartalmaz. A törvényjavaslat 23. §-a hatalmazza fel a kormányt, hogy jogszabályokban, rendeletekben szabályozza a lőfegyverek gyártását, javítását, szállítását, hatástalanítását, forgalmazását, megszerzését, tartását, kiállítását, behozatalát, kivitelét, átszállítását, használatát, a hatástalanított lőfegyverek tartását, forgalomba hozatalát, az engedélyek tartalmi és forgalmi követelményeit. Ezt ma az Országgyűlés nem ismeri, nem tudjuk milyen hozzájárulásokat adnánk a törvényben.

A fentiekben részletesen kifejtettek miatt a rendészeti bizottság kisebbségi véleménye: a T/9115. számú törvényjavaslat a lőfegyverekről és a lőszerekről ebben a formában nem támogatható, az nem felel meg a társadalmi elvárásoknak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

70 SZIJJÁRTÓ PÉTER, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ifjúsági és sportbizottság múlt heti, keddi ülésén tárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és ott többségi szavazással általános vitára alkalmasnak találtatott a javaslat. Az ellenzéki képviselők az általános vitára való alkalmasságról szóló szavazáskor tartózkodtak. Tették ezt amiatt, hogy a rendészeti bizottsághoz hasonlóan az ifjúsági és sportbizottságban is két szegmens mentén alakult ki a vita a törvényjavaslat kapcsán. Az ellenzéki képviselők természetesen nem vitatták azt, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk miatt bekövetkező jogharmonizációs kötelezettségből adódóan a törvény módosítására szükség van, éppen ezért nyilvánvalóan a jogharmonizációból fakadó kötelezettséget mi is támogattuk, és természetesen fontosnak és helyénvalónak találtuk.

Azonban a bizottság ülésén részt vettek a testület szakértői is, a Magyar Sportlövők Szövetségének főtitkára és a Magyar Technikai és Tömegsportok Országos Szövetségének képviselője is. Ezek a szakértők arról győztek meg minket, hogy a kormány, illetve az előterjesztő nem járt el teljes körültekintéssel a törvényjavaslat előkészítésekor és benyújtásakor, hiszen számos olyan kérdést nem orvosol a javaslat, vagy helytelenül teszi, amely társadalmilag fontos. Van számos ilyen kérdés, és erről a szakértők minket az ifjúsági és sportbizottság ülésén tájékoztattak is.

Sajnálattal kellett hallgatnunk a Magyar Sportlövők Szövetségének főtitkárát, aki arról számolt be, hogy most már több mint egy esztendeje folyik egy előkészítő munka, olyan munka, amelyben nemcsak a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, hanem maga a Magyar Sportlövők Szövetsége is részt vesz. Az ezen közös munkában megfogalmazott javaslatok, észrevételek azonban nem kerültek figyelembevételre a törvényjavaslat benyújtásakor, vagyis kimaradt minden egyes olyan javaslat és észrevétel, amelyeket az előkészítés során a Sportlövők Szövetsége és a sportminisztérium közösen megfogalmazott.

Sajnálattal kellett hallgatnunk azt is, hogy ha május 1-jével életbe lép ez a törvény, előfordulhat az, hogy a magyar sportlövők nem tudnak részt venni az olimpián, és nem tudnak részt venni az olimpiai kvalifikációs versenyeken. A Magyar Sportlövők Szövetsége arról tájékoztatott minket, hogy 8 olyan versenyzője van jelenleg a szövetségnek, aki olimpiai kvótával rendelkezik, tehát potenciális athéni ötkarikás résztvevő. Ha az ő részvételük az olimpián ezen törvény miatt sérül, illetve lehetetlenné válik, azért természetesen az előterjesztőnek és az azt megszavazó többségnek kell vállalnia a következményeket. Erre a kérdésre megnyugtató válasz a bizottság ülésén nem született.

A Magyar Technikai és Tömegsportok Országos Szövetségének képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy a hobbilövészek esetében majd néhány olyan végrehajtási rendelkezésre is szükség lesz, amely ezt a javaslatot ezen, meglehetősen sok embert felvonultatni tudó társadalmi réteg számára is elfogadhatóvá teszi. Kérdés maradt tehát számunkra, hogy mi a kormány, mi a Belügyminisztérium célja. Vajon majd néhány hét, néhány hónap leforgása után esetleg újra visszahozzák-e ezt a törvényjavaslatot már olyaténképpen, hogy az előbb említett szakértők és társadalmi csoportok számára is elfogadható legyen? Ennek persze sok értelmét mi magunk nem látjuk főleg úgy, hogy az előterjesztett vélemények szerint és a tájékoztatás szerint az előkészítés már több mint egy esztendeje folyik.

Éppen ezért, merthogy megnyugtató válaszok ezekre a kérdésekre nem születtek, mi azt javasoltuk a bizottság ülésén, hogy az előterjesztő dolgozza át ezt a törvényjavaslatot úgy, hogy az találkozzon a Sportlövők Szövetségének és a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium közös elképzeléseivel. Mivel azonban természetesen tudjuk azt, hogy az európai uniós jogharmonizáció miatt a törvény megváltoztatásának egyes elemeire szükség van, ezért tartózkodással szavaztunk az általános vitára való alkalmasságról történő szavazáskor.

Köszönöm szépen.

72 NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Hozzászólásomat egy nemsokára ránk is vonatkozó irányelv egyes részeinek megidézésével kezdem, melyet 1991. június 18-án fogadtak el.

�Az Európai Közösségek Tanácsa, tekintve, hogy a belső piac egy belső határok nélküli terület, amelyen belül az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása a szerződés feltételeivel összhangban biztosított, mivel a fegyverek tartására vonatkozó ellenőrző intézkedések a Közösség belső határain történő eltörlése szükségessé teszi a hatékony szabályok alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a tagállamokon belül a tűzfegyverek megszerzésének és tartásának, valamint azok más tagállamokba történő szállításának ellenőrzését, mivel ennélfogva meg kell szüntetni a rendszeres ellenőrzést a Közösség belső határain, mivel e szabályok következtében a tagállamok közötti kölcsönös bizalom a közbiztonság védelme területén nagyobb lesz, ha azokat részlegesen összehangolt szabályok támasztják alá, mivel ezért hasznos lenne meghatározni azokat a tűzfegyver-kategóriákat, amelyek magánszemély által történő megszerzését és tartását tiltani kell, vagy engedélyhez, illetve bejelentéshez kell kötni, mivel alapvetően tilalmazni kell az egyik tagállamból a másikba fegyver birtokában történő átlépést, mivel az ettől való eltérés csak abban az esetben fogadható el, ha olyan eljárást vezetnek be, amely lehetővé teszi a tagállamok értesítését arról, hogy tűzfegyvert kívánnak területükre bevinni, az alábbi, a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló irányelvet fogadta el az Európai Közösségek Tanácsa.ö - Eddig az idézet.

Ezen EU-s irányelv elfogadását követő harmadik hónapban egy akkor még Közösségen kívüli európai ország, a Magyar Köztársaság kormánya elfogadta saját, fegyverrel kapcsolatos szabályozását. Az akkori közösségi szabályozást kétségkívül még nem kellett figyelembe vennie, így történhetett például az, hogy az úgynevezett flóbert tűzfegyver az uniós szabályozással ellentétben hazánkban nem lett engedélyköteles. Ezzel kapcsolatban zárójelben kívánom megjegyezni: nem az a baj, hogy az európai szabályozás honosításának következtében a flóbert tűzfegyverek engedélykötelesek lesznek, hanem az a baj, hogy eddig nem voltak azok.

A Magyar Köztársaság másfél évtizedes kemény munka, felkészülés és tárgyalások után 2004. május 1-jén az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. Belépésünk önkéntes, tagságunkkal jogok járnak és kötelezettségek keletkeznek. Az egyik ilyen kötelezettséget - szép magyarsággal - uniós jogharmonizációnak hívjuk, általános értelemben a tartalmával, azt gondolom, ebben a Házban mindenki tisztában van. Konkrétan ez az önként vállalt kötelezettség ölt testet az előttünk fekvő törvényjavaslat formájában. Az Unió most azt kéri tőlünk, hogy velük együtt egységesen állapítsuk meg azon tűzfegyverek körét, amelyek magánszemély által történő megszerzését és tartását tiltani kell, vagy engedélyezéshez, illetve bejelentéshez kell kötni. A tagállamok közötti kölcsönös bizalom jegyében azért van erre szükség, mert a határok lebontása után is egy olyan biztonságos Európában szeretnénk élni, ahol a tűzfegyverek nyilvántartásának egységesítése, hatékony információs rendszer kiépítése, a tűzfegyverek egyik tagállamból a másikba történő szállítása szigorúan ellenőrzött, egységes és rugalmas rendszerben történik.

Tisztelt Ház! Ennyit a miértről. Ezen túl, bár a törvényjavaslat részletes vitájában erről még sok szó fog esni, ma még van néhány problematikusnak tűnő kérdés a javaslat kapcsán. Hogy van, az nem kérdés, hiszen Lenkovics Barnabás úr, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is úgy érezte, hogy a téma kapcsán meg kell nyilvánulnia. Észrevételei érintik a visszaható hatály tilalmát, a szerzett jogok védelmét és a polgári jog egyes általános szabályait. Általánosságban a szocialista frakció részéről már most elmondható, hogy az új szabályozással kapcsolatos elvárásaink között szerepel az, hogy a javaslat a magyar állampolgárokkal szemben ne támasszon túlzott adminisztrációs követelményeket, és aránytalanul nagy anyagi szerepvállalást se követeljen tőlük. Ebből a szempontból a tervezet véleményünk szerint támogatásra szorul, az ezzel kapcsolatos javaslatainkat meg fogjuk tenni, és én arra ösztönzöm az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ők is hasonló szellemben járjanak el.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt időszakban, az előző kormányzati ciklusban már születtek különböző kísérletek arra, hogy a fegyverek tartásával kapcsolatos szabályozásunkat korszerűsítsük. Sajnos, ezek a próbálkozások akkor kudarcba fulladtak, ez az örökség tehát a mai kormányra és az Országgyűlésre hárul. Ez nem mentegetőzés, hanem kötelezettség; tegyünk hát neki eleget úgy, hogy az a polgároknak minél kevesebb bosszúsággal járjon, tegyünk eleget úgy, ahogy azt egy magyar demokráciában illik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

74-76
DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság kormánya által az Országgyűlésnek benyújtott T/9115. számú törvényjavaslat a lőfegyverekről és a lőszerekről álláspontunk szerint gyenge kísérlet az elvárt és elérni kívánt eredményre. A hatályos jogszabályokhoz képest egyrészt szigorítást tartalmaz, másrészt könnyítéseket, engedményeket tesz.

