Neue Zürcher Zeitung ZÜRCHER KULTUR Donnerstag, 20.05.1999 Nr. 114 46
Die ungarische Antwort auf das Tango-Fieber

Csárdás-Show mit dem Budapest Tanzensemble im Volkshaus

Bei den Ungarn ist die Welt noch in Ordnung. Die Männer hauen kräftig auf Schenkel, Waden und Ferse, bekämpfen einander mit Stock und Stiefel, während die Frauen süss ins Publikum lächeln. Und naturgemäss geht auch die Liebesgeschichte, die das Budapest Tanzensemble am Dienstag im Volkshaus anzettelte, gut aus. Der Gute siegt, will sagen, der gute Tänzer, der da heisst Dezsö Fitos, ein Csárdás-Tausendsassa mit den Knien eines Breakers aus der Bronx und der Sprungkraft eines Ballett-Tänzers aus St. Petersburg, kommt zum Schluss zu seiner schönen Blonden und unter die Haube. Und jetzt erst kann der eigentliche Tanz beginnen. Männer und Frauen greifen sich in die Arme, singen, was ihre Stimmbänder hergeben, schwingen hoch das Bein und rein das Knie: Csárdás ist angesagt in vielerlei Variationen, denn bei diesem Tanz ist jeder auch sein eigener Choreograph. Wieder und wieder greifen die Musiker zur Geige, wieder und wieder hebt der Csárdás an, tanzen die 22 Tänzerinnen und Tänzer durch die Reihe, greifen sich die Zuschauerinnen und Zuschauer, von denen auffallend viele ungarisch sprechen, führen sie ins Foyer, wo das Fest weitergeht und der Abend stehenbleibt wie auch der Rest des Publikums. Von diesem Tanz kommt man so leicht nicht mehr weg. «Csárdás! - East European Love Story» nennt sich das folkloristische Programm, das sich aus Tänzen aus Ungarn, der Slowakei, Polen, Rumänien zusammensetzt und welches das Budapest Tanzensemble ausgerechnet in Zürich zur Uraufführung gebracht hat - weil der Manager lange in der Schweiz wohnte. Im nächsten Jahr soll es in die USA auf Tournee gehen, auf dass der Csárdás, jener Tanz, der in der ersten Hälfte des letzten Jahrhunderts in den Ballsälen der ungarischen Städte auftauchte, auf den Bühnen dem Irish Dance und dem Tango Konkurrenz mache. So jedenfalls will es Zoltán Zsuráfszki, der künstlerische Leiter der seit 40 Jahren bestehenden Truppe und selbst begnadeter Tänzer, der am Dienstag das Finale eintanzte. «Tango of the East» soll die Show in Amerika heissen, hat sich doch der Csárdás, ähnlich dem heute so heissgeliebten Paartanz, aus verschiedenen Tänzen und Musiktraditionen herausgebildet. Indes: Dem Csárdás des Budapest Tanzensembles haftet noch der Duft des Dorfes an - der Unschuld ohnehin.

Lilo Weber Zürich, Volkshaus, 18. Mai.

"Csárdás!

