Ulrich Duchrow, Kairos Europe:

Kiengesztelõdés a globális megosztás és pusztítás közepette

A Második Ökumenikus Európai találkozó felé, Graz (Ausztria), 1997, melynek témája: igazságosság, béke és a teremtés megõrzése

Mikor az egyházak Világtanácsa (WCC) hatodik, Vancouverben tartott gyûlésén, 1983-ban felszólalt egy "kölcsönös elkötelezõdésen alapuló zsinati folyamatért, az igazságosság, béke és a teremtés megõrzése felé" (JPIC), egyértelmûnek tûnt a háttér: apartheid Dél-Afrikában, növekvõ szociális és gazdasági igazságtalanságok a Reagan-Thatcher korban, egy nukleáris katasztrófa fenyegetõ árnyéka, és a környezet fokozódó leromlása. Így a JPIC elsõ európai gyûlésén (1989-ben Bázelben) és szöuli világtalálkozóján 1990-ben egyértelmûen állást foglaltak a halál hatalmai ellen, és új struktúrákat, új, életadó, elõrevivõ utakat fogalmaztak meg. Aztán jött a történelmi változás. Gorbacsov békét és demokráciát kínált fel a korábbi szovjet birodalomnak. Nagyon sok ember (és egyház) hitte azt Európában, hogy egy igazságosabb és békésebb kor köszöntött be. Még az Öböl-háborúra is, amelyet a média megfelelõen sterilizálva tálalt, úgy tekintettek, mint a demokráciáért, a diktatúra ellen folytatott küzdelemre. Ennek kapcsán a "keresztény civilizáció" és az iszlám közötti õsi ellentétet is felelevenedett. Az európai single market* 1992-es integrációja a közfelfogás szerint erõsítõ versenytárssá vált volna a világpiacon, új munkahelyeket és jobb életszínvonalat kínálva. Azonban a Jugoszláviában kialakuló hihetetlen háborúra nem tudtunk, csak tehetetlenséggel reagálni.

Ebben a helyzetben, remény és szétszóródás között, az Európai Egyházak Konferenciája (CEC*) és a Katolikus Püspöki Karok Zsinata (CCEE*) úgy döntött, hogy összehívnak egy második Európai Ökumenikus Találkozót és a témája "Kiengesztelõdés - Isten ajándéka és az új élet forrása" lesz. Gondosan elkerülték a JPIC nyelvezetét, hogy hangsúlyozzák: új helyzet alakult ki, keresve a kiengesztelõdést Istennel és egymással. De milyen értelemben? A dél-afrikai Kairos-dokumentum figyelmeztetett, hogy a kiengesztelõdés nyelve a zsinati "egyházi teológiai", elhanyagolva az igazság kérdését (a "prófétai teológiáét"). A kérdés tehát: el kell-e hagynunk teljesen azt a nyelvet? Vagy van Istennek és a kiengesztelõdésnek olyan értelmezése, amely a világ mai problémáinak gyökeréig hatol?

I. Mi vagy ki uralkodik istenként a társadalmainkban?

Válasz: Az "úr nélküli hatalmak".

"A Világbank a látható keze a korlátok nélküli, szabadpiacos kapitalizmus programjának... A Bank papsága kimondottan letagadja a növekedés határait és egy helyettes örökkévalóságot ígér a jelenben..." (Susan GEORGE) (2)

Ha van egyetlen egyetemes és abszolút törvény, amely a társadalmakat irányítja, az az adósságok és kamataik visszafizetését kimondó kötelezettség. Egyre kevesebb nép van, amely nincs eladósodva közvetlenül vagy közvetetten (3). A cégeknek növelniük kell a hasznukat és csökkenteni költségeiket, hogy vissza tudják fizetni a felvett kölcsönöket és a kamatokat. Ezt úgy érik el, hogy kizárják az embereket a munkából, leszorítják a béreket, emelik az árakat és alacsony környezetvédelmi elõírásokat állapítanak meg.. Ráadásul mindegyik közköltségvetés (public budget*) eladósodott. A transznacionális tõke a nemzeti kontrolltól vagy az adóztatástól "szabad piacokat" alakított ki. A gazdag országok kormányai tûrték, sõt elõsegítették ezt a deregulációt. 1996-ban, a G7 lyoni gyûlésén meglepõdtek, hogy elkerüli a tõke az adót.

Ugyanakkor eszközeik, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank (WB) által a keleti és a déli eladósodott országokat belekényszerítik a struktúraszabályozó programokba* (SAP), egyetlen céllal, hogy ezeknek az országoknak a gazdasága képes legyen elõteremteni a pénzt az adósságok fizetéséhez. Európában a Gazdasági és Pénzügyi Egység összetartó kritériuma ugyanez a megszorító politika. Az adósságok fizetésének ára: strukturális munkanélküliség (kizárás), a szociális háló gyengülése és ökológiai leromlás. Az átfogó cél a tõke felhalmozása, tekintet nélkül az emberi és ökológiai károkra.

