Bakonysárkány társadalma a l9-20. században
A referátumot készítette: Smahó Melinda

Bakonysárkány község a Bakony és a Vértes hegységek között húzódó Móri-árokban terül el, a mai Fejér megye és Komárom-Esztergom megye határán. A falu 800 éves múltra tekint vissza. A község elnevezése l871-ig Sárkány. 1871 után önálló nagyközség, neve Bakony - Sárkány, 1903-tól pedig Bakonysárkányként szerepel.
Sárkány hosszú ideig Csókakő várához tartozó puszta volt. 1726. május 2-án Fejér vármegye közgyűlése a benépesítésre alkalmas puszták közé sorolta. Sárkánypuszta benépesítése 1747-ben kezdődött, és az egész század folyamán tartott. A kezdetben magyar lakosú Sárkány első telepesei a környező falvakból érkeztek. 1752 körül megkezdődött a németek betelepülése. Kis számban szlovák telepesek is érkeztek. 1818-ra a németek száma megsokszorozódott, a magyar lakosság pedig elvándorolt. Így a magyar nyelv csak a visszamaradott öreg magyarok között élt, a községben elsősorban a német nyelvet használták.

A falu lakosságának 19-20. századbeli alakulását mutatja a következő táblázat :
A bakonysárkányi népesség számának alakulása l802-1990
 
Év
Népesség (fő) 
Év
Népesség (fő)
1802
537
1900
974
1806
544
1903
937
1818
557* 
1910
1001
1825
593
1920
973
1838
601
1925
984** 
1850
668*** 
1930
1044
1870
860
1941
1106
1880
915
1949
1242
1888
986
1960
1322
1890
967
1970
1361
1896
973
1980
1143
1897
969
1990
986
     A község a fő kereskedelmi útvonal, a Király útja /Via regia/ mellett fekszik. A betelepülés kezdetben nagy lendülettel zajlott. Az 1880-as évekig a falu lakossága folyamatosan nőtt. A századvégi megtorpanás, majd visszaesés a kivándorlás méreteit jelzi. 1883-ban kezdődött meg a helybeli parasztság kivándorlása Amerikába. 1890. április 4-ig 38 fő távozott a községből. Többségük napszámos vagy "kis házas", de útra keltek a mesteremberek is: Wieser Egyed szabó, Szinavel Antal cipész, Kristóf Márton asztalos, Ehmann Ede asztalos, Felber Dániel bognár, valamint legények, leányok és özvegyek.

Többen feleségükkel és gyermekeikkel indultak útnak. 1890. október 26-ig a kivándorlók száma 70 fölé emelkedett. A kivándorlás egyre nagyobb méreteket öltött. Közvetlen kiváltó oka az volt, hogy az 1880-as években filoxéra támadta meg a szőlőket. 1888-ban az összes szőlőt zárlat alá helyezték. A zárlat 1890-ig tartott. A következő évben a peronoszpóra pusztította el az egész szőlőtermést. 1898-99-ben pedig ismét felütötte fejét a filoxéra. A lakosság megélhetése bizonytalanná vált
 
1895. december 21-én a község képviselő-testületének rendkívüli közgyűlése a következő jelentést küldte az alispáni hivatalnak: "Az alig 900 lelket magában foglaló községből már több mint
300 lélek Amerikába vándorolt, mert a községben megélhetési módot nem talált és a közterhek viselését nem bírja." A század végére már egész kis sárkányi kolónia alakult ki a New York környéki Passaic-ban. Honvágyukat bizonyítja az a sok adomány, amit a falunak felajánlottak /főleg a templom számára érkezett pénzadomány/.

A kivándorlók részben Antwerpenből, részben pedig Fiuméból indultak. A feljegyzések szerint 1905-ben és 1909-ben a kenyérkereset céljából kivándorlók többsége 15-30 éves volt, sok asszony pedig gyermekeivel utazott a már kint tartózkodó férje után. 1907-ben a folyamatos kivándorlás mellett megkezdődött a visszavándorlás. 1908-ban terjeszkednie kellett a községnek "Az Amerikából folyton visszatérő lakáshelyet keresők építhetése céljából." A visszavándorlás ellenére 1910-ben 400-500 személy állandóan Amerikában tartózkodott. 1913-ban 450 fő, a falu lakosságának mintegy fele amerikai gyapjúgyárakban dolgozott.