A polgárok jogos igénye, elvárása, hogy biztonságukat a törvény szigorával is garantáljuk. Ezért is, valamint az alkotmányos jogok védelme miatt is üdvözöljük és támogatjuk a szigorítást, de nem átgondolatlanul, hanem a józan ész logikája szerint. Meg kell teremteni törvénykezés útján olyan követelményrendszer elfogadását, amely biztosítja a közösségi irányelvben megfogalmazott célok elérését, és eleget tesz az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak. Szükséges tehát gyártói nyilvántartás, a gyártók által gyártott tűzfegyverek nyilvántartása, importtevékenységet folytatók nyilvántartása, importált tűzfegyverek nyilvántartása, forgalmazói nyilvántartás, általuk forgalmazott tűzfegyverek nyilvántartása. A nyilvántartást az ORFK vezeti, az adatszolgáltatást a gyártók, a forgalmazók kötelezettségének kellene előírni elektronikus úton. Ezt követi csak az engedéllyel rendelkezők nyilvántartása, függetlenül attól, hogy magánszemélyek vagy szervezetek.

Társadalmi elvárás, hogy a Magyar Köztársaság területén az alkotmányos jogok biztosítása érdekében közhiteles nyilvántartás legyen valamennyi tűzfegyverről és annak birtokosáról. A törvény célja lehetne tehát, hogy az egyes alapvető alkotmányos jogok védelme érdekében azok érvényesülésére veszélyt jelentő tulajdoni tárgyak tekintetében korlátozásokat alkalmazzon a fegyverek gyártása, forgalmazása tekintetében - ezt egyébként az Alkotmánybíróság 720/B/1997. határozata rögzíti. Az irányelv a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés érdekében, különösen az éles lőfegyverek, tűzfegyverek, lőszerek tiltott előállításának és jogellenes kereskedelmének megakadályozása miatt állapít meg követelményeket. A jogellenes kereskedelem megállapításához, szankcionálásához szükséges adatoktól a gyártási, kereskedelmi jogosultságot biztosító engedélyen kívül még az is szükséges álláspontunk szerint, hogy a fegyverre vonatkozó egyedi azonosítók is nyilvántartásba kerüljenek.

Az európai közösségi irányelvben az előírások azonban csak a tűzfegyverekre... - a magyar terminológia ezt éles lőfegyvereknek hívja; ezért gáz-, riasztófegyverekre, légfegyverekre az irányelv szabályait nem kell alkalmazni, mégis a törvényjavaslat tárgyi hatályát nem érintő fogalmakat is meghatároz, például a flóbert lőfegyverét, a flóberttöltényét és a légfegyverét. A tervezet ugyanakkor nem ad kategorikus választ arra, hogy mi minősül gáz- és riasztófegyvernek, amire a törvény tárgyi hatálya nem terjed ki. Ez hiba, ezt orvosolni kell. A tervezet címe és a mellékletben használt kifejezések közötti különbségre - lőfegyver, tűzfegyver - csak a 2. § 16. pontjában meghatározottakból lehet következtetni. A lőfegyver annyiban különbözik a tűzfegyvertől, hogy a 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék kilövésére alkalmas légfegyvert is tartalmazza.

(13.40)

A fogalmak pontatlanságán túl a törvénytervezetnek van egy általános hiányossága: nem lehet megállapítani, hogy kire terjed ki, azaz nincs személyi hatálya, és a területi hatályára is csak az egyes szakaszok értelmezéséből lehet következtetni.

A törvény személyi hatályát ugyan nem határozza meg, de annak hatálya alól kiveszi az alkotmány szerinti megnevezéssel a fegyveres erőket, a rendvédelmi szerveket, amelybe nem érti bele a nemzetbiztonsági szolgálatokat, azokat külön nevesíti. A Magyar Köztársaság területén állomásozó fegyveres szerveket viszont olyan általánosságban határozza meg, hogy beleférhet a Magyar Honvédség és a határőrség is, hisz azok is itt állomásoznak. Nem ad pontos meghatározást arra, hogy csak nemzetközi szerződés vagy megállapodás alapján kerülhet sor külföldi fegyveres szervek magyarországi tartózkodására.

Egy újabb adalék a fogalmak alkalmazhatatlanságára - a 10. pont a 2. §-ban, a hangtompítót szabályozza -: a lőfegyver torkolatdörejének csökkentésére szolgáló, a fegyvercsőre vagy annak torkolatára felszerelhető eszköz. Ha nem kifejezetten abból a célból kerül legyártásra az eszköz, mint amit a fogalom takar, és a meghatározás ilyen pontatlan marad, akkor nagy bajba juthatunk: egy jobb műanyag flakon már alkalmas a lőfegyver torkolatdörejének csökkentésére, és az arra felszerelhető lőfegyverre is, de ettől még nem lesz hangtompító eszköz, mégis, ebben az értelemben engedélyhez kell majd kötni.

Az már csak hab a tortán, hogy jogalkotási szempontból a 29. pontban meghatározott fogalom kiveszi a törvény hatálya alól azokat a tűzfegyvereket, amelyeket külön jogszabályban meghatározottak szerint hatástalanítottak, riasztásra, jelzésre, életmentésre, állatok vágóhídon történő lelövésére vagy szigonnyal történő halászatra, illetve ipari vagy műszaki célokra terveztek, feltéve, hogy csak az itt megjelölt célokra használják.

Hogy is van akkor ez? Ha a tűzfegyver gyártója, forgalmazója használati leírásában azt állítja, hogy az általa gyártott és forgalmazott tűzfegyver riasztás, jelzés, életmentés céljából készült, és a megszerző arról nyilatkozik, hogy csak erre a célra fogja használni, akkor a törvény rendelkezései nem alkalmazhatók, megkerülhetők, kijátszhatók - gondolom, nem ez volt a cél.

A jogalkotóval szemben támasztott alapvető követelmény, hogy mindenki számára érthető módon, közérthetően fogalmazzon. A kihirdetett jogszabályok akkor tudják maradéktalanul betölteni a funkciójukat, ha abból az érintettek a Tudományos Akadémia segítsége nélkül is megismerhetik jogaikat és kötelezettségeiket.

Sajnos, a fenti hivatkozások után megállapíthatjuk, hogy a törvényjavaslat fogalomrendszere pontatlan, kivételt kivételre halmoz, és ha így kerül elfogadásra, végrehajtási nehézséget okoz. Sajnos, a fenti állításra még egy jó példa: a légfegyverhez szükséges lőszert az állampolgár csak akkor vásárolhatja meg, ha igazolja, hogy engedéllyel rendelkezik, vagy nyilatkozik arról, hogy az ő légfegyvere nem minősül lőfegyvernek - ez egyszerűen nem betartható rendelkezés.

A törvényjavaslat szerint a lőfegyvertartási engedély kiadója a rendőrhatóság, sem lakhely, sem telephely nem kerül szabályozásra mint iránymutatás. Hogy melyik rendőrhatóság rendelkezik hatáskörrel, illetékességgel, a tervezetben erre még utalás sincs. Nincs rendelkezés arra, hogy a rendőrhatóság eljárása során milyen szabályokat alkalmazzon, eljárási szabály hiányában jelen törvényjavaslatból nem tűnik ki a kérelmezőnek a jogorvoslati lehetősége.

A törvényjavaslat a flóbert fegyverek tartását is engedélyhez köti. Itt is pontatlan a szabályozás, ráadásul az eljárási határidők sem tarthatók álláspontunk szerint. (Megszólal egy mobiltelefon.) Szükségesnek és szerencsésnek tartanánk, ha olyan megoldás születne a flóbert kérdésében, amely megfelel az uniós elvárásoknak, de egyben megfelel a Magyar Köztársaság polgárai érdekeinek is.

A törvényjavaslatot több ponton...

ELNÖK: Kérem szépen, kapcsolják ki a rádiótelefonokat! Kérem, folytassa!

DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm. A törvényjavaslatot ezen rendelkezésében több ponton is aggályosnak tartja az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, mint azt az MSZP előttem szóló képviselője is említette.

A nem halálos hatású fegyverek tulajdonosainak érdekvédelmi szervezete felvetésére az alábbi állásfoglalását fogalmazta meg az ombudsman: a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 27. §-a értelmében a kormány elé terjesztendő jogszabálytervezetről véleményt nyilvánítanak az érdekelt társadalmi szervezetek és érdek-képviseleti szervek. Az Alkotmánybíróság több határozatában elvi éllel rögzítette, hogy a jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása is. Természetesen a szerzett jogok védelme nem eredményezheti a megszerzett jogosultság abszolút védelmét, de azok későbbi korlátozásához alkotmányosan elfogadható indok szükséges. Az elfogadható indokok számbavétele során pedig a szükségesség és az arányosság alkotmányi tesztjét is alkalmazni kell, álláspontja szerint ezen törvény ezt nem elégíti ki.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat a részletesen kifejtettekre tekintettel ebben a formában nem támogatható. A törvényjavaslat sportnyelven szólva leverte a lécet, újra fel kell tenni, és még egyszer neki kell rugaszkodni, ebben az esetben támogatásra számíthat.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

78
DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy itt már elhangzott, az elmúlt években több, lőfegyverekre, illetve lőszerekre vonatkozó törvényjavaslatot is megismerhetett a tisztelt Ház, és ezek már, azt kell mondanom, az eljárás kezdő stádiumaiban elvéreztek.