S. George és F. SABELLI bemutatta, hogy mindezt a gazdaság nevében teszik, amelyet viszont arra használnak, hogy abszolút hitként legitimálja a tényt, hogy a tõke, mint bálvány, áldozatokat kíván. Teológiai oldalról Karl BARTH vizsgálta ezt a folyamatot a kiengesztelõdésrõl szóló doktrínája etikai részében (4). Kiemelte Max WEBER egy állítását, amely szerint a kapitalista piacok "úr nélküli rabszolgaság"-ként mûködnek (5). Az emberek elfordulnak a szeretet Istenének szolgálatától, mert nem akarnak urat maguk fölött. Ögy a Teremtõ által nekik adott ajándékok és erõk autonómmá válnak és abszolút törvényekként az emberek ellen fordulnak. Ezek közül az abszolút, "uratlan erõk" közül a Mammon a legfeltûnõbb. Ha egyszer uralomra engedik, szó sem lehet többé az adósságok elengedésrõl. Nincs többé kiengesztelõdés.

A Mammonon kívül Barth más modern "uratlan erõket" is azonosít: az államot, ha és amikor az abszolútnak tartja magát (fasiszta állam, nemzeti biztonság állam (national security state)* stb.); a propaganda ideológiáit és hatalmát; "chtonic"* (földi) erõket, mint pl. a technológia. Hozzátenném még: ide tartoznak az imperialista erõk, amelyek saját identitásukat erõszakkal fejlesztik ki és védik meg.

A Le Monde Diplomatique megjelentetett egy cikksorozatot "A világ új urai" témában (6). Ezek: a globális pénzügy, a globális üzlet (transznacionális vállalatok) és a média. Ezeknek az erejével nem érhet fel semmilyen szakszervezet vagy nemzeti kormány. Valóban, a piac törvényei szerint semmilyen felelõsségük nincs, ahogyan mûködnek. Tehát a modern istenek nem csupán a tudat jelenségei. Megtestesültek, pszeudo-tárgyi*, magukat abszolútnak feltüntetõ struktúrákká lettek.

Mindamellett úgy gondolom, politikai döntés teszi lehetõvé, hogy így mûködjenek. Különben mindannyian egyetértenénk abban, hogy végzetesek. A nemzetközi ügynökségek, mint az IMF, a Világbank és a Világkereskedelem Szervezete* (WTO) nemcsak hogy engedik ezeket úr nélküli hatalmakként létezni, de úgy is rendeznek mindent, hogy ez folytatódjon. Demokratikusan választott kormányaink, az államfõk, a gazdasági és pénzügyi miniszterek együtt döntik el, hogy a globális piacok diktatórikusan mûködhetnek, gazdasági, szociális, kulturális, pszichológiai hasadásokat, megosztásokat (apartheid!), és erõszakot, ökológiai pusztulást idézhetnek elõ. A transznacionális kapitalizmus politikai gazdasága az, amely homlokegyenest ellentéte a kiengesztelõdésnek. Ezért sem a zsidók, sem a keresztények nem békülhetnek ki ezekkel az úr nélküli erõkkel. Ezek a bibliai Isten ellentétei. Ha ez az Isten segíthetne felülkerekednünk rajtuk, ez jó hír lenne az embereknek és a földnek.

II. A kiengesztelõdés bibliai Istene

1. Az Ószövetség*

A bibliai történelemnek, ahogy szakaszról szakaszra továbbhalad, van egy kulcsfontosságú üzenete: Isten megszabadított egy népet a kötelékeitõl és a bálványaitól, hogy megalkossa a szolidaritás (a szeretet) alternatíváját az õsi Közel-Kelet királyságai közt, rabszolgaság, hadisarc és birodalmi hódítás ellentéteként, hogy megnyerje ezeket a népeket az igazság és béke (shalom) modelltársadalmának (7). E történelem során a kiengesztelõdés motívuma az izraeli (i. e. 722.) és a júdai (i. e. 586.) monarchia megszûnésekor bukkan fel. Az egyiptomi rabságból való szabadulása ellenére Izrael átvette ezt a rendszert a szomszédaitól (vö. 1Sám 8), az igazságtalanság és bálványimádás összes strukturális bûnével. A nemzeti katasztrófa után, mikor a babilóniaiak elpusztították Jeruzsálemet és számûzték a felsõbb osztályokat, a társadalom valamennyi csoportja egy kulcskérdésre összpontosított: hogyan tudunk mindent újrakezdeni, és megakadályozni, hogy a bûn rutinná és a rendszer részévé váljon?

1. Az elsõ választ erre a kérdésre egy csoport korábbi templomi próféta adta meg, akik ekkor már számûzetésben voltak. Egy "mester" vezetésével Izaiás könyvét értékelték újra. Ezért került be a szövegük az Izaiás könyvébe (40-55. fejezetek), és ezért nevezik a szerzõ(ke)t második Izaiásnak. Mint az állami templom korábbi hivatalnokai, bizonyosan nemzeti monarchisták voltak. De a szenvedés teljesen megváltoztatta álláspontjukat Isten részvételérõl a történelemben.

Mindenekelõtt szakítanak azzal az ideológiával, hogy Istent különleges kapcsolat fûzi Izrael és Júda királyaihoz. Isten munkája globálissá válik. Isten szólítja a médek és a szírek királyát is, hogy törjék meg a babilóniai birodalom gõgös uralmát (Iz 41,2 kk., és 45,4).

