|
Roskó
Gábor - Bálint István
Roskó
Gábor ( Budapest, 1958 - ) festőművész, grafikus
Munkakapcsolata Bálint Istvánnal annak hazatérése után
alakult ki. Roskó tervezte Bálint debreceni és budapesti
rendezéseinek díszleteit. Többek között az Idióta dramatizált
váltizatának díszletét, amit a Merlin Színházban mutattak
be.
Roskó
is gyakori New York látogató, de ott még elkerülték
egymást. Bálint Istvánt közös kötetűk szövegeinek, verseinek
a megírására Roskó Élet és Irodalomban megjelenő ember
szabású állatainak a rajzai ihlették. |
| Bálint
István (1943 - ) költő, rendező
Első nyilvános szereplései Halász Péter társulatához,
színházához kötődnek. Amikor a hatóságok Lakásszínházuk
működését (1972 – 1976) is lehetetlenné tették, a társulat
először Hollandiában működött, majd 1977-ben New Yorkba
tette át székhelyét, ahol Squat Theatre névén nemzetközi
sikert aratott. Bálint István 1992-ben tért vissza Magyarországra.
Eleinte Debrecenben majd Budapesten, a Merlin színházban
rendezett. Jelenleg szabadúszó. |
Az
itt olvasható szövegek és látható képek Bálint István és Roskó
Gábor festőművész között munkája, Kikötői beszélgetések
című könyvüket a Balassi Kiadó készül megjelentetni. A képek
nem illusztrálják a szövegeket, közös életük és életterük
lenyomatai.
KIKÖTŐI
BESZÉLGETÉSEK VI
Az
aligátor női ruhában, lassú, erotikus táncot lejtett
egy óriás teknős körül, a zene csúcspontján csapkodott
a farkával, majd mozdulatlanná merevedett. Kitátotta
a száját, kimutatta fehér tűhegyes fogait, kőszemei
szikráztak a fényben, az óriásteknős pedig lassan,
nagyon lassan, kidugta a páncél alól a fejét, és a
kígyószerü nyak végén a fejecske kis fekete kalapot
viselt és pipázott.
A
zene elhallgatott, az aligátor fehér mintás hasát
és vérszinű kitömött melltartóját is megmutatta a
közönségnek, kitátotta a száját, majd egyetlen csattanás
a csöndben, és az óriás teknős feje sehol Eltünt a
nőimitátor aligátor szájában. De az is lehet, hogy
csak gyorsan visszahúzta a fejét kihasználva a közönség
figyelmének ellazulását, ki tudja?
Holnap
új show, és ezek a suttyók, úgysem tudják megkülönböztetni
az egyik óriásteknőst a másiktól, a bűvészmutatványt
a kivégzéstől. Faszfejek! De jól megfizették, és kifejezte
test és szellem egységét. Hátborzongatóan Szellemes
attrakció volt, amíg el nem hagyta a lélek az egészet.
|
|
NEW YORK 12.
"A
pokol a másik."
Csak
most értettem meg, hogy nem Kamu, nem semmi, de az élet
írta. Belép a testedbe is a lelked ajtaján, ahogy ki-be
járt ott is, ahol elöször sír a baba, a négyszarvú senki.
-Ne szédítsd magad!
Nincs könnyű megoldás, annyira hasonlítanak,
az egyik olyan mint a másik. Beszélnek, esznek mint
az emberek. Csak nincs saját helyük, üresbe mennek.
- Akkor fáradj beljebb! A párom ismered már.
- Tők jó, én leszek a belső hangod, Most rázz kezed!
- Nem merek! Az érintéstől fáj.
- Igazán szerelmes vagy? Egy test, egy lélek?
- Pokolba veled! Ki onnan!
- Jól van! |
| 
KIKÖTŐI
BESZÉLGETÉSEK VII.
-
A hölgyike rövid szoknyácskában tartja az égő karikát.
A Sors mond valami hülyeséget, hadonászik, és én
ugrom. Nem tudom miért teszem. Csak kell. A
Sors akarja így.
- Biztos vagy benne?
- Mire gondolsz?
- A hölgyikére. Talán az ő szemei vannak rád ilyen
nagy hatással.
- Nem! A Sors akarja. És én ugrom.
- Pistikém, a sors ellen kell csinálni!
(Kurtág György) |
| 
NEW
YORK 11
Ó, van amit
nem lehet visszafordítani...
- És akkor
mi van?!
Hozok félkiló kutyaszallonát Karácsonyra
a kis ragadozónak, és lesz, ami lesz,
tágranyílt szemmel halok meg!
A feleségem krokodil könnyeket fog sírni.
Éltem, mert féltem. Nem vagyok gyerek!
- Bátor aligátor,
én már régen a Pálmaházban
számolnám a húszfilléreseket.
|
| 
NEW
YORK 8.
Megökörítem őket, mondaná apám.
Várok egy kicsit, amíg egészen összedőlnek
egyik a másik után.
Kutyás nő és halott cowboy a híd alatt.
De mi van, ha összenőttek.
Lesz, ami lesz, elkattintom. Az idő halad,
mindjárt besötétedik.
|
| 
NEW
YORK 5.
Tedd a helyére a dolgokat, Istenem!
Mond, hogy csak a kapitányi sapkám akarja...
Majd helyből jól kitetoválom! Erről ennyit!-
Cigarettázom
és egy kicsit fázom.
|
| 
ÚJRA
KIKÖTŐI BESZÉLGETÉSEK
NEW
YORK 1.
Tehát egyszerű epizódszereplő lennék
csupán?
Pedig én vagyok az egyetlen, akit szeretek
igazán.
Talán.
Ha egyszer hazajutok, csak a szépre emlékezem.
Itt lakott apám. Tavasszal a sírját renbe teszem.
- Köszönöm fiam.
|
| A
KIKÖTŐI BESZÉGETÉSEK UTÁN
(Csillag, állat, lélek)
A
nézőtér elcsendesül, a fények lassan kialszanak.
A kötöttfogású birkózásnak vége.
A győztes állatok visszatérnek az égbe.
A vesztes állatok hulló csillagok.
Egy hajó befut a kikötőbe új állatokkal.
Na végre, megkezdődik a szabadfogású bajnokság.
Már alig várom a párom,
hogy kisorsolják. |
|
