Ez a kötet Gazdagrét, és az immáron 25 esztendős lakótelep történetével foglalkozik; illetve a Gazdagréti lakótelep múltját dokumentáló írások, és az eddig megjelent két helytörténeti kiadvány alapján, az eddigi kutatásokat mintegy összegzi, és egységes rendszerbe foglalja.

Ugyanis nem csak Gazdagrétnek, hanem az itt folyó helytörténeti kutatásoknak is „múltja” van, amelyben a helyi intézmények és civil szervezetek közösen vettek részt:

2000. november 10-én nyílt meg a Rét Galériában a Szülők Gazdagréti Egyesülete és az Eklektika Klub rendezésében a „XI. ker. képekben” című helytörténeti kiállítás, amely zömében Gazdagrétről készült fotókat mutatott be, s még ebben az évben a két civilszervezet kinyilvánította a szándékát a Gazdagréti Helytörténeti Gyűjtemény létrehozására.

2001. december 17-én jelentette meg az Eklektika Klub a „Gazdagrét” helytörténeti kiadványt, amelyben megismerkedhetünk a lakótelep építését megelőző ásatások eredményeivel, a helyi intézmények és civilszervezetek történetével, olvashatunk elemzést a lakótelepről, mint épített környezetről, valamint Gazdagrét élővilágáról.

2002. januárjában a közösségi ház honlapjára felkerült a „Digitális Gazdagrét” oldal, amely a lakóteleppel kapcsolatos linkeket tartalmaz, s azóta is folyamatosan bővül.

2002. november 11-én a Csíki-hegyek utcai Általános Iskolában megnyílt a Gazdagréti Helytörténeti Szoba, ahol az érdeklődők megtekinthetik a városrészünk és az iskola múltját bemutató állandó kiállítást.

2003. őszén írta ki a Gazdagréti Közösségi Ház a „Gazdagrét? Az otthonunk!” című helytörténeti pályázatot a helyi általános iskolások számára, amelyben a gyerekek számot adhattak ismereteikről a lakótelep múltját illetően. Az eredményhirdetésre 2003. november 11-én, a XI. kerület Napján került sor a közösségi házban.

2004. március 2-án vette kezdetét a „20 éve az otthonunk Gazdagrét. Boldog Születésnapot!” rendezvénysorozat, amelyben a XI. kerületi Önkormányzat, a BudaiXI SE, a Csíki-hegyek és a Törökugrató utcai Általános Iskola, a TV11 és a Gazdagréti Közösségi Ház vett részt.

2004. november 11-én pedig megnyílt a Rét Galériában az Eklektika Klub szervezésében az „Egy lakótelep születése” című kiállítás, illetve megjelent a Rét magazin helytörténeti különszáma, amelyben többek közt a lakótelep építéséről, a Gazdagréten található köztéri alkotásokról, valamint a városrész tömegközlekedésének a fejlődéséről olvashatunk.

Az olvasó számára meglepőnek tűnhet, hogy a fenti szervezetek miért foglalkoznak ennyit a lakótelep múltjával, hiszen a helytörténeti kutatások általában nagy múltú városrészekkel foglalkoznak, illetve építészeti szempontból kiemelkedő jelentőségű épületek történetét dolgozzák fel, mi viszont egy fiatal lakótelepet állítottunk vizsgálódásaink középpontjába.

A Gazdagréti lakótelep mintegy negyedszázada épült győri és budapesti házgyári elemekből, s így építészeti szempontból nem tud jelentős értéket felmutatni, illetve fiatalságából fakadóan nincsenek nagy múltú hagyományai és tradíciói, s a gazdagréti polgárok többségét nem fűzik erős szálak, kötődések szűkebb pátriájukhoz.

Azonban az emberek többségének az élete ilyen „hétköznapi” területeken zajlik, melyek szürkesége alatt rengeteg érték rejlik. Ezt próbáltuk eddig is feltárni, s ezt próbálom én is megjeleníteni ebben a kötetben.

Mint a fentiek is mutatják, ez a helytörténeti munka nem előzmények nélkül való. Sok ember munkáját kell megköszönnöm, akik nélkül ez a könyv nem jöhetett volna létre. Köszönöm mindazoknak, akik megosztották velem az emlékeiket, akik adatokat szolgáltattak, segítettek a kutatásokban, publikáltak a Rét újságban és az Eklektika Klub helytörténeti kiadványában, valamint azoknak, akik régi térképmásolatokkal és fotókkal járultak hozzá a munkámhoz!

Külön köszönöm a Gazdagréti Közösségi Ház vezetőjének, Jenei Ilonának a támogatást és a bíztatást; illetve a lehetőséget, hogy a munkám során a rendelkezésemre bocsátotta az intézmény fotó és irattárában fellelhető dokumentumokat!

Tartalomjegyzék

A gazdagréti az ország legismertebb lakótelepe, hiszen itt „éltek” a népszerű televíziós szappanopera, a Szomszédok főszereplői.

Gazdagrét Budapest XI. kerületének az egyik városrésze. A XI. kerület a Duna jobb partján fekszik. Határai északon az I-XII. kerület, keleten a Duna, délen Budafok a Tétényi fennsíkkal, nyugaton pedig Budaörs városa. A XI. kerület a főváros legnépesebb, s az egyik legnagyobb kiterjedésű kerülete. 1950-ben Nagy Budapest létrejöttével alakult ki – új területek (köztük Gazdagrét) hozzácsatolásával – mai határaival a XI. kerület.

Gazdagrétet északon Sashegy, északnyugaton Sasad, délen Hosszúrét, keleten pedig Őrmező határolja.

Maga a lakótelep, amely 1983-tól 1989-ig épült, a Budaörsi út, Gazdagréti út, Szurdok utca, Nagyszebeni út, Rétköz utca által határolt, mintegy 90 hektáros területen fekszik.

Azonban Gazdagréten már az őskortól kezdve éltek emberek, amelyet a lakótelep építését megelőző ásatások bizonyítanak. Ugyanis a földmunkák során egy római kori temetőt találtak, amely keleti szélén egy őskori gödör is előkerült, amelyben késő-rézkorból származó edényeket találtak.

A temető feltárásáról Dr. Zsidi Paula régész, az Aquincumi  Múzeum vezetője az alábbiakban mesélt a Rét újságnak:

„A gazdagréti későrómai temető a Gellérthegy déli lábánál – ahol a Duna budapesti szakaszának egyik legkedvezőbb átkelőhelye van – nyugati irányba, a provincia belsejébe vezető út mentén feküdt. A lelőhelyről nem volt tudomásunk, egészen a Gazdagréti lakótelep építésének a megkezdéséig. Ekkor azonban a földgyaluk tereprendező munkája nyomán előkerültek az első sírok, amelyeket több tucat további sír követett. A kéthónapos leletmentés eredményeként egy csaknem teljes 115 sírból álló temetőt sikerült feltárni.

A temetőbe a IV. század közepe táján kezdtek temetkezni, a legkésőbbi sírok pedig az V. század végéről származnak. A temető kettőssége már a feltárás során megmutatkozott. A korábbi periódus sírjai É-D-i irányításúak voltak, gyakran kerültek elő tégla- és kőládasírok. A sírmellékletek között megtaláljuk a jellegzetes későrómai ékszereket és viseleti tárgyakat, valamint a IV. század végének jellegzetes agyag- és üvegedényeit. Különösen szépek az ún. zöldmázas kancsók, valamint a férfi sírok rangjelző hagymafejes bronz figurái.

A IV. század végén megváltozott a temető szerkezete. A sírok K-Ny-i tájolásúak, többnyire egyszerű földsírok voltak. Hiányoznak az agyag- és üvegedény mellékletek, vagyis a halottak mellé nem temettek „túlvilági útravalót”. A viseleti tárgyak szegényesebbek, gyakoriak a római kor korábbi szakaszából származó „idejétmúlt” másodlagosan felhasznált tárgyak, ugyanakkor a női ékszerek között új típusok is megjelentek (pl. oktaéder csüngős fülbevalók). A férfi sírok gyakori mellékleteként kést, tűzszerszámot és egyéb használati tárgyakat találunk.

A temetőből összesen 43 db érem került elő, ennek zöme a korábbi csoport sírjaiból származik. A legkorábbi érem Vespaniusé, a legkésőbbi érmek a Valentinianus dinasztia korából (IV. század vége) származnak.

Az előkerült antropológiai anyag elemzése érdekes adatokat szolgáltatott az itt élőkről. Mind a korai, mind pedig a késői csoportban feltűnő a nők és a gyermekek alacsony száma. A késői csoportban néhány koponya mesterséges torzítás nyomát viselte. Ez a szokás a keletről jött népcsoportokra jellemző. Így a temető két csoportja között fennálló különbségeknek csak egy része magyarázható kronológiai különbségekkel. Nagy valószínűséggel megállapítható, hogy eltérő népesség közel egyidejű temetkezésével találkozhatunk Gazdagréten.

A két csoport sírjai nagy területen fedték egymást, de úgy, hogy egyetlen esetben sem metszették egymást a sírok.

A korábbi csoportban alig találunk olyan tárgyat, mely a provinciális későrómai temetőkben ne fordult volna elő, a későbbi csoport leletanyagában és temetkezési szokásaiban több olyan jelenséget tapasztalunk, mely eltér a későrómai kori temetőkben szokásostól. Ezek egy része az erdélyi, Maros menti IV.-VI. századi temetőkkel mutat azonosságot, más részük pedig nyugati germán kultúrkörbe sorolható.