Másodszor, teljesen megszüntetik az isteni és a királyi hatalom közti kapcsolatot. Isten nem legitimizálja a a királyságot, a hatalom és gazdagság rendszerét. Ehelyett a szenvedõ néppel azonosul a történelemben, és õáltaluk viszi véghez a megszabadítást. E látásmód kiteljesedésének tekinthetjük a szenvedõ szolgáról szóló énekeket (Iz 52,13 - 53,12) - ez a rész kulcsfontosságú annak a késõbbi elemzésnek a szempontjából, amely Jézus Isten kiengesztelõ munkájában betöltött szerepét világítja meg:

"Megvetett volt, utolsó az emberek között,

a fájdalmak férfija, aki tudta, mi a szenvedés...

Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, ...

a mi békességünkért érte utol a büntetés,

az õ sebei szereztek nekünk gyógyulást." (Iz 53,3-5)

A monarchia, amelyet a hatalom és a gazdagság bálványai (Baál) szentesítettek, megtöri az emberek közösségét - belülrõl a társadalmi osztályok kialakításával, kívülrõl hódítással és hadisarccal. Isten különbözõ módokon nyilatkoztatja ki erejét (53,1). Jahve fõ cselekvõi a történelemben azok, akik a szenvedést - a hatalom bûnös bitorlásának következményét - átalakítják a közösséget gyógyító erõvé. Izrael látszólag teljesen elveszti hatalmát a számûzetésben - ezáltal, elõször az emberi történelemben, a hatalom egy teljesen új értelmezése jelenik meg. Isten nem a gyõzõk diadalmas erõszakja, hanem az áldozatok gyengesége által mûködik, felszabadítva õket, hogy aktívan gyógyítsák sérült közösségüket. Isten népének ez a tapasztalata reménnyé válik minden nép számára.

2. Ennek a korszaknak egy másik prófétája, Ezekiel, papi körökbõl származik. Azzal a problémával küzd, hogyan törhetõ meg a bûn és szerencsétlen következményei közti látszólag sorsszerû kapcsolat. Üzenete: a bûn nem sors. Isten minden embernek, minden nemzedéknek felkínálja az új kezdet lehetõségét - hogy tegye, ami igaz, és következésképpen élete legyen.

"Az ér szózatot intézett hozzám: Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: Az apák ették a savanyú szõlõt és a fiak foga vásik el tõle? Amint igaz, hogy élek - mondja az ér, az Isten -, nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben. Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!

Aki igaz, megtartja a törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit ... biztosan életben marad - mondja az ér, az Isten." (Ez 18,1 kk. vö. 33. fej.)

Az új kezdet magában foglalja a személyes és a strukturális igazságosságot. Ezért a próféta felvázol egy új alkotmányt is, amely a vezetõk vagyonának és hatalmának egyértelmû korlátokat szab (vö. 40 kk.).

3. Az àtestamentum kiengesztelõdésrõl szóló legfontosabb részei a papi Leviták könyvében találhatók. A királyok idején a papok a rendszer szerves részei voltak (vö. pl. µmos 7,10kk), az igazság prófétáit pedig mellõzték. A katasztrófa után a papok is bûnbánatot tartottak. Hozzájárulásuk az új gondolkodáshoz nagyon realisztikus. Elõször azt a kérdést vizsgálták, mi történik, ha a bûn megint rutinná válik. Ez alapvetõ és reális kérdés volt, mert miután visszatértek a számûzetésbõl, Júda népe csak részleges autonómiát kapott a perzsa birodalomban. Ögy külsõleg õk is része voltak a hadisarc-rendszernak, amely szegénységhez, adóhoz és rabszolgasághoz vezethetett (vö. Neh 5,1kk). Hogyan gyõzhetik le a közösség bûnös megtörését, ha a gyógyítás és kijavítás munkája még végzetesebb következményekkel járhatott? A papi válasz: Isten periodikus eseményeket adott, hogy ezek keretében történhessék a megbékélés. Évente egy napot (Yom Kippur); minden hét évben egyszer egy szombati évet; és a Jubileum (Jóbel) évet, minden hétszer hét (plusz egy) évben egyet, az ötvenediket.

A Lev. 1-16 olyan rituálékat is leír, amelyek a nép és különösen a vezetõk bûnösségét oldják fel. Egy ideiglenes, életrõl és vérrõl szóló fejezet (17) után a második rész konkrét törvényeket tartalmaz. Egyrészt leírja, mi pontosan a bûn (hasonlóan a lelkitükör listájához), másrészt rögzíti, milyen struktúrákat kell egy egyiptomi szolgaságból szabadult népnek felvennie (a királyság). A tetõpont a jóvátétel, a kiengesztelõdés napja. Mivel a Leviták könyve elemzése szerint a bûn, a közösség egész-ségének megtörése halált von maga után, Isten felajánlja a kiengesztelõdést - nem olcsón, hanem egy kecske mások helyett ontott vére árán. A nép bûneit pedig egy másik kecske fejére olvassák, amelyet azután kiûznek a vadonba. Ögy tehát a bûnöket és végzetes következményeiket elhárítják a közösségtõl. Lehetségessé válik az új kezdet Isten életadó törvényei alapján.

