Kovács Ferenc:
IBSEN 2000
Nemzetközi színházi fesztivál Norvégiában
Az idei nemzetközi Ibsen Fesztivál
külsôségeiben több meglepetéssel is szolgált. Logóján az I kezdôbetu helyén az
arab egyes szám grafikai lelemény, jelzi, hogy a drámaírók között Ibsen az elsô,
jelzi, hogy a fesztivál immár tizedik éves, és utal arra is, hogy Oslo város ezredik
évfordulóját ünnepli. Meglepetés volt, hogy sikerült az utolsó pillanatban
elôteremteni a költségvetés tetemes hányadát kitevô szponzorpénzeket.
Azt várná az ember, hogy az elôadások bolygassák fel a kedélyeket, a színészi
játék és a rendezôi ötletek hozzák lázba a közöséget, nem pedig a pénzemberek,
menedzserek alkudozásai. Végül persze volt igazi színházi meglepetés is, az Ibsen
multimédia show, s az is, hogy a szokással ellentétben a napilapok -mint valami nagy
sportrendezvényrôl- aprólékosan beszámoltak az eseményekrôl.
Mielôtt magára a Fesztiválra térnék,
Helge Rönninggel, a médiatudományok professzorával folytatott beszélgetésünkrôl
szeretnék szólni. Rönning professzor tagja annak a Nemzeti Ibsen Bizottságnak, melyet
a Kulturális Minisztérium 1998-ban hozott létre az Ibsen halálának 2006-ban esedékes
100. évfordulójára készülô emléksorozat koordinálására. Elnöke az Osloi Egyetem
Ibsen Központja vezetôségének. Kérdésemre elmondta, hogy Norvégiának kötelessége
az Ibsen hagyományok ápolása. Elsôsorban azért, mert Henrik Ibsen -Knut Hamsun
mellett- minden idôk legjelentôsebb norvég írója. Shakespeare mellett a legtöbbet
játszott drámaíró a világon. Ô az, aki nagy hatással volt az utána jövô
drámaíró nemzedékre, s nevéhez fuzôdik a modern dráma megszületése. Norvégia
kötelessége, hogy ezt a világformátumú drámaírót -Helge Rönning szerint
elsôsorban európai írót- megmutassa a világnak, játssza darabjait,
hozzáférhetôvé, kutathatóvá tegye hagyatékát. Ezért jöhetett létre hosszú és
kemény harcok után az Ibsen Központ 1992-ben. Ezért készül évek óta s kerül a
boltokba 2001-ben az új Ibsen összes kritikai kiadás elsô kötete. Ezért van Ibsen
Fesztivál is, hogy megújult színpadi tolmácsolásra serkentsék a külföldi és
norvég színházakat. Ugyanis a hagyományok ápolása mellett, s fôleg itt
Norvégiában, nagy szükség van Ibsen korszerubb tolmácsolására. Helge Rönning
arról is beszélt, mennyire fontos, hogy Ibsen életmuve a legkülönbözôbb formákban
elérhetô legyen. A korábban említett kritikai kiadás CD lemezre is felkerül.
Néhány alapmu már elkészült számítógépes -digitális - változatban, ezek a
hálózaton elérhetôk norvég s részben angol nyelven (http://www.nb.no/baser/ibsen/).
Norvégiának kötelessége támogatni az újabb és újabb külföldi Ibsen
fordításokat, könyvkiadásokat. Ebben segítettek az Ibsen Fesztiválokkal
párhuzamosan megrendezett konferenciák, mint például a legutóbbi, ami az Ibsen
fordítások problémáival foglalkozott, vagy mint a két évvel ezelôtti Ibsen on
Screen, vagy az azt megelôzô Ibsen Theatre Symposium is. Nem könnyu Ibsen és más
nemzeti nagyságok hagyományát ôrizni, ápolni itt Norvégiában, ahol mélyen él az
emberekben a demokratikus érzés, ami miatt nem ismernek el különbet, jobbat maguknál
és másoknál, ahol az egyenlôsdi ilyen mély gyökeret eresztett az emberek tudatában.
Így hát kötelességbôl ôrzik sarkkutatóik, muvészeik, sportolóik emlékét.
