Bükkösd és környékének településtörténete az ide vonatkozó források szerint a keltákkal kezdõdik. Bükkösd és
Helesfa között egy kelta tûzhely került napfényre, mely Fehér Ferenc bükkösdi plébános tulajdona volt.
" A rómaiak idõszakáról már több lelet tanúskodik. Cserdi déli részén, a helesfai berek alján vezetett egykor a rómaiak
útja Pécstõl kezdve Pannónián át, hol a szántóvetõk ekéi már többször téglákat, érmeket vetettek ki..."
A honfoglalás korát illetõen eltérõek a különbözõ kutatások eredményei. Egyesek szerint az Árpádok korában már
lakott terület volt e völgy. Árpád fejedelem egyik vér szerinti leszármazottja - Dr. Zsolt Zsigmond pécsi orvos -
kutatásai szerint Okor vezér birtokolta e tájat.
" Az is bizonyosnak látszik, hogy az Okor nemzetség harcos, erõs népcsoport volt, hiszen határt védett és szoros
kapcsolatban lehetett az Árpád törzzsel. Erre utal az ugyancsak itt lévõ Nagyárpád község és Árpád-tetõ is. "
Nagy Jenõ szerint a honfoglalás korában a térség a Botond törzs, valószínûleg Kán nemzetségének érdekkörébe
tartozott. Kán ( ma már részben kihalt ) község szolgálhat tanubizonyságul.
Sajnos a történelmi-történeti fejlõdés következõ korára nézve még a leggyérebb nyomok is elvesztek. Annyi azonban
bizonyos, hogy Bükkösd egyik dûlõjében (Alsó-Ratkócza) a XIII.században falu állott plébániával, azonban mind a
falu, mind a plébánia elpusztult a tatár rombolásban.
 
 
 

Bükkösd neve az idõk során többször is változott.( 1448-ban Naghbekes néven említik, 1542. évi adólajstromban
Bykesd, 1786-ban Bükesd néven szerepel, 1851-tõl Bükösd.)
1333-ban a pápai tizedjegyzék Egyed nevû plébánost emlit Bükkösdön. Pontosan nem ismerjük az õsi falu fekvését és
a régi templom helyét. Abból a tapasztalati ténybõl kell kiindulni, hogy a régi lakott telepek helyén ütötte fel táborát az
új település. Eszerint a mai Bükkösdnek a Petrovszky-kastély feletti területén lehetett a második letelepedés.
Valószínûnek tartja Nagy Jenõ, hogy az õsi templom a jelenlegi Kálvária helyén állhatott. Ezt azok a források is
megerõsítik, miszerint a mai Kálvária-domb tetején számos sír, sírkõ, csontváz található. Az itt élõ idõs emberek
szerint az õsi temetõnek is itt kellett lennie. A sírkövek sajnos már szanaszét hevernek a Kálvária feletti kis
erdõségben, feliratot rajtuk már nem olvashatunk.
Megyefát csak a XVI.sz. közepi adóösszeírások említik elõször. Az 1542-es " dicalis conscriptio "-ban Bykesd és
Megyefalwa a fehérvári káptalan birtoka Zenth Damyannal együtt Sonkoly Károly szerint is.
A pozsonyi kamara pécsi tiszttartósága 1698-ban Bükkösdöt, mint egykori Tihanyhoz tartozó birtokot írt össze. Az
összeírások helyenként említik Bikust, de csak tévedésbõl sorolhatták az apátság birtokai közé.
 

Vissza