Az Esztramos titkai

Ha Miskolctól a Bódva völgyében Tornanádaska felé autózunk, a szlovák határ közelében egyszercsak feltűnik egy furcsa hegy. Valamikor 380 méter magas volt. Ma a legmagasabb pontja 350 méterre emelkedik, de nagyrészét a kőbányászat 310 méteres magasságig legyalulta. "Ritkán látni ilyen csúnyán tönkretett hegyet!" - mondják a turisták, és véleményük akkor sem változik, ha közelről szemügyre veszik a hegyen éktelenkedő romos épületeket és vasszörnyeket.

"Az Esztramos-hegy rövidesen Magyarország egyik legértékesebb és legváltozatosabb természetvédelmi bemutatóhelyévé válhat." - mondják az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság derűlátó munkatársai. Miért látják ők ennyire másképp ezt a tájat?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, alá kell szállnunk a bányák és barlangok világába. A bányászok és a természetvédők kapcsolatában a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a két szakma ugyanazokat a hegyeket kedveli. Általában a védett növényekkel borított sziklagyepeken lehet a legolcsóbban mészkő- és dolomitbányákat nyitni. Ráadásul a mészkőhegyek belsejében sokfelé gyönyörű cseppkőbarlangok alakulnak ki. Ma már a barlangokat a természetvédelmi törvény egyértelműen védi a bányászat pusztításával szemben.

Berczik Pál, barlangkutató

Magyarországon a barlangok törvényileg és a létüknél fogva eleve védettséget élveznek, tehát a barlang védelme ilyen értelemben megoldott.

Ha a bányászok munkájuk közben barlangjáratra bukkannak, a robbantásokat a barlang feltárásáig le kell állítani. Csak akkor folytathatják a munkát, ha a jelentéktelen méretű vagy értéktelen barlangot a természetvédelmi hatóság kivonja a törvény védelme alól.Ezt a rendszert a bányászok általában tiszteletben tartják, ám a Bakonyban, Eplény határában még 1998-ban is előfordult, hogy a bánya megpróbált egy felszínre került barlangot berobbantani és eltömni, hogy nyugodtan folytathassa a kitermelést.

Az Esztramos-hegyen a bányászatnak is, a barlangok pusztításának is hosszú története van. Vasércet már a középkorban bányásztak itt, a mészkő kitermelését a vaskohászat számára 1948-ban kezdték meg. A bányászat során legalább 50 barlangot fedeztek fel, közülük több mint húszat szinte azonnal megsemmisítettek. Az ötvenes években a vasérc bányászatát leállították, de a kutatást folytatták. Ekkor bukkantak rá a később rendkívül híressé vált Rákóczi-barlangra.

Berczik Pál, barlangkutató

A barlangot az 1950-es évek közepén vasérc kutatása során kutatóvágat hajtása alkalmával találták meg, tehát ember számára járható természetes bejárata, kapcsolata a felszínnel korábban nem volt. A bányászat a barlangnak egy bejárati szakaszát eléggé megviselte, tönkretette, de a belsőbb részei érintetlen épségben a mai napig megmaradtak.

Nagymennyiségű törmeléket a felszínre hordtak, és legalább ugyanilyen nagymennyiségű kőzettörmeléket a barlangban temettek el, tekintettel arra, hogy ez egy praktikus meddőhányónak kínálkozott.

A Rákóczi-barlang az esztramosi barlangok között nem a legnagyobb, de feltétlenül a legjelentősebb, és a leglátványosabb.

Narrátor

A barlang különlegességét változatos formavilága és dús képződményei adják. Nagy, öblös, egymásba nyíló tereinek szinte minden négyzetcentiméterét látványos képződmények borítják. Cseppkövek sok más barlangban is előfordulnak, de ilyen tömegben ritkaságnak számítanak. A cseppkövek mellett, sőt néha még rajtuk is borsóköveket figyelhetünk meg. Mikor először léphettek be szakemberek a barlangba, azt gondolták, hogy a borsókövek hévízben alakultak ki, de ma már tudjuk, hogy nem víz alatt, hanem a légtérben keletkeztek. A képződmények harmadik fő típusába a tüskeszerű, szabálytalan alakú heliktitek tartoznak.