1924-ben újabb kivándorlási hullám indult, ezúttal Kanadába. Az elszegényedett napszámosok vándoroltak ki, mivel "az itteni megélhetésüket biztosítottnak nem látják". Bakonysárkány, Pusztavám, Csókakő és Aka községekből összesen mintegy 150 fő kérte a kivándorlási iratok beszerzését a Cunard Line Hajózási Társaság budapesti irodájában, és az előleget is befizették. A jelentkezők többsége 25-35 éves volt, de egész családok is vándoroltak ki.
Abban a reményben indultak útnak, hogy földmunkára szállítják őket Kanadába, az általuk választott bármely városba. Az ottani bérüket heti 50 dollárban és teljes ellátásban állapították meg.

A 19. század első harmadára jellemző ipari és agrárválság nyomasztóan hatott a falu társadalmára. A népesség száma stagnált, 1930-ig mindössze 1044-re emelkedett a helybeliek száma. Ennek a kivándorlás és a születésszám nagymérvű csökkenése volt az oka. A születésszám csökkenése 1924-ben kezdődött, és 1932-re megdöbbentő méretűvé vált. Az addigi évi 36-37születési szám 16-ra esett vissza.
 

Az ipari válsággal párhuzamosan jelentkező agrárválság érzékenyen érintette a nagyszámú szegényparasztságot, amelynek a megélhetése bizonytalanná vált, s ezért újra megkezdte a kivándorlást. 1927 tavaszán 15 család vándorolt ki Kanadába és Dél-Amerikába, egy részük azonban később visszatért. 1930-ban újra felerősödött a kivándorlási hullám. A célország ezúttal Franciaország volt. A kivándorlási mozgalom csak 1931-ben csillapodott.
A falu társadalma erősen polarizált. Nagyon magas a napszámosok és a szegényparasztok aránya.
 

Az 1925. évi birtokviszonyokat tükrözi az alábbi táblázat és diagram:

Birtokviszonyok Bakonysárkányban, 1925

 
A birtok nagysága (hold)
Birtokosok száma (fő)
Birtokosok megoszlása (%)
100 hold felett
4
2,6
50-100 hold
4
2,6
15-50 hold
40
26,0
1/2-15 hold
106
68,8
Összesen
154
100,0
  A falu legnépesebb társadalmi rétegét a törpebirtokosok alkották. Kilátástalan helyzetükre az alábbi adatokból következtethetünk:

A bakonysárkányi kisgazdaságok termésátlagai, 1925

 
Termény
Termésátlag q / kat.hold
Búza
5
Rozs
5
Kukorica
7
Burgonya
30
  Súlyosbította a helyzetet, hogy a búza ára az exportlehetőség megszűnése miatt 33 pengőről 9 pengőre zuhant. A falu lakói a mezőgazdasági termelés mellett fakitermeléssel és annak szállításával foglalkoztak.

Az 1930-as években megkezdődött a faluban a német nemzetiségűek mozgolódása. Először világjáró német fiatalok jelentek meg a községben, később pedig jöttek a röpiratok. Az agitátorok gyűlöletet hoztak a faluba, még a rokonok között is kitört a viszály. Az 1941-es bécsi egyezmény alapján kultúregyesületek jöttek létre, de a kultúra látszata alatt lázítás folyt.

A faluban teljes erővel megkezdődött a Volksbund - mozgalom. Erre részben magyarázatot adnak az 1941-es népszámlálás adatai:

Bakonysárkány népességének anyanyelv szerinti megoszlása, 1941

 
Anyanyelv
Népesség száma 
(fő)
Megoszlás (%)
Magyar
497
44,94
Német
608
54,97
Szlovák
1
0,09
Összesen
1106
100,00
  Az adatokból kitűnik, hogy a faluban a német anyanyelvűek voltak többségben, akiket nagyon erős nemzeti érzés tartott össze. Először csak a haszonlesők léptek be a Volksbundba. Később a szervezet meghatározott anyagi előnyöket biztosított /olcsó rézgálic, ruházati cikkek stb./, s a tagok száma egyre több lett. A községben nőtt a nyugtalanság.