Ezeket a törvényeket és szabályokat az ún. "szentségi törvény" foglalja magába (Lev. 18-26). A kezdõ versek rámutatnak, hogy Izrael megkülönböztetése a szembenálló "Egyiptomtól" és "Kánaántól" nem rasszizmus, hanem törekvés arra, hogy egy osztálytársadalom elkerülje a rabszolgaságot, hadisarcot és adót, amelyeket a hatalom és gazdagság istenei szentesítenek. Jahve az élet istene, és azt akarja, hogy népének és a többi népnek élete legyen.

Céljaink szempontjából a Leviták 25. fejezete kulcsfontosságú. A hetedik év, a Sabbath leírásával kezdõdik. Hat évi megmunkálás után a föld pihenjen egy évet, s a rajta dolgozó emberek is, a szolgákat is beleértbe. Ez megmutatja, hogy a föld az éré, az Isten adta. Tehát saját joga van, nem tehetik az emberek puszta eszközükké. Erõteljes tanúságtétel ez a természet kegyetlen kizsákmányolása ellen, a modern ember, a kapitalista környezet gyakorlata ellen. Bemutatja az odafigyelést a környezet egyensúlyára, ennek gyakorlati megvalósítását a kiengesztelõdés keretében.

A Lev 25,8-31 a Jubileumi év jellemzõit írja le, amit a negyvenkilencedik év jóvátételi napján hirdettek ki. Lényege, hogy az egyenlõtlenség bûne megszüntethetõ, ha a rabszolgákat felszabadítják, az adósságokat elengedik és a családi földeket visszaadják eredeti tulajdonosuknak. A föld pedig egy agrártársadalomban a termelés eszköze. Nem adható el vagy vehetõ meg "örök idõkre". Senki sem lehet abszolút tulajdonos, mert Istené a föld, az emberek csak használatba vehetik. A föld árát is úgy tartják ellenõrzés alatt, hogy a termést a Jubileumi évig számolják, nem engedik, hogy a piac erõi döntsenek.

A következõ törvények rámutatnak, hogy az igazság kritériuma a szolidaritás, ha egy családnak szociális-gazdasági szempontból nehéz idõszakot kell átvészelnie. A cél, hogy egy ilyen család tagjai élni tudjanak, és a rendszer elkerülje azon hatásokat, amelyek elszegényedésükhöz vezetnek (pl. kamat felszámolása). Ezek nem csupán "etikai" kérdések. Hanem a közösség szociális-gazdasági állapota rávilágít, ki uralkodik Istenként: a hatalom és gazdagság bálványai, vagy a felszabadító Isten, a szolidaritás Istene a kiengesztelõdés által.

2. Az Újszövetség messiási írásai

Jézus názáreti bemutatkozása alkalmával a Jubileumi év megvalósításában jelöli meg misszióját. (Lk 4,18kk, idézi Iz 61,1kk-t):

"Az ér Lelke van rajtam, mert fölkent engem,

Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,

s hirdessem a foglyoknak a szabadulást,

a vakoknak meg a látást;

hogy felszabadítsam az elnyomottakat,

és hirdessem: elérkezett az ér esztendeje."

Ez azt jelenti, hogy Jézus önmagát teljes mértékben a zsidó "kontraszttársadalom" hagyományával azonosítja, egy vonzó modelltársadalommal, amely remény a Föld minden népe számára (8). E remény alapja, hogy Isten újra népének királyává válik (Isten országa), legyõzi a vadállat-birodalmakat (vö. Dán 2 és 4). Hogyan? Jézus így foglalja össze látásmódját a Márk 10,42kk-ben:

"Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezetõ embereik éreztetik velük hatalmukat. De a ti körötökben ne így legyen. Ha valaki közületek ki akar tûnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek elsõ akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy õ szolgáljon és életét adja váltságul sokakért."

A "szolgálni" szó ebben a környezetben az asztal körüli tevékenységre vonatkozott, amelyet csak nõk és szolgák végeztek, a "legkisebbek" (L. SCHOTTROFF). Tehát, akár a Leviták könyvében, Jézus az alternatív társadalmat alulról építi. Maga is követi ezt az utat: megalázza magát és a közösség gyógyítását olyan mértékig szolgálja, hogy mindenki helyett feladja életét, mint "váltságot" sokakért. Ez visszautal az Iz 53 szenvedõ szolgájára és a Lev 25. fejezetre. "Váltság" itt azt jelenti, hogy valakit megszabadítani az adósságától, amely tönkreteszi az adós életét és megtöri a közösséget - a strukturális bûn nyilvánul meg így. Jézus messiási közössége túllép a strukturális adórendszeren és a nõk és szolgák feletti patriarchális-imperialista uralmon.

Az új közösség jellemzõit és következményeit legszebben Jézus Hegyi beszéde mutatja be (Mt 5-7). Jézus maga úgy tekint rá, mint az Iz 2 betöltõjére, a Föld sójára, a népeknek világító fényre, a hegyen épült városra (Mt 5, 13kk). Mindez megnyilvánul egy eseménybe sûrítve, az utolsó vacsora alkalmával. János, az evangélista leírását azzal a mozzanattal kezdi, hogy Jézus megmossa tanítványai lábát - ez is szolgai feladat. Arra hívja tanítványait, hogy õk is ugyanezt tegyék. Az utolsó vacsora pászka-étkezés, arra az éjszakára emlékeztet, mikor a zsidó szolgák megszabadultak az egyiptomi köteléktõl. így az utolsó vacsora felidézi az Izraelt megalapító eseményt: a megszabadulást egy olyan országból, amelyben urak és szolgák vannak. Ennek ellentéte a közösség az asztal körül, ahol mindenki elégedett és szolgálják egymást - Isten Országának elõképe (vö. Lk 14,15kk). Itt a szegényeket, a bénákat, a vakokat és a sántákat szolgálják ki elõször. Az Iz 25,6-8 leír egy étkezést, valamennyi nép részvételével a Sionon.