Amerikától Bonchidáig a Budapest Táncegyüttessel
Mikor a kékszakállú 1918-ban, hét évi hevertetés után felcsendült az Operaházban, nemhogy a közönség, de még a falak sem rezonáltak rá. Világos lett: a falakat elôszôr ki kell bélelni a magyar nép hangjával... A Háry János, a Székely fonó erre a munkára vállalkozott." – írja Kodály az Opera körül címû írásában. A "kibélelés” munkája azóta is tart – jelzi ezt az Operaház új Háry János elôadása, melyet Oberfrank Géza a Budapest Táncegyüttes közremûködésével vitt színre az Erkel Színházban. A néptánc és dalolás segítségével a paraszti hagyományba illesztett öreg vitéz a népmese szárnyán röpíti hallgatóit: mikor jobbra vág, szekérutat vág, mikor balra vág, gyalogösvényt vág a csatamezôn, térdre kényszeríti Napóleont – és mindezt a legnagyobb természetességgel teszi. Nagyotmondó lenne, vagy éppen a hôsi erényeket próbálja egy hôsietlen korba átmenteni? A mesét körülvevô néphagyomány szerepérôl kérdeztük Zsuráfszki Zoltánt, a darab koreográfusát, a Budapest Táncegyüttes mûvészeti vezetôjét.
– Martin György, aki egyénre szabott mozgásvilágként jellemezte a magyar néptáncot mutatott rá, hogy az individuális megmozdulások alkalmával, azokban a pillanatokban, amikor egy férfi szabadon táncol, mutatkozik meg az igazi egyéniség. A férfiúi virtus mellett a páros viszony, a csalogatás szemléltetésére is igen alkalmas a magyar néptánc – mondja Zsuráfszki Zoltán. A kis létszámú, tíz-tizenegy párral dolgozó Budapest Táncegyüttes a férfi erény és az egyéniség színpadi láttatása vállalkozott a Háry Jánosban. Valójában ez a cél vezérelt bennünket a nyolcvanas évektôl kezdve, amikor a Magyar Állami Népi Együttes tagjaként úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy kisebb, mozgathatóbb tánccsoportot Kodály Kamara Táncegyüttes néven. 1991-ben a Molnár István alapította Budapest Táncegyüttes mûvészeti vezetôje lettem. Ekkoriban már olyan idôk jártak, hogy tudomásul kellett vennünk, az együttes mûködése _kincstári” alapokon nyugszik: nem lehet munició nélkül, a jelmez, a megfelelô környezetet, a zenészek és a mûszaki apparátus hiányában egy lepusztult mûvelôdési házban színvonalas mûsort adni. Ezért nagy biztonság számunkra, hogy 1998-tól a Magyar Állami Népi Együttes részeként egy nemzeti alapintézmény teljesen önálló kamaraegyüttesként végezhetjük a munkánkat. Az idei nagy vállalkozás a Háry János, amit Jancsó Miklós kecskeméti színházában gyerekdarabként mutattunk be 1982-ben. Ilyen elôzmények után örömmel vállaltam, hogy most a saját együttesemmel készíthetem el a táncbetéteket. Az Operaház arányaihoz mérten minden lehetséges jelenetet, zenei részt megmozgattunk, hogy látványos, nagy elôadás szülessen május 13-án az Erkel Színházban.
– Milyen tervei vannak a következô évadra?
– Már folynak a Csárdás! címû mûsor próbái, mellyel jövô januártól március végéig Amerika különbözô koncertermeiben lépünk föl. Kelet tangója alcímet kapta a szerelmes történet, és akár egy East side story, nyugati párjához hasonlóan a helyi sajátosságokat formázza meg tánc nyelvén. A koreográfia dramatikus eszközökkel járja körül a szerelmi témát, a féltés és a féltékenység a másikért való megküzdésig elvezet.
– Amerika, ha mást nem is tud rólunk, a csárdás szót Magyarországhoz köti?
