Fajó János

Született: 1937, Orosháza

Kiállítások:
1968 - Fényes Adolf Terem, Budapest
1988 - Ostwest Galerie, Zürich
1990 - Műcsarnok, Budapest

Kora ifjúságomtól lenyűgözött szerelemmel tekintettem a szellem hőseire, és mindmáig - mindvégig - fogékony vagyok ezekre a bátor teljesítményekre. Meggyőződésem, hogy a tehetség, az emberi alkotó szellem és alkotóerő a természet legnagyobb ajandéka az egyén számára.
Nincs megrendítőbb, szebb látványa az életnek, mint végignézni a semmiből, a nyomorúságból épített és felépűlt szellemi óriásokat, felfedezni azt a misztikus szerkezetet, amely a legzordabb, legsötétebb társadalmi körülmények között is önépítésre, kibontakozásra ösztönöz.
Művésszé lenni kell! Ez adottság, nem nevelés kérdése. Pszichikus alkat amivel születünk. A tehetség az emberben van, a szépség és tehetség isten adta áldás (az ember vallásos voltát a tökéletesség utáni vágya és annak örökkévalósággá változtatása szülte). Az igazi megváltó az önmegvalósító ember, csak ez biztosít a közösségnek - és benne az egyénnek - felemelkedést, kiteljesedést, szabad emberi életet. A tehetséggel terhelt egyénnél nincs nagyobb kincs, nincs fontosabb értékelhetősége a társadalomnak. Az a társadalom, amely ezt nem ismeri fel, nem segiti a tehetségek kibontakozását, és nem biztosít a primer értékeknek kifutást, jövőtlen, menthetetlen, és züllésre ítéli önmagát.

Fajó János

Két U,
1996-97, olaj, vászon, 150X150 cm

« vissza