Szász Ilma, nyugdíjas orvos, krízis-beteg gondozó, a Buddhista egyetem elõadója, ezoterikus, azért került a csoport elõ-adói közé, mert immár tizenhárom éve gondolkozunk, beszélünk és cselekszünk a csoportban a világ ökológiai (szellemi, erkölcsi, környezeti, természeti, nyelvi, stb.) romlásának megakadályozásáért, s be kell vallanom több a negatív, mint a pozitív élményünk. A világkatasztrófa és napi katasztrófák esélye, illetve száma nem csökkent, hanem nõtt. Az okokat mindenki tudja, mégis kíváncsiak voltunk, mit mond ezekrõl egy olyan valaki, aki a hagyomány, a misztika és a látomá-sok tanulmányozására szánta nyugdíjas éveit. Azért is lett az elõadás címe: a világ elõttünk álló évezredei, mert nincs mitõl félnünk. A hagyomány, bármely kultúrát vizsgáljuk is - mint az elõadásból is kiderült - nem ismer rövidtávú világ-végét. Az emberiség hatalmas károkat tehet önmagában és az élõlényekben, de ezredévek végéhez, vagy éppen közepé-hez kötött világvéget nem ismer. Ötvenezer éves ciklusokban - az indiai-káldeus tanítás szerint - váltják egymást a tuda-tosság és a tudattalanság korszakai - az aranykor, bronzkor, érckor vaskor és vissza. Az emberiség jelenlegi tudatossága a legsötétebb vaskor legalját épphogy elhagyni készül. Sok-sok évezred múlva fog széles körben - világméretekben - gya-korlattá válni a krisztusi tanítás.

Elõadónk a Loire menti egyik kastély, jánosi apokalipszist bemutató gobleinjeinek vetített képes illusztrálásával beszélt a csészék és trombiták jelentõségérõl, a jó és a rossz világméretû és évezredeket átfogó, ugyanakkor mindennapos harcai-ról. A harc váltakozó - de jelenleg inkább negatív - kimenetele nemcsak tízezer éves távlatokból, hanem az elmúlt ezer év történelmébõl is szembeötlõ - amint ezt elõadónk példákon keresztül is bemutatta. Ugyanakkor a Bokor, az ismert, vagy számunkra ismeretlen régi és jelenlegi más, lelkiségi mozgalmak gyakorlata arra mutat rá, hogy mindig is voltak és van-nak kis csírák, csoportok, egyének, akik nem adják fel a harcot és akiknek a gyakorlata, élete, harca viszi tovább a fényt a legsötétebb korokban is, hogy egyszer, amikor erre a lehetõség megnyílik - kellõ számú felebarát-szeretõ ember megje-lenik - robbanásszerûen elterjedjen és ismét eljöjjön az aranykor.

Összegezve a hallottakat: nincs miért aggódni! Ma, itt, emberiség méretekben nézve sötétségben élünk. Viszont minden egyes embernek lehetõsége van úgy alakítani az életét, hogy egyre tudatosabbá váljon arra, ami mindenki szívébe bele van írva. S ha tudatossá vált, meg is találja azt az életformát, amiben Ember módjára élhet, dolgozhat és adhatja át a fák-lyát az utódainak, függetlenül a csillagokban is megírt tízezer éves periódusoktól. Ámen.