A temetőelemzés nyomán kirajzolódó kép azt mutatja, hogy valahol Gazdagrét közelében a IV. század utolsó harmadában faluszerű településen (vicus) élt egy kisebb – római városi kultúrával rendelkező – népcsoport, mely temetőjét Gazdagréten, egy dombtetőn nyitotta meg. A temetőt néhány évtizedig használták, majd feltehetőleg továbbvándoroltak, csatlakozva azokhoz a néptömegekhez, akik a fenyegető hun veszély elől a Római Birodalom határterületeiről az egyelőre biztonságosabb belső területekre menekültek.
Helyüket egy új népcsoport foglalta el Gazdagréten, továbbhasználva a temetőt. Az új csoport a leletek tanúsága szerint heterogén összetételű, barbár vonásokat mutató népesség, amely feltehetően hosszú ideig élt a Római Birodalom határainak közelében, még mielőtt a provincia földjére tette volna a lábát. Ez a népesség a budai hegyek védelmében élt, egészen a VI. század elejéig, itt vészelte át a birodalom felbomlását, és a népvándorlás első évszázadának viharait.”

A VI. század után sem maradt lakatlan ez a terület, melyről a Budapesti Történeti Múzeum ásatása is tanúskodik. Erről nyilatkozik Melis Katalin középkoros régész:

„A lakótelep építését megelőzően volt egy kisebb középkori régészeti kutatás is. Nem lehet pontosan tudni, hogy melyik környékbeli Árpád-kori falu része volt, de nagy a valószínűsége, hogy a középkori oklevelekben többször említett Nevegy faluhoz tartozott. Nevegy faluról Győrffy György professzor kutatásai alapján tudunk.

A területet a tatárjárás (1241) előtt a pécsváradi apátság birtokolta, de a tatárjárás után az 1298-tól szereplő nevegyi nemeseké lett. 1325-ben a pécsváradi apát megpróbálta visszaperelni, de Károly király a nevegyieknek ítélte. A per lezárása után kijelölték a birtok határait, a bejárásról készült oklevél a DK-i budai határról sok érdekes adatot őrzött meg. Az oklevél szerint Nevegy határa nagyjából a mai Farkasvölgytől Őrmezőig terjedt.
A határjárás legbiztosabban meghatározható része a Szék nevű „tó vagy mocsár”. Ettől észak felé egy száraz völgyben, majd egy árok mentén, szőlők között lehetett a Budaörsi útra feljutni. Ilyen földrajzi környezetet a mai Dobogó útnál lehet találni. A Budaörsi úton túl észak felé a Budakeszire vezető úthoz ért a határ, és ez az út választotta el Nevegyet Kemecsétől, a Kemecse-hegy (a mai Kakukkhegy) lábáig. Innen keleti irányban a Közmezőn át haladt tovább a nevegyi határ a Kalacsne völgyéig (Farkasvölgy), majd felemelkedett a Méh hegyre (Farkasrét déli pereme). Ahogy a határ leereszkedett a hegyről, keresztezte a Sasadra és a Budára vezető – Budaörsi – utat, és a mai Kelenföldi pályaudvar déli széléhez érkezett, ahol Áronföldével volt határos.

Annyit lehet még tudni a faluról, hogy időközben elnéptelenedett, aminek a szőlőművelés nagymértékű elterjedése volt az oka. A területről, mint lakatlan szőlővidékről a XV. század elején esik sokszor szó. Ugyanis ekkor volt egy per az itt termelt borral kapcsolatosan. Azon vitáztak, hogy vajon az itteni szőlők Sasadhoz tartoznak-e, vagy a régi tulajdonosokhoz. A XV. század elején telepítettek szőlőket az Újmál és Gombamál nevű helyekre, melyek itt voltak a környéken. Ezután már nemigen volt szó nevegyi szőlőkről, mert ezek névtelenül beleolvadtak a Dél-Buda vidék nagyobb szőlőibe, és úgy tűnik, hogy a terület egészen korunkig beépítetlen maradt.

A budai szőlők nagyon nagy mennyiségben adták a bort a kereskedelemnek, de ez nem volt minőségi bor. A szőlészkedés nagy haszonnal járó tevékenység volt, főként a budai és a pesti polgárok, kisnemesek szőlői voltak ezen a vidéken, de ez a bor tulajdonképpen nem a középkor „tokajija” volt.

Annak ellenére, hogy Nevegy határait elég jól azonosíthatjuk, magáról a faluról alig tudunk valamit. Elhelyezkedése is bizonytalan, lehetséges, hogy a Gazdagréten terült el, de lehetett a Gazdagréten feltárt Árpád-kori falurészlettől távolabbi vidéken is. Mindenestre tény, hogy a Gazdagréti lakótelep építésével kapcsolatos földmunkák során régészeti leletekre bukkantak, egy római kori temetőre, és attól É-ÉK-re Árpád-kori településnyomokra. A középkori falu maradványait Gazdagrét Nevegy utcai lelőhelyként vették nyilvántartásba. Az 1983-as évi leletmentés során különböző, összesen 16 objektum került elő. Jól szemléltetik az Árpád-kori települések szerkezetét, és a feltárt objektumok betekintést nyújtanak egy falu mindennapi életébe is. A legjelentősebb építmény egy majdnem négyszög alakú, földbemélyített lakóház maradványa volt, egyik sarkában kemencével. Lejárata délről nyitott, és lépcsőszerűen volt kiképezve. Ez a lakóház típus elég gyakori Árpád-kori falvainkban, Budapest más területein is előkerültek hasonlók. A ház legérdekesebb leletei az ÉK-i sarokban kerültek elő, egy kupacban kb. 60 db 3 cm átmérőjű agyaggolyót találtak. Rendeltetésük egyelőre ismeretlen. A ház egész fala és alja vastagon átégett, amiből az ásató arra következtetett, hogy a ház valószínűleg leégett. A lakóház közelében gazdasági épület is állott, a szabálytalan alaprajzú, döngölt padlójú gödörben lejáratot és tűzhelynyomokat találtak. A kutatott területen három szabadtéri kemence is előkerült, szabályos kör alakú, földbevájt kemencék voltak, mindegyiken többszöri átépítés, felújítás nyomait lehetett megfigyelni. A gödrök között hordó és körte alakú vermeket, tojásdad alakú munkagödröket is feltártak. Előkerültek földbe mélyített gabonavermek, melyekhez hasonlókat még a XX. században a falvakban, tanyákon használtak, sőt különböző szemétgödrök és agyagkitermelő gödrök maradványai is a felszínre kerültek.”

A XV. századtól a lakótelep építésének a megkezdéséig (1983) szőlők és gyümölcsös kertek terültek el itt, melyeket a budai és pesti polgárok műveltek.

1847-ben kapta a Gazdagrét nevet, mikor Döbrentei Gábor nyelvész és költő kezdeményezésére Buda város közgyűlése a budai hegyvidék elnémetesedett neveit hivatalosan magyarosította (Reiche Ried).

A XIX. század végén, az egész Európán végigsöprő filoxéra járvány a gazdagréti szőlőket is tönkretette. Ezután már csak gyümölcsösök, felhagyott szőlők helyén kialakult bozótosok voltak a területen, tele orgonával. A „Gazdagrét” akkor még az erdőssztyepp képviselőitől volt gazdag rét.

A XX. század első felében gyümölcsös kerteket, illetve családi házakat találhatunk Gazdagréten: „Budapest székesfőváros polgármestere 148.834/1930-III. számú határozatával ... az I. ker. Gazdagrét-dűlőben a Budaörsi-útból az 1977. és 1958. új hrsz. telkek közt északnyugati irányban kiinduló dűlőutat, mely már teljes hosszában meg van nyitva és mellette már több családi ház áll, a Nagyszeben-útig terjedően »Gazdagréti-út«-nak nevezte el.”

1950-ben Nagy Budapest létrejöttével Gazdagrétet a XI. kerülethez csatolják.

Tartalomjegyzék

1970-ben – tekintettel a terület városképi szempontból exponált helyzetére – a Fővárosi Tanács V. B., az ÉVM és az OTP tervpályázatot hirdetett. Azonban a sokrétű követelményeket támasztó, igen nehéz terepadottságú terület rendezésére teljes értékű pályázat a bíráló bizottság értékelése szerint nem érkezett be. A terület részletes rendezési tervét a Budapesti Városépítési Tervező-Vállalat készítette el, amelyet 1971-ben hagytak jóvá.

A beépítési terv és a beruházási program kidolgozására a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet kapott megbízást, amelyet 1972-ben hagytak jóvá, de időközben a lakótelep megépítése az V. ötéves terv feladatai közül kimaradt, ezért a beruházási program előterjesztésére nem került sor.

A LAKÓTERV 1978-ban – ÉVM-kijelölés alapján – módosított rendezési terv, új beépítési terv, új beruházási program készítésére kapott megbízást. Az új tervezési programban a megépítendő lakások száma 5278, s alkalmazandó típusként az ÉVM megosztva a Győri Házgyár, illetve a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat termékeit jelölte ki.

A LAKÓTERV beruházási programját a Fővárosi Tanács Beruházási Főosztálya felülvizsgálta, s a lakóépületek egy részét 10 szintesről 11 szintesre növelte, illetve további három épületszekció megépítését irányozta elő, amely módosításokkal 5772 lakás megépítésére nyílt lehetőség.

Gazdagrét domborzati, városképi és közműellátottsági szempontból sajátos, de egyben – minthogy lakásbontást csak elenyésző mértékben igényelt – kedvezőbb helyzetben volt a többi budapesti lakótelephez képest, amelyek többsége városias rekonstrukciós területen, illetve sík területen valósult meg.

A korábbi beépítési tervjavaslatokkal ellentétben a középmagas házgyári épületeket nem a gerincvonalra, hanem a lehető legkevesebb földmunkákra törekedve, a terep rétegvonalait követve tervezték felépíteni, úgy hogy az épületmagasságok a tájba illeszkedően a lakótelep szélei felé lépcsőzetesen 11 szintről 7 szintre csökkenjenek.