1944. március 19-én, "fekete vasárnap" szállták meg a német csapatok Bakonysárkányt. A helyi Volksbund szervezet nagy bált adott a tiszteletükre.
A magyar és a német kormány megegyezése alapján a 17-60 év közötti német nemzetiségű férfiakat besorozták a német hadseregbe. A faluból kb. 90 férfi vonult be, ebből az SS katonák száma 19. Október végére a férfilakosság megfogyatkozott. A föld nem kellett senkinek. A bérlők, akiknek eddig nagy volt a jelentőségük Bakonysárkány gazdasági életében, felmondták földjeiket. A hazajáró SS katonák agitációja ellenére kiábrándulás mutatkozott a németimádatból. A faluban ekkor még nem volt kultúrotthon, ahol közösségi életet lehetett volna élni. Az ifjúságot sem a KALOT-ban, sem a leventeegyesületben nem tudták összefogni. A község élete felbolygatott állapotba került.

Az október 18-i pusztavámi tömegmészárlás következtében este Bakonysárkányban összepakoltak a munkaszolgálatosok, és Kisbér felé indultak. Az éj leple alatt csak a hántai útig mentek, ott lekanyarodtak a Dietrich és Virág tanyára, és ott rejtőzködtek néhány napig a padláson. Másnap megérkeztek a faluba az SS katonák, s mivel nem találták a munkaszolgálatosokat, bosszúsan távoztak. Arra a hírre, hogy az oroszok átlépték a Dunát, pánikszerűvé vált a volksbundisták hangulata.

1944. december 15-én vagoníroztak a kiutazásra jelentkező volksbundista németek és családtagjaik. Ingóságaikat elvihették, de a bútorokat és az állatokat nem. December 18-án indult a vonat Németországba 271 emberrel, ami 65 családot jelentett. Területileg Ausztriába mentek, a Hája folyó mellett fekvő Rabs várába. /A könyvek Németországot írnak, mert az Anschluss után Ausztria hivatalosan Németországhoz tartozott./
Házaikat azonnal elfoglalta a német katonaság, pusztítva, tékozolva. Az állatokat megölték, a bútorokat elégették, mondván, hogy ez "német vagyon".
Karácsony estéjén a német katonák megjelentek az éjféli misén, a szovjetek pedig végiggéppuskázták a falut. Polgári áldozat nem volt, de 2 német katona elesett. A front 6-7 km-re volt a falutól. Így köszöntött be Bakonysárkányban az 1945-ös esztendő.

 

  1. január 4-én a németek ki akarták üríteni a községet. Először csak a németeket, majd a falu egész lakosságát ki akarták vinni Németországba. A N.r. 47194 tábori számú Wehrmachtmet katonai alakulat lezárta a falut. Kihirdették, hogy 5-én délelőtt 10 óráig mindenkinek el kell utaznia Kisbérre, onnan pedig vonat szállítja majd tovább a lakosságot. A falu végén kezdték a kilakoltatást. 5-én délelőtt közelharc folyt a lakosság és a német kiürítők között, akik az ellenállás láttán abbahagyták az erőszakoskodást. Délután 3 órakor azonban újra megkezdték a falu kiürítését. A házak előtt kocsik álltak meg, az SS katonák házról házra jártak, és fegyverrel verték ki a népet. A Kisbér felé vezető utat elárasztották a síró családok. Jegyző és bíró ekkor már nem volt a községben, elmenekültek a német fenyegetések hatására. Másnap reggelre kiürült a falu. Mindenki oda menekült, ahova tudott. Az emberek otthagytak mindenüket, csak hogy Németországba ne kelljen menniük. Sokan szétszéledtek a szomszédos községekbe, pusztákra és tanyákra /Honvédtelep, Aka, Vérteskethely, Bakonyszombathely/.

  2. Mindössze 5 család maradt a faluban a betegekkel. A németek összesen 130 embert szállítottak el, és Kisbéren bevagonírozták őket. A kiüresedett faluban pusztítás, tékozlás folyt. A németek elhajtottak 2000 db állatot, a jobb bútorokat pedig autón elszállították. Az apró háziállatokat lelődösték, mert az "német vagyon". 16 napig volt üres a falu. Ezalatt a szomszéd falvak lakói is átjártak "vagyont menteni". Január 23-án a front távolabb húzódott. A hadtestparancsnokság megadta az engedélyt, hogy a környéken tartózkodó lakosság hazatérhet. Kifosztott falu, szomorú otthon várta a hazatérő mintegy 500 embert.