Egy élet felajánlása ennek az új közösségnek az alapja:

"Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: Vegyétek, ez az én testem. Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belõle. â pedig így szólt: Ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak." (Mk 14,22kk)

A "szövetség" arra a sínai jelenetre utal, mikor az egyiptomi szabadulás után Isten átadta a felszabadított szolgák alternatív társadalmának törvényeit, és a öregek lakomán vettek részt Isten elõtt, miután a nép elkötelezte magát (Ex 24). Mindegyik alternatív elem jelen van Jézus utolsó vacsorájában. Megjelenik az egy igaz halála a nép bûnei miatt; a kivégzést a birodalom hajtja végre, félve azok ellenállásától, akik az alternatíváért küzdenek. Ez a halál elkerülhetetlen következménye a közösséget gyógyító mások helyetti szolgálatnak. Maga az alternatíva: lakoma mindenki számára, a társadalom legkisebbjeivel a középpontban. A kiengesztelõdés tehát, amit Jézus hozott, így foglalható össze: új közösség építése, alulról, mások helyett is szeretetbõl fakadó alternatíva: kölcsönös szolgálat által; és ellenállás a szolgaságba és eladósodásba taszító erõszakos, birodalmi, hatalmi rendszereknek, Isten Országa szellemében.

Pál apostol Jézus e hagyományára a következõ gondolatmenetet építi: Isten a kiengesztelõdés által, amely a Messiás (Christos) Jézusban valósul meg, messiási közösséget hoz létre, ahol az igazság és a béke uralkodik, hogy ez a közösség az egész teremtés felszabadulását szolgálja.

Látásmódjának háttere, hogy az emberek - egyénileg vagy kollektívan - szeretik imádni önmagukat és saját kezük alkotásait, ezért kapzsiságukban a bûn (úr nélküli) erõinek markában vannak; mindez igazságtalansághoz vezet (Róm 1,18kk.) Ebben a helyzetben, amelyet az Isten és igazsága elleni gyûlölet jellemez, Isten átvette a kezdeményezést a Messiás Jézus személyében, feltétel nélkül felajánlva a békét és az új kezdetet. A bûn tehát nem sors! Mindazok, zsidók és nem zsidók, akik elfogadják ezt a lehetõséget ("hisznek", tehát bíznak benne) elnyerik Isten Lelkét, a szeretet és remény lelkét, a hitet, hogy létrehozható egy új emberiség, amelyben megvalósul az igazság és az élet teljessége (Róm 5kk). Ez a koncepció magában foglalja az egész teremtés felszabadítását (Róm 8), ellentétben a jelenlegi rendszer kínálta mintákkal (Róm 12,1kk.) (9).

A következõ fontos szövegrészt a második korintusi levélben (5,16-21) találjuk:

"...ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelõdés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelõdött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sõt ránk bízta a kiengesztelõdés tanítását. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelõdjetek ki az Istennel. â azt, aki bûnt nem ismert, "bûnné" tette értünk, hogy általa "Isten igazságossága" legyünk."

Ez a szövegrész világosan megmutatja - amint a feminista kritika külön kihangsúlyozta -, hogy a kiengesztelõdés Krisztus keresztje által nem jelent beletörõdést a világban jelenlevõ szenvedésre és igazságtalanságba. Éppen ellenkezõleg, a mások helyett viselt kereszt, a Római Birodalommal és minden bûnös struktúrával szembeni ellenállás eredménye hatalmat ad az embereknek, hogy munkatársai legyenek Isten igazságosságának.

Pál a Galatáknak írt levelében (3,26-28) pontosan kifejti, mit jelent ez:

"Hiszen az Isten fiai (és lányai) vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben. Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nõ, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban."

A zsidókat és nem zsidókat egybeölelõ új közösség a központi témája Pál életének és missziójának. A palesztínai zsidók jelképezték egy leigázott nép kompromisszum nélküli ellenállását az abszolút Római Birodalommal szemben. Emiatt (és "másságuk" miatt) szerte a Birodalomban élõ kortársaikat mélységesen gyûlölték. Ilyen környezetben a kiengesztelõdés létrehozása az Evangélium erejének jele volt. A rendszer struktúrájával szembeni ellenállást, egy arra felelõ alternatívát fejezett ki. Mindez világosan kitûnik az új, igazságosságban kiengesztelõdött közösség második és harmadik jellemzõjében: nincs szolgaság és nincs patriarchalizmus.

Ugyanez kimutatható az efezusiaknak szóló levélbõl. Az új kutatások kimutatták, hogy az egész levél a római rendszer egy alternatíváját fejti ki (10). Nem a császárról szól, az emberiség testének fejérõl, erõszakos és elnyomó "békéjérõl", hanem Jézusról, a Messiásról. Az õ testében nincs idegen csoport. A zsidók és a többiek mind állampolgárok az igazságban és a békében.

