EKLEKTIKA KLUB
MOSZKVA TÉR
|
EKLEKTIKA KLUB |
Farkas Zsolt-Nagy Endre: MOSZKVA TÉR |
Mottó: Moszkva tér, Moszkva tér, de csodás...
Kampec Dolores
A Moszkva tér mindannyiunk által ismert.
Buda középső részének kapuja, több funkciós központja: tömegközlekedési csomópont, főútvonalak futnak itt egymásba, találkozóhely, emberpiac, "KGST"-piac centruma, nevezetes presszók helyezkednek el a környéken és több elhíresült anekdota helyszíne.
A mai térnek a középpontja a postaláda melletti kis zöldövezet és az Óra alatti terület. Ha innen körbetekintünk (jobbról balra haladva) a következőket láthatjuk: a Metró épületét, amelyet 1972-ben avattak fel. (1.) A következő nevezetesség, amely szemünk elé tárul a Burger King, ezen a helyen állt a híres Mézes Mackó cukrászda. Tovább pásztázva a teret a Posta- palotát vehetjük észre, Sándy professzor tervei alapján építették 1921-ben. (2.)
Ezután a Várfok utca és a Krisztina körút közti épület áll: a Krisztina körút 24. A háztömb a XII. kerület legnagyobb lakópülete. E háznak híres lakói voltak: Ronyecz Mária színművésznő, Fodor bácsi a házmester, aki haláláig tisztességesen látta el feladatát. Mivel a tömbnek hatalmas körfolyosója van, sokan idejártak öngyilkossági kísérletüknek végrehajtása végett. Történt egyszer, hogy a ház egyik idős lakója, aki az ötödiken lakott, egy alkalommal kiesett enyhén illuminált állapotban a konyhaablakon, és a IV. emeleti korlátra zuhant. Billegni kezdett: ha jobbra dől a kövezetre zuhan és szörnyethal, ha balra, beesik a gangra és életben marad. Az emberek elhűlten nézték a gang korláton giling-galangozó lakótársukat. Az öregúr három-négy billenés után a körfolyosóra zuhant. "A részegek őrangyala vigyázott rá" - volt az ott élők summás véleménye az esésről. (3.)
Az épület sarkában működik a Kis Posta nevű eszpresszó, ahol kellemes 70-es évek béli design és hangulat várja az inni-szórakozni vágyókat.
A túloldalon található a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ingyenkonyhája és melegedő helyisége, melyet közmegelégedésre vezet Kálmán bá. Kissé följebb a Trófeabíráló Bizottság impozáns székhelye áll. Innen visszafordulva kis üzlethelyiségek sorakoznak. A Busz presszó melletti épület a Vörös Kereszt II. kerületi székhelye (Moszkva tér 3.), amelynek kapubejáratának jobb oldalán található a Moszkva tér mozaik.
A térre visszatérve, szemben található figyelőhelyünkkel a nevezetes Gomba presszó, melyet csak nosztalgiából nevezik így, emlékezve a régi épületre, mai alakja semmivel sem utal a régire. Tőlünk balra látható a szökőkút, majd a könyvesbolt, újságos és gyorsbüfék határolják a teret. Ezek a közismertebb épületek. Álljon itt rövid történetük!
A tér eredetileg Gödör néven volt ismert (4.), mely elnevezést az itt lévő agyagbányáról kapta.
Később kapott hivatalos nevet a tér. 1929. április 4-én keresztelték Széll Kálmán térre. (Tanácsi határozatok Fővárosi Közlöny, 36. szám, május 17., p.:928.)
Tanácsi határozatok.
Új utcaelnevezések.
A tanács 1929. évi április hó 4-én tartott ülésében 47.416/1929-III. számú határozatával tudomásul vette a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1929. évi március hó 19-én és 23-án kelt 3283/1929. számú határozatát, amely szerint a II. kerületi Saru utcát, a folytatásában haladó névtelen utcával együtt a 6451. régi helyrajzi számú telek végéig Hargitai utcá-nak, továbbá a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1929. évi március hó 19-én kelt 3283/1929. számú határozatát, amely szerint a II. kerületi Krisztina-körúti hurokvágánynál levő névtelen teret a felmerült szükséghez képest névvel kívánja megjelölni; ebből a szempontból a teret akként alakítja meg, hogy a Margit-körút elnevezést kiterjeszti a Széna-téren túl, a jelenlegi Krisztina-körút 15., illetve 4-ik számú telekig, azaz a Dékán-utcáig, másrészt a Krisztina-körútnak a Széna-tértől a mostani Krisztina-körút 53., illetve 6-ik számú telekig terjedő elnevezését megszüntette és a Dékán-utcától a Krisztina-körút páratlan számú oldalán a 17-ik házszámtól az 53-ik, a páros számú oldalon pedig a 6-ik számmal megjelölt telekkel körülhatárolt területig önálló teret alakít és ezt a teret Széll Kálmán-tér-nek nevezte el.