    Február elején a német katonaság ideiglenesen 350 Kócsról érkezett csángó székelyt telepített a Németországba költözött lakosság házaiba.
    Március 18-án az összes német alakulat elhagyta a községet. 19-én este hat órakor harc nélkül felszabadult Bakonysárkány.
    A front elvonulása után a Vértesy-gazdaságban megmaradt 240q kenyérgabonát a Nemzeti Bizottság utasítására szétosztották az ideköltözött, teljesen ellátatlan székelyek és a hazakerült ellátatlan bakonysárkányi lakosok között. /A Vértesy-család 1910-től a falu jómódú középbirtokos családja./

    1945 áprilisában a székelyeket Tolna és Baranya megyébe irányították. Június 30-án és július 1-jén részben kocsikon 42 lóval, részben vonaton hazaérkezett a volksbundisák nagy része. Németországban tartózkodásuk idején parasztoknál dolgoztak. Pénzt és élelmiszerjegyeket kaptak, ebből éltek. Hazatérésük után nem mehettek vissza házaikba. Egy éjszakát a szabad ég alatt töltöttek. Másnap "gettósították" őket. Kijelöltek a faluban néhány egymás mellett levő házat, és oda költöztették be őket. Egy házban 5-6 család lakott. Rendőrök vigyáztak rájuk, 3 hónapig nem mehetek ki az utcára. Lovaik nagy részét az ott tartózkodó szovjet katonaság foglalta le. A magukkal hozott iparcikkek egy részét a rendőrség kobozta el.

    A hazatért volksbundisták népbíróság elé kerültek Többségüket 6-12 hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélték, amit nagyrészt le is töltöttek. A szervezetben tisztséget vállalókat a Székesfehérvári Népbíróság vagyonelkobzásra, és 2 évi börtönre ítélte. A vagyonelkobzással sújtott Volksbund-tagok többsége jómódú gazda volt. A Népbíróságok Országos Tanácsa így indokolta a vagyonelkobzást: "A Volksbundba való önkéntes belépés hűtlenséget jelent a magyar hazával szemben és ezzel vádlott és társai önmagukat zárták ki a magyar sorsközösségből, amelynek egyik legfontosabb alkotó eleme a magyar föld lévén, ennek birtoklására a Volksbund-tag érdemtelenné vált." A felelősségre vonás elől 15 család kiszökött az országból.

    A volksbundisták elkobzott földjeit és a Vértesy-birtok egy részét felosztották a földigénylők között. A földreform végrehajtása a faluban 1948-ig tartó folyamat volt, és több fázisban zajlott. 1945 tavaszán 71 igénylő kapott összesen 538 kat.hold földet. A hazatérő hadifoglyok és a betelepített családok csak 1946-1948 közötti időszakban jutottak földhöz.

    A kényszerkiürítés során elhurcolt családok csak lassan szállingóztak vissza. A folyamat 1946 őszéig eltartott. Ezek a családok a legnagyobb ínségből tértek haza. A székely családok elköltözése után megüresedett házakba /amelyek a Németországba kiköltözött svábok házai voltak/, engedély nélkül beköltözött 49 család: Mórról 15, Csákberényből 4, Akáról 1, Vérteskethelyről 1, helybeli lakos 19, ezenkívül 6 MÁV alkalmazott, és a dobosi menekültek. Őket telepeseknek, illetve helyi telepeseknek nevezték. Eredeti lakóhelyükön vagy földjük és megrongálódott házuk volt, vagy teljesen nincstelenek voltak. 1946-ban kiköltözésre szólították fel őket, mert települési engedéllyel nem rendelkeztek. A házakba az Országos Földhivatal készült családokat telepíteni a 300 kat.hold kiosztatlan földterület megművelésére.

    Az 1330/1945. M.E. számú rendelet a Németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács /NSZET/
    1945. november 20-án kelt határozata alapján elrendelte:
    "1.§ Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutóbbi népszámlálási összeírás alkalmából német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak /SS/ tagja volt."

    A csehszlovák kormány 1946. augusztus 26-án nyújtotta át a magyar kormánynak a Csehszlovákiából Magyarországra telepítendő polgárok névjegyzékét. A listán azok szerepeltek, akik az utolsó népszámlálás alkalmával magyarnak vallották magukat. Sokuknak nem volt más választása, mert nem tudtak szlovákul. A névjegyzéken szereplő emberek ún.Fehér Lapot, másnéven Vimert kaptak. Nekik családostul menniük kellett.