– A reformkori tánckultúrában revelációként hatott a csárdás megjelenése, és a siker mai napig töretlen. A szabadságharc évfordulója kapcsán gondoltunk elôszôr a tánc színpadi felelevenítésére, és a tapasztalat valóban az, hogy a világ a gulyás mellett leginkább a csárdás vagy a csárda szavunkat ismeri. Az összefoglaló név nemcsak Magyarországot, de az egész térséget fémjelzi, ezért került a szomszéd népek tánca is a mûsorba. Üvegestánc, botoló, szerepel többek között az együttes repertoárjában, az egyéni megmozdulások szabad tánc formájában, szinte táncházas hangulatban oldódnak föl. A darab összeállításakor a Budapest Táncegyüttes saját múltjából építkezhetett: a korábbi Ágas-bogas fa címû nemzetiségi válogatásunk ismerôs elemeibôl született újjá a mûsor. Reméljük, hogy a közép-európai régiót képviselô Csárdás! érdeklôdést fog kiváltani a látvány és a zene túlkínálatban fürdô nyugatból. A darab bemutatója május 18-án Zürichben lesz. Rá két napra, május 20-án a Collégium Hungaricum meghívására Bécsben lépünk fel Bonchida háromszor címmel. Ez az elôadás Kelemen László azonos címû CD-jéhez kapcsolódik, amely az egymás mellett élô népek, a cigányok, a románok és a magyarok népzenéjét mutatja be húsz-húsz perces blokkokban. A hanganyag nyomán az eredeti környezetet megelevenítve vittük színre a három nép táncait. Az egykor virágzó erdélyi kultúra nyomait még romjaiban is ôrzi a bonchidai Bánffy kastély. Hallatlan lepusztult volta ellenére hátborzongatóan szép a hely. A mûsor kezdetén ez a disszonáns kép tárul a közönség elé. A zene megszólalásával egyidôben a kúria eredeti állapotában rávetül a romos falakra, mintha a muzsikaszó felújíthatná a pusztulásra ítélt épületcsoportot. Múlt és jelen egymásra vetítve feleleveníti, és a mai világ elé helyezi példaként azt a természetes állapotot, amikor magyarok, románok és cigányok még együtt táncoltak, anélkül, hogy minden áron egymás torkának akartak volna ugrani. A táncegyüttes már a próbák idején három csoportra oszlott, hogy a mûsorban aztán akár közösen is fellépve, de mindenki az általa képviselt népcsoportot jelenítse meg. A szapora csárdás jól példázta, hogy van olyan tánc, amelyet mind a három nemzet a sajátjaként használ, együtt járva azonban csak úgy sorjáznak elô az egyedi színek és figurák belôle. Tánc közben így jelentkezik szimbólikus módon az együttélés természetes képe. A színpadi hatást tüktözéses eljárással növeltük. Háttérbe helyezett tükrökkel korábban láthatatlan cselekményt vetítettünk a nézô elé, ezzel mintegy kitágítottuk a teret, meg a jelenségek értelmezési mezejét. A technikai megoldás mögött az a gondolat húzódott meg, hogy a közönség csak áttételeken kersztül juthat el a megértésig. Nem közvetlenül, hanem tükör által szembesül a hagyományos kultúrával. A szimbólum rávilágít a táncos szerepére is, aki akár a tükör, csak közvetítôje lehet a tudásnak, maga azonban nem a gyökerektôl érkezett, bár az évek során elleste, hogy megmutathassa e sajátos népzenei világot. A darab folyamán mindvégig vándorló tükrök az utolsó képben épp a nézôvel szembe kerülnek. A tapsnál a közönség farkasszemet néz önmagával: ez az én provokatív kérdésem hozzájuk. Szinte a tükör szólítja meg az embert, hogy, aki hallod ezt a gyönyörû zenét, átéled a történteket, vajon mit teszel hasonló értékek megôrzéséért. És ekkor más nem egyszerûen Bonchidáról, a magyar néptáncról vagy népzenérôl van szó, hanem rólad, hogy te milyen értékeket hordozol magadban."
Ida N. TÓTH, MAGYAR NEMZET