1983. tavaszán megkezdődtek a tereprendező munkák, mikor is a Nevegy utca folytatásában, egy nagyjából K-Ny-i irányú dombhát tetején, illetve É-i oldalán a szintsüllyesztő munkák során, mintegy 120 centiméteres mélységben, a sárga altalajban sírfoltokat találtak.

A bejelentést követően, április 1-jén Dr. Zsidi Paula vezetésével az Aquincumi Múzeum munkatársai megkezdték a leletmentést, amely során egy 111 sírból álló római kori temetőt sikerült feltárni.

A feltárást a határidő sürgetése és a helyi adottságok miatt nem a hagyományos árok- vagy szelvényrendszerben végezték. Szerencsére az építők a dombtetőn egy diófa körül meghagyták az eredeti felszínt, így az ásatás vezetője képet kaphatott a terület rétegviszonyairól. Ennek alapján a felső humuszréteget a FÖLDGÉP vállalat gépei eltávolították, majd a régészek kézi nyesés után láthattak hozzá a sírok bontásához.

Az ásatási napló szerint május 4-én a temető északkeleti szélén, ahol további sírok már nem jelentkeztek, kerek, hamus középkori kerámiákat tartalmazó gödröket találtak.

Május 17-én Gopcsa Ágnes vezetésével megkezdődtek a középkori ásatások is, amely során valószínűleg Nevegy falu egy részét sikerült feltárni.

Május 20-án a temető keleti szélén egy őskori gödör is előkerült, amelyet május 23-án Endrődi Anna szakos régésszel bontottak ki. A gödörben késő-rézkorból származó edényeket találtak.

Az ásatás május 27-én ért véget, majd október 18-19-én még néhány sírt sikerült feltárni.

Ahol temető van, ott a közelben egy településnek is lennie kell! Azonban a régészek nem találták meg az általuk átkutatott részen a temetőhöz vezető utat, illetve az építkezés különböző helyszínein zajló földmunkákat figyelemmel kísérték, valamint a környéken szabadon álló földeken terepbejárást is végeztek, de sehol sem találtak telepre utaló nyomokat. Persze a sürgető határidő nem tette lehetővé a teljes mértékű terepbejárást, így előfordulhat, hogy valahol a környéken – akár a lakótelep alatt – egy római kori vicus maradványai pihennek.

A talaj előkészítő munkálatok után a Győri Állami Építőipari Vállalat megkezdte az első házak építését. Az első ütemben a Regős utca eleje készült el, s 1984 tavaszán adták át az elkészült lakások kulcsait a beköltöző lakóknak.

Az első lakást – amely egyben a 200.000-ik távfűtött lakás volt – 1984. március 21-én adták át.

Ekkor még nem voltak üzletek, kommunális létesítmények Gazdagréten. A tömegközlekedés is csak május 1-jén indult meg.

A Törökugrató utcától felfelé a budapesti 43. sz. Állami Építőipari Vállalat folytatta az építkezést.

Az első lakások átadása után, mintegy fél évvel később nyitottak ki az első üzletek. Az élelmiszer ellátást először konténerből biztosították. A Kelenföldi KÖZÉRT vállalat ABC-áruháza 1986. augusztus 28-án nyitotta meg kapuit 1146 négyzetméteren, amely a vállalat legnagyobb üzlete volt. Érdekessége, hogy a bolt árukínálatának az összeállítása részben az itt lakók javaslatai alapján történt.

A közintézmények átadása a lakótelep építésének az üteméhez igazodott. A Törökugrató utcai Általános Iskolát a GYÁÉV építette, s 1984. szeptember 4-én megkezdődhetett az első tanítási nap. Az akkori pedagógusok a nyár folyamán többször is megtekintették a leendő munkahelyüket, ahol csupaszon álló falakat, s a pince helyén egy kisebb tavat találtak. A riasztó helyzet ellenére az iskola időben elkészült, s szeptember 3-án délután (délelőtt még a munkások az utolsó simításokat végezték az épületen és környékén) az iskola udvarán megtartották a tanévnyitót.

Ez a tanévnyitó volt az első esemény, amelyről a Gazdagréti Közösségi Televízió (a mai Újbuda TV) tudósított. A kábeltévé létrejöttét a kerületi párt- és tanácsi vezetés által életre hívott operatív bizottság koordinálta. A Híradótechnikai Vállalat, a Híradástechnikai Szövetkezet és a SZÁMALK biztosította a technikai hátteret, a Magyar Televízió munkatársai pedig elkészítették az első felvételeket.

Ugyancsak ez év szeptemberében kellett volna fogadnia a gyerekeket a Törökugrató utcai Óvodának is, amely a KOMOTÉRTERV gmk. kivitelezésében épült. Azonban a sok sikertelen műszaki átadás miatt csak 1985. március 4-én vehették birtokukba az épületet az ovisok.

A Törökugrató utcai Bölcsőde 1985. szeptember 29-én, a Gazdagréti Közösségi Ház pedig 1985. novemberében nyitotta meg a kapuit. A közösségi házról több mendemonda is elterjedt, amelyek szerint eredetileg felvonulási épület volt, s a kezdetekben pártházként funkcionált. Nos, egyik sem igaz! A FŐBER tájékoztatása szerint a felvonulási épületként, a lakótelep aljáról nézve jobboldalon, egy hosszúkás zöld panelelemekből álló épület szolgált, illetve annak idején a XI. kerületben az MSZMP helyi szervezetei a közösségi házakban kaptak irodákat.

Az 1985/86-os tanévben megindult a tanítás a Csíki-hegyek utcai Általános Iskola alsó tagozatán, amely ekkor még a Törökugrató utcai Általános Iskola igazgatása alatt működött, ahol reggelenként gyülekeztek a gyerekek, majd a pedagógusok kíséretében mentek fel az iskolába. 1986. április 2-án került önálló igazgatás alá, s 1986. szeptember 1-jén volt az első ünnepélyes tanévnyitója.

A Csíki-hegyek utcában az óvoda 1986. szeptember 1-jén, a bölcsőde pedig 1986. október 23-án nyitott.

A Gazdagréti téren a Nyugdíjas Házat 1986. december 24-én adták át hivatalosan, ahol az 5. számú Gondozási Központ is működik. A tér másik oldalán álló óvoda 1988. szeptember 1-jétől fogadja a kicsiket, s azóta nem épült új önkormányzati óvoda a kerületben.

Az orvosi rendelők és a gyógyszertár 1987 őszére készültek el, addig a betegeket ideiglenesen a mai gyermekfogászat rendelőjében, a Regős utca 6. alatt látták el.

A Szabó Ervin Könyvtár Gazdagréti Fiókja a Nagyszeben téren 1987. augusztus 19-étől várja az olvasókat, 260 m² alapterületen.

A Gazdagréti lakótelepen sokáig nem volt középiskola. A Mechatronikai Szakközépiskola és Gimnázium 1990. szeptember 1-jén nyitotta meg a kapuit, amelyet fővárosi beruházás keretében a 23. számú Állami Építőipari Vállalat épített fel. Az iskolát az ország legkorszerűbb szakmáját oktató középiskolának szánták, de a lakótelep igényeinek megfelelően gimnáziumi képzés indítását is engedélyezte az iskolát fenntartó Fővárosi Önkormányzat.

A lakótelep építése idején az új lakóknak sok kellemetlenséget kellett eltűrniük, illetve a tervezési hibáknak köszönhetően ma is elviselniük. Nem voltak járdák, nem volt telefon (sokáig csak egyetlen nyilvános fülke üzemelt), a csatornázások miatt hatalmas gödrök tátongtak, amelyek fölött egy-egy pallón kellett átegyensúlyozni, s a tömegközlekedés is nehézkesen indult, hiszen az elején csak a telep közepéig jártak a buszok, s onnan már gyalogolni kellett. Az épülő lakótelepen kevés volt a gyerekeknek alkalmas mozgástér (többek közt ez volt az egyik oka, hogy mindkét iskola testnevelés-tagozatos lett), akik jobb híján, az építkezés során megmaradt betontömbök, törmelékek és vasgyűrűk között játszottak, amely igen balesetveszélyes volt. Az építők hanyagsága 1989. április 29-én egy gyermek halálát okozta!

Annak idején egy sportpálya megépítését is tervezték, amely azóta sem készült el.

Az eredeti tervek szerinti alacsonyabb épületeket magasabbra építették, sokak szerint ingatlanspekulációs okokból. Azonban valószínűbbnek tűnik, hogy az adott ötéves tervben előirányzott lakásszámot „próbálták” olcsóbban teljesíteni. S ennek ma isszuk meg a levét, hiszen annak idején egy lakásra 0,5 gépjárművel számolva alakították ki a parkolási lehetőséget. A rövidlátó tervezésnek, a több lakásnak és a piaci alapú gépjármű kereskedelemnek „köszönhetően” vált napjainkra tragikussá Gazdagréten a parkolási helyzet és a belső utakon a közlekedés.

Összességében azonban megállapíthatjuk, hogy a gazdagréti az ország egyik legszebb lakótelepe. A változatos domborzati viszonyok, a különböző magasságú és típusú épületek, a hatalmas zöldterületek és a budai hegyek felöl áramló friss levegő teszi élhetőbbé Gazdagrétet a többi „betondzsungellel” szemben. Nem véletlen, hogy itt forgatták a Szomszédok című teleregényt, illetve, hogy az 1986 nyarán hazánkba látogató Mihail Gorbacsov feleségének is ezt a lakótelepet mutatták meg. Raisza asszony megtekintette a kábeltelevíziót, a közösségi házat és a mellette található bölcsődét, majd ellátogatott egy családhoz is a Törökugrató utca 10-ben.

