Ezek a drámai felvételek az Öböl-háború végén készültek. 1991-ben, Kuvaitban több mint 900 kőolajkutat felrobbantottak. Talán emlékeznek, hogy a tűzoltásban a magyarok a legeredményesebbek között voltak.
Akkoriban arról is hallhattunk, hogy hatalmas mennyiségű kőolaj ömlött ki a sivatagba. Hamar felfigyeltek rá, hogy az olajtavakban rengeteg állat, főképp vízimadár és vízirovar lelte halálát. Ám a biológusok sem értették, hogy miért. Nem tudták megkülönböztetni az olajat a víztől?
A rejtély nem Kuvaitban, hanem Pestszentlőrinc és Pestszentimre határán oldódott meg. De ne vágjunk a dolgok elébe! Nézzük meg inkább, hogy alakultak ki a budapesti pakuratavak.
Draskovits Pál, geofizikus
A pakura a szénhidrogének lepárlásából visszamaradt termék, mint láttuk sűrű, fekete, ragacsos anyag. Ezen a területen hét nagy tóban nagy mennyiségű, kb. 25-30 ezer köbméter gyülemlett össze belőle, ami súlyos környezeti károkat okozott.
A nyári melegben szag alapján is meg lehetett találni a tavakat. Mindenki gondolta, hogy a talaj és a talajvíz is szennyeződött. Ám az elhullott állatok közül első ránézésre csak a felpuffadt kutyák és a nagyobb madarak voltak feltűnőek. Aztán néhány elszánt biológus és biofizikus hétről hétre átvizsgálta a partokat.
dr. Horváth Gábor, biofizikus (ELTE, Biológiai Fizikai Tanszék)
Megfigyeltük, hogy a part tele van rovartetemmel. Rengeteg madarat, főleg vízimadarakat - vadkacsákat, hattyúkat - de vércséket is, tehát ragadozó madarakat is megfigyeltünk a pakura tóban.
Ezek az állatok nyilvánvalóan megtévesztődnek a pakura csillogó felszíne által. Madaraknál még nem tudjuk, hogy mi vonzza őket ide, valószínűleg egyszerűen ugyanúgy, mint az embert a csillogás, a fény intenzitása téveszti meg őket.
A vízirovaroknál már tudjuk, hogy a vízfelszínről visszavert fénynek a vízszintes polarizációja vonzza őket ide, és érdekes módon azt is kimutattuk, hogy a pakura az polárosabb, mint a vízfelszín, ezért hogyha a vízirovarok választhatnak, akkor a pakurát, a polárosabb felszínt választják. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a pakura az ő számukra vizebb.
Az 1952-ben létrehozott pakura tavak felszámolása nyári látogatásunk óta folyamatosan zajlik. Valószínű, hogy a Ferihegyre leszálló repülőgépek utasai is felfigyeltek a nagyszabású munkálatokra. Szinte szünet nélkül működnek a szivattyúk, dübörögnek az óriási gépek. A pakurával átitatott talajt egy nagy kazánban hevítik. A kőolajlepárlás végén visszamaradt anyagot többé már nem szállítják ide. Minden jóérzésű ember örülhet, hogy a Földgolyó egy durván szennyezett parányi foltját megtisztítják.
Csak a fiatal biológusok figyelik aggódva a munkatempót. Ahhoz, hogy az illetékesek világszerte hatékonyabban tudják megvédeni az olajkiömlések miatt veszélybe kerülő állatokat, pontosan ismerni kell a pakura-csapda működését. Ehhez pedig a gépekkel versenyezve most kell minél több mintát venni, adatot gyűjteni. A folyékony pakurából tésztaszűrővel már óriási mennyiségű rovartetemet kiszűrtek, most a szárazra került rézsű kutatása zajlik. A feladat megoldásához szinte akrobatikus mutatványokat kell végrehajtani.
Bernáth Balázs, végzős biológus hallgató
Deszkapallókat rakunk le a lábunk alá, ugyanis ez a pakurával átitatott sóder, meglehetősen süppedékes, olyan mintha törökmézen járna az ember, épp ezért biztosító kötél is szükséges, és egyedül senki nem mozoghat a terepen. Mindig biztosító ember kell hozzá.
A spárgával kijelölt 1 négyzetméteres mintaterületek átvizsgálása alapján következtetni lehet majd arra, hogy a teljes pakura mennyiségben hozzávetőleg hány állat pusztult el az idők során.
Ehhez azonban be kell vonulni a laboratóriumba, és ott reggeltől estig a rovarmaradványokat és madárcsontokat rendezgetni. Úgy 3-4 éven át.
Bernáth Balázs a laborban
Először ki kell őket mosni a pakurából ez már önmagában elég hosszú folyamat,többszöri benzines áztatással, mosással lehet csak megtisztítani a pakurától,és utána ezt a megtisztított anyagot külön válogatni kell és utána a különválogatott részeket is egyenként meghatározni.
A tudományban izgalmas kérdéseket feltenni nem olyan nagyon nehéz feladat. Ám a kérdések megválaszolásához, a feltevések bizonyításához sokszor többéves unalmasnak látszó munkára van szükség. Aztán következhetnek az újabb kérdések. A pakura rejtély ügyében a legnagyobb számban áldozatul esett állatcsoportokkal célzott kísérleteket végeznek majd. A fiatal magyar kutatók eredményeit ma már külföldön is ismerik. Nem csak az olajkiömlésekről és mesterséges pakura tavakról van szó. Ha a feltevések igazolódnak, többek között az útburkolatok és a földeket borító műanyag fóliák színét is illő lenne úgy megválasztani, hogy a megtévesztett rovarok ne arra rakják le petéiket. Ha már egyszer oly sok mindent átalakítottunk ezen a világon, legalább legyünk tekintettel a becsapott állatokra.