"Begeisterung für ungarische Tänzer und Musiker

Erfolgreiches Gastspiel des Tanzensembles Budapest im Grossen Haus des Linzer Landestheaters
In unserer Zeit der sensationellen Happenings, der Superlative des totalen Theaters sind, so paradox es klingt, echte Ereignisse, tiefe Erlebnisse auf allen Gebieten der Kunst selten geworden. Demnach haben in diesem Fall bedauerlicherweise alle, die diesem Gastspiel des "Ungarischen Tanzensembles Budapest" im Grossen Haus des Linzer Landestheaters ferngeblieben sind, am Dienstagabend ein hinreissendes, von Beifallstürmen begleitetes, unvergessliches Fest des Tanzens und Musizierens versäumt. Weitab von jenem, ach so beliebten, aber auch, bitta schön, so falschen und verlogenen Operetten-Ungarisch, öligen, bakschischheischenden Nachtlokalzigeunergefidel braust der elementare Csardas-Sturm ein. Dieser ungarische Heimatabend (ohne Jodler) reisst das Publikum beinahe von den Sitzen und lässt es bis zum Fallen des letzten Vorhanges ohne Erholungspause. Man versteht, dass dieses professionelle, international ausgezeichnete "Ungarische Tanz-Ensemble Budapest", mit eigenem Orchester, in Europa, Nordafrika, Kleinasien, dem Fernen Osten, Indien, Indonesien von Erfolg zu Erfolg eilen konnte. Wo soll man bei diesen prachtvollen, durchweg gleichwertigen Leistungen beginnen? Wem soll man die Palme reichen? Den hinreissenden Tänzern? Sie sind kräftig, herb, leidenschaftlich, richtige Männer. (Ein Labsal im westlichen Heer der tanzenden Homosexuellen). Ihren ebenbürtigen Tänzerinnen und Partnerinnen? Es sind Mädchen mit dem Schelm im Nacken, aber auch der Krone fraulicher Würde auf dem stolzen Haupt. Den temperamentvollen Musikanten? ... Den zauberhaften Kostümen in der feinen, blühenden Farbigkeit der Mädchentrachten, der ruhigen Einfachheit der Schwarz-Weiss-Grundstimmung der Männerkleider? Alles zusammen ist eine wohltuende Augenweide. Dem unerschöpflichen Reichtum der ungarischen Folklore und ihrer subtilen künstlerischen Gestaltung? Nein, ihnen allen ausnahmslos gebührt uneingeschränkte Bewunderung und Dank, denn ihre unermüdliche Arbeit, ihre begeisternde Leistung sind Zeugen für das Herz, die Eigenart, die Lebenskraft, das Unzerstörbare eines grossen, tapferen Volkes. In diesem turbulenten, humoristischen, aber auch lyrisch-tänzerischen Reigen aus sieben Regionen Ungarns ...mit seinen Stock-, Flaschen-, Burschen-, Kissen-, Peitschen- und Fassbindertänzen bleibt der Csardas in seinen immer wieder überraschenden Varianten der Tanz aller ungarischen Tänze. Man möge mir verzeihen: "le roi de danse." Lang anhaltende Begeisterung eines mitgerissenen Publikums. Die stürmisch verlangten "da capo" werden ohne ein langes Sich-Bitten-Lassen und ohne die geringsten Ermüdungserscheinungen gewährt. Nein, gewährt ist nicht das richtige Wort - geschenkt. Man muss auch der Direktion des Linzer Landestheaters für die Ermöglichung dieses so sehenswerten Gastspiels danken und wir wollen die Hoffnung hegen, dass es weitere angenehme Überraschungen auf diesem für einen lebendigen Theaterspielplan so notwendigen Kultursektor geben wird."
Andrei Jerschik, OBERÖSTERREICHISCHE NACHRICHTEN, Linz

"The men’s dancing has an unapologetic, old world virility. Wearing vests, beribboned hats and boots or sturdy shoes, they dance with backs held straight and confident. They may dip a knee, or bend their partner sideways in a brief, quiet hesitation, but most of the time they are stamping, slapping their feet, knees and thighs, and challenging one another all without ever showing any evidence of strain... The women’s dances are more subtle, but no less rhythmically complex. Dressed in beautiful belling skirts, embroidered aprons and flowered kerchiefs, they link arms and seem to roll along the floor, their heels clicking out complex variations. The couples dance juxtapose rather than homogenize the two gender styles until the group joins in circles or spiralling huddles..."
THE BOSTON GLOBE