Az előttem felszólaló képviselőtársam is, azt hiszem, téves feltevésből indul ki, a lécet akkor verjük le, ha esetleg túl magasra tesszük. Téves ugyanis a kiindulási pontunk akkor, ha azt gondoljuk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat átfogóan és minden részletre kiterjedően kívánja szabályozni e tárgykört. Ha ez így lenne, akkor nem mondhatnánk azt, hogy ez a törvényjavaslat jogharmonizációs kötelezettségünkből fakad, hiszen - mint ahogy ez már valóban itt többször is elhangzott - az Európai Unió irányelve a lőfegyverek megszerzésének, tartásának ellenőrzéséről szól, és itt az ellenőrzés szón van a hangsúly.

Az Unió tehát nem kíván beleszólni abba, hogy az egyes tagállamok kinek milyen feltételek mellett engedélyezik a lőfegyver tartását. Az uniós irányelv pusztán azt kívánja elérni, hogy ellenőrizhető legyen a lőfegyverek megszerzése, illetve tartása, arról kíván csupán informálódni, hogy az egyes tagállamokban engedélyezett fegyverek az Unión belül hol találhatók, az Unión belüli mozgásukat kívánja figyelemmel kísérni. Valójában tehát a közösségi jog, a fegyverek, lőszerek Unión belüli mozgásáról kíván informálódni, és nekünk, akik május 1-jétől teljes jogú tagjai leszünk az Európai Uniónak, ehhez az információs cserehálózathoz kell csatlakoznunk.

Az adatkezeléssel kapcsolatos kérdések azok, amelyek jelen javaslatnak a döntő részét képezik, és ezen a szemüvegen keresztül kell vizsgálni ezt a javaslatot. A mi fegyverkereskedőink, sportolóink, vadászaink csak akkor tudják az Unió területére magukkal vinni lőfegyvereiket 2004. május 1-jétől, ha érvényesítjük az uniós előírásokat, ami annyit jelent, hogy bevezetjük az európai lőfegyvertartási engedélyt, ami egy teljesen új okmány lesz, gyakorlatilag a lőfegyver útlevele lesz ez a dokumentum. Ezzel a közhiteles okmánnyal tudja ugyanis valaki bizonyítani az Európai Unión belül, hogy jogszerűen birtokolja a nála lévő lőfegyvert.

Arról van tehát szó, hogy a lőfegyverek, lőszerek ellenőrzése, nyilvántartása várhatóan precízebb lesz, ami természetesen számunkra, magyarok számára is jelentős előnyt jelent. Azzal, ha van egy alapos nyilvántartás, nyilvánvalóan a bűnüldözés is hatékonyabbá válik, bár itt meg kell jegyezni, hogy aki e témával foglalkozik és foglalkozott, az nagyon jól tudja, hogy nem az engedéllyel birtokolt fegyverekkel követik el a bűncselekményeket, és mivel ezekkel a látkörön kívüli fegyverekkel követik el a bűncselekményeket, ezért ezen a területen hiába szigorítunk, eredményt ebből a szempontból elérni nem tudunk.

Visszatérve mondanivalóm elejére, ismét hangsúlyozom, hogy a tagállamok önmaguk engedélyezik a lőfegyvertartást, tehát az előttünk fekvő törvényjavaslat is egy bizalmi elv meghonosításáról szól.

(13.50)

Azaz bíznunk kell abban, ha egy francia, belga vagy görög állampolgár belép hazánkba, akkor az ő lőfegyvertartási engedélye számunkra is megfelelő, hiszen az állampolgársága szerinti lőfegyvertartási szabályoknak megfelel. Minden tagállam tehát maga alakítja ki az úgynevezett szűrőrendszerét, és ezt az Európai Unió tagállamai elfogadják, megbíznak a másik tagállam ilyen jellegű eljárásában. Úgy látom, nemcsak ennek a törvényjavaslatnak a vitájával kapcsolatban, hanem itt az elmúlt napokban a parlament vitájában részt vevő törvényjavaslatokkal kapcsolatban is, hogy ez a bizalom a részünkről még nagyon enyhe, és azt hiszem, hogy ezen erősíteni kell.

Ahhoz tehát, hogy május 1-je után lehetővé tegyük a fegyverkereskedelmet a tagállamok között, lehetővé váljon a sportcélú, vadászati célú lőfegyverek Unión belüli mozgása, meg kell alkotnunk ezt a törvényt. A Szabad Demokraták Szövetsége, miután tudomásunk van arról, és ez többek között a rendészeti bizottságban is elhangzott, hogy az előttünk fekvő tervezettel az Európai Unió bizottságai is egyetértettek - bár az egyes fogalommeghatározások pontosabbá tétele érdekében módosító indítványokat kívánunk mi is benyújtani -, támogatja a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

80
KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődéssel kezdtem tanulmányozni a T/9115. számú törvényjavaslatot, úgy is, mint olyan személy, aki már évtizedek óta rendelkezik fegyvertartási engedéllyel és úgy is, mint aki szívesen olvassa a korszerű fegyverekről, katonai eszközökről szóló ismertetőket.

Az első gyors áttekintés még fokozta is érdeklődésem, hiszen az előterjesztés harminc fogalommeghatározással kezdődik, amely még a laikusok számára is érthetővé teszi a témát. Így jutottam el a 3. § (4) bekezdéséhez, amely rész úgy kezdődik, hogy �Tűzfegyvernek az Európai Unió valamely tagállamában történő kiviteléhez európai lőfegyvertartási engedély szükséges.ö

Ekkor fellapoztam a 91/477. számú európai közösségi irányelvet, amely a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szól, és kezdtem keresni a �tűzfegyverö definíciót, vagy ha az nincs, a �tűzfegyverö szót, de az irányelv magyar fordításának 17 oldalán egyetlen egyszer sem találtam ezt a kifejezést. A lőfegyver fogalmát viszont minden oldalon többször is, össze is számoltam, összesen 110 alkalommal.

Az európai közösségi irányelv és az irányelvvel harmonizálni kívánó magyar törvénynek azonos fogalmakat kellene használni szerény véleményem szerint. A tárcánál valószínűleg az irányelv eredeti angol nyelvű példányát vették figyelembe, ugyanakkor kérem a tisztelt kormányt, az irányelv fordítására nagyobb figyelmet fordítsanak, és ha menet közben észreveszik, hogy a tavalyi nagy rohammunkában pontatlan fordítások is készültek, akkor inkább fordíttassák újra, és megismétlem kérésem: az irányelv és a magyar jogszabály ne használjon eltérő terminológiát. Mert minden tűzfegyver lőfegyver, de nem minden lőfegyver tűzfegyver véleményem szerint - már csak ezért is.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat lényegében szabályozza a polgári rendeltetésű lőfegyverekkel kapcsolatos adatkezelést. Az adatkezelést két fokozatban rendeli el, úgy, mint a központi nyilvántartást és a fegyverkereskedőkre vonatkozó adatkezelést. A javaslathoz tartozik egy melléklet, amely a lőfegyvereket négy kategóriába sorolja, úgy, mint tiltott, az engedélyköteles, a bejelentésköteles és a szabadon vásárolható fegyvertípusok.

Az előterjesztés lehetővé teszi az európai lőfegyvertartási engedély magyarországi bevezetését, amely az Unió belső határain keresztül lehetővé teszi a tulajdonossal együtt mozgó lőfegyver követhetőségét.

Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb vitát az eddig engedély nélkül vásárolható flóbertpisztolyok okozzák. A javaslat a flóbertpisztolyt peremgyújtású, egylövetű, rövid tűzfegyvernek tekinti, amelynek teljes hossza nem éri el a 28 centimétert. Az így meghatározott lőfegyver az engedélyköteles �Bö kategóriába sorolódik. Érdekes, ha a peremgyújtású, egylövetű, rövid tűzfegyverek legalább 28 centiméter hosszúak, de nem érik el a 60 centimétert, mint rövidfegyverek már csak bejelentéskötelezettek, ha jól értettem a törvényből. Ennek valószínű oka a csőtorkolati energia különbségéből adódik. Nem tudom, hogy a régi, azaz az eddig használt magyar előírás, amely a lőfegyvert a csőtorkolati energia nagyságának függvényében definiálta, nem jobb megoldás-e az EU irányelvében előírtaknál.

A flóbert fegyverek sporteszközök, alacsony csőtorkolati energiájuk miatt önvédelemre, az élet kioltására nagy valószínűséggel nem alkalmasak. Hazánkban az előterjesztő szerint 200 ezer darab ilyen fegyver van, amelynek elég nagy részén még azonosításra alkalmas gyártási szám sincs. Az új törvény 200 ezer tulajdonosnak jelent visszamenőleges hatállyal jelentős költséggel járó engedélyezési tortúrát szigorú határidőkkel. Így talán ez az a pontja ennek a törvénytervezetnek, amely a legaggályosabb. Hiszen azt nagyon nehéz elképzelni, hogy ilyen rövid határidővel, ilyen mennyiségű fegyver esetében, a rendőrségben meglévő adminisztrációs készség mellett ez a törvény végrehajtható. Valószínűleg ez nem hajtható végre, illetve lehet olyan eredménye, hogy a most meglévő 200 ezer flóbertpisztolyból majd nem kerül mind bejegyzésre, illetve engedélyeztetésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a vitában már felmerült még egy szempont, ez a 23. §, amely a kormány hatáskörébe utalja mindazokat a fegyverengedélyezési és egyéb műveleteket, amelyeket korábban képviselőtársaink felsoroltak. Szerintünk is aggályos ezt kormány-, illetve miniszteri hatáskörben rendezni, igazán megérte volna ezzel a ponttal is foglalkozni.