1989-ben komolyan felmerült a tervezett világkiállítás egyik lehetséges helyszíneként Gazdagrét is. Az 1989. márciusi XI. kerületi Híradó szerint: „A terület jól kapcsolható be a főváros tömegközlekedésébe, amelynek legkedvezőbb formája – a kiállítástól függetlenül is szükséges – Dél-Buda – Rákospalota metróvonal  Kálvin tér – Bocskai út – Gazdagrét közötti kiépítése, továbbá a lágymányosi Duna-híd megépítése lehetne.”

A metró azóta sem jutott el Gazdagrétre, a tömegközlekedést autóbuszjáratok biztosítják.

Tartalomjegyzék

Szentháromság szobor

Alkotó: ismeretlen

Anyaga: mészkő

Átadás ideje: 1761

Helye: Gazdagréti út – Törökbálinti út – Irhás árok sarok

Bacchus

Alkotó: Veres Kálmán

Anyaga: bronz

Átadás ideje: 1999

Helye: Rétköz utca 49.

Elefántos dísz-ivókút

Alkotó: Krajcsovics Károly

Anyaga: vörösréz

Átadás ideje: 2008

Helye: Kaptató sétány – Torbágy utca

Mechatronika

Alkotó: Bolba Henrik

Anyaga: krómacél

Átadás ideje: 1990

Helye: Rétköz utca 39.

Anya gyermekkel és békegalambbal

Alkotó: Bolba Henrik

Anyaga: vörösréz

Átadás ideje: 1988

Helye: Törökugrató utca (a közösségi ház mögött)

A lakótelep építését megelőző földmunkák során régészeti leletekre bukkantak a munkások. Az ásatásokat a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai végezték, amelyre a Regős utca és a Rétköz utca között elterülő parkban két római oszlopot mintázó emlékmű emlékeztet.

Felirata:

Móricz Zsigmond

Alkotó: Janzer Frigyes

Anyaga: bronz

Átadás ideje: 2007

Helye: Nagyszeben tér

A Föld ereje – szökőkút

Alkotó: Farkas Ádám

Anyaga: mészkő

Átadás ideje: 1991

Helye: Nagyszeben tér

Kőplasztika

Alkotó: Kecskeméti Sándor

Anyaga: bazalt

Átadás ideje: 1988

Tartalomjegyzék

Gazdagrét szerkezete „kis túlzással”, de hasonló New York, Manhattan negyedéhez, azaz az egész telepen végigfutó utak merőlegesen szelik át a keresztutcákat.

A lakótelep a XI. kerület része, így a valódi városközpont nem itt, hanem a Fehérvári út – Bartók Béla út – Bocskai út mentén található.

A lakótelep saját központja pedig nagyon érdekesen helyezkedik el, a központi sétányon keresztül, mintegy végighúzódik az egész városrészen, s már ez is mutatja, hogy igazi saját központja nincsen. Az alsó részén található a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gazdagréti fiókja és a volt „cserepes” iskola épülete, illetve az Eleven Centerben az Önkormányzat Kihelyezett Ügyfélszolgálati Irodája és egy kis posta; majd nyugat felé haladva a Törökugrató utcánál van a Gazdagréti Közösségi Ház, a Katica Bölcsőde, az Aranykapu Óvoda, a Törökugrató utcai Általános Iskola és a Mechatronikai Szakközépiskola és Gimnázium; három keresztutcával arrébb a Csíki-hegyek utcánál található a Napsugár Bölcsőde, a Pitypang Óvoda, a Csíki-hegyek utcai Általános Iskola, valamint az Újbuda Tv stúdiója; s a lakótelep felső végén, a Gazdagréti téren van a buszvégállomás, a posta, a házi orvosi és a gyermekorvosi rendelők, a védőnői szolgálat, a nyugdíjas klub és a Szivárvány Óvoda.

Mivel Gazdagrét nem egy önálló város, így nincs is szüksége egy önálló városmagra, sőt miután lakóövezetként funkcionál, így az itt élők számára kényelmes is ez a hosszanti tengely mentén elnyújtott városmag. A gyermekek a legközelebbi nevelési intézménybe járhatnak, sőt ha megfigyeljük egy-egy gyermek a bölcsődétől kezdve, az óvodán át, az általános, sőt a középiskola végéig egy utcában tanulhat. A gyerekeknek nem kell egy-egy nevelési intézményből a másikba kerülve újabb környéket megszokniuk, sőt azokkal a pajtásaival, akikkel a bölcsődét elkezdte, fejezheti be az általános iskolai tanulmányait is.

A Kaptató sétány pedig, mintegy sétáló utcaként is funkcionál, ide nem hajthatnak be autók, csak gyalogosan lehet közlekedni, a keresztutcáknál fekvőrendőrök vannak elhelyezve, s végig parkok övezik. A szó szoros értelemben itt zajlik a lakótelepi emberek élete, délutánonként itt mennek haza az iskolások, itt sétálnak a házaspárok, a családok gyermekkocsit tolva ezen az úton keresztül intézik az ügyes-bajos dolgaikat, a fiatalok itt csatangolnak fel és alá, hogy találkozhassanak egymással.

Ejtsünk azonban néhány szót a lakótelepen működő intézményekről:

Katica Bölcsőde

1118 Budapest, Törökugrató utca 11.

1985. szeptember 23-án nyitotta meg a kapuit 80 férőhellyel. Csupasz kerttel indultak, ahol ma már hatalmasra nőtt fák és bokrok adnak enyhet az ott játszó kisgyermekeknek.

Az évek során a változó igényekhez igazodva próbáltak a szakmai irányelveket szem előtt tartva megújulni, újabb lehetőségeket felkínálni a bölcsődét látogató szülők részére. 1996. szeptemberében nyitották meg a Ficánka Játszóházat, amely mind a mai napig működik. Ide 3 éves korukig jöhetnek a gyermekek szüleikkel együtt.

Programjaik között szerepelt a reformétkezés is, amelyet a napos bölcsődei ellátásban is sikerült megvalósítani. 1998-tól a 2000-ig terjedő időszakban pedig a Gordon Egyesület is működtetett egy klubot, és tanfolyamokat tartottak.

2005. novemberétől zenés-mozgásos gyermekfoglalkozásoknak is helyet biztosítanak.

Napsugár Bölcsőde

1118 Budapest, Csíki-hegyek utca 9.

1986. október 23-án nyitotta meg kapuit, szintén 80 férőhellyel.

A gyermekszobák a legkedvezőbb – délkeleti – tájolás szerint helyezkednek el. Mind a négy csoportban a szobáknak közvetlen kapcsolata van a terasszal és a játszóudvarral. A főzőkonyha és a mosoda tájolása ellentétes a gyermekszobákkal.

A bölcsőde a legfontosabb feladatának a kisgyerek fejlődéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet megteremtését, a mindennapos szeretetteljes és derűs légkör kialakítását tekinti.

Bölcsődei nevelésükben nagyon fontos a személyre szabott bánásmód: a gyermek egyéni sajátosságaihoz, igényeihez, fejlettségéhez igazodó nevelés és gondozás; azaz nincs kiinduló és elérendő fejlettségi szint.

Pitypang Óvoda

1118 Budapest, Csíki-hegyek utca 11.

1986. szeptember 1-jén adták át 200 férőhellyel.

1992-ben két csoportszobából tornatermet alakított ki az Önkormányzat, melyet minden igényt kielégítő tornaszerekkel szereltek fel. Megújult az óvoda udvara, eltűnt a salak, leszerelték a balesetveszélyes csúszdákat, s új korszerű dán játékszereken játszhattak az óvodások. Sziklakert és kerti tó épült az udvaron.

1996-tól mint a XI. kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ bázisóvodájaként működik. Az óvoda egyaránt nyitott a szülők és kollégáik előtt. Szakmai bemutatókat, továbbképzéseket szerveznek.

Az intézményt 1999-ben felvették a Környezetvédők Országos Szövetségébe.

Gazdagréti Szivárvány Óvoda

1118 Budapest, Gazdagréti tér 2/a.

Az óvoda 1988. szeptember 1-jétől fogadja a kicsiket, s ez a legfiatalabb önkormányzati óvoda a kerületben.

A Szivárvány Óvoda telephelyeként működik a Törökugrató utca 13. szám alatt található Aranykapu Óvoda, amelyet – hosszas csúszás után – 1985. március 4-én adtak át a gyereknek. Albert Mátyásné, Vera nénit 1984. februárjában kérték fel az óvoda vezetésére, aki így emlékezik vissza a szocializmusbéli kezdetekre: „Mikor először kijöttem a helyszínre, az óvodánk acéltartó pillérei már álltak, a betonitlappal való borítást akkor kezdték el. 1984. májusában a Regős utca 12. szám alatti pincében írtam be az óvodai felvételre jelentkezőket. A házakban a kulcsátadás ekkor kezdődött. A jövendőbeli szüleinkkel sokat beszélgettem. Elmondták örömüket, gondjukat, bajukat. Az együttnevelés megalapozása, a nevelőpartneri kapcsolat ettől az időtől számítódik.
Szeptemberben, az óvodában már fogadni kellett volna a beköltöző családok gyermekeit. Sajnos a sok sikertelen műszaki átadás miatt a Bocskai úti volt bölcsödében, három csoportban, majd januártól a Fogócska úti óvodában két csoportban neveltük a ránk bízottakat. A mindennapos buszoztatás szörnyű emlékként él bennünk...

Az épületet két éven belül fel kellett újítani, mert a teraszok alatti álmennyezet a rossz szigetelés miatt leszakadt. Öt-hat hónapig több mint 40 munkást kellett kerülgetnünk. Az udvarrész területén épülettörmelék volt, amelyen a fű sem maradt meg. Az épület okozta bosszúságokat a kollégák, a dadus nénik munkához való jó hozzáállása, a szülők tisztelete, hálája, a gyerekek kedvessége enyhítette.”

2003-ban az Önkormányzat – a csökkenő gyereklétszámra hivatkozva – úgy döntött, hogy az Aranykapu Óvodát kimenő rendszerben megszünteti, s addig is a Szivárvány Óvoda vezetése alá rendeli.