Les Ballets Hongrois, au Français
Une merveilleuse évocation de leur pays

Personne ne pourra regretter sa soirée au Français. Sur la scene de ce coquet théâtre se produisait, hier soir, l'ensemble national hongrois de Budapest. A n'en pas douter, il laissera un excellent souvenir dans le coeur et dans les yeux du millier de spéctateurs qui avait été attiré par l'affiche. Un orchestre de douze musiciens, tous remarquables virtuoses, et une troupe d'une quinzaine de danseurs ont fourni un échantillon tres attachant du folklore hongrois. Sur une musique enthousiaste, tour a tour profondément mélancolique et irrésistiblement vive et gaie, les ballets, tres bien réglés et déja rodés par une longue tournée en Europe ont interpreté des scenes villageoises et guerrieres de leur pays. Ce fut, pour nous, l'occasion d'applaudir leurs exploits physiques mais aussi et surtout le coeur qu'ils ont apporté a leur production. A aucun moment ils ne se départirent de leur fougue, ni de leur souriante gentillesse, répondant spontanément aux rappels "a la russe" du public. Les musiciens, réels magiciens du violon, de la contrebasse, du violoncelle et du cymbalum ont enchanté nos oreilles de fougeuses csárdás dont la mode est un peu passée. C'est bien dommage, car leur musique chaude et passionnée est bouleversante et aussi prenante que peut l'etre parfois le meilleur jazz. Le succes remporté, hier soir, par l'ensemble national hongrois de Budapest ne doit pas rester sans lendemain.
Ph. D., SUD-OUEST, Bordeaux 
 

C'est la fete!

Il n'est pas nécessaire d'etre grand amateur de danse folklorique pour apprécier le spéctacle de l'ensemble de Budapest. Le professionnalisme et le dynamisme de ces artistes complets justifient a eux seuls le plaisir sans affectation que l'on éprouve pres de deux heures durant. Soutenu par un orchestre d'une douzaine de musiciens dont on ne peut que louer l'excellence, les danseurs interpretent un répertoire traditionnel dont la richesse se marie souvent avec l'invention et l'originalité. Parmi de nombreuses oeuvres aux chorégraphies tres soignées, je retiendrais la superbe danse aux claquements, oú les hommes seuls créent leur propre musique a l'aide de leurs mains et de leurs pieds. La danse des mariés est également une petite merveille d'élégance, de gout et d'émotion. Car la grande force du Ballet de Budapest, c'est justement sa puissance d'émotion. Jamais ici de mécanique tournant a vide, de routine accomplie avec plus ou moins de bonne volonté. Bien au contraire. Les douze couples de danseurs sont d'une constante virtuosité et donnent le sentiment de vivre leur spectacle avec la meme bonne humeur qu'au premier jour. Et c'est un tel régal que de voir ces gens sourire avec tant de naturel, s'amuser tout en conservant la rigueur indispensable que cette soirée de folklore hongrois est avant tout une soirée de fete. Bobino, jusqu'au 22 juillet
Olivier MARAISIN, QUOTIDIEN DE PARIS 
 

Ballets de Budapest
"Le feu sacré!"

C'est la premiere fois que cet ensemble de danse populaire de Budapest se présente a Paris ; on connaît pour les avoir applaudis maintes fois, les qualités artistiques et le grand professionnalisme de ces compagnies, gardiennes des traditions ancestrales de leur pays. Cet ensemble hongrois nous ravit et nous donne les plus grandes joies a travers la nouveauté des danses et des musiques de son répertoire. Ces artistes cultivent un style formé dans les montagnes durant les longues migrations des troupeaux. Les danses des bâtons sont de véritables concours d'adresse, la danse rythmée par des claquements de mains et de pieds, a l'instar du Zapateado, nous font entrevoir leurs sources mystérieuses. De meme que cette ancienne danse tzigane dans laquelle les hommes se livrent un féroce combat au bâton, alors que l'enjeu : une frémissante et provocante tzigane se glisse comme une couleuvre entre eux. Toutes les danses s'enchaînent et se déroulent harmonieusement malgré l'exiguité du plateau, lequel est occupé partiellement par un merveilleux orchestre dont le chef est un virtuose du violon. Les danses des garçons sont viriles, ils tiennent la vedette tant ils mettent d'ardeur et d'expression dans leurs pas. Les filles apportent la grâce, la rapidité et la légereté des petits pas courus et sautés, qu'elles ponctuent d'un délicieux gazouillis. La rénovation méticuleuse de ces danses traditionnelles encore peu connues de nous, s'exerce aussi sur les costumes, dont la beauté et l'originalité (notamment ceux de la Transylvanie) ont une allure folle.
Gilberte Cournand, PARISIEN LIBERE 
 