Széll Kálmán (Gasztony 1843. június 8. Rátót, 1915. augusztus 16.) Szolgabíró, mintagazdaként jeleskedett. Később nagy politikai karriert futott be. 1857. és 1878. között pénzügyminiszter 1899. február 26. és 1903. június 27. között miniszterelnök és belügyminiszter, politikai helyzet stabilizálására törekedett és a Széll formula alapján rendezte a gazdasági kiegyezést 1902-es év folyamán. 1905 és 1910 között az Alkotmánypárt elnöke volt.
A II. vh. után közvetlenül Sztálin tér, majd 1946-tól Moszkva tér lett. - áll a Budapest lexikonban. (5.)
Ez adatsor több kiadványban is szerepel még. Kutatómunkánk során kiderítettük: hibásak ezek az adatok. A Széll Kálmán nevet a tér egészen 1951-ig viselte, amint erről a Budapesti utcajegyzékben meg lehet győződni. A Sztálin tér elnevezésről nincs dokumentálható adat, így lehet, hogy tervként, elképzelésként szerepelt egy ilyen átkeresztelés lehetősége, de sehol sem szerepel így a tér.
1951. november 9-én Széll Kálmánról Moszkva térre keresztelik át.
(6.) 
A következő évben helyezték el a Moszkva tér mozaik utcatábla-emléklapot a Moszkva tér 3. kapujában.
A tér több nem hivatalos néven is ismert. A 60-as, 70-es években Kalefnak hívták az itt találkozó fiatalok. A Moszkva térnek ezt a belső kürtét, ahol a villamosok fordulnak Kalefnak hívják, más források a tér egészére vonatkoztatják ezen elnevezést.
A budai jassznyelv Mólónak (7.) hívja a budapesti emberpiac központját. Az elnevezés konnotációja igen kifejező: horgászat a munkások között a munkaadóknak, halászat a melósnak, aki várja, hogy kifogják és elvigyék dolgozni.
A 80-as évek-beli újabb generációk Moszkvás megjelöléssel jelölték a teret. Egyes értelmezői közösségek, enyhe iróniával talán, Krasznaja plósagy-nak hívják.
A tér neves énekesek és zenekarok dalaiban is szerepel: Jákó Vera,
Hobo, Neurotic, Kampec Dolores.
Köztéri szobrok
A téren két híres alkotás látható. A Moszkva tér mozaik és a Sellő szökőkút.
Moszkva tér mozaik
Némileg nehezen észrevehető, mivel a Moszkva tér 3. alatti kapubejáratban található. A művet 1952-ben avatták föl. Alkotója Pál Ferenc szobrász. Jellege utcatábla, anyaga mozaik. Nagysága 100x80 cm-es, színes mozaikból készült. A moszkvai Vörös tér és a Kreml látképével. Felirata: Moszkva tér. Sajnálatos, hogy az embereknek ez az igen híres nagyváros jellegzetessége, politikai okokból, nem kívánatosnak tetszik. Pedig e részlet kiválasztása célszerű volt. Kifejezi a város atmoszféráját, bemutatja nevezetes történelmi helyeit, mindenki által ismert képpel.
Kompozícióját így találónak véljük. A kivitelezés pedig sikeres.
Sellő
A másik műalkotást 1979-ben a tér rendezése során helyezték el. Két szobrász és egy építész közös munkáját dicséri: Makrisz Agamemnon és Makrisz Zizi készítette a kútszobrot, az ezt ölelő betoncsobogót pedig Tokár György építész tervezte. A kútszobor bronzból készült. Bimbóplasztikákkal díszített tetején sellőalakkal, 650 cm magas. Körülötte 4 db 200 cm átmérőjű betoncsobogóban stilizált növény- és állatábrázolás látható mozaikból kirakva. Az új szobor a parkocskával üde volt a szürkeségben. (8.) Némileg problémásnak véljük, hogy a Sellő alakot a szökőkút vize nem éri el, és így egy partra vetett hal érzetét kelti a szemlélődőben.
