BOCS Homepage 

Weizi pünkösdi látomás

Elindulunk

A közös remény útja - Weiz 1995 Pünkösd

Az egyház korszakos átalakulást él meg. Az ebben rejlô megújulási lehetôséget kihasználandó elkötelezzük magunkat arra, hogy a következôk szerint élünk:
1. Egyéni és közösségi életünket Istennel való élô és személyes kapcsolatból forrásozva alakítjuk.
Isten az, aki "építi a házat" (Zsolt 127,1). Egyházként Jézus istenországos mozgalmának gyógyító mumentumává akarunk válni. Ezért mindazokkal társulni akarunk, akik életükben és a világban rá akarnak találni Isten nyomaira. Olyan egyházat szeretnénk, amely úton járó közösség és tudja, hogyan kereshetô Isten.
2. Egyházként melléje szegôdünk a hátrányt szenvedôknek, a társadalom peremére szorultaknak, a kisebbségeknek és azoknak, akik az életben a rövidebbet húzzák.
Tiltakozunk azellen, hogy még a gazdag társadalmakban is egyre több ember váljék feleslegessé és az a veszély fenyegesse, hogy eltakarítandó szemétté alacsonyítják: mert haldokló, magzat, fogyatékos, munkanélküli, beteg és öreg. A sok szenvedô számára Isten "szemévé és orrává" akarunk válni, mert tudjuk, Isten az ô pártjukon áll (Kiv 3,7-10).
3. Az úgynevezett harmadik világgal szembeni igazságtalanság szálka a szemünben.
Fellépünk a béke és a társadalmi igazságosság érdekében.
4. Égetô feladat számunkra a teremtett világ megôrzése.
Tevékenységünk tegye láthatóvá, hogy érdekeltek vagyunk az emberiség túlélési kérdéseiben.
5. Isten népének közösségében mindenki egyenlô jogokkal bír.
Férfi vagy nô, laikus vagy klerikus; csak meghívottak vannak és nincsenek hívatlanok. Mindenki egyenértékû.
6. A nyitottság és a párbeszédkézség egyházunk lényegi jegye.
Maga Jézus mondta: "Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Titokban nem mondtam semmit" (Jn 18,20).
7. Részt akarunk venni egyházunk életében és vállalni akarjuk dolgait.
Tudjuk, hogy az egyházi közösségek nélkülünk szegényebbek és feladataikat egyre kevésbé képesek betölteni. Elhozzuk idônket, fantáziánkat, kritikánkat és örömünket. A döntések pedig csak az érintettek bevonásával szülessenek.
8. Egyházi közösségeink nyitottak minden életformára.
Magánzók, gyermeküket egyedül nevelôk, újraházasodottak, elváltak, családok... Különösen a családokat akarjuk támogatni, hogy a mai korban is fennmaradhassanak. Egyházi közösségeinkben - amint Isten elôtt is - mindenki megmutathatja magát, függetlenül teljesítményeitôl vagy vétkeitôl.
9. Új vita- és konfliktuskultúrát akarunk kifejleszteni.
A konfliktusok nem csak terhek, hanem jó gyümölcsöt is teremhetnek. Újra alkalmazni kell a konfliktuskezelés mátéi módját (Mt 18,15-18).
10. Az egyházi hivatal számunkra a közösség nélkülözhetetlen szolgálata.
A hivatal súlyos felelôsséggel jár az egyházban az egyházért. Ezért olyan hivatalviselôket kívánunk, akik értenek a vezetéshez, akik tapasztalt és az evangéliumnak megnyerni képes lelkipásztorok és akikben az egyház tagjai megbíznak. Legfontosabb feladatuk az, hogy erôteljes látomásokkal járjanak az egyház népe élén (1 Sám 3,1-10) és megerôsítsék testvéreiket és nôvéreiket (Lk 22,32).

Sürgôs követelménynek tartjuk, hogy az osztrák katolikus egyházban helyreálljon a püspökök és az egyház népe közötti széleskörû párbeszéd és ezért nemzeti szinódust szorgalmazunk.
Püspöktestvéreinket szívélyesen meghívjuk, hogy csatlakozzanak fenti püskösdi víziónkhoz.