    Bakonysárkányt mindkét intézkedés érintette. A telepítési folyamatok azonban sokáig elhúzódtak.
    Az Országos Földbirtokrendező Tanács 1946. július 9-i határozata alapján 16 mezőtúri és 5 tiszaföldvári telepes család érkezett a kitelepítésre váró német lakosság házaiba. Később egy nagyhódosi és egy gyöngyösi telepes család is érkezett a községbe.
    A helyi telepesek a földreform keretein belül földhöz jutottak. A mezőgazdasági munkát azonban nem szerették, és nem is értették. Felszerelésük hiányos volt, egy részük csak nyáron került a faluba, így őszi vetésük sem volt. A hatósági ellátást viszont nem kérték, hanem követelték.
    A kitelepítésre váró sváb lakosság szüntelenül zaklatta a telepeseket, akiknek az élete pokollá vált. A Betelepítési Bizottság és a Földigénylő Bizottság csak nagy küzdelem árán tudta megvédeni a telepesek érdekeit. A telepesek csak addig maradtak a faluban, amíg a nekik juttatott ingó vagyon tartott. Később lassanként elköltöztek.

1947 áprilisában megkezdődött a Felvidékről kiutasított magyar családok betelepülése a faluba. /A köznyelv őket is telepeseknek nevezi, de valójában különbséget kell tenni telepesek és telepítettek között. A Csehszlovákiából érkezők az utóbbi kategóriába tartoznak./ Juttatásuk megállapításánál figyelembe vették, hogy előző lakóhelyükön mekkora értékű ingatlant hagytak, s ennek arányában kaptak házat és földet Bakonysárkányban.

Csehszlovákiából elsősorban a vagyonosabb magyarokat telepítették át, így akartak eleget tenni a Magyarországról önkéntes jelentkezés alapján áttelepülő szlovákok anyagi igényeinek, akiknek egy része a gyors meggazdagodás reményében választotta az áttelepülést.
A Felvidékről elsőként Bakonysárkányba telepített családok a következők: Annus, Bucsi, Cserepes, Dömötör, Klacsó, Kőrösi, Mackó, Morvai, Nyorosovszky, Varga, Visztyik.

Szabó János, Annus János és Annus Sándor Komáromnál csónakkal szökött át a Dunán, mert
őket a Szudéta-vidékre akarták telepíteni.
1948 folyamán tovább érkeztek a Felvidékről kitelepített családok: Kecskés András Bagotáról, Simig Imre Megyercsről, Tuba István és Török János Oroszvárról, Egyházi Károlyné, Leölkes Gyula és Kőrös Istvánné Dunaszerdahelyről.

A kitelepített felvidékiek egy része Kürtről /szlovák nevén Sztrekov/ érkezett. Ők szorgalmas, dolgos emberek voltak. Kürtön 220 család kapott Fehér Lapot. Ebből 30 család jött Magyarországra 3 vasúti szerelvénnyel. A 30 családból 12 Bakonysárkányba került, a többit Akára és Mezőfalvára irányították. Kürtről a következő családok érkeztek a faluba: Balogh, Bogdán, Bujna, Fazekas, Kaján, Kanozsai, Kánya, Kiss, Korencsi, Kormos.
A Danczi, Nagy, Pál, Száz, Tóth, Végh családokat Akára irányították, de hamarosan Bakonysárkányba települtek át.

A Kanozsai család 1948 szeptember 8-án érkezett a faluba. 13 vagonnal jöttek, augusztus végén kezdték a berakodást. Minden ingóságukat elhozhatták: terményeket, mezőgazdasági gépeket, teljes állatállományt, mindent, ami mozdítható volt. Éjfélkor indult a szerelvény, és Szobnál lépte át a határt. A Kánya család hasonló feltételekkel 1948. október 1-jén indult el Kürtről, és 5 napi utazás után érkezett Kisbérre. A telepítést távozásuk után 2 héttel beszüntették. Egy ideig ki sem pakoltak, reménykedtek, hogy visszamehetnek.
Kürt tiszta katolikus, magyar falu volt. A kürti pap értesítette Kelényi Ottó bakonysárkányi plébánost, hogy híveit ide fogják telepíteni. Levelére válasz is érkezett: ebből tudták meg, hogy egy hasonló katolikus faluba fogják telepíteni őket, amelynek az övékéhez hasonló, széles főutcája van.