Magán a téren 1970-ig két vendéglátó-ipari egység üzemelt. Az Üvegház fagylalt pavilon a Várfok utca lépcsője alatt állt. Az Üvegház 1952-ig a Weiszfeld cukrász fagylaltozója volt. Fagylaltfőzője a mai Busz eszpresszó mellett működött.
A pavilon "felajánlás" révén került állami tulajdonba. Szanálásáig fagylaltból, kávéból, süteményekből, üdítő és röviditalokból jelentős forgalmat bonyolított le. A metró építésekor bontották le.
A Moszkva tér legnevezetesebb presszója a Gomba, mely az 1941. júniusában átadott hármas tagozású utasváró épület északi szárnyában kapott helyet. A nevét az utasváró közepét lefedő üvegkupoláról kapta. Az éhes és szomjas utazóközönséget kávéval, cukrászáruval és tejtermékekkel várta. Az eredeti épületet 1970-ben bontották le. A metró építésének idejére a tér Városmajor felöli oldalán egy ideiglenes eszpresszó pavilont állítottak fel, de annak a forgalma a felét sem hozta a réginek.
A metró átadása után 1973. április 3-án költözött a mai helyére, az állomás csarnokának épületébe, nagy tetőterasszal.
A presszóhangulat azonban lassan átadta a helyét a talponálló hangulatnak, melyet jól illusztrál, hogy a 80-as években amikor egy vendég kért egy pohár tejet, a felháborodott tömeg megverte (Vasárnapi Hírek).
1977-ben a tér délkeleti részén, ott ahol az Üvegház volt, egy automata büfé nyílt, mely a Gombával együtt, már azokban az években is 20 millió forintos éves forgalmat bonyolított le.
Az automata 1983-ban szűnt meg. Fábri Ferenc a "Javíthatatlan" Moszkva tér című írásában (9.) felteszi az alábbi kérdést:
"Nem tudom mi az oka, hogy az automatákat megszüntették, helyettük személyzet adja az éhes-szomjas utasoknak a mindenfélét. Ez volna a fejlődés útja?" - majd hozzáteszi - "A tinik különböző üzenetei az alumínium hullámlemezen viszont a tér és a város sajátos-kedves folklórját jelentik. Jó volna ha megmaradnának."
Ehhez kapcsolódóan egy történet 1980-ból. Esténként mikor a suliból hazamentünk, mindig megálltunk az Automata Büfénél, a legtöbbször ilyenkor töltötték fel a gépeket, s miközben hátul rakták be a friss szalámis zsemléket, mi elől szép sorban, ahogy fordultak el a tálcák, kivettük õket. Általában 5-6 zsemlét lehetett így kiszedni, míg az árufeltöltő észrevette, s mire előrerohant nekünk már hűlt helyünket találta.
Ma ezen a helyen hamburgert és palacsintát vásárolhat az éhes átutazó, s ha egy valódi feketét szeretne inni, érdemes elsétálni a Moszkva tér 5. alá, ahol a Busz eszpresszó (ma a tér egyetlen presszója) várja igazi "60-as évek" hangulattal.
A Széna tér felé sétálva jutunk el a Trombitás vendéglő kerthelyiségének a bejáratához. A vendéglőt 1925-ben Guttenberg Antal alapította, de már a XVII. században is volt azonos nevű beszálló fogadó a környéken.
A főbejárat a Retek utcára nyílik, szemben a Fény utcai piaccal. Kertjében műsoros esteket is rendeznek, jobbára külföldiek számára. Napjainkban sajnos utolérte az üzleti szellem, pizzériát és PUB-ot alakítottak ki a tér felöli oldalon, s a bejáratnál hosszú évekig működő gombavizsgálót elköltöztették a Széna tér és a Lövőház utca sarkára.
A Trombitástól mintegy 50 méterre volt található az Ínyenc eszpresszó, mely 1968-ig mint italbolt és falatozó működött, utána felújították, s a továbbiakban eszpresszóként üzemelt 1993-ig. Ma a Senator játékterem található a helyén.
Említést érdemel még a "Kétlyukú", mely a Retek utca sarkán található hangulatos borozó, ahol záróra elõtt 15 perccel leoltják a villanyokat, s a kapatos vendégek nagy szerencséjére tényleg két kijárata van, így bármerre is dőlnek az ital hatására, épségben el tudják hagyni a helyiséget.