Összességében tehát a Magyar Demokrata Fórum az említett két hiányosság miatt ezt a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában nem támogatja. Reménykedünk abban, hogy módosító javaslatokkal ez javítható, mert azért azt természetesen mi is pontosan tudjuk és valljuk, hogy márpedig ezt a fegyver-, lőszertartási törvényt harmonizálni kell az Európai Unióhoz, hiszen május 1-jétől mégiscsak annak a közösségnek a tagja leszünk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

82
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Belügyminiszter Asszony! Eltérően Karsai Péter MDF-es képviselőtársamtól, nekem nincsen fegyvertartási engedélyem, mégis ugyanarra a következtetésre jutottam más megközelítésben, hogy miért nem tudom elfogadni ezt a törvénytervezetet. Mert abban ugyan igaza van Világosi Gábor képviselőtársamnak, hogy itt elsősorban jogharmonizációs kötelezettségről van szó, de arra is utalt, és ezt szeretném egy kicsit felnagyítani, megerősíteni, hogy az elmúlt esztendőkben több kísérlet volt arra, hogy egyáltalán felülvizsgáljuk a lőfegyvertartással kapcsolatos aggályokat, kételyeket, kérdéseket. Ezek a kérdések megválaszolatlanok maradtak; és nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen választ kap majd akár Szijjártó Péter képviselőtársam, akár Dorkota Lajos képviselőtársam, vagy akár Világosi Gábor által is jelzett módosító indítvány milyen lesz, és milyen választ kap majd Karsai Péter képviselőtársam.

(14.00)

Mindenképpen szükségesnek tartanám a jövőben is, ha erre kapunk valamilyen garanciát, hogy felülvizsgáljuk azt, hogy egyáltalán az engedélyköteles fegyverek hatalmas száma indokolt-e.

Mert én hatalmas számnak tartom a közel 400 ezer lőfegyver lakossági használatban tartását.

A másik pedig, amit még röviden szeretnék jelezni, hogy tudomásom szerint 27 700 gáz-, illetve riasztópisztoly van jelenleg a lakosság tulajdonában a nyilvántartások szerint, és a jövőben ezek birtoklását nem kötnék engedélyhez - nem igazán értem ennek az okát sem. Talán van középút, itt is lehetne bejelentési kötelezettség.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

84
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi előadója mondta el, hogy a bizottság tagjai nem kaptak kielégítő választ azzal kapcsolatban, hogy ha sportcéllal kívánják utaztatni a lőfegyvert, akkor az olimpiára is ki tudnak-e vele jutni. Lehet, hogy a bizottság nem kapott kielégítő választ, legalábbis a kisebbségi része, de a bizottság egésze tudomásul vette, hogy a Magyar Sportlövő Szövetség által hiányolt előírásokat kormányrendelet fogja tartalmazni, és ebben természetesen benne lesz a sportolók véleménye, javaslata is. A kormányrendelet tervezete jelenleg közigazgatási egyeztetésen van. A rendelet 2004. május 1-jén hatályba lép, ezért a sportolók olimpián történő részvétele, úgy látom, nincs veszélyben, tehát ezt a problémát kipipálhatjuk.

Amit hallhattunk még Dorkota képviselő úr előadásában, az lényegében a visszaható hatályra, illetve a szerzett jogok alkotmányos védelmére vonatkozik. Megmondom őszintén, nem értem ezt a visszaható hatály problémát, hiszen az előttünk fekvő tervezetből nem olvastam ki azt, hogy a tervezet időbeli hatálya, amely az általános gyakorlat szerint a Közlönyben történő megjelenés napjától számítódik... - a be nem tartását csak ezután kívánja szankcionálni a törvény, és nem visszamenőleg, tehát ha az időbeli hatály a Közlönyben történő megjelenéstől számítódik, és a szankció utána lép életbe, nem értem, hogy milyen visszamenő hatállyal számolhatunk, és számolhatunk-e egyáltalán a törvényjavaslat megszavazása esetén.

A szerzett jogok alkotmányos védelme kapcsán Dorkota úr is elismerte, hogy az nem eredményezheti a megszerzett jogosultság abszolút védelmét, de a korlátozáshoz alkotmányosan elfogadható indokot ő maga nem talált. Én egyet azért találtam, ez pedig: hazánk uniós csatlakozása. Az én hozzászólásom elején említett jogharmonizációs kötelesség egy olyan dolog, amely, úgy gondolom, a szerzett jogok következtében és a szerzett jogokkal kapcsolatban bizony elsőbbséget élvez.

Köszönöm szépen.

86
DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lezsák képviselő úr hozzászólásához szeretném azt hozzáfűzni, hogy sok kérdés, ami felmerült, azt gondolom, még a módosító indítványok beadását követő bizottsági vitában is és a parlamenti vitában is tisztázható. Tehát van erre lehetőség, és szükségesnek is tartom, hiszen sok fontos kérdést vetettek itt fel. Kétpercesek formájában mindegyikre nem lehet reagálni, de természetesen megpróbáljuk, amit a parlamenti eljárás és technológia lehetővé tesz.

Én csak egy dologra és egy konkrétumra szeretném a figyelmet felhívni. Elhangzott a hozzászólások során, hogy hosszú volt az előkészítés, meg már többször megpróbálkoztak törvényi szabályozással, korábban is, hozzáteszem, nem csak a mi kormányunk, és mindig úgy tűnt, hogy ez nehezen megy. Persze, szembe kell nézni azzal, hogy ez tipikusan egy konfliktusos törvényi szabályozási tárgykör. Magyarországon a közvélemény megosztott ebben a kérdésben, az emberek jelentős része azt mondja, hogy mindenkitől el kellene venni a fegyvert, mert az a biztonságos. Az emberek másik csoportja pedig azt mondja, hogy sokkal szabadabban kellene ezt kezelni, hadd legyen mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy szüksége van rá, mert az a biztonságos. Ebben nincs egységes társadalmi álláspont, ezzel szembe kell nézni.

A kormánynak és az Országgyűlésnek az a felelőssége, hogy olyan szabályozást hozzunk, amelyik garantálja a biztonságot, egyébként ezért fogunk szigorítani sok tekintetben, de nem teszi lehetetlenné azt, hogy akiknek a fegyverek használata sportcélból, vadászati vagy egyéb célból szükséges, ne tudják ezt megtenni; tehát meg kell találni azt a megfelelő egyensúlyt, amely kielégíti. Hozzáteszem, és számomra ez az elsődleges szempont, mert nekem, Lezsák képviselő úrhoz hasonlóan, nincsen engedélyem, nem is fogok ilyet kérni, nekem ez a sajátos, személyes viszonyom ehhez a tárgykörhöz, de mégis azt gondolom, hogy a legelső és legfontosabb szempont a biztonság kérdése, és ezt ez a törvényjavaslat maximálisan kielégíti.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

88
JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Három rövid megjegyzést szeretnék tenni. Az első, elhangzott itt, hogy ennek a törvényjavaslatnak a megfogalmazásai bizonyos értelemben pontatlanok. Én szeretném állítani, hogy épp fordítva van: éppen a fogalmi meghatározások egészen jól segítenek eligazodni a különböző fegyverek és fegyvertípusok között, hogy pontosan és precízen érthető legyen.

Dorkota képviselő úr felvetette azt is, micsoda dolog az, hogy a fegyverboltban majd nyilatkozni kell arról, hogy az én légpuskám minek számít. Képviselő úr, ez a bizalom lényege, hogy az ember nyilatkozik arról, hogy nem azzal a szándékkal vesz a tiltott fegyverbe töltényt, hogy azzal bármiféle visszaélést kövessen el. Vagyis én azt mondom, hogy ezek a szabályok jók, építenek a fegyvertartók felelősségére, építenek arra a bizalomra, ami egy normális országban a jogszabályok és a jogkövető állampolgárok között különben kialakulni látszik.

A másik, amire szeretnék reagálni, hogy amennyiben nem fogadnánk el, és a jelenlegi állapotok maradnának fenn, az azzal járna, hogy az uniós csatlakozás után a ma Magyarországon fegyvert tartók nagyon komoly nehézségekkel néznének szembe, vagyis éppen a fegyvertartók érdekeit, igényeit és szabadságát szolgálja, a mozgásukat teszi lehetővé ez a fajta nyilvántartási rendszer.

És nem szeretném eltitkolni azt sem, hogy van ennek a javaslatnak egy bibije, ez pedig a flóbertpisztolyok dolga. Azért mondom, hogy ez egy bibi, mert én három ciklus óta vagyok képviselő, és többekkel együtt már néhány, mondjuk így, halvány kísérletet végigéltünk, amikor a Belügyminisztériumból érkezett egy-egy javaslat a flóbertpisztolyok betiltására, bevonására, ilyen-olyan engedélyeztetésére. Én úgy gondolom, hogy ezt a témakört módosító indítványokkal jól lehet majd módosítani, és remélem, jó megoldás születik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

90
DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nyakó képviselőtársamnak a következőt mondanám. A szerzett jogok tiszteletben tartása arra vonatkozik, hogy aki eddig flóbertpisztolyhoz jutott, ezt nem kellett engedélyhez kötni, most a 21. § alapján, ha nincs, gyakorlatilag számmal kell ellátni - költség -; ezt követően engedélyt kell rá szerezni - költség. Tehát ezek az úgynevezett többletköltségek jelentkeznek egyeseknél, akik abban a hiszemben vásárolták meg ezt a tűzfegyvert, hogy nem kell ezeket az engedélyezési eljárási költségeket megtéríteni - ezt hívják korábban szerzett jogoknak, amit ez a törvényjavaslat érint.