Szerencsére az Önkormányzatnak nem volt igaza, s azóta is vidám gyerekzsivaj tölti be az épületet. 2008-ban a Szivárvány Óvoda 20. születésnapi ünnepségén az óvónők „bevallották”, hogy a kezdetektől ezt remélték.

Gazdagrét-Törökugrató Általános Iskola

1118 Budapest, Törökugrató utca 15.

Az iskola első tanévét 1984. szeptember 3-án nyitották meg. Az iskola épülete korszerű, az udvara szinte a legszebb a kerületben. A gyerekek részére homokozó, fajátékok, hárompályás sportudvar és egy minigolf pálya áll rendelkezésre, sőt az iskola egy dupla méretű tornateremmel is rendelkezik, amely a kötelező testnevelés órák mellett lehetőséget biztosít délutáni sportfoglalkozásoknak is.

A képzés 8 osztályos iskolai rendszerben folyik.

Az iskola speciális programja a német nemzetiségi két tannyelvű oktatás. Célja a kisebbségi önazonosság megőrzése és erősítése, a tanulók kétnyelvűségre nevelése, a tanulók kommunikációs készségének fejlesztése a beszédkedvet fokozó, a beszélés lehetőségét biztosító eljárásokon keresztül.

A nevelőtestület fontosnak tartja, hogy a diákjaik képességeikhez mérten a maximális tudást sajátítsák el, pozitív emberi kapcsolatokat alakítsanak ki, önbizalommal, becsületes emberi tartással felvértezve hagyják el az intézményt.

A kerületi Weiner Leó Zeneiskola kihelyezett tagozatán szolfézs és hangszeres oktatás folyik. Az iskolában biztosított a különböző felekezetű gyermekek hitoktatása is.

Az immáron negyedszázados iskolában szép hagyományok alakultak ki, mint a karácsonyi koncert, az alapítványi bál, a szüreti bál, a sí- és nyári táborok, iskolai sportnapok, a diákönkormányzat programjai. A német nemzetiségi tanulóik számára lampionos felvonulást rendeznek Márton napon, illetve adventi ünnepséget, német nemzetiségi hagyományőrző foglalkozásokat, valamint kirándulásokat is szerveznek.

Gazdagrét-Csíkihegyek Általános Iskola

1118 Budapest, Csíki-hegyek utca 13-15.

1985-ben – még a Törökugrató utcai Általános Iskola igazgatása alatt – indult meg a tanítás az alsó tagozaton, és 1986. április 2-án vált önállóvá az intézmény.

1988-ban a robbanásszerűen növekvő létszám miatt új épülettel bővült az iskola, a Nagyszeben téri „cserepes” épülettel, amely eredetileg étteremként funkcionált a lakótelepet építő munkások számára.

2000-től a Szent György Szakközépiskola működött a „cserepesben” egészen 2008. nyaráig, mikor is a tetőszerkezet leégett, és a szakközépiskola elköltözött az I. kerületbe. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy az iskola helyén autóparkolót fognak építeni.

Visszatérve a „csíkihez”, az oktatás hagyományos, nyolcosztályos rendszerben folyik. Az alapképzés mellett kiemelten foglalkoznak az anyanyelv, idegen nyelv, informatika és testkultúra oktatásával.

Fő céljuk, hogy a diákjaik az életbe kilépve megállják a helyüket az Európai Unióban, és meg tudjanak felelni a XXI. század kihívásainak.

A gyermekközpontú, tárgyi tudást és kommunikációs készséget közvetítő, a kreativitást és az aktív cselekedtetést előtérbe helyező pedagógiát a tantestület minden tagja elfogadja, és közvetítendő értéknek tekinti.

Az iskola hagyományait úgy alakították ki, hogy azokon a gyermekek a szüleikkel együtt vehessenek részt (pl. úszóversenyek, karácsony estek). A Csíki-napok kiemelt rendezvénye a „Pünkösdi Szivárvány” hagyományőrző találkozó kézműves foglalkozásokkal, vásárral és táncházzal. Tavasszal rendezik meg az iskola színháztermében a „Toborzó” népdal-, néptánc és népművészeti találkozót.

Az intézmény 2004-ben megkapta az OM „Minősített Iskola” címét.

Mechatronikai Szakközépiskola és Gimnázium

1118 Budapest, Rétköz utca 39.

A középiskola 1990. szeptember 1-jén 3 szakközépiskolai és 2 gimnáziumi osztállyal nyitotta meg a kapuit. Az első két évben a Törökugrató utcai Általános Iskola 2-2 osztálya is itt tanult. Az épületben tízezer négyzetméternyi területen 4330 m² tanterem és folyosó, 747 m² osztható tornaterem, 350 főt befogadó Görög Színház, 12 műhely és 5 labor, valamint tágas tanári és könyvtár lett kialakítva. Az épület udvarán sportpályák épültek.

Az indulás időszakában a szakmai felszerelés szinte teljesen hiányzott. Az első öt év alatt sikerült elérni, hogy a Szakképzési Alap és a Fővárosi Önkormányzat támogatásával a műhelyeket és a laboratóriumokat felszerelték. A fejlesztés azóta sem állt meg, az eszközállományt folyamatosan bővítik és korszerűsítik. Jelenleg már több mint 120 számítógép üzemel az iskolában, hálózatban és internet kapcsolattal.

2003. február 17-től az intézményben ECDL vizsgaközpont működik, ahol nem csak a „mecha” diákjai, hanem más iskolák tanulói is megszerezhetik a nemzetközi számítógép-felhasználói jogosítványt.

Az oktatás mellett mindig nagy gondot fordítottak a hagyományok kialakítására is. Az iskola legjelentősebb rendezvénye a Mechatronikai Napok eseménysorozata lett. Ekkor történik az Iskolapolgári Cím odaítélése is. Az Iskolapolgári Címet a Mechatronikai Szakközépiskola és Gimnázium tantestülete az 1990/91-es tanév 8. hónapjában alapította abból a célból, hogy az emberiség történelmének virágzó korszakából merítve új diákhagyományt teremtsen, s így készüljön a magyar iskolák fennállásának ezeréves évfordulójára, 1996-ra. A cím átadására olyan tekintélyes állampolgárokat kell felkérni, akik a polgár fogalmát – a polgári demokráciában tapasztalt módon – saját életútjukkal, életművükben, társas kapcsolataikban, személyiségükben reprezentálják. A cím átadásával megbízott állampolgárokat az iskola díszpolgárává nyilvánítják. A címet először 1991. május 2-án Ráday Mihály és Pécsi Ildikó adta át.

Immár hagyománynak tekinthető a Szalagavató, a Szülők Bálja és a Dönts vetélkedő is.

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Móricz Zsigmond Könyvtár

1118 Budapest, Nagyszeben tér 1.

1987. augusztus 19-én adták át a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Gazdagréti Könyvtárát. S az olvasók augusztus 21-én birtokba is vehették az új létesítményt. 260 m² alapterületen, több mint 20 ezer kötet könyv, többféle folyóirat, komoly- és könnyűzenei lemez várta használóit: gyerekeket és felnőtteket egyaránt. A hangulatos könyvtári terekben a kölcsönzés mellett, helyben olvasásra, tanulásra is lehetőség nyílt. A gyermekbirodalom a kicsik kedvence lett: sokféle játéklehetőséggel, családi rendezvényekkel.

A 90-es években új szolgáltatásokat vezettek be: hang- és videokazetták kölcsönzése, fénymásolás, könyvek házhoz szállítása a Nyugdíjasházba, gyerek és felnőtt programok szervezése.

2002. júniusában felújítás miatt bezárt a könyvtár.

2002. december 11-én ünnepélyes keretek közt adták át a felújított, immár 15 esztendős könyvtárat, amely 2002. december 13-tól már CD kölcsönzéssel, számítógép és internet használati lehetőséggel is várja az olvasókat. Az átalakítás eredményeként tágasabb, levegősebb, áttekinthetőbb lett a könyvtár.

2004. október 7-én a gazdagréti könyvtár felvette Móricz Zsigmond nevét.

2004. novemberétől számítógépes kölcsönzésre tértek át. Így a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján a gazdagréti könyvtár szolgáltatásai távolról, otthonról is elérhetők lettek, s a használók az elektronikus katalógusba is betekinthetnek, így is tájékozódhatnak könyvtár aktuális állományáról.

Gazdagréti Közösségi Ház

1118 Budapest, Törökugrató utca 9.

Mint minden legenda eredetét, így a Közösségi Ház kezdeti éveit is a régmúlt idők végtelen homálya takarja, hiszen az intézmény irattárában található első írásos emlékek 1990-re datálhatóak.

Annyi azonban bizonyos, hogy a Gazdagréti Közösségi Ház 1985. novemberében nyitotta meg a kapuit, négy fő alkalmazottal; s a rendszerváltásig az MSZMP gazdagréti szervezete is itt működött.

Az 1990-es esztendő igen mozgalmas volt: megrendezésre kerül egy Vasarely kiállítás, amelynek a képeit menetközben valaki „eladta”, megérkezik a Calypso Plus Band, s a 90-es években a zenekar a házigazdája az intézmény egyik legsikeresebb programjának, a rock and roll esteknek; illetve az önkormányzat engedélyezi az intézmény gazdasági önállóságát.

1990-ig a közösségi házban tartotta a szentmiséket a Gazdagréti Katolikus Közösség, illetve 2004-ig a Gazdagréti Református Gyülekezet istentiszteleteinek is helyt adott az épület.

1991. szeptember 13-15-én került megrendezésre az első Gazdagréti Ősz, amely azóta is – immáron hagyományosan – az intézmény évadnyitó rendezvénye.

