EMULSION ENGRAVINGS
by Péter HERENDI

The 1990s have been characterised by revised approaches to photography and by a certain expansion. Archaic techniques, as well as APS format and digital techniques, are becoming morewidespread, but alongside these, the main aesthetic feature of photographic
pictures is the spread of factural and installation procedures. The rotting, hammering, scratching, damaging and physical violation
of the emulsion, or the use of polaroid transfers as printing plates, are phenomena aimed at the creation of an intensive event horizon
of the pictorial operations and surfaces, thus broadening the experiential and sensual realm of photography and transcending the sterile methods employed in the traditional laboratory treatment of material.
The pictorial facture of the layers of photographic material has its origins more than forty years ago with the embracing of graininess, followed by the recognition of the perforated negative, as active elements in the creation of the picture. The "accidental" processes of facture have re-emerged with the revival of archaic techniques, as intentional "mistakes" in the emulsion-covered glass negatives. However, as clearly shown in Péter Herendi’s work, scratching, smearing and abrasion (all recognised graphical techniques), and physical intervention in processes and materials, are applied consciously and reflect an intention to shape the photographic horizon beyond the photograph. This concept requires the construction of a hierarchy of creative concepts and manipulative photographic stratagems. These quasi-graphical operations (Herendi has always regarded himself as a fine artist) result in the re-composition of the photographically fixed pictorial layers, which are expanded using crude, mechanically imprinted information. The highlighting, and the intellectual and physical redrawing, of signs, forms and spatial planes and layers, creates a new compositional layer in the picture. "On top of" the layer of material and light processes, the picture is given a scratched and crushed "foil" of manipulative and aesthetic operations. What results is a layered archaic field of signs: beneath is the work of the most ancient and elemental gesture, the result of natural energies; above is the horizon of the interpretative aggression. Such a work is a picture of the arche, the origin, and of reaching backwards, a tectonic upheaval and the exposure of ancient unveiled processes. Péter Herendi’s series evokes the consistency between techne and arche. Obviously these pictures are not intended to look ancient; however, their relationship to the material processes is ancient and "elemental", as are the exposed pictorial signs which the artist attempts to "read" in them and steal from them with his grating chisel.

Translateed by Rachel and János HIDEG

HERENDI Péter
KARCOLATOK

A ‘90-es éveket a fotográfia szemléleti megújulása, egyfajta expanziója jellemzi. Tért hódítanak az archaikus technikák, velük egyi dôben az APS formátum, valamint a digitális fotográfia – de mindezek mellett a fotografikus képek legfôbb esztétikai jellemzôje a fakturális és installációs mûveletek elterjedése. Az emulzió rothasztása, kalapálása, karcolása, felsértése, fizikai meggyötrése, a polaroid transzferek nyomatként használása stb., mind olyan jelenség, amely a képi mûveletek és felületek intenzív eseményhorizontjának megalkotását célozza. Ezzel is tágítva a fotográfia tapasztalati és érzéki tartományát, egyuttal túllépve a hagyományos laboratóriumi anyagkezelés steril fogásain.
A fotografikus anyagrétegek képfakturája a szemszézettség vállalásával kezdôdött immár több mint négy évtizede, majd filmnegativ perforációjának képalkotó elemként megjelenése követte. A faktura ‘véletlenszerû’ anyagfolyamatai az archaikus technikák feledésével bukkantak ismét elô, az emulzióöntéses üvegnegativok szándékos ‘hibáiként’. De mint Herendi Péter képein is nyilvánvaló, a karcolás, horzsolás, dörzsölés / mind ismert grafikai technika / a fizikai beavatkozás az anyagfolyamatokba, itt már nem tudatos formát öltött és a fotografikus képsik fotón túli kialakitásának szándékát jelzi. Ez a képfelfogás az alkotói, szerzôi elgondolás és a manipulációs fogások szoros egymásraápülását kivánja meg. A kvázi grafikai mûveletek / Herendi Péter mindig képzômûvésznek tartotta magát / fotografikusan rögzitett képrétegek átkomponálását eredményezik illetve ezek bôvitését egyfajta durva, mechanikai bevésett információival. A jelek, formák illetve a térsikok és a rétegek kiemelése, intrellektuális és fizikai átrajzolása a képnek egy újabb, kompozitorikus rétegét hozza létre. A kép az anyag és fényfolyamatok rétege fölé a manipulációs és esztétikai mûveletek zúzott, karcolt fóliáját ölti magára. Egy rétegezett archaikus jelmezôt kapunk igy: ami legalul van , az a legôsibb legelemibb gesztus mûve, igy a természet alakitó energiájának eredménye: ami efölé kerül, az pedig az pedig az értelmezô erôszak horizontja. Arché, az eredet, a visszanyúlás képe az ilyen mû. Ôsi, csupasz folyamatok tektonikus egymásra torlódása és feltárulása. Herendi Péter sorozata a techné és az arché konzisztenciáját idézi fel. Nyilvánvalóan ezek a képek nem akarnak ôseinek mutatkozni, de ôsi elemi,az anyag-folyamatokba való viszonyuk, és azok felszinre bukkanó képjelek is, amiket csikorgó vésôjével a mûvész ‘ kiolvasni’ és ellopni igyekszik belôlük.

Szûcs Károly

99’ október 13.