Megállapította, hogy a XX. században a betegségek jellege teljesen átalakult: még a század elején is a legtöbben gyors, halálos fertõzõ betegségben haltak meg, fiatalon, ma az elhúzódó életmód-betegségekkel való együttélés jellemzõ az öregkorban. A demográfiai folyamatokban nem annyira a fogyás a megdöbbentõ, hanem az ágyhoz kötött öregkor (mint pl. Japánban). Emiatt az embe-reknek kell egyre többet foglalkozniuk a betegségek megelõzésével, jó értelemben vett öngyó-gyítással, a betegekkel, betegségekkel való együttélés lelki terheinek feldolgozásával. Ugyanak-kor az orvosok olyan területekre kénytelenek beszivárogni, amellyel korábban nem foglalkoztak, és amihez nem is igen érthetnek (kozmetika, születésszabályzás, öreggondozás, gyógypedagógia, depresszió lelki gondozása, társadalompolitika, stb.) Ez különösen jellemzõ Magyarországon, ahol az orvosoknak hagyományosan nagy a tekintélye. Az orvosképzésben viszont - épp ellentéte-sen - a molekuláris orvoslás hódít a holisztikus és megelõzõ szemlélettel szemben.
Mit tegyen az ember? Csak magunkra számíthatunk? Melyik eü. divatot kövessük? Az életmódtanácsok (rost, vaj, margarin, kocogás) tényleges hatását csak 20-30 év múlva lehet kimutatni, néha zavaros eredménnyel. A természetgyógyászok napja is leáldozott, hiszen tanácsaikat már megtanulták az emberek, bár ez nem jelenti azt, hogy követik is. Új összefüggéseket fedeznek fel: pl. a társas kapcsolatok egészségvédõ hatásáról, stresszrõl, depresszióról, menedzsertípus-betegségekrõl, az új típusú és tárgyú szenvedélyekrõl. (Az összefüggés még nem jelenti azt, hogy az okot is ismerjük, vagy meg tudjuk szüntetni).
Néhány jótanács (aztán majd 20 év múlva kiértékeljük): ügyeljünk az energiabevitel és -leadás egyensúlyára, különösen 40-50 évesen a testsúlyra, a változatos, semmiben sem egyoldalú táplálkozásra; keressük a társas kapcsolatokat, nem anyagi értékeket, ismerjük fel a depressziót, használjuk a stressz, az agresszió leküzdésének szelíd technikáit; kerüljük a szenvedélybetegséget okozó anyagokat (cigaretta, szesz, kávé, drogok) és helyzeteket (száguldás, játékszenvedély, munkamánia, internet, stb.).
Csak én teszem hozzá: az így felszabaduló életenergiáinkat mások segítésére, vagy az emberiség legegészségtelenebb szokásának, a háborúnak a megelõzésére fordíthatjuk. (d.i.)