1992. januárjában Nagy Bálint építész megbízást kap a klubszoba belső terének az átalakítására, mely szerint az a továbbiakban galéria-kávézóként működhessen. Még ez év nyarán összekötik a közösségi házat és a Gazdagréti Közösségi Televíziót (a mai Újbuda Tv), amely lehetővé tette élő adások közvetítését az intézményből. Az utolsó közvetítés 1998. áprilisában a Magyar Költészet Napja alkalmából rendezett műsor volt.

1992. szeptemberében jelent meg Gazdagrét lapja, a Rét újság első száma, amely 1995. szeptemberéig általában havonta jelent meg A/4-es formátumban; majd – kétéves szünet után – 1997. őszétől 1999. őszéig negyedévente, füzet formátumban. 2000-ben egyszer jelentkezett egy 200 számozott példányban megjelent millenniumi különszámmal, majd 2002. szeptemberétől ismét negyedévente olvashatják az érdeklődők.

1992. végére elkészült a Rét Galéria (akkor még Gazdagréti Galéria) Nagy Bálint és Kamarás Borbála tervei alapján. Decemberben két „próba” kiállítást rendeztek, amelyből az egyik teljes anyaga a felrakást követő éjszakán leesett. A munkatársak ezt pozitív előjelként értékelték, s 1993. január 29-én Szacsvay Varga Ferenc festménykiállításával hivatalosan is megnyitották a galériát. Ez a galéria volt kerületünkben az első, amely „kiköltözött” az emberek hétköznapi életterébe, s igen kellemes hangulatú megnyitókkal várta az érdeklődőket, akik örömmel jöttek el (mindenki emlékszik még a csókkirályra, vagy a sokat látott kanapéra).

1994-ben itt rendezték meg az I. Országos Diák Film és Videó Szemlét, majd a következő két évben is az intézmény adott otthont a rendezvénynek.

A 90-es évek második felében délelőttönként, egészen a Trafó megnyitásáig, alternatív és táncszínházak próbáltak a nagyteremben.

1996. június 9-től pedig egy mozi is üzemelt, amely az érdeklődés hiánya miatt július 22-én lehúzta a redőnyt.

1997. tavaszán az intézmény rálép az internetre, s elkészítteti a honlapját.

Ebben az évben indult a Csellengő Tábor is, amely az utóbbi években kézműves foglalkozásokkal várja a gyerekeket.

1997. június 20-tól, mind a mai napig, itt működik az Ixion Autósiskola.

Egy kis „Csipkerózsika” álom után 2002-től hatalmas változások veszik kezdetét az intézményben:

2002-ben megújulnak az irodák.

2003. szeptemberében megnyílik a Gazdagréti Közösségi Számítógépes Központ, ahol nyolc szélessávú internet hozzáféréssel rendelkező gép várja az érdeklődőket. A technikai hátteret felhasználva az intézmény „beszáll” az időskorúak képzésébe, s azóta is számítógépes tanfolyamokat szervez a nyugdíjasok számára.

2004-ben teljesen megújul az előtér és a mellékhelyiségek, új öltözőket és raktárakat építenek. A számítógépes központ a kerület első eMagyarország pontja lesz.

A Gazdagréti Közösségi Ház egyre szorosabb kapcsolatot alakít ki a helyi intézményekkel és civilszervezetekkel, közös programokat szerveznek, amely 2004-ben, a mintegy fél éven keresztül zajló „20 éve az otthonunk Gazdagrét. Boldog Születésnapot!” rendezvénysorozatban csúcsosodik ki.

2005-ben pedig a mintegy 3000 kerületi általános iskolást megmozgató az „Állam az államban, játsszunk demokráciát!” társadalomismereti játékot irányítja a közösségi ház.

2006-ban bekerítik a teraszt, és egy mediterrán kertet alakítanak ki. A közösségi ház részt vesz az EQUAL programban, amely keretében egy mozgássérült fiatalembert alkalmaz IT mentorként, aki átveszi a számítógépes oktatást és tanácsadást.

2007. június 20-án – a Millenáris Parkban – a Gazdagréti Közösségi Ház veheti át elsőként a Társadalmi Szerepvállalási Díjat, amelyet a munkaerőpiacon a hátrányos helyzetbe került rétegek modellértékű foglalkoztatásáért ítélnek oda.

A nagy ívű projektek mellett az intézményben rengeteg program: tanfolyamok, rendezvények, önszerveződő klubok és civilszervezetek működnek. A közösségi ház felismerve a változásokat lépett: igényes környezetben, az emberek öntevékenységére épülő programok jelentik a jövőt; amely mellett a múltunkat is ápolni kell, hiszen aki nem tudja merről jött, az nem tudja azt sem, hogy merre tart.

A tervek szerint az intézményt ökoházzá alakítják át, ahol a látogatókat egy az évezredes hagyományokon alapuló, de a legmodernebb technológia felhasználásával szigetelt, a napenergiát hasznosító intézményben fogadhatják, ahol korszerű infotechnikai berendezések állnak a felhasználók rendelkezésére.

Tartalomjegyzék

Mivel a lakótelepet a hetvenes évek végén tervezték, nem építettek templomot, imahelyet. Azonban a katolikus és a református egyházak már a 80-as évek óta jelen vannak a lakótelepen.

Gazdagréti Katolikus Egyházközség

1990-ig a Gazdagréti Közösségi Házban, majd 2003-ig – a Szent Angyalok templom (1118 Budapest, Gazdagréti út 14.) felépüléséig – a Mechatronikai Szakközépiskola és Gimnázium amfiteátrumában tartották a szentmiséket.

A templom még nem épült fel teljesen, ugyanis dr. Lipp László szervezőlelkész elgondolása az, hogy az egyház a második évezred kezdetén, a Vatikáni Zsinat szellemében az ősi küldetéséhez térjen vissza: a szakralitáshoz kapcsolódjon hozzá az egyház szociális és kulturális küldetése. Ezt fogja tükrözni a majdan elkészülő templom is. A szervezőlelkész 1999-ben az alábbiakat nyilatkozta az Újbuda újságnak az épülő templomról: „Az épületegyüttes jobboldalán fogjuk elhelyezni az egészségügyi blokkot, orvosaink és ápolóink az egyházi adót ezen az oldalon fogják leróni, karitatív jellegű ellátásban részesítve a rászorulókat. A másik oldalon az unokák és a nagyszülők együttlétéhez fogunk helyet teremteni, a szülők kímélése érdekében. Ez alatt a helyiség alatt szeretnénk kialakítani a kamasz ifjúság számára egy dühöngőt, melyet akusztikusan le kívánunk zárni, elfogadva, hogy bizonyos zene élvezése csak megfelelő hangerővel lehetséges. Szemben a bejárattal egy késő éjszakáig nyitva tartó könyvtárat kívánunk létesíteni, ezzel a lakótelepi ifjúság tanulási lehetőségeit szeretnénk kiszélesíteni. Ide kapcsolódik egy másik szolgálat is, ha kell, a lánynevelésnél nagyon fontos első bált is meg lehet rendezni ezen a helyen. A helyiség harmadik funkciója pedig az lesz, hogy az udvart is igénybe véve esküvőket, lakodalmakat is lehet itt szervezni.

Az élet utolsó időszakához érkezetteknek egy úgynevezett elcsendesedés házát tervezünk az épületegyüttes hátsó oldalán. (…) Itt kétágyas kórtermeket alakítunk ki, amelyekben ha a család igényli, nem töltjük be a másik ágyat.

Az altemplom a temetkezés helye lesz egy szintén régi-új módon: a hamvakat gyolcsba téve egy közös nagy csontgyűjtőbe helyezzük el, nem kuckó-kolumbáriumban, amelyet a statisztika szerint öt-tíz év múlva már alig látogatnak. Arra is lehetőség lesz, hogy a temetkezők szellemi végrendeletét a plébánia irattárában megőrizzük.”

A fenti tervek közül ma még csak az osszárium valósult meg, ahol meglepő módon egy római katolikus templom felszentelt falai között bármilyen vallás rítusai szerint lehet temetkezni.

Gazdagréti Református Gyülekezet

A Gazdagréti Református Gyülekezet anyagyülekezete a Külső-Kelenföldi Református Gyülekezet. A gazdagréti gyülekezet létének titkát, emberi oldalon, annak a néhány presbiternek és gyülekezeti tagnak a hitében kell keresni, akik 1988-ban látogatásba fogtak az új lakótelepen azzal a céllal, hogy a máshonnan ideköltözött reformátusokat összegyűjtsék. Ennek eredményeként kialakult egy olyan mag, akiknek szívében hamar megszületett egy gazdagréti református gyülekezet és templom álma. A munkát támogatta Kálmán Péter külső-kelenföldi lelkipásztor, valamint komoly imádsággal, hittel és látással vette kézbe Balázs Károly lelkipásztor. Először csak havonta egyszer, majd 1990. Pünkösdjétől minden vasárnap beindultak a nyilvános istentiszteletek, gyermek-istentiszteletek.

Az istentiszteletek helyszíne gyakran változott: volt, hogy egy gyülekezeti tag lakásában, vagy a Regős utca 13. alatti bolthelyiségben gyűltek össze a testvérek. Utóbbi igen fontos volt a gyülekezet életében, ugyanis ez lett az első olyan helyiséggé, amelyet csak ők használtak; illetve felújítása, rendbehozatala közös összefogással történt, mely munka a közösséget összekovácsoló, identitástudatot erősítő tényezőnek bizonyult.

Balázs Károly betegsége következtében nyugdíjba vonult, ezért 1994. szeptemberében Lovas András lett a gazdagréti gyülekezet lelkipásztora, aki így emlékezik vissza a templom építésére:

„1995. január 1-jétől missziói egyházközség lettünk, amely az anyagyülekezettől való függetlenséget jelenti. A gyülekezet megválasztja első vezető testületét, presbitériumát.