A telepített családok egy másik csoportja a Bars megyei Mohiról /szlovák nevén Mochovce/ érkezett: Antal, Bokros, Császár, Csornok, Gáll, Hajpál, Juhász, Kecskés, Nagy, Veleb családok.
Mohiról 32 családot telepítettek ki. 12 családot irányítottak Bakonysárkányba, a többit Pusztavámra. Helyükbe Kisnánáról tótokat telepítettek. Baka Istvánné /szül. Császár Dina/ férjével és családjával 1948. szeptember 27-én hajnalban indult útnak Nagykálna állomásról. 8 vagon telt meg a holmijukkal, minden ingóságukat elhozhatták. Október 1-jén érkeztek meg Kisbérre, a kirakodóállomásra. Innen Csepel teherautókkal szállították át őket Bakonysárkányba. A faluban kis házat kaptak, bútoraik egy részét a csónakkal jött 3 családnak adták.

 

Mohi hegyek között fekvő, tiszta református magyar falu volt, 2 km-re az 1938-as határtól.

Mindkét falu lakói jómódban éltek, értettek a gazdálkodáshoz. Kitelepítésük előtt felleltározták vagyonukat, s ennek alapján kaptak házat és földet Magyarországon.
Mindenki maximum 15 hold földet kapott, mert az ennél nagyobb földdel rendelkezők már kuláknak számítottak. Ennek ellenére Kanozsai Sándor kuláklistára került, mivel cséplőgéppel rendelkezett. Fia, Kanozsai József 28 hónapig volt munkaszolgálatos, mert az apját a kulákok között tartották számon.

1948 tavaszán felvették a kitelepítésre váró svábok vagyonleltárait abban a tudatban, hogy a kijelölt személyeket Németországba telepítik. Közben azonban leállították a kitelepítést. Ennek következtében a svábok még bent voltak a házaikban, amikor a felvidékről áttelepített családok megérkeztek. A svábokat ki kellett költöztetni házaikból, hogy a felvidékiek beköltözhessenek.
Ezzel több évtizedes gyűlölet magját vetették el a községben.
A sváb családokat Gántra és Vérteskozmára telepítették át, nagy részük azonban később visszatért Bakonysárkányba.

Schiffer József családjának 28 hold földje volt. 1948-ban elvették a földjüket, 4 nap alatt el kellett hagyniuk a házukat. Vérteskozmára telepítették át őket. A házukat két telepes család kapta meg. Később az egyik család épített magának saját házat. 1965-ben Schifferék visszavásárolták saját házukat, s visszaköltöztek a faluba.

A telepítési tevékenység eredményeként 1948. december 19-ig 98 család talált új otthonra Bakonysárkányban.
1948. december 5-ig sváb 20 családot telepítettek át Gántra és Vérteskozmára. Az áttelepítési folyamat 1949-ben fejeződöttbe. Összesen 47 család, 292 fővel települt át az említett községekbe.

Az eredetileg szinte teljes egészében római katolikus vallású községben 1949-re a betelepítések nyomán jelentős, - mintegy 200 fős - református gyülekezet jött létre. 1949 augusztusában megalakult a faluban a Táncsics Mihály Állami Gazdaság, amely a község kb.1000 kat. hold földjét művelte.
1950. március 15-i hatállyal Bakonysárkányt Komárom megye területéhez csatolták.
 

Felhasznált irodalom:

Fejér Megyei Történeti évkönyv 13.
A Fejér megyei Levéltár Évkönyve
Szerkesztette: Farkas Gábor
Vadász Géza: Bakonysárkány
Székesfehérvár, 1979

Dér István: Bakonysárkány község története /Kézirat/
József Attila Megyei Könyvtár
Tatabánya

Kuti Elek: Bakonysárkány község története /Kézirat/
József Attila Megyei Könyvtár
Tatabánya

Fehér István: Az utolsó percben
Magyarország nemzetiségei 1945-1990.
Kossuth Könyvkiadó, 1993.

Történeti statisztikai kötetek
Az 1941. évi népszámlálás
2. Demográfiai adatok községek szerint
Budapest, 1976.

1990. évi népszámlálás
Komárom-Esztergom megye adatai
Budapest, 1992.

Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza
Szerkesztette: Balogh Kata - Bárdos István
Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat
Pedagógiai Intézet
Tatabánya, 1993.

Fehérvári Népszava 1947.év /Korabeli megyei újság/
Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár
Székesfehérvár

Fehérvári Napló 1948.év /Korabeli megyei újság/
Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár
Székesfehérvár

A referátum készítésénél felhasználtam Baka Istvánné, Kanozsai József, Kanozsai Józsefné és Kánya Vilmosné bakonysárkányi lakosok beszámolóit.
Borítólap: Bakonysárkány pecsétje 18-19. század.

Bakonysárkány, 1997. november 28.