III. Kiengesztelõdés ma

1. A kiengesztelõdés ügye nekünk szegezi a kérdést: kinek vagy minek engedjük mi, hogy abszolút istenként uralkodjon életünkben és társadalmunkban? Az adóssággal, erõszakkal, a természet elpusztításával jellemzett irgalmatlan rendszereknek, amelyek a hatalmat és gazdagságot növelni akaró kapzsiságból születnek? Vagy az irgalmas Istennek, aki elengedi szeretetbõl alkotott teremtményeinek adósságát, aki kiengesztelõdik, megtöri a bûn és az igazságtalanság halált hozó erejét, aki munkatársakká tesz minket, hogy felszabadítsuk az egész termtést az élet teljességére?

Európában és a nyugati kultúrában az isten-kérdést elrejtik az úr nélküli hatalmak (11). Ezek pedig a racionális tudomány és a természetjog mögé rejtõznek. Az egyház és a teológia modern történelmében ezt alig-alig ismerték fel. Csak miután megjelent a felszabadító teológia és újra felfedezte, hogy a Biblia "a szegények oldalán áll", vált azonosíthatóvá az isten-kérdés, a konkrét szociális-gazdasági, politikai, kulturális fejlõdés közepette. Ennek gyümölcse a zsinati folyamat, a kölcsönös elkötelezõdés az igazságért, a békéért és a teremtés megõrzéséért; de csak akkor, hogy ha ezeknek az ügyeknek a teológiai jellegét megértjük, és nem egyszerûsítjük le ún. "szociális etikára" a domináns rendszeren belül.

2. A bibliai kiengesztelõdõ Isten felszabadító üzenete, amely minden tehetetlenséget legyõz, a következõ: a bûn, a strukturális bûn is, következményeivel - igazságtalanság, erõszak, pusztítás - nem sors! Isten felkínálja az esélyt, hogy megtörjük a látszólag abszolút, végzetes fejlõdési folyamatokat azáltal, hogy az "úr nélküli erõk" modern, felelõsség nélküli struktúráit is legyõzzük.

Nagy szükség van erre az üzenetre. De érthetõ-e és hihetõ-e?

Érthetõ, mert nagyon sok embernek van olyan homályos érzése, hogy valami nagyon rosszul megy. De a kérdés bonyolultsága, és a világ új urai - pénzügy, üzlet, média - által elõidézett információzavar miatt az emberek nem tudják pontosan, mi az, ami elromlott és miért.

Hihetõ is lenne, ha az egyházak nem húzódoznának attól, hogy konfliktusba kerüljenek az új urakkal. Kérdezzünk meg bárkit, melyik szervezet hitelesebb számára, a Greenpeace, az Amnesty International vagy az egyházak. Az emberek többsége nem az egyházakat említené. Miért? Mert a legtöbb egyház kerüli a konfliktusokat. Ez az, amit a dél-afrikai Kairos-dokumentum olcsó egyházteológiai kibékülésnek nevez. Az egyházak csak akkor hirdethetik a "bûn nem sors" felszabadító üzenetét, ha az igazság szellemében teszik, amely kész arra, hogy felvállalja a konfliktusokat. Ez pedig a következõkhöz vezet:

3. Isten felajánlása, hogy megtöri a bûn és irtózatos következményei között a láncot a kiengesztelõdés által, feltétel nélküli, de nem olcsó. Ahogy a második Európai Ökumenikus Találkozóra készülünk, a konkrét bûnöket és bûnösöket fel kell fedni (Wink - Jel*), beleértve azokat a bûnöket is, amelyeket mi mint egyházak követünk el. Európában a mai strukturális bûnök többek között: az erõszakos laissez-faire-kapitalizmus* átültetése a közép- és kelet-európai országokba, egyre több ember elszegényedését okozva ezzel; közös biztonsági struktúrák és politika kialakításának sikertelensége; a béke nem realizálódik szociális és ökológiai transzformációban*; a Schengen-fal a menekültek ellen; az iszlámellenes hangulat és az antiszemitizmus, a rasszizmus feltörése; a Dél újragyarmatosítása és kizárása (kivéve az ázsiai növekvõ piacokat); a nyugat-európai kormányok részvétele a globális tõkemechanizusok újraszabályozásában, amely további szociális megszorításokat és ökológiai leromlást von maga után.

Hogyha a kiengesztelõdés bibliai üzenetét hitelessé akarjuk tenni, elsõ feladatunk, hogy pontos elemzést adjunk a szociális, gazdasági, politikai és ökológiai helyzetrõl, és - mint keresztények és egyházak - saját helyünkrõl mindezekben. Ez nem negativizmus vagy mazochizmus. Hanem a bûnök könkrét megvallása megtöri ezek erejét; ez az elsõ lépés afelé, hogy megtisztítsuk tõlük a közösséget, mint az izraeliek teszik a kecskés liturgiában a kiengesztelõdés napján.