Berczik Pál, barlangkutató

A barlang látványosságát fokozza, hogy fő hasadékai több helyen is a karsztvízszint alá nyúlnak, és hát gyönyörűszép, kristálytiszta vízű tavak formájában itt szemtől szembe kerülhet az ember a karsztvízszinttel.

Narrátor

A Rákóczi-barlang főhasadéka a víz alatt 36 méter mélységig folytatódik, közben többfelé ágazik. A víz alatti járatok helyenként 3-4 méter szélesek. A barlangi búvárok itt a Rákóczi-barlangban már több, mint 250 méter összhosszúságú járatot feltérképeztek. A karjukra rögzített műanyag rajzlapra a geodéziai mérések eredményeit még a víz alatt feljegyzik. Pedig azt nem lehet mondani, hogy odalenn kellemes meleg lenne.

Szabó Zoltán, búvár, barlangkutató

Ennek a víznek a hőmérséklete 11 fok, ami tulajdonképpen nem olyan nagyon hideg, de ilyen hőmérsékleti viszonyok mellett egy-másfél órát lehet eltölteni. Szerencsésebb az olyan barlangi merülés, ahol a víz sokkal kellemesebb. Ezek közé tartoznak a meleg vizű barlangok, a termálvizes barlangok, amelyeknek a vize 20 fokos,abban sokkal több időt el lehet tölteni.

Narrátor

Az Esztramoson 1996-ig folyt mészkőbányászat. A barlangok védelme szempontjából a bányászkodásnak előnye is volt. Ha egyszer egy barlang bejáratát lezárták, a bányán keresztül oda idegenek nem jutottak be.

Berczik Pál, barlangkutató

A bányaüzem tönkremenetele és a bányászkodás abbahagyása után itt viszont egy áldatlan állapot alakult ki, nagyon nehézzé vált a barlangok megvédése, illetéktelen behatolásokkal szemben nagyon nehézzé vált az őriztetése az egész területnek. És azáltal, hogy a bánya innen elment, lényegében ismeretlen kezek szabad rablása indult meg.

Narrátor

A természetvédelem tulajdonában csak a barlangok vannak, és a hegytetőn a sziklagyepeket védő kicsiny felszíni terület. A bányajáratokhoz jogi értelemben semmi közük. Nehéz így természetvédelmi munkát végezni.

Szuromi Antal, természetvédelmi őr

Az Aggteleki Nemzeti Parknak 1998. július elseje óta van lehetősége őrizni a területet. Sajnos korábban kellett volna elkezdenünk az őrzést, ezt bizonyítja, hogy hónapokkal korábban a Földvári barlangban, illetve a Földvári barlang világításában jelentős károkat okoztak.

Jelenleg az őrszolgálat mobil telefonnal és ezáltal rendőrségi kapcsolattal segítve végzi a munkáját, ez azt eredményezte, hogy nyár óta gyakorlatilag megszűntek a lopások. Tudnak róla az emberek, hogy ezt a területet jelentős erők őrzik, és odafigyelnek rá, ezért nem is próbálkoznak.

A nemzeti park vezetői egyáltalán nem tartják végleges megoldásnak, hogy saját embereikkel őriztessék mások területét, és így védjék meg féltett barlangjaikat. Először is meg akarják szerezni a hegy tulajdonjogát. Most, hogy az Esztramoson a bányászat kora véget ért, egész másfajta hasznosításról gondolkoznak. A Rákóczi és a Földvári barlangok gazdagságát csak úgy lehet megvédeni, ha naponta 100 látogatónál többet nem engednek a barlangokba. Ám nagyon sok turistának be lehet mutatni a mélyművelésű vasércbányászat rejtelmeit. Az egykori kőbánya falán most csak egy rókát fedezhet fel a jószemű megfigyelő, de ez a hely kiválóan alkalmas geológiai tanösvény kialakítására. És ha sikerül megállítani a berendezések pusztulását, szabadtéri bányászati múzeum is várja majd a látogatókat. Reméljük, minél hamarabb!