Az Ibsen Fesztivál helyzete sem könnyű. Annak ellenére, hogy Norvégia már a két
világháború között, de fôleg a II. vh. után a kultúrát állami intézménynek
tekintette, jelenleg mostohán bánik kulturális intézményeivel. Az Ibsen Fesztivált
is csak közvetve, a Nemzeti Színház költségvetésén keresztül támogatja. A
szponzorpénzekre égetô szükség van tehát s azok késôi megkerülése mindig
akadályozza a külföldi és esetleg drágáb Ibsen produkciók kiválasztását. Az
átlag ember ebbôl csupán annyit érzékel itt Norvégiában, hogy egy-egy fesztivál
elôtt megszaporodnak a híradások a médiában s ezek nem mindig tükrözik a valós
értékeket, érdekeket. A közvéleménykutatások szerint a lakosság többsége ellenzi
pl. a norvég Nemzeti Opera felépítését és az állami támogatással létrehozott
kulturális fesztiválokat. De az idén is telt házak elôtt játszódtak az Ibsen
színdarabok, a szakmai fórumokon pedig óriási volt az érdeklôdés. Végül még azt
jegyezte meg Helge Rönning professzor, hogy az idei Fesztivál az elôzôekhez hasonlóan
változatos és tanulságos volt. Mindig is lesznek a meghívott elôadások között
jobbak és rosszabbak, de a lényeg,hogy megismerkedjünk más népek Ibsen
tolmácsolásával, színházi hagyományával.
Az idei két szélsôség -és itt nem a
minôségre, hanem a tartalom tolmácsolási módjára gondolok-, az angol Shared
Experience tradicionális Nóra színrevitele, és a színházkísérleteirôl híres
német Volksbühne Kísértetek c. elôadása volt. S e kettô között sorakoztak fel,
mint egy színskálán, a többiek. Inkább újítók, kísérletezôk voltak a litvánok
a Hedda Gablerrel, az oroszok a Nórával, nagyon hagyományosak a norvég bemutatók:
Osterati Inger asszony , s az igen ritkán játszott Az ifjúság szövetsége.
Láthattunk olyan elôadásokat is, ahol a rendezôk csak részben mertek újítani, új
megoldásokhoz nyúlni: ez történt a dán Vadkacsa, s a norvég A tenger asszonya, c.
elôadások esetében. Meglehet igazságtalan, én mégis csak két elôdadásról írok
részletesen. A londini Nóráról és a berliniek rendhagyó Kísértetek c.
színdarabjáról. Nagy várakozás elôzte meg az osloi Nemzeti Színház Nagyszínpadán
az angol Shared Experience Theater vendégjátékát. A társulatnak a londoni Sohoban van
állandó otthona, de már több, mint 20 éve turnéznak a fôleg a nôi emancipáció
kérdésével foglalkozó darabokkal. A babaház bemutatójára Oslóban került
sor, s csak ezután veszik be turnéprogramjukba. Elôre bocsátom, az itteni közönség
nagyot csalódott, merészebb tolmácsolást várt/képzelt ettôl a társulattól.
Meglehet, a konzervatívabb angoloknak érdekesebb lesz ez a Nóra tolmácsolás,
de Norvégiában toleránsabbak a viszonyok, amint azt a norvég királyi ház napokban
zajló "családi" eseményei is tükrözik. (A trónörökös elôbb albérletbe
költözött a királyi "házból", majd pedig lakást vásárolt s
összeköltözött barátnôjével, akinek mellesleg házasságon kívüli három éves
kisfia van. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek apját kábítószer tartásért már
egyszer elítéltek.) Így nem hathat sokkolóan az oslói közönségre Polly Teale
rendezése még akkor sem, ha az ifjú rendezônô a nemek közötti konfliktusokat
színészi és egyéb eszközökkel ügyesen felerôsítette. Azonnal szembetunt, hogy a
színesbôru férfiak -Torvald és Krogstad- nem egyenrangú félként kezelték a
sápadtfehér, törékeny Nórát. A sokszor indokolatlannak tunô férfi erélynek,
hangos szónak végül is fontos szerep jutott e fölény kihangsúlyozására. Nóra
lelkiismereti konfliktusának kiemelésére ügyes rendezôi ötlet szolgál. A
lehalványított színpadi fényben fizikailaig is rendszeresen megjelentek a Nóra
fantáziáját, félelmét tápláló férfiak: Krogstad, a meghalt Apa, illetve doktor
Rank. Hatásosak, gondolatébresztôek ezek a jelenetek. Mint ahogy a nyitókép és a
szünet utáni kép is az. A színpadon végig jelenlévô apró babaházból bújik elô
Nóra, mint gubóból a lepke, szinte a szemünk láttára rakja össze darabokból
testét, mozdulatait, s születik meg, kel életre. Nagyon szép jelenet, csakúgy, mint a
zárókép, ahol Nóra a hátsó díszletfalon rést nyitva, éles fényben, hóesésben,
a tavasz reményével kecsegtetô madárcsivitelésben hagyja el Helmer házát.
