|
Ha szenvedélybetegségről beszélünk, a megelőzés az
egészség megtartására, a negatív kortársi minták
elutasítására, vagy a már kialakult drogfogyasztás
ártalmainak mérséklésére, további súlyosbodásának,
megelőzésére irányulhat.
Az egészségvédelem
feladatainak meghatározásakor az egészségfogalom és
egészségérték mai jelentéséből kell kiindulnunk. Az
egészség ugyanis nemcsak a testi, lelki, szociális jólét
állapota, hanem olyan dinamikus folyamat mely egyensúlyra
törekszik a test, a lélek és a környezet között. Ezért
ideális egészség nem is létezhet, hiszen egy folyamatosan
változó világhoz kell alkalmazkodási lehetőségeket
megtalálni, képességeket kifejleszteni, célokat
megvalósítani.
Az egészség-megőrzés
olyan eljárásmód, folyamat, amellyel az ember az egészségi
állapotának fokozott ellenőrzésére és jobbá tételére
alkalmas lehet. Az egészségvédelem célja az egyén megnyerése
egészségének megtartására, fejlesztésére, a betegségmentes
életévek kiterjesztésére.
Hatékony egészségfejlesztő
programok csak akkor valósíthatók meg, ha azok változatosak
és végiggondoltak a következő szempontok szerint:
1) Kire, vagy kikre
irányul a program? Fontos a célcsoport megjelölése.
2) Hol zajlik?
3) Milyen eszközöket, módszereket használ?
4) Ki a program végrehajtója?
Drogproblémára
aktualizálva a fenti szempontok az alábbiakban leírtak szerint
alakulnak.
1.
Fontos és lehetséges célcsoportok: szülők,
pedagógusok, szociális munkások, a droggal való
találkozásnak még ki nem tett fiatalok, a különösen
veszélyeztetett korosztályok, szervezett és szervezetlen
kortárscsoportok, és mindazok akik e célcsoportokkal felelős
emberként találkoznak.
2.
Helyszín: az iskola, család, lakókörnyezet, a szabadidő
eltöltésére szánt helyszínek, az egészségügy.
3.
A legfontosabb eszközök és módszerek:
információk, készségfejlesztés, valamint alternatívák
nyújtása.
4. A programok lehetséges végrehajtói: az
egészségügy, pedagógusok, segítő foglalkozásúak, közművelődésben
dolgozók, bűnmegelőzési szakemberek stb. Ideális esetben a
programok sikerét a felsoroltak együttműködése biztosítja.
A
szenvedélybetegség és a család
A prevenció terén a családnak van –lenne- a legfontosabb
szerepe.
A gyerekeknek szükségük van a megbecsültségre, az érzésre,
hogy szeretik, elfogadják, meghallgatják és segítik őket.
A felelősségtudatra, hogy képesek legyenek jó döntések
meghozatalára.
Fontos számukra az
ügyesség érzése, hogy van olyan dolog az életükben, amit
jól tudnak “csinálni”, probléma, melyet kiválóan
megoldanak.
Meg kell tanulni, hogy felelősséget
vállaljanak tetteikért és elfogadják azok következményeit.
A gyerekek nagyon hamar
véleményt formálnak a drogokról: a cigarettáról, az
alkoholról, vagy egyes gyógyszerekről. Ehhez a szülői modell
és a családi légkör jelentős mértékben hozzájárul. Ezért
az elsődleges prevenciónak a családon belül kell megkezdődnie.
(E téma kapcsán
kezdeményezett kísérletek sok szülőben bűntudatot vagy
elutasítást ébresztettek.)
“Drogos”
családokra elsősorban az elhanyagolás, az elutasítás a
jellemző. Más esetekben azonban szülői túlgondoskodással,
túl szoros szülő-gyerek kapcsolattal is lehet találkozni.
Sokszor a drogozás menekülési kísérlet a család kórosan
zárt világából. Azonban az ilyen családokban felnőtt
gyerekek nem képesek a szüleikről tartósan leválni és
függetlenedni, lázadásuk csak az önállósodás kifejeződése.
A családi hatások közül
kiemeljük a szülők modellnyújtó szerepét (gondoljunk a szülők
alkohol-és gyógyszerfogyasztására, dohányzására). Itt nem a
drogfogyasztás aktusa a veszélyes, hanem az, hogy a gyerek azt
látja, hogy drogokkal milyen sokféle problémát lehet
“megoldani”. Egyes vizsgálatok a többszöri költözést,
“ide-oda hurcolkodást” is rizikófaktornak tartják.
Kábítószeres fiatalokkal beszélgetve az elsődleges okok
egyikének bizonyult a zaklatott életvitel, költözések
(esetenként 15-20-szor is).
Ez a labilis,
kiegyensúlyozatlan “gyökértelen” gyermekkor szinte egyenes
utat mutat a szenvedélybetegségek kialakulásához.
Elsődleges megelőzés
- Iskola
A klasszikus megelőzési
modell hármas tagozódása szerint az elsődleges megelőzés a
betegséget (problémát) magát előzi meg. A másodlagos megelőzés
leegyszerűsítve a gyógyítás, míg a harmadlagos megelőzés a
már krónikus betegek rehabilitációja, majd visszaillesztése a
társadalomba.
Vitathatatlan, hogy az
iskola, a pedagógus, a közösségi életterek elsősorban az elsődleges
prevenció színterei kell, hogy legyenek. Tapasztalatokban
szegények, hiányosságokban gazdagok vagyunk, viszont számtalan
modell eredményeit hasznosíthatjuk, szemléletté, gyakorlattá
tehetjük.
Ehhez szeretnénk néhány szempontot ajánlani.
Segíteni kell a gyermekeket
az egészségről kialakított, még egészségesnek tekinthető
felfogásuk megszilárdításában, és a drogmentes életvitelhez
szükséges képességek megszerzésében.
Meg
kell tanítani: a szenvedélykeltő szerek visszautasítását;
- apróbb sikertelenségek
elviselését;
- konfliktusok megoldását;
- korlátokat felállítani és elfogadni;
- érzelmeket kifejezni;
- kapcsolatokat építeni;
- saját erényeit és gyengéit felmérni;
- ellenállni a reklám nem kívánatos hatásainak és
elsajátítani
helyes megítélésüket;
- az érzéseket kezelni;
- a pozitív értékrend kialakítását;
- a jó közérzet, a boldogság és sikeresség szükségletének
kontrollálását.
|