A BOBINO...
UN RECITAL PAS COMME LES AUTRES

Avec le charme des jeunes filles qui composent l'ensemble de ce Ballet de Budapest, il faut voir en cet ensemble une troupe vouée a la tradition de ce pays. Précisons que ce peuple a une vie dure mais dont le coeur est resté chaud. Ainsi, toute la grande ferveur qui se dégage "dans ces mouvements intimistes" se regroupe en une multitude de figures folkloriques dont les danses et les rythmes influencent les spectateurs. Leurs costumes sont d'une finesse digne de nos ancetres. Sans pour autant dévoiler la plus infime surprise de ce spectacle culturel sur cette scene de BOBINO, il faut faire une légere parenthese sur le travail de ce groupe "en particulier celui du bâton dont la dextérité est comparable aux majorettes ou aux gens de voyage". On retrouve les mouvement lympides dont l'orchestre fait ressortir l'immense sensualité de ce peuple par les violons et les instruments personnels a la dynastie "tzigane", nous ne pouvons que féliciter BOBINO pour cette initiative. C'est véritablement un travail de titan dont le chantre se forge par les mouvements des robes et des costumes multicolors dont les mouvements de gaîtées nous paraît etre de rigueur. Meme pour le simple prophane qui ignore tout de ce peuple, il est tres facile de saisir le sens des danses qui nous sont présentées. Il faut reconnaître que l'Ensemble de Budapest ne manque pas de charme. En observant cet ensemble on ne voit pas passer le temps tellement on est passionné par ces jeunes dont la troupe a été formée en 1958. Enfin, un rien nous touche le fond du coeur, entre autre la danse des mariés, ou bien celle des bouteilles. Apres un court instant d'entracte, l'effervescence devient de plus en plus a son comble par la fouge de cette troupe. Cela devient un véritable festival. Merci au Ballet de Budapest...
ART ET LOISIRS, Paris 

En el Teatro español
MUSICA Y DANZAS HUNGARAS POR EL GRUPO "ENSEMBLE BUDAPEST"

... En cuanto a los bailes, y siguiendo en lo tocante a la primera parte, hay que señalar la ejecución de dos típicas danzas húngaras como son "csárdás" y "verbunk"; la gracia y la expresión viril de la "Danza de mozos", la "Danza saltadora del ayuno", que responde a una tradición del Transdanubio, la "Danza del cayado", propia de pastores, y que dejó algo intranquilos a quienes estábamos en primera fila por el cercano y fuerte restallar del látigo y, aparte, de una gran expresidad y, finalmente, las "Bodas de Sárköz", con una música preciosa y una ambientación sugerente en extremo. ... El espectáculo gustó mucho porque une a la vistosidad de la coreografía la ejecución impecable y precisa de todos los números, la mayor parte de ellos de gran dificultad y que evidencian el virtuosismo de los buenos bailarines que componen el grupo. También hay que destacar la parte orquestras, por lo que tiene de representativa del alma magiar y por el buen hacer de los músicos.
J. J. Sánchez Costa, EL NOTICIERO UNIVERSAL, Barcelona 
 

Exitosa presentación de ballet húngaro - Ensemble Budapest

... el notable elenco de danzarines y músicos húngaros hizo su primera presentación ayer, al canzando un resonante éxito, dada la alta calidad del espectáculo que sostienen sus 41 integrantes. Los vistosos trajes típicos y la variedad de danzas folklóricas, combinadas con la música vivaz, alegre y virtuosa de la orquestra húngara, dieron una visión general del paisaje multicolor de la escena campesina del país magyar, uno de los mejor poseídos de tradición popular en Europa.
LA INDUSTRIA, Trujillo (PERU) 

Successo dei Balletti Ungheresi al Teatro "San Ferdinando"