A tér az idefutó nagy utak (Attila út, Krisztina körút, Szilágyi Erzsébet fasor, Margit körút stb.), s a rajtuk zajló közlekedés révén Budapest egyik központi területe. Naponta több tízezer ember halad át rajta, s így mindenféle náció képviselteti magát. S mivel nem csak a tér érhető el könnyen, hanem innen is egyszerűen lehet eljutni bárhová, szép lassan a budai ifjúság egyik fő találkozási helyévé nőtte ki magát (a másik a Móricz Zsigmond körtéren található).
Esténként kisebb-nagyobb csoportok gyülekeznek, s ha hozzájuk lépve megkérdezzük őket, hogy merre tartanak, akkor Budapest komplett esti programját összeállíthatjuk a magunk számára.
Természetesen, ha történetiségében szemléljük a Moszkva téri fiatalokat, feltérképezhetjük a mindenkori divatok, zenei stílusok, szubkultúrák váltakozását az 50-es évek jampeceitõl kezdve napjaink Rave fiataljaiig.
A fénykor azonban egyértelműen a 70-es és a 80-as évek csöves korszaka volt, mikor a tér nem egyszerűen találkozási pontként működött, hanem a társas-együttlét színtere is volt egyben, s több híres galeri is megtelepedett a Gödörben (pl. Nagyfa, Moszkva téri galeri).
Az 50-es 60-as évek (terrorja) - rövid haj, nyakkendő, öltönynadrág és tánciskola - után a fiatalok (s nem csak a kőkemény, lecsúszott, kábítószeres, bűnöző mag) ezrei élték ki lázadó hajlamukat a csövezésben.
Azonban az egyenruhán (szűkszárú farmer, flanel ing, szimat szatyor), a zenén (Piramis, majd P.Mobil, HBB, Beatrice stb.), s az összetákolt ideológia-életformán túl a lázadásuknak nem volt meghatározott célja, igazi jövőképe, nem körvonalazódott pontosan, hogy a felszín kapargászása mögött mi is az amit meg kellene változtatni.
Felmerül a kérdés, hogy az akkori vezetés miért engedte-tűrte-tiltogatta ezt a lázadást, talán felismerte, hogy ez a jelenség nem igazán veszélyes a szocialista társadalmi berendezkedésre, vagy egyszerűen csak nem tudott mit kezdeni vele?
Nos, bárhogy is volt, ma ezeknek a fiataloknak a többsége műselyem öltönyben és nyakkendőben tengeti az életét, s alkoholmámoros érettségi találkozókon nosztalgiázik, mikor a Moszkván egy kis körrel és Bélások kunyerálásával akár 18-20 forintot is összeszedhetett egy ember.
1980-ban az Automata Büfében egy forrócsoki 2 Ft, egy szalámis zsemle pedig 2X2 Ft-ba került. Almaborhoz 12 Ft-ért lehetett jutni. Esténként pedig el lehetett menni a Budai Ifjúsági Parkba, ahol egy nagyon jó büfé is üzemelt zöldre festett bádog asztalokkal.
A 80-as évek második felében a csöves mozgalom lassan kifulladt, s a téren a fiatal bandák helyét átvették a valódi csövesek: munkanélküliek, otthontalanok, illegális bevándorlók. A tér célpont helyett ismét kiindulási pont lett.
A Moszkva azonban nem csak a fiatalok találkozási helye. Szombat és vasárnap délelőttökön a kirándulók tömege lepi el a teret, akik a Budai-hegyek irányába tartanak, a legtöbben az 56-os villamost és buszt veszik igénybe a Fogaskerekűig vagy a Gyermekvasútig.
Az itt áthaladó, valamint hosszabb-rövidebb ideig megtelepedő embertömegek kiszolgálására jött létre a KGST-piac, ahol a virágoktól kezdve, a női bugyin át, az erdélyi szőttesig mindenféle termék megtalálható. Napjainkban ez a piacsor a Metró kijáratától egészen a 4-6-os villamosok végállomásáig húzódik. Az árusok mindenféle dobozokon, asztalkákon kelletik a portékájukat, miközben a háttérben néhány lődörgõ férfi éber szemekkel figyeli a környéket, hogy nehogy valami "malőr" történjen.