Kísértetek az oslói Nemzeti Színház nagyszínpadán. A szín rendkívül érdekes.
Felülrôl könnyufém, ék alkú felhôk fedik le a teret, két hatalmas méretu elem a
színpadról kinyúlva a nézôtér fölé is jut. Felfogható ez úgy is, mint a poklot
lezáró, alulról látható, repedezett Földkéreg. Ez utóbbit látszott
alátámasztani a háttár széles, fekete-szurke, fölfelé keskenyedô lépcsôsora,
melyen idônként egyes "kiváltságos" szereplôk kitörhettek fölfelé -a
felszínre, a napra. Egyszeru, de talányos vonalvezetésu díszlet.
A színpad közepén lejárat volt -még
mélyebbre? A poklok poklába? Mit akarhatott elmondani Sebastian Hartmann a berlini
Volksbühne színház fiatal rendezôje Ibsen Kísértetek címu darabja kapcsán, hogy ez
a díszlet-alvilág indokolt legyen? Ez bôségesen kiderült a darab folyamán. Az itt
megjelent ibseni figurák ugyan felmondták az eredeti darabnak nagy részét, de
leginkább a mai Németországról akartak szólni cseppet sem hízelgô modorban, cseppet
sem udvariasan, sôt igen gorombán, durván, tapintatlanul, esetenként gusztustalanul
perverz mozdulatokkal, groteszkig eltorzított hanghozdozással, végletekig felfokozott
effektusokkal. Igy kell-e játszani Ibsent? Ibseni-e egyáltalán az érzelmeknek,
érzékeknek ilyen mértéku, szélsôséges kinyilvánítása? Tetszik, nem tetszik, ez a
mi korunkat tükrözô, Ibsen szavait, gondolatát nagyjából huen tolmácsoló elôadás
így szenzációs, ahogy van. Hogy mennyi vérnek kell elfolynia, hogy hányszor kell
valakit szitává lôni, hogy ne támadjon fel újra, azt nehéz eldönteni. Ezen az
estén láthatta a nagyérdemu, hogy ma már nehéz másként hatást kelteni, reakciót
kiváltani a nézôkbôl, csak sokkolóan, s azt feloldandó-ellenpontozón, groteszkül,
komikusan. És zseniális színészekkel, tökéletesen megkoreografált játékkal, a
színpadi látványelemek változatos, széles tárházának mozgósításával. A nézôk
közül azok, akik már hozzáidomultak az
élet véresen kegyetlen valóságához, kínosan, de végignevették a darabot. A
túlérzékenyek, a világ szörnyuségeit felismerni-meglátni nem akarók elhányták
magukat, vagy még idôben távoztak. Egy színházi fesztiválról szóló beszámolónak
illik drámaian, de legalábbis meglepetéssel zárulnia. A fesztivál ideje alatt, az
osloi Nemzeti Színház fôbejáratával szemben egy furcsa, krómosan csillogó,
négylábú valami ágaskodott, mintha óriás szarvaival felöklelni akarná a színházi
kultúra fellegvárát. Esténként az elôadások után kiáradó közönséget
számítógépes zene, furcsa sziszegô hangok, kattanások, csettenések fogadták. A
bejárat fölé kifeszített óriási vászonra számítógéppel kivetített
vadregényes, hegyes-völgyes norvég tájban követhettük Peer Gynt álombeli, bakkecske
hátán megtett útját. Nem a kecske hátán ülô alkalmi Peer irányította a táj
vonulatát követô mozgást, hanem a számítógép programja vezérelte a bakkecske
négy lábát helyettesítô hidraulikát (hasonlóan az egyre népszerubb sílesikló,
hullámvasút szimulátorokhoz). Nem csak a "lovaglónak", a szép számban
összesereglett alkalmi nézôknek is különleges Ibsen tolmácsolásban lehetett
részük.
Kovács katáng Ferenc