Egyébként sok mindenben egyetértünk, főleg abban, hogy a fegyvertartás engedélyezését szigorítani kell. Ugyanakkor Világosi Gábornak tökéletesen igaza van: nem az engedélyezett fegyverekkel követik el általában a bűncselekményeket, hanem pontosan azokkal, amelyek nincsenek az engedélyezett körben. A flóbertpisztoly engedélyhez kötését az MDF-es képviselőtársaim jól kifejtették. Ez nagy valószínűséggel azt fogja eredményezni, hogy igen sok flóbertpisztoly nem kerül be az engedélyes körbe, kívül maradnak, majd bekövetkezhet az, hogy az engedély nélküli fegyverekkel követik el a bűncselekményeket. Ezt pedig - azt hiszem, egyetértünk valamennyien - szeretnénk elkerülni és megakadályozni.

Tehát összességében a szabályozás szükségességét nem vitatjuk, sőt azt támogatjuk. Reményeink szerint, mint ahogy mondtam is, módosító indítványokkal lehet ezen javítani, és abban az esetben nem lesz problémánk az elfogadással.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

92
JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, és egyben meg is ígérem, hogy több kétpercesem nem lesz. A flóbertpisztolyokhoz még egyszer: Gál Zoltánnal, a rendészeti bizottság elnökével közösen benyújtottunk egy olyan módosító indítványt, amely azt célozza, hogy a flóbertpisztolyok tartásának engedélyezése kerüljön ki a törvény hatálya alól, mégpedig azért, mert az összes többi fegyver tartása, viselése és engedélyezése sem törvényben, hanem kormányrendeletekben szabályozott.

Ezzel a megoldással itt a parlamentben lezárhatnánk ezt a törvény, és bízhatnánk benne közösen, hogy a kormány ki fog dolgozni egy olyan engedélyezési, nyilvántartási javaslatot, amely mind az állampolgárok igényeinek, mind az eddigi flóberttulajdonosok igényeinek, vélhetőleg mind a parlamenti képviselők igényeinek megfelel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

94
DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Én már most mondom, hogy mi nyitottan meg fogunk vizsgálni minden értelmes, az ügyek jobbítását és a jobb szabályozást elősegítő javaslatot. Ezt a javaslatot is nyitottan meg fogja vizsgálni a kormány, és amennyiben olyan döntése születik a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ez a javaslat elfogadást nyer, akkor én biztos vagyok abban, hogy a kormány kellő körültekintéssel fogja majd szabályozni.

A magam részéről elsődleges szempontnak azt tartom, hogy biztonságos megoldást és a biztonságot garantáló szabályozást fogadjunk el. Ilyen szempontból csak indokolásként mondom Dorkota képviselő úrnak, hogy van olyan társadalmi viszony, más, nem csak lőfegyvertartásra vonatkozó szabály, amikor időközben a társadalmi környezet és a feltételek átalakulnak, és egy adott viszonyt máshogyan kell szabályozni. Ez bizony érinti vagy érintheti azokat, akiknek már ebben a helyzetben valamilyen konkrét viszonyulásuk van ehhez a helyzethez. Ha, mondjuk, előírja egy új szabály, hogy a gépkocsikra a biztonság okán még valamit föl kell szerelni, akkor azoknak, akik korábban vettek kocsit, azoknak is föl kell szerelni, merthogy ezt írja elő a biztonság érdekében egy új szabály. Ezt csak példaként mondtam el.

Természetesen fontosnak tartom, hogy a flóberttulajdonosok, -birtokosok szempontjait vizsgáljuk meg körültekintően, de azt hiszem, ebben nekik is kell türelmet és toleranciát tanúsítaniuk, mert mi az uniós elvárásoknak megfelelően, a biztonság, a nyilvántartás, a nyomon követhetőség szempontjainak figyelembevételével kívánjuk ezt a szabályozást megvalósítani, és azt hiszem, hogy a társadalmi megegyezés érdekében azon az oldalon is érdemes egy kis engedményt tenni a felfogásban. Ez természetesen a kormány szabályozási felelősségét, az Országgyűlés szabályozási felelősségét nem csökkenti.

Köszönöm a figyelmet.

96
DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Juhász képviselőtársammal egyetértek, nem kívántam rá hivatkozni, mert megígértem Gál elnök úrnak, hogy nem idézem őt, hasonlóan vélekedett egyébként ebben a tárgykörben a törvény 21. §-áról, mint mi. Örülök, hogy benyújtották a módosító indítványt, mi is, tehát akkor ebben, azt hiszem, holnap egyet fogunk érteni. Ezzel máris úgymond javítottuk a törvényt.

Ami pedig a biztonságot és a bizalmat illeti, mind a kettő fontos, jómagam is egyébként a biztonságot helyezem első helyre, és a bizalom azt követően jöhet, illetőleg a bizalmat gyorsan meg kell vonni, amennyiben az a biztonságot veszélyezteti. Ezt mindenképpen szükségesnek tartottam elmondani.

Köszönöm. (Taps.)

98
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Mint ahogy már korábban is mondtam, ha az ember kétpercezés közben normál felszólalásra kér lehetőséget, akkor a türelem fontos erényét is gyakorolhatja, hiszen többször tíz percet is várhat, mire szóhoz jut. De nagyon tanulságos volt, és örülök, hogy itt előttem többen már kinyilvánították a véleményüket, és ami engem őszintén meglepett, és ezt komolyan mondom, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos és az azt körítő minden szemponttal kapcsolatos legfontosabb és leglényegesebb dilemmát éppen a miniszter asszony vetette fel, mert én is úgy látom, hogy ez a kérdés alapvetően egyfajta filozófiai, társadalomfilozófiai, egyfajta attitűdbeli különbözőséget tételez fel a társadalom tagjai között.

Ebben a metszetben én azt gondolom, hogy a politikai irányultság nem is kifejezetten döntő, hiszen ismerek olyan, úgymond baloldali elkötelezettségű embereket, akik például a sokkal liberálisabb fegyvertartás pártján állnak, és ismerek olyan konzervatívnak mondott embereket, akik a nulla megoldást támasztanák alá, tehát senkinek se legyen semmilyen fegyvere, csak a kis kaliberű bugylibicska legyen, az is csak engedéllyel.

Nos, azt gondolom, hogy addig, ameddig ezt a problémát nem meri nyíltan vállalni egyetlen kormány sem, addig minden erre vonatkozó szabályt az álságosság masszája önti el, és ez a mostanira is teljes mértékben vonatkozik. Különösen azért vonatkozik, és abból a szempontból, ami nincsen benne. Ugyanis korábban a '91-es kormányrendelet utáni próbálkozások mindegyikénél abból indult ki a mindenkori kormány, hogy ez egy olyan fontos kérdés, amit mindenféleképpen törvényben kell szabályozni.

Jött az uniós csatlakozás, az uniózás mindenre gyógyír, erre gyorsan kitalálta a mostani kormány, hogy akkor csináljunk egy olyan törvényt, amiben gyakorlatilag semmi nincs, csak egyfajta uniós jogharmonizációnak nevezett tétel, ami egyébként a korábbi törvényjavaslatnak is egy részét is képezte. Egyébként semmi új nincs benne ebben a tekintetben, az előző, 2002-es változatban is benne volt, sőt a 2000-es változatban is benne volt, tehát gyakorlatilag a langyos víz újbóli feltalálásának esete forog fenn ebben a kérdésben. Az előbb frakcióvezető-helyettes úr hozzászólása a klasszikus viccet juttatta eszembe a nem működő automatáról, amikor azt mondja az illető úr, amikor már az ötödik kétforintosát nyeri el az automata, hogy ügyes.

No, ez az ügyesség miben nyilvánul meg? Hogy az egyetlen igazán kézzelfogható változást, ami a flóbert fegyverekre vonatkozik, akkor azt is vegyük ki ebből, és nem marad más hátra, csak a szimpla jogharmonizáció, én ezt nem becsülöm alá persze, nem akarom ezzel azt mondani, de gyakorlatilag amiről szól ennek a törvényjavaslatnak a címe, abból már jóformán semmi nincsen benne. Ugyanis mi történik? Az égadta világon mindent szépen áttol kormány- és különböző minisztériumi hatáskörökbe, ami éppen a dolog kényessége, a dolog társadalmilag is eltérő, de igen érzékenyen figyelt jelentősége miatt szerintem egyáltalán nem helyes, és nem is elfogadható, számomra legalábbis nem elfogadható. Ugyanis ha mindent a kormány, mindent a belügyminiszter és más miniszterek fognak szabályozni, akkor még az a csekélyke lehetőség is odavész örök életre, hogy valamilyen nyílt társadalmi vita - amit, mondjuk, a parlament is bizonyos fokig képvisel - lehessen azokról a kérdésekről, hogy most mi a helyes álláspont. Én nem szégyellem bevallani, és ha úgy tetszik, nagy öntudattal vállalom, hogy én a jelenleginél sokkalta inkább liberálisabb és sokkal megengedőbb fegyvertartási szabályokat támogatnék. És azt is elmondom, hogy miért.

Kénytelen vagyok megint a cáfolat oldaláról kezdeni. Mert mit mondanak azok, akik mindenáron szigorítani akarnak, és ennek azért vannak bőségesen fokozatai, a nulla megoldástól kezdve a �majdnem lehetetlen legyen kapni civilnek fegyvertö szabályozási módig, ami egyébként a mai szabályozás lényege. Mindig a biztonságra hivatkoznak, a közbiztonságra, arra, hogy az önvédelemre nincs szükség, majd megvéd bennünket a rendőrség meg a polgárőrség, meg a szomszéd, meg a mit tudom én, kicsoda, miközben látjuk, tudjuk, aki vidéken él, mint én is, pontosan tudja, hogy mennyire kiszolgáltatottak ma az emberek - különösen ha akár egy nagyváros közepén élnek, akár egy tanyán élnek, majdhogynem mindegy, hogy hol élnek - a tekintetben, hogy a fegyverrel, lőfegyverrel bőségesen ellátott, jól felszerelt és minden gátlás nélküli bűnözők martalékává váljanak.