1989, a bázeli elsõ Európai Ökumenikus Találkozó éve, a "valóságosan létezõ szocializmus" letörésének ideje óta sok olyan dolog történt, ami figyelmet érdemel, ha konkrét bûnök igaz bevallásáról van szó. Hadd ragadjak ki csak néhány példát. A sokkterápia, melyet az éber öregkommunisták* okosan kihasználtak, s amelyet a Nemzetközi Valutaalap és a nyugati kormányok szorgalmaztak Kelet- és Közép-Európában, különösen is a volt Szovjetunióban, könyörtelen Manchester-kapitalizmushoz vezetett ezekben az országokban. Kis nemzeti elitekkel együtt a gyõztesek ismét a TNC-k*, megszerezve a hatalmat mérhetetlen erõforrások felett, az olcsó munkaerõ kihasználásával, árasztva a szemetet. Ez az oka, hogy ELSTIN épp most kapott 10.000 millió US dollárt a NPA-tól választási kampányára, cserében lemondva arról a jogáról, hogy vámot vessen ki az olajra és más nyersanyagokra. Ezzel Oroszország adósságai növekednek és az ország elesik évente 2-3000 millió US dolláros bevételtõl. Az utóbbi néhány évben a TNC-k nagy darabokat vásároltak meg µzsia északi partvidékébõl is a gigantikus olaj- és nyersanyagtartalékok miatt. Ki figyel fel az õslakosok hangjára, akik tiltakoznak megélhetésük elvesztése ellen, mint a számi nép az orosz-finn határon (12)?

Az európai gyarmatosítás és elnyomás 500 évére és az áldozatok ellenállására emlékeztek 1992-ben Amerika bennszülött népei és sok-sok NGO a világ minden részén. Ugyanabban az évben az Európai Közösség bemutatta a Single Market*-et Európában. Minden, amit megjósoltunk abban az évben, több, mint igazzá vált: fokozódó romlás a Dél eladósodott, függõ országaiban és növekvõ igazságtalanság magán Európán belül, beleértve az Európa Erõdöt körülötte a Schengen-fallal, súlyosbodó strukturális munkanélküliség és a fenntartható mezõgazdaság lerombolása, a szociális jólét bomlása (13). Még van ideje az európai egyházaknak Grazban, hogy kárpótoljanak azért az 500 évért a bûnök megvallása által.

Az EK szempontjából jelen pillanatban a pénzügyi egységhez vezetõ kiegyenlítõdés kritériumai állnak a figyelem középpontjában. Ezek a Strukturális Kiegyenlítõ Programok* államaink és népességeink számára. Adóvesztés a strukturális munkanélküliség miatt, a munkanélküliek költségeinek felvállalása, és adóvesztés a tõkenyereségeken a szabályozatlan globális piacokon; a kormányok mindezeket a költségvetési hiányokat arra használják, hogy lecsípjenek a szociális, oktatási és egészségügyi kiadásokból, míg a tõketulajdonosok nyereségei magasra szöknek. Most Grazban az európai egyházak bevallhatják bûnüket, hogy nem figyeltek fel a drámai változásokra a globális gazdasági és pénzügyi rendszerben. Ugyanekkor csatlakozhatnak az NGO-kampányokhoz a tõke feletti rendelkezés visszaszerzéséért, szociális és ökológiai célok szolgálatába állításáért (14).

4. Ahhoz, hogy - kezdve a bûnök bevallásával - a kiengesztelõdés által új kezdetet teremthessünk, az egyházaknak és felekezeteknek egyértelmûen kapcsolatba kell kerülniük és azonosulniuk kell az elnyomatásuk ellen küzdõ áldozatokkal. Ez magába foglalhat más teremtett lényeket is. Ugyanekkor új erõfeszítéseket kell tenni a középosztályok megnyerésére, amelyek az európai egyházak legjelentõsebb összetevõi.

A Lev 25 és a Gal 3, 26-28 kristálytisztán elsõvé teszi az utolsót a kiengesztelõdés folyamatában és az igazságosság felé mutató változásokban. Azonban most már saját teremtménytársainkat is a rendszer áldozatai közé kell sorolnunk. S. BERGMANN javaslatot tesz egy ökológiai felszabadítási teológia kifejlesztésére Európában (15). Ebben kulcsfontosságú a helyi gyülekezetek beillesztése egy szélesebb folyamatba. Hiszen helyi szinten találhatók az elnyomottak találkozási pontjai, és életkörülményeik mérgezése és rombolása is itt jelenik meg.

Ez azonban nehezen megoldható problémát is jelent az európai egyházak számára. Híveik nagyrészt a középosztályból kerülnek ki. Hogyan csatlakozhatnak a kiengesztelõdés folyamatához? Az elsõ válasz az, hogy el kell választani a személyeket a struktúráktól. Jézus elutasítja a római elnyomás struktúráit és sarcát, beleértve a zsidó elit kollaboráló magatartását is, de elfogadja a vámszedõ Zakeust. És Zakeus megváltoztatja szociális-gazdasági szemléletét és gyakorlatát a Jézus közösségében talált újfajta élet és kapcsolatok feletti örömében (Lk 19,kk.). De természetesen ez nem elég. A romboló rendszer nem változik attól, hogy néhány egyén megváltozik. Kollektív változás szükséges.

A problémát tekintve G. MÜLLER-FAHRENHOLZ új ökumenikus pasztorális megközelítést ajánl (16). Megfigyelései szerint a globális fenyegetések olyan nagyságúak az emberiség számára, hogy "pszichikai dermedtséget" okoznak. Ez ismét cinizmust szül a hatalmasok közt, fundamentalizmust a gyengék közt és "erõszakizmust", mely a világot a káoszhoz fordítja vissza. Amire szükség van, az egy új spirituális paradigma. Ez fellelhetõ a korai kereszténység Isten Lelkével mint az igazság erejével, a szolidaritás erejével és az állhatatosság erejével kapcsolatos élményeiben.

