Mániákus depresszió
..... szemüvegben
Mozgásom szép meg kecses
Alig állok a lábamon

Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Vetített viasznô vagy csupán
Rajtad csillog fénypongyolám
A fények kékben úsznak, hajnal hasad
Szeretem a színes álmokat

Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Szeretem ezt az álmomat
Fekszem a fűben az ég alatt
Két dologgal egészen eltelve
Alvást és mosolygást mímelve
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

* (Mengele néven bújkálok Algír külvárosában
Les rám egy szadomazichista
Tisztaságmániákus ôrült
Akivel együtt lakom
Ö is kém, figyeli, kinek dolgozom
Én is az asztalán matatok
Hogyha nincs itthon
Mindent megteszek, hogy megtudjam
Kinek dolgozik
Ugyanannak a két ellenséges csoportnak
Küldözgetjük jelentéseinket
Akik egymásnak küldözgetik
Jelentéseiket rólunk)

Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Szeretem ezt az álmomat
Fekszem az ágyon a víz alatt
Lelkem vándorol
A testem halott
Magamra vetített kép vagyok

Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Végül elaludt szegény
Ez már így egy kész regény
De még le se csukta a szemét
Ujra hallja a mesét

Nem tudom, hogy hol vagy
Mindig rád gondolok