És különösen felbátorodnak a bűnözők olyankor - erre a nagy-britanniai példa kiválóan alkalmas -, ha olyan törvényi szabályozást erőltet át egy kormány vagy egy parlament, ami gyakorlatilag elveszi a civil embertől az összes lehetőséget, hogy a megfelelő hatékonysággal tudjon az őt ért kihívásra, az őt ért támadásra reagálni - mert itt a dolog lényege. Tehát hiába van valakinek 30 centis konyhakése otthon, hiába van három vasvillája, ami legalább olyan veszélyes közelharcban, mint egy 762-es pisztoly, mégis mi történik: adott esetben nem tud megfelelő hatékonysággal védekezni a rá támadókkal szemben, mert nincsen rá megfelelő eszköze.

Ezt az eszközt, ezt a lehetőséget szerintem azért sem szabad elvenni az állampolgároktól, mert egyfajta hamis biztonságérzetet sugallunk vele, ami sajnos ma nem áll fönn. Én ezzel nem akarok hibáztatni senkit, tőlem furcsa módon, még a kormányt sem; sajnos a világ ma ilyen, egyre nő a bizonytalanság, egyre inkább föltámad és egyre több emberben támad föl az az elemi igény, hogy szeretné magát egy olyan helyzetben, amikor komoly kihívás éri, komoly fenyegetésnek van kitéve... - amit elég nehéz bizonyítani, nagyon nehéz ezt egy rendőrhatóság előtt különböző konkrét indokokkal alátámasztani, egyszerűen a lakóhelye, a körzete, a környezete is okozhatja valakinek. De én még azt is mondom, hogy ha valaki életében elő nem veszi azt a fegyverét, csak van neki, és ettől ő nyugodt, akkor miért ne legyen neki, biztos nem fog vele bankot rabolni, ha engedéllyel tartja.

(14.20)

Tehát azt gondolom, hogy arra hivatkozni, hogy a lőfegyver veszélyes - hát persze, hogy veszélyes. Egy 200 lóerős autó is nagyon veszélyes, egy 200 lóerős autóval minden további nélkül sokkal több embert meg lehet pillanatok alatt ölni, mint egy revolverrel, arról nem is beszélve, hogy kíváncsi lennék, hogy a statisztikában összehasonlították-e, hogy legális fegyverrel hány ember követett el bűncselekményt, hány ember halt meg emiatt, miközben naponta hányan halnak meg szimpla közlekedési balesetben. Ilyen alapon akár az autót is be lehetne tiltani.

Az előbb említettem Nagy-Britanniát. Ott azután, miután egy nagyon sajnálatos és valóban tragikus, egy őrült ember által elkövetett fegyveres támadás után a nulla megoldást megvalósították, és ott bizony úgy jártak - és csak annak mondom, aki ezt vitatja -, hogy az olimpiai lövész sportolók Nagy-Britanniában nem is tudnak fölkészülni, mert olyan szintű a szigorítás, hogy át kell menniük Franciaországba, hogy egyáltalán edzést tudjanak tartani. Tehát teljesen őrület, amit ott csináltak. Mi lett ebből? Egy év alatt 18 százalékkal növekedett a bűnözők által fegyverrel elkövetett támadások száma, egyetlen esztendő alatt. Rögtön az azt követő év, hogy azóta ez miként változott, én nem tudom, nyilvánvalóan ez az arányszám lényegesen nem csökkent, mert egyre bátrabbak ott a bűnözők.

Szeretnék még arról is beszélni, hogy miért is nem helyes ez a mindenáron való szigorításra és tiltásra való apellálás. Ez sajnos nagyon-nagyon emlékeztet egy korábbi korszak szinte hisztérikus félelmére, amikor mindenki, aki nem volt valamilyen szinten közvetlen kapcsolatban az államhatalommal, attól ilyen alapon, főleg az önvédelemre szolgáló fegyvert, gyakorlatilag megtagadták, mert attól féltek, hogy netán kitör a forradalom, vagy én nem tudom, mitől féltek. De ma már ettől talán nem kellene félni.

Még egy rövid utalás, és ha kell, majd újra jelentkezem, csak a sportolók és a sportlövők szempontjaira szeretnék visszautalni. Az én ismereteim szerint nemcsak a Magyar Sportlövők Szövetsége, hanem a Magyarországon bejegyzett körülbelül egy tucatnyi egyéb sportlövő szövetség egyetlen szempontját nem vették figyelembe, és gyakorlatilag tényleg a sportlövészet ellehetetlenítése várható akkor, hogyha azok a szabályozások, amelyek egyébként nem ebben a törvényben vannak, hanem majd abban a belügyminiszteri rendeletben lesznek, amit mi elvileg még nem is ismerhetünk, ezzel a hatással járhatnak.

Köszönöm. Lejárt az időm, de még szeretnék majd szólni.

100
DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tiszteletreméltó, ahogy összeszedte a saját érvelését alátámasztó indokokat, érveket és tényanyagot. Nyilván a másik oldal álláspontját alátámasztóan is vannak ilyenek, és ezek itt, a vitában azért helyenként megjelentek.

Én azt is tiszteletreméltónak tartom, hogy a képviselő úr a saját liberális álláspontját ilyen részletesen és világosan kifejtette. Hangsúlyoztam az előbb is, hogy nyitottan fogadunk minden módosító indítványt. Ha ön úgy ítéli meg, hogy létezik olyan iránya a módosításnak, olyan tartalommal való megtöltése, amit ön személy szerint vagy az ön frakciója szükségesnek tart, és amiben legalább a saját frakciójukon belül közmegegyezésre jutnak, én ezt nyitottan fogom megvizsgálni. Mert egyébként az a társadalmi konfliktus, amiről én beszéltem, és amiről ön is - illetve nem is konfliktus ez, a közmegegyezés hiánya, merthogy különbözőképpen vélekednek az emberek erről a kérdésről -, megjelenik reprezentatív módon a parlamentben is.

Azt gondolom, hogy ez lehetett az oka annak, hogy az előző kormány, a Fidesz-kormány idején egy későbbi stádiumban kényszerült retirálni a parlamentben, tehát kénytelen volt visszavonni az erre vonatkozó törvényi szabályozást, mert nem lehetett hozzá biztosítani a kormánypárti többséget. Azt gondolom tehát, hogy ezeket a szempontokat figyelembe véve, ha olyan új javaslata van a képviselő úrnak, ami ennek a törvénynek vagy a szabályozásnak a konkrétságát előrehaladottabb módon fogja elősegíteni, én ennek nem vagyok ellene. De egy dologhoz ragaszkodom, hogy legyen törvényi szabályozás az uniós jogharmonizáció miatt, a biztonság szempontjai miatt, és egyébként a kormány tisztességgel el fogja végezni majd a maga feladatát ebben a kérdésben.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

102
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Nagyon derék és nagyon méltánylandó az a felajánlás, amit ön tett, csak egy probléma van vele, hogy ebben a törvényben azokról a szabályozásokról, amelyekre elsősorban utaltam, egy árva szó nem esik, mert ez az, ami a 23. § szerint az utolsó szálig minden át van utalva kormány-, illetve miniszteri hatáskörbe.

Tessék szíves lenni nekem elmondani, hogy hogy a búbánatban vitatkozzunk mi, és hogyan nyújtsunk be egy általunk nem is ismert belügyminiszteri vagy kormányjavaslathoz módosító indítványt, hiszen én nem arról beszélek, hogy ebben a törvényben helytelenítem azt, hogy egy technikai példát mondjak, a rakétaelven működő lőszerrel - hogy ezt a szót használjam - működő fegyverekről egy rohadt szó nem esik, tehát gyakorlatilag rakétapisztolyt bárki tarthat engedély nélkül, ami minimum olyan veszélyes, ha úgy használják, mint egy normál lőfegyver. Erről ebben a fogalommeghatározásban egy szó nem esik.

De én ilyen részletekbe nem megyek bele, mert nem az a célom, hogy ilyen technikai részleteken lovagoljak, hanem azt legyen szíves megérteni ön is, meg az itt ülők is, hogy az a szabályozás, aminek következtében eddig minden egyes változtatási terv megbukott, ami mindig kivétel nélkül a szigorítás felé - a legálisan tartott fegyverek számának csökkentése, a tartás lehetőségeinek korlátozása, tehát ilyen abszolút negatív irányba való elvitele az én meglátásom szerint - haladt, ez mindig-mindig tényleg ezen a �köz nem megegyezésenö bukott meg, és azon, hogy ebben még egy adott kormánypárt sem tudott egyetérteni saját magával sem.

Önök mit csináltak? Ezt az egészet kikapták, beleteszik egy kormányzati csomagba, amibe aztán se nekünk, se az önök frakciótagjainak, senkinek semmiféle beleszólása nem lesz. Erre mondtam én a Kohn bácsi után - már elnézést a hasonlatért! -, hogy ügyes. Így nem lehet vitatkozni, mert nincs miről. Amiről ön beszél, az nincs előttünk. Nekem megvan, mert én megszereztem, mert megszereztem, de nekem nincs meg a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kormány belügyminiszteri javaslata, ami egyébként a fegyvertartás igazi szempontjait tartalmazza.

