Bogdán Jánosnak, szeretettel

    Alapszókincs:
cigánygyerek, cigánycsalád, cigánylakás, cigánykérdés, cigánybûnözés, ciganológia, cigányzene, cigánypecsenye, cigánygyûlölet
    Alapszókincs, píszí (Politically Correct):
romagyerek, romakérdés, romabûnözés, romacsalád, romalakás, romológia
    Alapszókincs, argó:
etnikum, az etnikum, etnikum pecsenye

    Cigánygyerek. E szavunk nyilván annak köszönhetô, hogy a magyar nyelv szóösszetétel tekintetében gyakorlatilag nem ismer lehetetlent. A cigánygyerek például nyelvtanilag helyes, pontos, az írott nyelvben használatos, mi több: akadémiailag kanonizált (lásd: helyesírási szótár). A németgyereket, törökgyereket, illatosvirágot vagy dalosablatívuszt nem helyes egybeírni — a zsidógyereket vagy a zsidóbérencet ellenben igen. Nyelvi összekacsintás. A nyelv keretei eltérôen — mondjuk árnyalt morális tartalommal — viszonyulnak azonos nyelvi jelenséghez.
    Esetünkben a jelzôhöz és a jelzett szóhoz. Mely kettô viszonyát (és ebbôl eredendôen ortográfiáját) a nyelvi kánon, bizonyos elvileg analóg esetekben eltérôen szabja meg.

Történet szabályról

    Roma egyetemista meséli: neki már csaknem természetes és némiképp mulatságos, hogy a diákigazolványát a metróellenôrök mindig alaposan, az ellenôri szabálykönyv valamennyi lényeges pontját szem elôtt tartva, a jegyvizsgáló szakmai becsületén makulányi foltot sem ejtve elemzik. Mondhatni: átvilágítják. A bérletellenôrzés kissé hosszadalmas ugyan, ám ha sikeresen átjutott rajta, akkor élvezheti a legitimitás gyönyöreit: jogszerûen használta a közlekedési vállalat kedvezményes szolgáltatásait. Az alapos rutinellenôrzések egyikénél állt meg hármójuk (a kétfôs, megerôsített ellenôr-különítmény és a diákbérlettel utazó roma diák) mellett egy tisztességben megôszült anyó, aki nyugdíjasbérletét felháborodva lobogtatva vonta felelôsségre a szolgálatukat teljesítô jegyvizsgálókat. Mit vétett ô — kérdezte feldúltan —, aki ötven éve egyetlen napot nem bliccelt, de neki soha, egyetlen esetben sem járt ilyen alapos vizsgálat, mint ennek a büdös cigánynak.1

Történet ötven évrôl

    Kalányos Teri nem figyelt oda. Kukacos kelkáposztát vitt haza a zöldségestôl. Visszavitte, kicserélendô. Mit reklamál itt néhány kukac miatt — ordított rá az eladó —, mikor ötven évvel ezelôtt maguk még döglött lovat ettek.2

Történet evésrôl-ivásról

    Góman Gyula kávét és kólát szeretett volna inni egy piaci fabódéban berendezett sörözô söntésénél. De nem adtak neki. Ugyanis nálam cigány nem ehet, nem ihat, nem szórakozhat — magyarázta üzletpolitikáját a kocsma tulajdonosa és egyben névadója, Berta József. Mert nálam rend van — tette hozzá. E marketing törvényes voltáról Góman és Berta két évig pereskedett. A bíróságon Góman Gyula gyôzött. Bertának kétszázezer forintjába került az a mondat. Van mibôl fizetnie — a rend vonzó. Azóta özönlenek a vendégek a kocsmájába.

