Az indiai jezsuita nem ér rá foglalkozni a halálos fenyegetésekkel

Cedric Prakash jezsuita testvér kijelentette, túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy aggódjon a halálos fenyegetések miatt, amelyeket az Emberi Jogokért Egyesitett Keresztény Fórumának Gujarat állami koordinátoraként kap

A gujarati hindu fanatikusok keresztényellenes megmozdulásai közepette Prakash halálos fenyegetéseket kapott telefonon, és a helyi rendőrségre is érkeztek biztonságára vonatkozó figyelmeztetések. Mégis, a pap már három nap után elküldte a védelmére kiküldött rendőröket. Márciusi tennivalóitól nem jutott hozzá, hogy saját védelmével is foglalkozzon.

A St. Xavér Szociális Egyesület igazgatójaként március 10-én nyolcadik alkalommal szervezte meg az évenkénti krikettbajnokságot Ahmedabad nyomornegyedeiben élő tizenéves fiúk számára, és felügyelte az Egyesület évente megtartott fesztiváljának előkészületeit, ahol ötezer nyomornegyedbeli lakos gyülhetett össze közös éneklésre, táncra, étkezésre, játékra.

Prakash ugyanakkor felügyelt a központ napi munkájára az ötvenezer lakost számláló nyomornegyedekben: a hat általános iskolára, a nővérképző programra, az anyák és csecsemők egészséggondozására, a közösségszervezésre és a kilakoltatások elleni örökös küzdelemre.

Részt vett a gujarati állam ellen inditott birósági perben is; a kormány ugyanis megpróbált egy "bünügyi nyilvántartást" késziteni az államban található keresztény intézményekről. Prakashnak védekeznie kellett továbbá a kormány által "a biróság megsértése" miatt ellene inditott eljárásban is, mivel felszólalt a nyilvántartás ellen, amig az az ügy a biróság előtt volt.

Egy március 5-én kelt előzetes birósági intézkedés leállitotta a nyilvántartáshoz inditott rendőrségi adatgyüjtést, amely rákérdezett minden egyes város és falu keresztényeinek számára, az összes egyházi munkatárs nevére, cimére, telefonszámára, az Indián kivüli keresztények adományaira, juttatásaira. A nyilvántartáshoz a rendőrségnek arról is jelentést kellett tennie a gujarati kormánynak, hogy "az Önök területén milyen trükköket alkalmaznak a keresztény misszionáriusok beszennyező tevékenységükhöz?".

Prakash szerint a fenti kérdés a hindu fanatikusok azon állitására utal, hogy a pünkösdi gyógyitó istentiszteletek, a keresztény iskolák és klinikák célja a hinduk rábirása az áttérésre.

Noha a 90es évek elején a hindu fanatikusok kétszer megverték, egyszer pedig majdnem megölték Prakash testvért, az idei márciusi erőszakhullámban teljes biztonságban érezte magát. Egy hindu csoport, amely támogatta a jezsuitákat, közölte, hogy bármiféle, Prakash megsértésére irányuló próbálkozást káosz követket a városban. A Rabari (szent szarvasmarhákat őrző) kasztbeliek megfogadták, hogy megbosszulnak minden támadást ellene, hiszen a jezsuita pap segitett nekik leleplezni az állam próbálkozását, hogy a nyilvános legelőket magánvállalkozóknak adja el.

"Megmondtam nekik, hogy elutasitom bármiféle erőszak alkalmazását, még akkor is tilos fájdalmat okozniuk, ha engem bántanak" - szögezte le Prakash testvér, mielőtt elment volna, hogy a jezsuita középiskola ápolt füvén játszott krikettdöntő utolsó perceit elkaphassa. Gratulálva a hindu és muzulmán (!) fiatalokból álló győztes csapatnak, rámutatott: a mérkőzés bizonyitja, hogyan vezethet sikerre a vallások közötti harmónia és együttmüködés.

A vallások közti feszültség a magja az indiai keresztények ellen irányuló erőszakhullámnak, ami, bár nem a múlt év végi intenzitással, de folytatódik. 1998-ban 193 keresztényekkel szembeni erőszakos esetet jelentettek Indiában, ezek közül 84-re Gujaratban került sor. Gujaratban a Hindu Nemzeti Párt van most kormányon, s a 45 milliós lakosság csupán fél százaléka keresztény.

Az állam régóta a hindu fanatikusok erőszakos cselekedeteinek szinhelye, bár mostanáig a fő céltábla az állam lakosságának 10 százalékát kitevő muzulmán közösség volt.

Mig a hindu fanatikusok kampányszövege a hindu hit megőrzése, Prakash szerint támadásaik célpontjai világosan mutatják: cselekedeteik valódi indoka az, hogy egyre kevésbé képesek kizsákmányolni India legalacsonyabb kasztjait. Prakash biztos abban, hogy az oktatás kulcsfontosságú: "A keresztények, mikor oktatást nyújtanak a törzsek tagjainak, a nyomornegyedek lakóinak, egyben lehetőséget is adnak nekik. Csak tanultan tudnak kérdezni és ellenállni. Nem maradnak a munka bilincsei között. Az igaz, hogy vannak elvakult protestáns gyülekezetek, amelyek igazolhatnák a hinduk állitólagos téritő hadjáratait. De a hindu fundamentalisták nem ezek ellen támadnak. Inkább iskolákat rongálnak, templomokat égetnek fel, papokat és apácákat támadnak meg."