Költői növények: Cser-erdő

Illyés Gyula: Cser-erdő

Tavasz van és itt
most hull a zörgő
sárga levél, - most
vedlik ez az erdő!
Mert ez csererdő,
mert ez a lombját
megőrzi ősz-tél
minden viharán át.

Most hogy az új rügy
kezd mocorogni
csak most lebeg le
a levél, az ósdi
Győz az újdonjött,
bukik a régi,
mintha ablakból
röpítenék ki.

(Papp János, színművész a verset végigszavalta, a folytatás fellelhető az Illyés kötetben.)

dr. Seregélyes Tibor a havas fák között a botanikus szemével értékeli a cser-erdőt.

Itt egy cseres- tölgyes erdőben vagyunk,ahol a csertölgy és a kocsánytalan tölgy kb. azonos arányban együtt terem. Tényleg igaza van a költőnek abban, hogy a tölgyek és különösképpen a csertölgy hajlamos arra, hogy ősszel ne dobja le a lombját.

Mindig látunk olyan felnőtt fákat, amelyek megtartják a levelüket, de ez viszonylag ritka,elsősorban a fiatal fák azok amelyek sokáig levelesek maradnak.

Abszolút jó bélyege a csertölgynek, hogy a kupacsa ahogy mondjuk berzedten szőrös, az összes többi tölgynek a kupacsa az pikkelyes, míg a csertölgynél a pikkelyek hosszú, árszerű, kicsit pöndörödő képletekké nyúltak meg.

Az összes többi hasonló tölgynél sokkal durvább a kérge, s ha közelről nézzük, a kéreg repedéseiben - majdnem az osztódó szövetig lelátunk- ott láthatjuk az élő szövetet, amelyik jellegzetes narancspiros színű.

A csertölgynek a levele is különleges, négy, nyolc, néha tíz karéja is van a hosszúkás levelű csertölgynek, hol szélesebb, hol keskenyebb, de mindig kihegyesedő a karéjok vége.

Maga a csertögy az kifejezetten szubmediterrán elterjedésű növény, Törökországtól egészen a Pireneusig terjed,Északon pedig nálunk éri el az elterjedésének a határát. Szlovákiában még itt-ott szórványosan előfordul, de tipikusan itt és tőlünk délebbre van az elterjedési területe.

Fája bútorkészítéshez nem igen használható, nem annnyira értékes fa mint a kocsánytalan vagy a kocsányos tölgy. Az erdészek a hazai erdőkben régebben megpróbálták visszaszorítani a csertölgyet, de lássuk meg, hogy ez az egyik leggyakoribb, legjellemzőbb hazai fánk, ugyanúgy helye van a magyar erdőkben mint az összes többinek: gyertyánnak , bükknek, egyéb tölgyeknek.