Az árusok között nagyszámban a cigányság képviselteti magát (valójában ők kezdték itt, annak idején az árusítást virágokkal, ma már mindenfélét árulnak), erdélyi magyarok (szőtteseket, csergét, mázas edényeket kínálnak), valamint a munkanélküliek és a nyugdíjasok (saját tárgyaikat, valamint másodkézből származó portékákat árulnak).
A piac szempontjából érdekes epizód volt a rendszerváltás időszaka, amikor ellepték a teret a könyvárusok. Ma már csak egy üzemel a volt Bandi könyvész boltjában, aki a Moszkva tér egyik meghatározó személyisége volt, s 1988-ban gyalázatos módon túrták ki az üzletébõl (10.).
Álljon itt egy idézet ! Tóth Endre: "Biztatni csak a nem érintettek biztattak: írók, előadóművészek, a HNF, a Könyvértékesítő igazgatója... Az érvényes rendeletek és jogszabályok szerint két megoldás kínálkozik. Egy: tíz-tizenkét órásra (szüntelen magnózással, reklámozással) nyújtom a munkaidőmet, plusz a teljes kínálat ki- és bepakolása hóban, kánikulában, naponta, így tartani tudjuk a forgalmat. Kettő: ideiglenes helyfoglalási engedélyt kérek (és kapok?) - egy négyzetméterre! -, és kiállok egy kempingasztallal a metrókijárathoz. Ahogy kezdtem. Tizennégy évvel ezelőtt."
A székesfőváros egyetlen régmúltú, nagyhagyományú emberpiaca ezen a téren működik. Más néven mólónak is hívják (lásd: Név). Kialakulásának időpontja bizonytalan. Nagy valószínűséggel ilyen méretű piaccá válása a 80-as évek elején történt. Oka sok féle: gazdasági enyhülés (pl.: "géemkázás"), vagy a hegyvidéki építkezésekhez jó segédmunkásoknak bizonyultak az itt találkozó hipszterek, csövesek akikhez később csatlakoztak a társadalom egyéb rétegeiből munkát keresők is. A Magyar Rádióban 1986 június 25-én elhangzott riport tanúsága szerint: villanyszerelő, grafikus, egyetemi tanár, mérnök keresett itt munkát, megélhetést.
A kereslet-kínálat szép egymásra találása e hely. Azóta pedig csak fejlődik, fejlődik és fejlődik az emberpiac.
A múltban a (Trombitásban) találkoztak a munkavállalók a munkaadókkal: "A Trombitásban mindenféle napszámost találni. Csak az a közös bennük, hogy mindegyiknek van OTP-je, gyereke, családja és egyik sem él meg a fizetéséből." (11.)
Ma pedig az 56-os villamos kanyartól a gyorsbüféig mindenhol található (embervásár). Reggel fél hattól nyolc óráig az építőipari munkások kereshetőek és találhatóak itt. A délelőtti órákban egyéb alkalmi munkát vállalókat keresnek a piac irányítói (pl.: virág, óra, gyümölcs stb. árusokat).
De hogy miféle munkára keresnek itt munkatársakat, álljon itt a legérdekesebb anekdota: - Most meséld el, amikor pornófilmekhez kerestek szereplőket - biztatja nagy röhögések közepette Orsós urat egy elálló fülű. Orsós úr szabadkozik, hogy ő is csak úgy hallotta, igaz szavahihető komától, hogy egy hasonlóan reménytelen napon megjelent egy fingófenekű pali, és olyan embereket keresett, akik jó pénzért hajlandóak kamera előtt kummantani. - Nagy zsozsóért - teszi hozzá álmodozva. (12.)
Itt mindenki megtalálja a számára fontos, nélkülözhetetlen, jó munkájú szakembereket, akik mindezt olcsón végzik: kétkezi segédmunkástól a nőgyógyászig.
Valószínűleg a tér eme színfoltját nem fenyegeti a "munkaerőfelvétel szünetel" tábla kitétele, mivel jó működését biztosítja a régi múlt és a piacgazdaságra való átállás nehézségeit is akadály nélkül vészelte át, olyannyira, hogy mára már nemzetközivé vált a "brigádok" összetétele.
"Összességében azonban a Moszkva tér ma fővárosunk legkorszerűtlenebb nagyforgalmú csomópontjának tekinthető." (13.)
Ez így igaz, de szeretünk Moszkva tér!