1997. januártól a Gazdagréti Közösségi Házban tarjuk istentiszteleteinket, miután egyre többen veszünk rajta részt, és így egyre tudatosabban készülünk a templomépítésre. Ugyanebben az évben, hosszas egyeztetések után, az első kérelem beadása után megközelítőleg 6 évvel, a gyülekezet templomépítési telekhez jut Gazdagréten, a Rétköz utca és Háromszék utca sarkán. A 3000m² nagyságú terület 2/3 részét a fővárosi, 1/3 részét a XI. kerületi Önkormányzat adta át az egyházközségnek.

1998. februárban meghívásos pályázatot írtunk ki, amely eredménytelenül zárult. Még ebben az évben ősszel Haraszti László építész elkészíti az első templomvázlatot, amelyet a Presbitérium elfogad. 1999. szeptemberre elkészülnek az engedélyezési tervek, amelyet a gyülekezet előtt, nagy öröm és lelkesedés mellett, bemutatunk. A terv azonban nem kerül elfogadásra – egészen 2001. januárjáig. Mindeközben a gyülekezet adakozik az építkezésre.

A templomépítés végül 2001. szeptemberében indul el a Polydom Rt. kivitelezésében. Az alapkőletételi ünnepségre október 6-án került sor Dr. Hegedűs Lóránt püspök és Takaró Tamás esperes szolgálatával, Dr. Juhos Katalin polgármester köszöntésével.

2003. szeptemberére a templom beköltözhető, de a használatbavételi engedélyezés során felmerülő nehézségek miatt csak fél évvel később, 2004. Húsvét vasárnapjától költöztünk be az épületbe.

A Gazdagréti Református Templom felszentelésére 2004. szeptember 19-én került sor, Dr. Szabó István püspök és Takaró Tamás esperes szolgálatával. Köszöntőt mondott Molnár Gyula polgármester és számos magyar és külföldi vendég.

Gyülekezetünk céljait és látásunkat a következőképpen fogalmazzuk meg: Istent kívánjuk magasztalni azáltal, hogy olyan közösséggé válunk, amely Őt szereti teljes szívéből, teljes elméjéből és teljes erejéből. Szeretnénk olyan gyülekezetté lenni, ahol a sebzett és elveszett ember az Ige hirdetése, a törődő közösség, valamint a társadalomban való tudatos jelenlét által találkozik Jézus Krisztussal, aki a gyógyulás és a bocsánat igazi forrása az összetört ember számára.

A fentiek elérése érdekében a következőkre törekszünk:

Tanítványság, azaz hogy gyülekezetünk tagjai olyan újjászületett emberek legyenek, akik tudatosan követik Jézus Krisztust mindennapi életükben, és növekednek Őbenne (Mt. 28.19.);

Dicsőítés, azaz hogy önmagunkat Istennek ajánljuk hivatásunkban, családi életünkben, pihenésünkben, valamint, hogy Istent magasztaljuk énekkel és zenével istentiszteleteinken (IKor. 10.31.);

Közösség, azaz hogy őszinte szeretetkapcsolatok kiépülésén munkálkodjunk annak alapján, hogy Jézus Krisztus nemcsak az Atyával, hanem egymással is összeköt bennünket (Jn. 17.20-23);

Szolgálat, azaz hogy mindannyian a nekünk adott lelki ajándékok felismerése alapján megtaláljuk helyünket a Krisztus testében az egész test épülésére (Ef. 4.7-16.);

Misszió, azaz hogy Jézus Krisztusról tegyünk bizonyságot a világban, úgy közvetlen környezetünkben, mint a föld végső határáig (Ap.Csel 1.8.).

Mindezeket a céljainkat szolgálja a vasárnapi istentiszteleten túl az a számos csoportos találkozó, amely a legkülönbözőbb korú és helyzetben lévő személynek adja meg a közösséghez tartozás értékét. Ilyenek a házicsoportok, a mama-körök, az ifjúsági alkalmak, a nyugdíjasklub, a játszóházak, nyári táborok, a keresztyénséggel ismerkedők részére szervezett Alfa kurzus, a filmklub, és egyéb alkalmi programok. A gyülekezet álma a templommal kapcsolatban megvalósult: számosan, kicsik és nagyok, ismerték meg Isten hatalmas szeretetét közöttünk az elmúlt években. A növekedés újabb kihívás elé állított minket: jelenleg a templomépület második egységének építésére készülünk.”

Tartalomjegyzék

Minden intézmény köré – s így Gazdagréten is – különböző közösségek szerveződnek; illetve mint azt az intézmények bemutatásában is olvashattuk, különböző hagyományok alakulnak ki. Azonban ezek általában zárt közösségek, és a hagyományok is csak az adott intézménnyel szoros kapcsolatban álló emberek számára fontosak és érdekesek.

A nyitott közösségek, és a nagyobb érdeklődésre számot tartó hagyományok csak olyan intézményekben, vagy intézményekkel kapcsolatban jöhet létre, amelyek működése nyitott. Gazdagréten ilyen a közösségi ház, amely minden gazdagréti polgár számára szervez programokat, illetve az Újbuda Tv, amelynek adásait a kezdetekben még csak a Gazdagréti lakótelepen, majd a kábelhálózatok kiépülése után, már az egész XI. kerületben lehet fogni.

A Gazdagréti Közösségi Ház több civil szervezetnek adott, s ad otthont. Nézzük ezek közül azokat, amelyek a legfontosabb szerepet töltötték be a helyi civil társadalom kialakításában:

Gazdagréti Polgárok Köre

Az egyesület a 90-es években próbálta a panelrengeteget élhetőbbé tenni. Fásítási akciókat szerveztek, aktívan foglalkoztak Gazdagrét élő és épített környezetének a védelmével. Szorgalmazták a játszóterek biztonságosabbá tételét, a lakótelep „zöldítését”; amelyek érdekében hatásos ismeretterjesztő és propaganda tevékenységet is folytattak. A Gazdagréti lakótelepről megjelent első helytörténeti kiadványban (Gazdagrét) elemezték a lakótelepet, mint élő és épített környezetet.

Kelenvölgyi és Gazdagréti Aikido Klub

1985-ben alakult meg a klub, melynek a Gazdagréti Közösségi Ház ad otthont. Később Kelenvölgyben, majd országszerte nyíltak meg az edzőtermeik, ahol korosztálytól függetlenül oktatják és népszerűsítik a japán eredetű mozgásművészetet, az aikidot.

Gazdagréten már felnőtt egy generáció, akik fiatalkorukban a „közházba” jártak aikidozni, s ma már a gyermekeiket hozzák az edzésekre.

Szülők Gazdagréti Egyesülete

Az egyesület 1994-ben alakult meg, és 1995 óta tevékenykedik. Az egyesület alapszabályában rögzítik, hogy a társadalom legfőbb támasza, valamint a testileg és lelkileg egészséges ifjú nemzedék növekedésének a feltétele: a harmonikus család léte. E cél érdekében fogalmazták meg a feladataikat, amelyek szellemében az egyesület a tevékenysége során mozgósítja a családokat minden olyan kezdeményezés, tevékenység támogatására, amely a katolikus értékrendbe beilleszthető és a fiatalok javát szolgálja, valamint törekszik a hagyományok tiszteletben tartásával, a kultúra ápolásával az egészséges keresztény életstílus megvalósítására, védelmére és népszerűsítésére. Az ezzel kapcsolatos tevékenységeket elsősorban a gazdagréti, illetve az egyesület köré szerveződő családok bevonásával kívánja kifejteni.

Rengeteg családi programot szerveztek: csillagászati előadásokat, Valentin napi műsoros esteket a nyugdíjasoknak, kiállításokat a Rét Galériában, illetve ismeretterjesztő hangversenyeket a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolával közösen.

Eklektika Klub – Kulturális Egyesület

A klub 1992. március 21-én alakult meg. 1996 óta vannak Gazdagréten.

Az Alapítók felismerték, hogy a professzionális intézményrendszereken kívül létrejövő kulturális kezdeményezések nagy többsége kellő háttér (szervezés, infrastruktúra, propaganda stb.) hiányában nem tud megvalósulni, illetve hatékonyan működni, nem jut el ahhoz a célközönséghez, akiknek valójában szánták azt. Így az egyesület fő célja, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítson pályakezdő művészeknek három területen: előadó-művészet, képzőművészet és irodalom. Így szerveztek műsoros esteket, koncerteket, kiállításokat Őrmezőn és Gazdagréten, valamint Budapest nagyobb terein, illetve megjelentették az Eklektika folyóiratot.

1997-től foglalkoznak helytörténeti kutatásokkal. 1997-ben a Moszkva térről, 1998-ban a Baross térről, 2001-ben pedig a Gazdagréti lakótelepről jelentettek meg egy kiadványt.

Ekkor fordultak a lakótelep felé, s 2002-től a Gazdagréti Közösségi Házzal közösen szervezik a Csellengő Napközis Tábort, amely művészeti és kézműves foglalkozásokkal várja a gyerekeket.

2003. novembertől 2006. novemberéig egy rendhagyó projektet bonyolítottak le. Ekkor jelentették meg a kRÉTa – Gazdagréti Diáklapot a helyi általános iskolák diákjainak a szerkesztésében. Azaz a kRÉTa nem egy iskolához, hanem a lakótelephez kötődött. A közös újság lehetőséget teremtett arra, hogy két egymással „rivalizáló” általános iskola diákjai megismerhessék egymást.

Az egyesület jelen pillanatban zárja le a Gazdagréti lakóteleppel kapcsolatos helytörténeti kutatásait.

A hagyományokat tekintve, a Gazdagréti Közösségi Ház az igényes és kifinomult kulturális értékeket közvetítő hagyományokat teremtett, a helyi tévé pedig a jó értelemben vett népünnepélyeket honosította meg.

