A levelek üzenetei átfogják a 30-as évek végétől a 90-es évek végéig tartó időszakot, s ily módon az Újhold folyóirat és az irodalmi mozgalmak története mellett, Magyarország utolsó évtizedeinek is különleges keresztmetszetét adják.
 
Az Újhold, a Nyugat örökébe lépve, első számától kezdve a művészi igényességet, a szabad véleményalkotást és a kultúra által mozgatott polgári életfelfogást képviselte. Mindezt nem sokáig tehette, hiszen fennállása mindössze másfél évig, 1946 októberétől 1948 májusáig tartott. Feltámadására több mint negyven év után nyílt ismét lehetőség, ami elsősorban a fiatalságuk eszményeihez ragaszkodó alkotóknak, valamint Lengyel Balázsnak, az egykori szerkesztőnek volt köszönhető. Erről vallanak e kötet írói: művészek s tudósok egyaránt. Álljon itt mutatóba néhány név: Áprily Lajos, Cs. Szabó László, Földényi F László, Gergely Ágnes, Göncz Árpád, Grendel Lajos, Határ Győző, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Kenyeres Zoltán, Keresztury Dezső, Kornis Mihály, Kovács Sándor Iván, Kulcsár Szabó Ernő, Márai Sándor, Nádas Péter, Nemes Nagy Ágnes, Németh G. Béla, Örkény István, Pilinszky János, Poszler György, Rába György, Rónay György, Rónay László, Somlyó György, Szabó Magda, Szabolcsi Miklós, Székely János, Tandori Dezső, Tarján Tamás, Tüskés Tibor, Vas István, Walkó György. Soraik, üzeneteik átfogják a 30-as évek végétől a 90-es évek végéig tartó időszakot, s ily módon a folyóirat és az irodalmi mozgalmak története mellett, Magyarország utolsó évtizedeinek is különleges keresztmetszetét adják.