A rituális táncok tartalmi jegyeire funkciójuk, az alkalom és idôszak, valamint szokáskeretük alapján következtethetünk. E szempontokra ügyelve kísérlem meg a következôkben férfi- és nôi körtáncaink két csoportjának az értelmezését a karácsonyi és húsvéti ünnepkörben járt változatok alapján.
Hogyan táncoljon a király? Fontos kérdés, hiszen a királyi udvar már-már "élô" balettshow-ként zajló élete Franciaország-szerte másolandó és követendô minta lesz. A barokk udvai etikett szabályait és a hétköznapok teendôit (étkezési-öltözködési-közéleti ceremóniáit) is áthatja a tánc. Az arisztokrácia tagjai - élükön XIV. Lajossal -, csak szép táncformák között érintkeznek, miközben a szép társadalmi érintkezés formáit táncolják.
De milyenek is ezek a formák? Nos, Caroso mester "Il Ballarino" címû olasz tánckönyve mellett 1588-ban a táncosnak is kiváló katolikus pap: a francia Thoinot Arbeau "Orchésographie" címû kötete is megjelenik. A könyv a "táncos kanonok" nagy jelentôségû munkája, mert belôle minden apróságot megtudhatni a XVI. századi Franciaország összes népi- és társasági táncáról, ezek tánclépéseirôl és elôadásmódjáról. A Napkirály balettmestere: Charles Louis Beauchamps természetesen mindkét mûvet ismeri, s a rajzokkal is illusztrált táncokat koreográfusként is felhasználja a királyi bálok s az udvari balettek lépésanyagában.
Az újabb írásos-rajzos összegzést azonban
már a következô generáció végzi el:
közülük is Monsieur Rameau, a spanyol királyné
udvari táncmestere...
