Háy János
No Generation
Éppen 15 éve, az 1989-es könyvhétre jelent meg a Holnap
Kiadó gondozásában a Fiatal írók könyve. A kötetet Kőrössi P. József
és Takáts József szerkesztette. Az antológia tizenkilenc, többnyire
kötettel még nem rendelkező fiatal szerző: Balog József, Borbély Szilárd,
Darvasi László, Háy János, Hévizi Ottó, Horkay Hörcher Ferenc, Kalász
István, Károlyi Csaba, Kemény István, Kis Zoltán, Kósa Imre, Kurdi Fehér
János, Kurdi Imre, Krausz Tivadar, Lázár Júlia, Podmaniczky Szilárd,
Solymosi Bálint, Szántó István és Szijj Ferenc műveit tartalmazza. Közülük
a legidősebbek 59-es születésűek, a legfiatalabbak 64-esek, csak a korra
jellemző megkésettség miatt mondhatjuk a szerzőink többségét fiatalnak. A szerkesztőket, mint minden ilyen összeállítás esetén, érte ugyan
kritika, de azt senki nem vonta kétségbe, hogy gondos, reprezentatív
válogatásról van szó. Harctalan nemzedéknek nevezte a korosztályt egy
kritikus (Endrődi Szabó Ernő), mások a túlzott racionalizmusban, a
szív-hiányban vélték felfedezni az alkotók közötti hasonlóságot, egy
televíziós riporter pedig a nemzeti irodalom alapparadigmáit hiányolta, s
ezt vélte azonosságnak.
|
“Megúszni a tengert nem lehet.” |
Az írók azonban csak életkori közelségről
vallottak. Némelyek (pl. Darvasi László, Kovács András Ferenc, Márton
László) inkább az idősebbekhez asszimilálódtak, míg mások (pl. Kemény
István, Podmaniczky Szilárd, Solymosi Bálint) inkább a fiatalabbakhoz.
Számos alkotó nevéhez kimagasló értékű művek köthetők, némelyek az elmúlt
15 év során meghatározó szerzőkké váltak, de a negyvenesekről mint
nemzedékről nem beszélhetünk. Lehetne minket hiányzó nemzedéknek
tekinteni. Az itt szereplő írók többsége mégis az irodalom fő
sodrában maradt, vagy ha nem is ott: soha nem szakadt el a kultúra
világától. Némelyek ritkán jelentkeznek (Lázár Júlia, Kalász István,
Krausz Tivadar), mások a bölcseleti írások után a szépirodalom terepére is
átrándultak (Szántó F. István, Horkay Hörcher Ferenc). Van, aki elhagyta
az irodalmat, s a tudomány és az esszéírás mellett voksolt (Hévizi Ottó),
van, aki inkább fordít (Kurdi Imre), s van olyan, aki a kritikaírás
mellett, szerkesztőként, az irodalom aktív ,,napszámosa’’ lett (Károlyi
Csaba).
|
Van neki cselekménye, szerkezete, stílusa – van neki mindene. Van benne hősiesség, kaland, vér – van benne minden.
Ez egy rendes regény. Ha titkos kapuit felnyitod, magához vonz. Ha elkerülöd, örök életedben hiányozni fog.
|
Némelyek lenyűgöző gyermekkönyvet is írtak, mint Szijj Ferenc és
Darvasi Lászó, bár az előbbi főleg költészetben, az utóbbi főleg prózában
is jeleskedett, s van, aki alapvetően nem tágított az indító akkordoktól
(Borbély Szilárd, Kemény István, Solymosi Bálint). Némelyek a sajtó- vagy
a kultúraszervezés terepén találták meg önmagukat (Kis Zoltán, Balog
József, Kurdi Fehér János), s van olyan, aki szinte mindent tud: filmet,
novellát, verset, regényt írni (Podmaniczky Szilárd). Csak egy volt
közülünk, aki vette a kalapját, s végérvényesen elköszönt, de nem csak az
irodalomtól (Kósa Imre).
|