104
JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Nyitray képviselő úrnak mondanám, hogy a kormány és a kormánypártok a dolog lényegéből fakadóan megoldásra és nem konfliktusgerjesztésre törekszenek. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy amikor ez a lehetőség önök előtt volt nyitott, akkor arra kényszerültek, hogy arcpirító módon visszavonják a törvényjavaslatot a parlament elől azért, mert az akkori kormánypárti frakciók sem értettek vele egyet. Ez nem jelenti azt, hogy ez a kérdés, amit ön felvet, ne lehetne egy megtárgyalandó kérdés ma a magyar parlamentben, de nem ennek a törvénynek a kapcsán. Ez a törvény arra való, hogy az uniós csatlakozás kapcsán azokra a szükséges korrekciókra, amik a jelenlegi helyzetet megkönnyítik, és a jövőben is biztosítják, választ adjon, és erre választ is ad.

Szeretném felhívni az ön figyelmét, hogy azzal, amit a jogos önvédelemről említett, ugyan nem így fogalmazott, de amikor az ember adott esetben minden eszközzel a saját életét, a családja életét, a vagyonát menti, védekezik, én messzemenőleg egyetértek, és emlékeztetnék rá, hogy nem olyan régen éppen egy fegyverrel egy betörőt fenékbe lőttek. Minden tiszteletem az úré, hogy volt benne ennyi kurázsi, hogy próbálkozott védekezni, de természetesen majd körbe kell járni, hogy a jog mennyire respektálja ezt a dolgot.

Ugyanakkor a másik érve, hogy csak azért fegyvereket engedélyezni vagy betiltani, mert sokan vagy kevesen haltak meg, az annyira nem állja meg a helyét, hogy emlékeztetném önt, hogy ha így vizsgálnánk a kérdést, akkor atombombát is tarthatna mindenki, hiszen Európában elég hosszú ideje senki nem halt meg atombombától, ugyanakkor nyilván egyetérthetünk benne, hogy azért atombombát nem kellene otthon tartani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

106
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): E szerint a törvény szerint akár atombombát is lehetne tartani, mert speciel nem tiltja.

Én a következőről beszélek. Itt van nálam az a törvényjavaslat, amit végül is 2002-ben visszavontunk. Ez 30 oldal, és ebben minden tételesen szabályozás alá került volna, ami ebben nincsen benne, amit önök most egy kormányrendeletben akarnak úgy a flóberttel együtt a társadalom nyakába sózni, hogy igazán nincs lehetősége arra senkinek - még nekünk, parlamenti képviselőknek sem -, hogy arról, ami majd kormányrendeletbe és egyebekbe kerül, érdemi vitát folytasson. Tehát értem, hogy ön mit mond, de remélem, ön is érti, hogy én mit hiányolok.

Mondhatnám, hogy egy végtelenül csonka törvényjavaslat van előttünk, ami egy adott, konkrét, időszerű célt kiszolgál. De akkor az lenne a becsületes - ha önök komolyan gondolják az egyeztetést -, hogy vegyük ki belőle a 23. §-t, és a felhatalmazó rendelkezések arról szóljanak, hogy az egyéb kérdésekben egy másik törvényt fognak majd benyújtani a tartásra, egyebekre vonatkozóan, amit a kormány helyett a parlament fog megvitatni.

Ha önök ebben partnerek, akkor tulajdonképpen nincs miről vitatkoznunk. Akkor már csak a sportlövők szempontjait kellene figyelembe venni, ami jelen pillanatban - hangsúlyozom még egyszer - több, egymástól független szövetség tagjainak, nem is vezetőinek, csak gyakorlóinak az álláspontja alapján teljességgel rendezetlen, és azt mutatja, hogy a szabályozást kívánóknak, már elnézést a kifejezésért, fogalmuk sincs az adott sportágak speciális viszonyairól és a sportágban megkövetelt technikai feltételek megszerzésére, illetve megtartására vonatkozó előírásokról; ami nem tragédia, ezeket meg lehet tanulni - én is onnan tudom, hogy elolvastam az erre vonatkozó szabályokat -, de ezeket nem ártana figyelembe venni.

Tehát csináljunk együtt egy új törvényt, de akkor tegyenek le arról, hogy mindent kormányrendelettel és miniszteri rendelettel szabályoznak, és akkor szent lesz a béke közöttünk. Köszönöm szépen.

108
DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Köszönöm szépen. Nem, képviselő úr, nem ezt az utat szeretnénk járni - meg is mondom, hogy miért.

Igazából azt nem értem, hogy ha ön itt nagyon korrekt módon beismeri azt, hogy a Fidesz kénytelen volt visszakozni az előző ciklusban, mert nem tudtak a frakcióban megegyezésre jutni, akkor miért gondolja, hogy most ez sikerrel járna. Ugyanis az, amit mi választottunk szabályozásként - egyébként nem kifejezetten ez volt az oka, amit most elmondok, csak erre a konfliktusra ez a válasz -, és utaltam rá az előbb is, egy konfliktusos terület, itt vannak elkülönült vélemények és érdekek. Más az érdeke a vadászoknak, más a sportlövőknek, más a - majd segítenek itt nekem a hozzáértők - különböző fegyverrel rendelkezőknek. (Közbeszólásra:) A vadászlobbit látom, azt nyomon tudom követni itt a parlamentben. Szóval, elkülönült érdekek és szempontok vannak, és valakinek természetesen el kell vállalni a döntés felelősségét.

Én személyesen szigorításpárti vagyok a tekintetben, ami a nyilvántartást, az átláthatóságot, a követhetőséget jelenti, és azt gondolom, ebben partner lesz az Országgyűlés is. Egyébként ezeket az elemeket Dorkota képviselő úr hozzászólásában is fölfedeztem.

Azt gondolom tehát, hogy törvényesen, megfelelő törvényi felhatalmazással a kormányrendelet itt adekvát és megfelelő jogi norma. Nem kell mindent föltétlenül törvénnyel szabályozni, rengeteg olyan társadalmi viszony, életviszony van, amire alkalmas és jó forma a kormányrendelet. Ez a javaslat, amit most ideterjesztett a kormány az Országgyűlés elé, hosszú egyeztetés, hosszú vita után ezt kiegyensúlyozott módon próbálja megoldani, és meg is fogja oldani; mert ha azt a javaslatot vennénk alapul, amit ön tett előbb, képviselő úr, hogy hozzunk ide egy másik törvényt, semmi nem változna, tovább eszkalálódna néhány kérdéskör, viszont az ügyben dönteni kell. Mi azt gondoljuk, hogy erre a kormány felelősen, felelősséggel alkalmas.

Ha egy picit ironikus lennék, akkor azt mondanám, hogy egyébként ez azt is jelzi, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciója jobban bízik a saját kormányában, mint ahogyan ezt önök tették az előző ciklusban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

110
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Továbbra is úgy érzem, hogy egymás mellett beszélünk el, mert ha miniszter asszony arra céloz, hogy helyes dolog, hogy egy civilizált államban a fegyver tartását figyelik, hogy nyilvántartások vannak, hogy tudják, kinél milyen számú, milyen kaliberű és mire alkalmas, mire nem alkalmas fegyver van, beleértve a vadászokat meg a sportolókat - én egyik sem vagyok, tehát egyik lobbinak sem vagyok a tagja ilyen értelemben, az egészen biztos -, ezzel tökéletesen egyetértek.

Amivel nem értek egyet - már többször elmondtam -, az a mindenáron való olyan típusú szigorítási kényszer, amit érdekes módon valahogy mindig az éppen aktuális kormányok - valószínűleg nem véletlenül - a Belügyminisztériumban működő ilyen típusú szakmai lobbi hatására magukra vállalnak, aminek az a célja, hogy ne legyen, vagy minél kevesebb fegyver legyen azoknak a kezében is, akik egyébként erre rászorulnának olyan értelemben, hogy szükségük volna arra, hogy magukat meg tudják védeni, ha olyan kihívások érik őket. Ezzel a koncepcióval nem tudok egyetérteni.

Amit egyébként belügyminiszter asszonynak adresszáltam, az nem az volt, hogy most ezt a törvényt vegyük le a napirendről. Én készséggel elfogadom azt, hogy kiszedik belőle a flóbertet, benne marad az uniós jogharmonizáció, és ezt fogadjuk el. De a többi szabályozást, ami most a 23. §-ban mind kivétel nélkül kormányhatáskörbe van utalva, én nem tartom, bocsánat a kifejezésért, igazán korrekt megoldásnak, mert kizárja a valóságos társadalmi vitát - amire többször hivatkozott miniszter asszony is -, kizárja a parlamenti vitát, ami a társadalmi vita egyik speciális területe, és gyakorlatilag egy biankó felhatalmazást íratnak most velünk alá a parlamentben. Azt sem tudjuk, hogy mit akarnak szabályozni, mert nem mondják meg előre. Ha beterjesztették volna azokat a miniszteri és kormányrendeleteket, amiket meg akarnak hozni, és utána hozzák a törvényt, vagy egyidejűleg, és ezt is megmutatják hozzá, az egy korrekt eljárás lenne. De itt csak kérnek egy biankó felhatalmazást, aztán majd meglátjuk, hogy abban mi lesz benne. Még a fő irányokról sem tájékoztattak senkit. (Jelzésre:) Tájékoztattak? Nem tájékoztattak.

Azt sem tudjuk, mit akarnak szabályozni, hogy akarnak szigorítani, mit akarnak megváltoztatni, és önök elvárják, hogy erre mi biankó fölhatalmazást adjunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen.

112
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Továbbra is úgy érzem, hogy egymás mellett beszélünk el, mert ha miniszter asszony arra céloz, hogy helyes dolog, hogy egy civilizált államban a fegyver tartását figyelik, hogy nyilvántartások vannak, hogy tudják, kinél milyen számú, milyen kaliberű és mire alkalmas, mire nem alkalmas fegyver van, beleértve a vadászokat meg a sportolókat - én egyik sem vagyok, tehát egyik lobbinak sem vagyok a tagja ilyen értelemben, az egészen biztos -, ezzel tökéletesen egyetértek.