Il debutto del "Complesso di danze di Budapest", nel accogliente sala del Teatro S. Ferdinando ha ottenuto il magnifico successo che, d'altronde, merita appieno. Fregiato di trofei ed assegnazioni di premi internazionali, esso afferma eccezionale bravura di danzatori e di esecutori strumentali. Sul filo fantasmagorico di musiche vivacissime levanti sugli scudi melodie tratte da quella miniera d'oro che e il patrimonio folkloristico ungherese-magiaro, le sequenze mimo-danzanti si susseguono agili e scorrevoli, improntate di caratteri etnici, ricche di costumi variopinti e bellissimi. Prorompe da esse una straripante gioia di vita, qualcosa che frizza, brilla, eccita, come una coppa di champagne. Danzatori dai garretti d'acciaio e dallo sguardo ardente, danzatrici tutte grazia femminile e con occhi pudicamente abbassati, vengono svolgendo coreografie estrose ed originali... Fra le sequenze danzanti, di grande suggestione la zingaresca "Danza d'amore", permeata di fiabesca, ingenua soavita "La Leggenda del cuore"; ma, come scattanti, rotanti, rutilanti, le "Csárdás", le "Danze con la frusta", la "Danza degli sproni", oltrecché quelle "dei fazzoletti", "delle bottiglie", "delle spade". Tutte indovinatissime ed eseguite da ballerini e ballerine che sembrano ispirati quasi da primordiali sensi amorosi e guerrieri, e che sono mossi da tecnica scattante ed a volte acrobatica... ...successo pieno e genuino di uno spettacolo che occorre non lasciare sfuggire.
Tito Ceccherini, CORRIERE DI NAPOLI 
 

Uno splendido carosello di musiche e danze magiare

Il complesso di danze "Budapest" ha offerto ieri sera agli spettatori una splendida raccolta delle musiche e delle danze popolari ungheresi. Queste che abbiamo viste non e che un minimo frammento del tesoro che in Ungheria venne accumulato dagli esploratori dell'arte popolare... Questo mazzo di bellissime ballerine, di slanciati ballerini, e di un'orchestra abilissima, comunque, oltre a portarci il canto lontano dell'Ungheria, ha voluto un po' anche far rivivere quel mito che noi occidentali serbiamo dei famosi violini zingari e dei variopinti costumi popolari. La coreografia aveva molto di tradizionale e altrettanto di una fantasia squisita, semplice, efficace dell'ideatore-regista. Oltre alla straordinaria vivacita degli artisti, una graziosissima annunciatrice ci ha fatto comprendere meglio il significato e la storia delle esecuzioni. Vivo successo e molti applausi.
Vice, GAZZETTA DI PARMA 
 

Grande successo al "Genovese" del complesso di danze "Budapest"

... Il complesso "Budapest" conferma che la danza popolare e la forma piú vitale, oggi, del balletto, la piú antica e insieme la piú moderna. E senza ombra di dubbio la piú suggestiva, comunicativa e la meno intellettualistica. Di qui il grande successo di questi giorni al Politeama genovese e l'esortazione che noi riviolgiamo al pubblico di non perdere una occasione rara di cultura, che e al tempo stesso di grande e continua gioia degli occhi e del cuore. Diretti da un coreografo fedele alla tradizione e rigorosissimo sul piano tecnico, i giovani danzatori (che sono anche cantanti precisi ed affiatati) hanno dato un quadro vasto e pressoché completo delle forme classiche del ballo ungherese, il ballo popolare dei contadini, dei pastori, dei soldati e degli zingari, e il ballo signorile e cortigiano dei nobili. ... Non si deve tuttavia credere che le danze abbiano un carattere esclusivamente energico e guerriero. Le danze femminili (ricordiamo le danze con le bottiglie, alcune danze nuziali) sono di squisita fattura e di delicatissimo sentimento. Certo nelle "csárdás" (il nome deriva da "csárda" cioe osteria) predomina l'elemento maschile, e le "csárdás" sono la espressione piú sincera d'un popolo straordinariamente appassionato, che non ignora gli abbandoni dell'amore. Ma l'amore ha un' aspetto profondamente serio, si direbbe rituale. E' il sentimento, non il sentimentalismo, d'una nazione giovane e pura.
g.g., L'UNITA, Milano