Nincs abban semmi meglepő, ha egy gitár- és hegedűtanár otthonából gyakran szűrődik ki zeneszó. Különösen, ha felesége énektanár, és négy gyerekükkel is megszerettették a muzsikálást. Ám van ebben a gitározásban valami szokatlan. Tudják mi az? Szabad a gazda? A kottatartó papírból van.
Kocsis János, papírhajtogató és zenetanár
Egy kottatartó olyan három-négyezer forintba kerül a boltban. Mert ugye zenélni az luxus.Gondolom még "luxus adó" is van rajta. Ez a kottatartó ez olyan, hogy ugye néhányszor összehajtják, szétszedik, akkor utána már deformálódik, kilazul a csavar. Esetleg még újra lehet fúrni, és utána el lehet dobni az egészet.
A papírkottatartó tartós darabnak látszik, mint ahogy Kocsis János martonvásári lakásában sok egyéb papírból készült tárgy is. A finoman csipkézett sakkfigurák a papírhajtogató türelmét dicsérik. A papír építőkockák és ázsiai hangulatú ernyőcskék hihetetlenül pontosan illeszkednek egymáshoz. Persze máról holnapra senkiből sem lesz hajtogatóművész.
A történet 15 évvel ezelőtt kezdődött. Az angolul jól beszélő Kocsis Jánost megkérték, hogy a dunaújvárosi iskolába érkezett japán pedagógusküldöttségnek tolmácsoljon.
Ott ültünk az asztalnál és nézegettünk, mosolyogtunk egymásra, és amikor az ember rámosolygott egy ilyen japán tanár bácsira vagy tanár nénire, akkor rögtön adott egy papírhajtogatott figurát. Akkor én ezekbe a hajtogatásokba beleszerettem.
Elkezdődtek a hajtogató gyakorlatok. Az első próbálkozások elég reménytelenek voltak, ezért aztán hősünk gondolt egy merészet, és elment a Japán Követségre. 3 Ft-ért beiratkozott a könyvtárba, és origami könyveket kért. A könyvtáros kedvesen mosolyogva 3 hétr kölcsönadott egy féltucat könyvet.
Akkor nem volt divat a fénymásolás, sőt tilos volt. Még keményen Kádár- korszak volt. Lerajzolni a műveleteket lehetetlen volt, mert annyi fázisból állt. Hát mit tudtam csinálni, kiválasztottam egy figurát, megtanultam és utána legyártottam belőle 100-at. Száz darabot. Akkor alapoztam meg ezt az egész tudást.
A papírelefántoknak a zenetanításban is fontos szerepük volt. A hamis hangoktól elgyötört hegedűs palántákat jókedvre derítették, a tanár úr pedig egyre jobban belejött a hajtogatásba.
Ha elajándékozza az ember azonnal ezeket a figurákat, akkor egyrészt rákényszerül arra, hogy csináljon egy másikat, tehát gyakorolja, másrészt örömet szerez.
Fejből tudok olyan 800 figurát, ennyit tanultam meg. Ebben nincsen benne az, amiket én találtam ki.
Riporter
Úgy hallottam, hogy az elmúlt években egyre inkább a hulladékok felhasználása felé fordult a figyelme. Ez, hogy történt, mi ennek az oka?
Kocsis János
Vidéken éltem, és azt tapasztaltam, hogy ott egyszerűen semmi nem ment veszendőbe. És láttam azt, hogy elborít a szemét, ez nekem kihívás volt. Nem különösebben mentem át harcos, lelkes környezetvédőbe, hanem egyszerűen, azt néztem, hogy mire lehetne ezt a dolgot használni még?...
A legnagyobb kihívás tulajdonképpen ebben a hulladékügyben a Lego, volt.
A Legot eredetileg ugyanígy hulladékhasznosításra találta ki egy dán asztalos. Megmaradt fakockákba fúrt lukat, a lukba tiplit rakott, és akkor így a két fakockát össze lehetett rakni meg szét lehetett szedni.
Most műanyagból csinálják, gyönyörű, elpusztíthatatlan, - mint a műanyag általában - és csak boltban lehet megvenni, drága pénzért. Pontosan az ellenkezőjére fordult.
Kocsis János papírkockákból álló játékcsaládjának éppen az a lényege, hogy bárki elkészítheti. Használt vonatjegyekből vagy karácsonyi ajándékokról lefejtett csomagolópapírból akár egy nagyobb gyerek is el tudja készíteni a kistestvér építőkockáját.
A rutinos papírhajtogató az utóbbi időben nagyban kezdett építkezni. A verseskönyvek és lexikonok alatt ma már meg sem mozdul a papírból készült könyvespolc. Az első három változatról ezt nem lehetett elmondani.
Kocsis János
Elkezdtem vele kísérletezni, elkezdtem fejleszteni, egyre jobb lett . És a negyedik már nem omlott a fejemre.
Nagyon fontos követelmény az, hogy hogy pontosnak kell lenni, hogy össze lehessen őket rakni. Na most, amiket most csinálok, azok egytized milliméterre pontosak.
(Mutatja a polc összeszerelését)
A cigarettás dobozokat azokat arra használom, hogy ilyen méhsejt szerkezeteket hozzak létre. Levágom a a a fedelét, és akkor beledugom, picit összehajtogatom, akkor itt keletkezik egy gerinc függőlegesen, meg itt is meg itt is, és ezt a kettőt egymásba dugom. És akkor az egészet beledugom egy ilyen panelba, és akkor itt van egy él, még egy él, középen egy él, összesen hat, hét, és ez adja meg azt a stabilitását, hogy ezeket a könyveket elbírja. Na most természetesen én nem a dohányipart akarom reklámozni, úgyhogy ez a felirat most csak azért látszik, mert még hiányzik róla egy záróelem, ami az egészet teljesen bezárja. Nekem a lényeg az, hogy tovább tudjam használni azt, ami egyébként szemét lenne.
A Kocsis családban természetes, hogy a varróeszközöket újrahasznosított kartonból készített fiókban tartják, a jegyzeteket és számlákat házilag készített karton irattartóból veszik elő. A legnagyobb kincs - legalább is a család legkisebb tagjának - a titkokat rejtő kacatos doboz. Melyik gyerek ne örülne egy ilyen kis fiókos szekrénynek? Az apát meg az vidítja fel, hogy ehhez is csak egy jó ötletre és hulladékpapírra volt szüksége.
Kocsis János
Itt úgy lehet anyagilag jól járni, hogy az a pénz marad meg, amit nem költöttem el. Tehát nem, nem vásárolok a boltban bútort, hanem megcsinálom én.
Persze nem a pénz a legfontosabb szempont. A hajtogatóművész boldog, hogy családját nem gyűrte le a fogyasztói társadalom. Minden hasznos papírdoboz, minden tetszetős papírállat újabb győzelem. Kocsis János szeretne minél több embert megtanítani a papírhajtogatás rejtelmeire.