A közösségi ház hagyományos évadnyitó rendezvénye 1991 óta a Gazdagréti Ősz, amely egy 2-3 napos fesztivál, amelyen koncertek, kiállítások, táncbemutatók és színházi előadások követik egymást. Valamint 2004 óta rendezi meg az intézmény, mintegy az Ősz párjaként a Gazdagréti Tavaszt, amely inkább a családokra koncentrál, bábelőadással, kézműves foglalkozással és egészségügyi programokkal. Az intézmény részt vesz a Magyar Fotográfia Napja, a Magyar Festészet Napja és a Kultúrházak éjjel-nappal országos rendezvénysorozatokban is, valamint igen kedves Gyereknapokat szervez.

A Szent Iván éji Bulit és a Gazdagréti Halászléfőző Versenyt a helyi televízió munkatársai találták ki, s azóta is ők szervezik.

A főváros első kábeltelevíziója, a Gazdagréti Közösségi Televízió (később TV 11, jelenleg Újbuda Tv) Nagypál Endre felügyelete alatt kezdte meg a működését, s ő alakította ki a kezdő csapatot is, akik még társadalmi munkában dolgoztak.

A Szent Iván Éji Buli és a Gazdagréti Halászléfőző Verseny „születésére” Modroczky Krisztina az akkori GKTV szerkesztője/főszerkesztője így emlékezik:

„A lelkes kis közösség, a tájékoztatáson túl, a „csapatépítést” látta legfontosabb feladatának, s a következő évben (1985) megszületett a Szentivánéji buli gondolata. Nem várt sikert hozott, a lakótelep apraja nagyja magáénak tekintette, jól szórakozott az évről-évre megrendezésre kerülő színvonalas rendezvényen. Talán sokan nem is tudták, hogy ezt minden évben a TV 11 szervezte. És a siker láttán „vérszemet kapott” a helyi tv, mit lehetne még kitalálni, ahol a gazdagrétiek összejöhetnek, szórakozhatnak. És akkor valaki feltekintett a domboldalra, ahol akkor még megvoltak a fák, a régi kertek maradványai; odajártunk gyümölcsért, virágért, és néha főzőcskézni… Ez, az! Szervezzünk Halászléfőző Versenyt. Ekkor 1986-ot írtunk, s őszre ez a terv is megvalósult. A helyi tv műsorában meghirdettük, a Halérttől ingyen kaptuk a halat, a tűzoltók megnyitották a tűzcsapokat, fát is szereztünk. 35 csapat jelent meg elsőre, amin magunk is elcsodálkoztunk, és bizony nehéz dolga volt az összes lét végigkóstoló zsűrinek. Hogy ki nyerte, most meg nem mondom, de valahol valakinél biztos megvan a vándor bogrács, ahova minden évben felkerült egy csapat neve! Az első estének bizony hajnalban lett vége, addig énekeltünk, eszegettünk-iszogattunk a hegyoldalban. Isteni volt!

Természetessé vált tehát, hogy minden évben megrendezésre kerül ez a verseny (a legtöbb versenyző a 85 csapat volt), amiben sosem a díj, a verseny volt a lényeg, hanem a hangulat. Volt, hogy cigányzenekart hívtunk, volt, hogy a 153-as busz megállt, mert a sofőr nem tudott elmenni a csábító „füstillat” mellett, leszállt evett egy tányér levest, és az utasok mosolyogtak, vagy ők is ettek addig, volt hogy Csepelről hívták fel a szerkesztőséget, mikor van a főzőverseny, mert úgy szervezik a nyaralásukat, hogy hazaérjenek. Mert eddigre már bizony híre ment… Nem nagyon volt még abban az időben, lakótelepi környezetben hasonló megmozdulás. És szerintünk, ma sincs…”

Tartalomjegyzék

A Gazdagréti lakótelepen a közlekedés katasztrofális. Nem lehet közlekedni autóval, kerékpárral és gyalog sem, a tömegközlekedésről nem is beszélve.

A keresztutcák keskenyek, jóval kevesebb parkoló van, mint gépkocsi. Az autók össze-vissza parkolnak, felállnak a járdára lehetetlenné téve a szabályos gyalogos forgalmat, akik így kénytelenek az úttesten közlekedni.

A kerékpárosok sincsenek jobb helyzetben, mert a kerékpárút a Nagyszeben térnél véget ér, s a lakótelepen csak a kocsik közt cikázva, vagy a Kaptató sétányon ballagó felnőttek és a szaladgáló gyerekek között lehetséges biciklizni.

A megoldást a több parkolóhely kialakítása mellett, a keresztutcák egyirányúsítása jelentheti, amelyre már többször tett kísérletet a kerületi önkormányzat, azonban az – furcsa módon – általában a lakók ellenállásán bukott meg.

A tömegközlekedésről meg ne is beszéljünk! Habár a gazdagrétieket valamelyest  vigasztalhatja az a tudat, hogy a BKV egész Budapest területén kritikán aluli színvonalat produkál. Gazdagréten a buszok egyre ritkábban járnak, sokszor kimarad egy-egy járat, a menetrendet pedig senki nem tartja be.

A többi lakóteleptől eltérően Gazdagréten először a házakat építették meg, és csak utána épültek az utak. Ezért a tömegközlekedés késve indulhatott meg.

Az első lakásokat 1984. márciusában adták át, viszont a tömegközlekedés csak két hónappal később, május 1-jén indult be. Kezdetben a sima 153-as, majd 1987. január 1-jétől már a gyors 153-as autóbuszok közlekedtek a lakótelep és a Móricz Zsigmond körtér között.

Az ideiglenes végállomás a Nagyszeben téren volt, amelyet 1987. december 1-jén helyeztek át a végleges helyére, a Gazdagréti térre, és ez időtől kezdve közlekedik Gazdagrét és a Déli pályaudvar között a 139-es járat.

1990. október 1-jétől indult a 8-as autóbusz járat, amellyel a Március 15. térig lehetett eljutni. Kezdetben 8A számozással közlekedett, most a 8-as járat van forgalomban.

1991. december 1-jétől indult el a 153-as éjszakai járat a Móricz Zsigmond körtér és a Gazdagréti lakótelep között, amely ma 908-as számmal közlekedik a körtértől – Gazdagrét érintésével – egészen Cinkotáig.

Hosszú ideig nem változott Gazdagréten a tömegközlekedés. Mígnem a kerületi lakók régi igényét figyelembe véve a XI. kerületi Önkormányzattal kötött szerződés alapján a BKV 2003. október 1-jétől Újbuda busz névvel új helyi körjáratot indított be. A körjárat elsősorban a nyugdíjasoknak és az idősebb korosztálynak jelentett nagy segítséget, hiszen összekötötte Gazdagrétet a XI. kerület többi városrészével. Ennek a járatnak köszönhetően átszállás nélkül elérhetőek voltak Őrmező egyes részei, az Etele tér, több egészségügyi intézmény, piac, az Önkormányzat és a rendőrség is.

A körjárat munkanapokon reggel 7 és este 19 óra között közlekedett. 2008. júniusában szüntették meg, a metróépítésre és a járatok kihasználatlanságára hivatkozva.

A másik új buszjárat, amely 2007. februárjában indult, a gyors 239-es még ma is jár sima 239-es jelzéssel, és az Astoriához lehet eljutni általa.

2008 nyarán a BKV Zrt. szinte az egész tömegközlekedést átszervezte, így a gazdagréti járatok is megváltoztak.

2008. augusztus 21-től a gyors 153-as helyett ismét a fekete 153-as közlekedik a Móricz Zsigmond körtér irányába; ugyanezen naptól kezdve a 8-as pedig meghosszabbított vonalon, a Március 15. tér helyett a Kálvin térig közlekedik, az Astoria érintésével.

2008. szeptember 6-tól a 139-es autóbusz hétvégén meghosszabbított útvonalon közlekedik: eddigi végállomásától, a Déli pályaudvartól továbbmegy a Moszkva térig. Munkanapokon pedig 139A jelzéssel közlekedik Gazdagréttől a Déli pályaudvarig.

Tartalomjegyzék

Egy helytörténeti munka végére illik egy irodalomjegyzéket összeállítani, amelyekre hivatkozhat a szerző. Azonban Gazdagrét múltjának nincs valami gazdag irodalma, illetve a lakótelepről szóló munkák nagy részét – mint azt az előszóban is említettem – mi magunk, a helyi intézmények és szervezetek közösen állítottuk össze; és elég szerénytelenség lenne a részemről, ha folyamatosan önmagamra hivatkoznék.

Ha valaki a Gazdagréti lakótelep múltjával behatóbban szeretne foglalkozni, akkor figyelmébe ajánlom a Gazdagréti Közösségi Ház lapját, a Rét újságot, amely 1992 óta számol be több-kevesebb rendszerességgel a lakótelep eseményeiről. S ne feledjük, hogy a mai hírek, holnap már a történelem részét képezik!

Alapmunkák a 2001-ben az Eklektika Klub gondozásában megjelent Gazdagrét helytörténeti kiadvány, valamint a Rét magazin 2004. novemberi tematikus száma, az Egy lakótelep születése.

A római temető ásatási eredményeit részletesen bemutatja Zsidi Paula alábbi munkájában: A Budapest XI. kerület Gazdagréten feltárt 4-5. századi temető – Communicationes Archaeologicae Hungariae (1987) 45-72 p.

A lakótelep építésének technikai paramétereiről pedig érdemes elolvasni Pálinkás Antal cikkét: A Gazdagréti lakótelep és közlekedési rendszere (Városi Közlekedés, 81/6. 335-337 p.).

A kötetben szereplő fotókat jómagam készítettem; az ókori ásatáson készült felvételeket az Aquincumi Múzeum, a középkoriakat pedig a Budapest Történeti Múzeum munkatársai bocsátották a rendelkezésemre.

Tartalomjegyzék