Történet rendrôl

    Ilyen nincs. Rendescigány — ezt nem lehet leírni. Sehogy sem lehet leírni. Így szokás: cigány, de rendes. Nekem is van egy cigány barátom, de. Nem vagyok fajgyûlölô, de nem tehetek róla, nem bírom ôket. Így viszolygok tôlük. Mai napig is viszolygást vált ki belôlem — mondja Péter, aki cigánytelepen nôtt fel, de már negyven éve annak, hogy egy lakótelepi lakásba költözött — hogy a lakás közepén, a konyha és a hálószoba között van a vécé. Én jól megvagyok ezekkel a magyarokkal, mindig velük dolgoztam, bennem aztán tényleg nincs elôítélet, de azt egy cigánytelepen tényleg nem lehetett volna elképzelni, hogy az ember pont a tûzhelye és az ágya közé szarik.3

Történet elôítéletrôl

    Román, továbbá erdélyi és magyarországi magyar politológushallgatók kéthetes intenzív elméleti és közös-bulizós multikulti-tréning után. Mindenkinek olyannyira a mellényzsebében van a másik megértése, a kulturális türelem és sokszínûség, hogy néhány napja már a székelyudvarhelyi társadalomtudós-növendék sem érzi úgy: a román tanársegéd alternatíváit oly módon lehetne a legegyszerûbben megjeleníteni, hogy választhat: magyar kollégája bal kezében tartott udvarhelyi vagy a jobbjában kinyitott csíkszeredai bicskával bosszulja meg rajta Trianont. Utolsó, didaktikus kérdés az erdélyi magyar diákokhoz: mit tudtok a románok elôítéleteirôl, ismeritek-e például a magyarellenes sztereotípiáikat? Hogyne tudnók, hisz közöttük élünk! — válaszolták a Romániában élô magyar egyetemisták. Az a kifogásuk ellenünk, hogy mi szorgalmasabbak, becsületesebbek, okosabbak és tisztábbak vagyunk náluk. Hogy mi nem élünk úgy, mint a cigányok.

Történet cigányokról

    Gábor cigány üstfoltozó volt, legalább félméteres bajusszal, fekete bársonyzakóval és nagy kalappal. Nagymamám rosszallása ellenére rendszeres vendég volt nálunk. Gábor cigány üstfoltozó volt, üst híján beforrasztotta a lyukat a tejesláboson meg a bilimen. A kinôtt ruháimmal fizettünk érte. Fazekakat is árult, két pár lyukas talpú cipôt is megkért darabjáért. Ilyenkor órákig ült törökülésben az udvarunkon, és mesélt. Nagymamám — zárdában felnôtt, vasutaslányból társadalmilag fölfelé mobil úrinô — mindig vele ijesztgetett. Meglásd, ha rossz leszel, hívom a cigányt, aztán elvisz. Nem rossz ötlet, gondoltam magamban, majd megpróbáltam megalkudni Gáborral: elvinné-e az új cipômért cserébe a nagyit.
    Nem kellett neki. Gábor cigány után, azt hiszem, évtizedekig nem beszélgettem roma emberrel. Mígnem egy falusi iskolában beás cigány gyerekek, egymás közt argóként használva anyanyelvüket, elküldtek a picsába. Nyelvük archaikus román nyelv, a beások káromkodásaikat az óhazából hozták. Tudok románul — válaszoltam. Megalkudtunk. Ha járnak iskolába, megtanítom ôket az anyanyelvükön írni. Percekig tátva maradt a szájuk a döbbenettôl, amikor a táblán meglátták: tényleg leírható az, amit ôk mondanak. Azt mondták: most már világosan látják, hogy ôk is olyan gyerekek, mint azok, akiknek a tanáraik nem tiltották meg, hogy az iskolában az anyanyelvükön beszéljenek. Úgy érezték, a balsorsnak vége: nem csak mondható, de írható szavaik is vannak, a párbeszéd eztán csak szótár kérdése. Meg voltak gyôzôdve arról, hogy ilyen egyszerû az egész. Mert még nem tudták, hogy a gonosz a részletekben bujkál.