Amivel nem értek egyet - már többször elmondtam -, az a mindenáron való olyan típusú szigorítási kényszer, amit érdekes módon valahogy mindig az éppen aktuális kormányok - valószínűleg nem véletlenül - a Belügyminisztériumban működő ilyen típusú szakmai lobbi hatására magukra vállalnak, aminek az a célja, hogy ne legyen, vagy minél kevesebb fegyver legyen azoknak a kezében is, akik egyébként erre rászorulnának olyan értelemben, hogy szükségük volna arra, hogy magukat meg tudják védeni, ha olyan kihívások érik őket. Ezzel a koncepcióval nem tudok egyetérteni.

Amit egyébként belügyminiszter asszonynak adresszáltam, az nem az volt, hogy most ezt a törvényt vegyük le a napirendről. Én készséggel elfogadom azt, hogy kiszedik belőle a flóbertet, benne marad az uniós jogharmonizáció, és ezt fogadjuk el. De a többi szabályozást, ami most a 23. §-ban mind kivétel nélkül kormányhatáskörbe van utalva, én nem tartom, bocsánat a kifejezésért, igazán korrekt megoldásnak, mert kizárja a valóságos társadalmi vitát - amire többször hivatkozott miniszter asszony is -, kizárja a parlamenti vitát, ami a társadalmi vita egyik speciális területe, és gyakorlatilag egy biankó felhatalmazást íratnak most velünk alá a parlamentben. Azt sem tudjuk, hogy mit akarnak szabályozni, mert nem mondják meg előre. Ha beterjesztették volna azokat a miniszteri és kormányrendeleteket, amiket meg akarnak hozni, és utána hozzák a törvényt, vagy egyidejűleg, és ezt is megmutatják hozzá, az egy korrekt eljárás lenne. De itt csak kérnek egy biankó felhatalmazást, aztán majd meglátjuk, hogy abban mi lesz benne. Még a fő irányokról sem tájékoztattak senkit. (Jelzésre:) Tájékoztattak? Nem tájékoztattak.

Azt sem tudjuk, mit akarnak szabályozni, hogy akarnak szigorítani, mit akarnak megváltoztatni, és önök elvárják, hogy erre mi biankó fölhatalmazást adjunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen.

113 ELNÖK: Miután több felszólaló nem jelezte hozzászólási szándékát, megkérdezem belügyminiszter asszonyt, kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Jelzésre.) Nem kíván reagálni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

*****

Részletes vita

Részletes vita 0329
A felszólalás szövege:

281. ELNÖK:

Kedves Képviselőtársaim! Soron következik a lőfegyverekről és lőszerekről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/9115. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/9115/24. számokon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatok számára tekintettel a részletes vitát egy szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Aki a javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az összevont tárgyalásra tett indítványt elfogadta.

Ezek alapján megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-21. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni ötperces időkeretben. (Jelzésre:) Megadom a szót Dorkota Lajos képviselő úrnak, Fidesz.

282. DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz):
Az ajánlás 1., 2., 4., 5., 11., 14., 15., 16., 17., 18. és 19. pontját jegyzem. A bizottsági vita során az 1., 2., 4. és 5. pontot mind a bizottság, mind az előterjesztő kormány támogatta, ezek többnyire nyelvtani pontosítások voltak. A 11., 14., 15., 16., 17. és 18. pont nem kapta meg a szükséges támogatást, pedig szerintem ezek is - az előzőekhez hasonlóan - stilisztikailag és nyelvtanilag tették volna helyre a törvényjavaslatot.

Most csak a 18. és 19. ponttal szeretnék foglalkozni, amelyek egymással összefüggnek. A törvény hatálya május 1-je, és a 18. pontban ezt gondoltam június 1-jére módosítani.

A 19. pont a törvényjavaslat 21. §-át érinti. Ez az úgynevezett nagy vitát kiváltó flóbert lőfegyverek engedélyezési eljárása. Egyetlenegy pillanatig nem vitatom, hogy a lőfegyverek tartását, engedélyhez kötését, gyártását, forgalmazását szigorítani kell. Igen ám, de az ésszerű szigorításnak vagyok a híve, és ez a pont, a 21. § ezt a célt nem szolgálja. Röviden megindokolnám, hogy hogyan és miért gondolom ezt így. Jelentős számú flóbertpisztoly van kint: 150-200 ezer fegyverről beszélhetünk. Ez 100-120 ezer embert érinthet; nem tudjuk pontosan, kinél van egy-két flóbertpisztoly. A 21. pont több határidőt szab meg. A határidők között szerepel május 31-e is, amikor azt kell biztosítani valakinek, hogy amikor nincs a lőfegyvernek engedélyezési száma, azt be kell szerezni, majd öt napon belül engedélyezésre be kell nyújtani, majd az azt követő 180 napon belül kell a hatóságnak az engedélyt kiadni.

A bűncselekményeket általában nem az engedélyezett lőfegyverekkel követik el, sajnálatos módon pontosan az engedélyhez nem kötött, úgynevezett feketefegyverekkel követik el. Ha ezekkel a határidőkkel és ilyen módon kerülne ez a 21. § a törvényben elfogadásra, vélelmezhetjük, hogy jelentős számú flóbert lőfegyver tulajdonosa, birtokosa nem fogja engedélyeztetni a lőfegyvert. Most ne menjünk mélyebben bele az okokba, indokokba, de elképzelhető, hogy nem is felelhetnének meg azoknak a szabályoknak, amiket a törvény célja meghatároz, így inkább a fekete-, szürkefegyverek száma növekedhet, és nem érné el a törvény azt a célt, amit megfogalmazott.

Éppen ezért a 19. ajánlási pontban a 21. § törlésére tettem javaslatot, többek között hivatkozva egyébként az állampolgári jogok országgyűlési biztosának levelére is, aki a szerzett jogok védelme érdekében emelte fel a szavát, és úgy érzem, hogy ez egy alkotmányos alapelv, amelyet jelen esetben is be kellene tartani.

A rendészeti bizottságban - az első helyen kijelölt bizottság egyébként ebben a kérdésben - az MSZP és a Fidesz oldaláról is hasonlóan fogalmaztuk meg az elvárásainkat, és azt kell hogy mondjam, hogy egységes álláspontot alakítottunk ki, melyet az előterjesztő jelen lévő képviselője is támogatott, és úgy érzem, hogy ezzel ez a probléma orvosolható volna.

283. ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Pál Tibor államtitkár urat, hogy most vagy a határozathozatalt megelőzően kíván a vitában elhangzottakra reagálni. (Jelzésre:) Úgy látom, hogy most, úgyhogy megadom a szót az államtitkár úrnak.

284. PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár:
Először is szeretnék Dorkota képviselő úr hozzászólására reagálni a flóbert fegyverekkel kapcsolatban. Nagyon sok adat forog és nagyon sok vélekedés hangzik el. Amikor a törvény előkészítése volt, akkor a gyártókkal, forgalmazókkal leültünk, és pontosan utánanéztünk, hogy milyen adatokkal is lehet számolni. Pontosan azért, amit ön mondott, hogy a nyilvántartást hogyan kell majd szabályoznunk.

Nos, akkor az látszott, hogy 100 ezer fegyver volt, amit legyártottak. Ebből a 100 ezerből igazán értékesítésre csak 80 ezer került, 20 ezer még ma is a kereskedőknél van. Azt a számot tehát, amit ön mondott, nagyon nagynak tartom. Igazán 80 ezer olyan fegyver van, amelyik ma sorszám nélkül már értékesítésre került és valahol megtalálható.

Nos, el tudom fogadni, és magam is azt vallom, hogy helyes az, amikor ezeknek a fegyvereknek a nyilvántartásáról szabályozást és egy procedúrán való keresztülvitel alapján nyilvántartást föl kell fektetni és meg kell tartani. Én is ezt vallom tehát.

Köszönöm azokat a módosító indítványokat, amelyeket képviselőtársaim benyújtottak, hiszen ezek egyrészt pontosítják az eredetileg benyújtott törvényt, másrészt pedig pontosan azt az elvet erősítették meg, amit a törvény módosításával szerettünk volna elérni: szigorítják a fegyvertartást, és azt gondolom, hogy jó, hogy ebbe az irányba haladunk és ebben egyetértés van.

Azt gondolom, hogy azt a célt, amit kitűztünk a törvény beterjesztésével, hogy a fegyvertartás kapcsán a veszélyhelyzetek lehetőségének csökkentését érjük el, ez sikerült. A módosító indítványok is erről szóltak és ezt a célt szolgálták. Köszönöm ezeket a módosító indítványokat. Örülök annak, hogy ezek az új rendszerek, a fegyvertartás rendszere, az adatkezelés, az uniós lőfegyvertartási engedély kialakul, és örülök annak, hogy ugye, képviselőtársaim, az érintettek, mint ahogy jeleztem, a kereskedők, a gyártók, a sportegyesületek és a lövészklubok is támogatásukról biztosították ezt a törvénymódosítást.

Azt gondolom, hogy valóban azt fogja eredményezni a törvény elfogadása, hogy kevesebb olyan helyzet alakul ki, amikor a lőfegyver veszélyhelyzetet jelenthet akár egy családon belül, akár egy kisebb közösségben. S azt gondolom, ez a cél volt az, ami előttünk lebegett, amikor a törvényt benyújtottuk. Ezekkel a módosító indítványokkal és ezzel a törvénnyel ezt sikerül elérni. Ehhez köszönöm az önök segítségét. (Taps.)

Erőszakellenes Oldalak Kéziratok, újságcikkek (Farkas Henrik)
Ez az oldal a Soros Alapítvány támogatásával olvasható az Interneten.