Jelenlegi helyzetünkben az emberek zavaros szorongások áldozatai. A Lélek segítheti az egyházakat, hogy tisztázzák, mi az, ami félelemre ad okot és ezért meg kell változtatni. Ez megteremtené a politikai akaratot, hogy konkrét változtatásra kerüljön sor abban, ami a gyónásban bûnként hangzott el. Következõ lépésként a Vigasztaló Lélek meggyógyítaná a keresztény közösségeket, képessé tenné õket arra, hogy osztozzanak a szolidaritásban és együttmûködjenek a társadalom más tagjaival a szolidaritásért folytatott küzdelemben. Végül az állhatatosság lelke megerõsítené a küzdõ közösségeket amikor ellenállást és kudarcot élnek át.

Mindez magába foglalna középosztálybelieket és eliten belüli kisebbségeket, mivel a jelenlegi neoliberális rendszer elnyomja a társadalmakat és a természet egészét. Így mindenki megértheti, mennyire alapvetõ a felszabadulás üzenete és gyakorlata. Ez nem változtat a fõ bibliai perspektíván, miszerint Isten Országában és igazságában az utolsók lesznek az elsõk. Mindössze konkrétan bemutatja, hogyan lehet és kell az elsõknek is megjelenniük, utolsókként.

5. A kiengesztelõdés gyakorlatának két alapvetõ stratégiai eleme van:

- Túllépni a "legyõzhetetlen hatalom"-tól való félelmeken, határozott "nem" kimondásával abszolutizmusukra, ugyanakkor kisléptékû alternatívákat indítani.

- Csatlakozni olyan szövetségekhez, amelyek célja az igazságosságot, a békét, a teremtés megõrzését elõmozdító politikai beavatkozás.

Ezt nevezi a Kairos Europa "kettõs stratégiának" (17). Ide tartozik a jelenlegi globális neoliberális kapitalista rendszer elutasítása; kisléptékû, hiteles bojkottok és konstruktív, pénzzel, termeléssel, kereskedelemmel, fogyasztással, erõszakmentességgel és ökologikus viselkedéssel kapcsolatos alternatívák. Másfelõl pedig szövetségek kialakítása helyi, nemzeti, európai és globális szinten. Hogyan lehetne ezt megvalósítani?

III. Gyakorlati példák a kiengesztelõdésre

1. Az Európai Ökumenikus Koalíció Graz 1997-ért

1989-ben, az elsõ Európai Ökumenikus Találkozón Baselben kb. 30 csoport elhatározta, hogy európai szinten létrehoz egy bázishálózatot. "Kairos Europa - Egy igazságos Európa felé" 1990-ben jött létre Montefortéban (Olaszország). E hálózat célja kettõs volt: (1) Nyomon követni a JPIC folyamatot a nagy találkozók után; (2) megszabadítani a folyamatot egyházközpontúságától és a bibliai megközelítés alapján elindulni az áldozatok oldaláról, bárkik legyenek is õk.

Amikor a KEK* és a CCEE* a grazi második Európai Találkozót indítványozták, Kairos Europa az összes európai csoportot és hálózatot, amely JPIC-ügyeken dolgozik, meghívta, hogy létrehozzanak egy koalíciót Grazra. Ez 1995 októberében, Frankfurtban történt. Egy önértelmezõ nyilatkozatot alkottunk, konkrét terveket készítettünk a grazi, 1997 júniusi eseményre, és meghívólevelet küldtünk ki minden felekezetnek és csoportnak Európában (mellékelve). Kb. 80 pozitív visszajelzést kaptunk csoportoktól és hálózatoktól. Az akció bontakozó konkrét elemei a következõk:

(1) Helyi csoportok és felekezetek saját helyzeteikben a legégetõbb kérdéseket és konfliktusokat a nyomorral, diszkriminációval, háborúval, ökológiai pusztítással, és vallási és kulturális sokféleségükkel kapcsolatban fedezik fel.

Létrehozzák vagy megerõsítik kapcsolataikat ezeknek a konfliktusoknak az áldozataival, és konkrét modelleket próbálnak kidolgozni a kiengesztelõdésre. Az igazságosság dimenziójában ez magában foglalja a menedéket kérõk befogadását; anti-rasszista kampányokat; munkanélküliek és otthontalanok kezdeményezéseit; középosztálybeliek meghívását, hogy tapasztalatszerzésképpen a szociális minimumbevételbõl éljenek; a nõkkel való kereskedelem ellenzését az áldozatok támogatása által és e modern rabszolgaság alapvetõ okai elleni küzdelemmel; fejleszteni és erõsíteni helyi észak-déli és kelet-nyugati társulások és kisléptékû alternatívák támogatását a pénzzel és szociális gazdasággal kapcsolatban. A békemunka egyik hangsúlya a "shalom diakónia" és a civil szolgálat fejlesztésén van. Béke-hálózatok már elindítottak képzési programokat és a kiengesztelõdés konkrét példáit a volt Jugoszláviában. Egy másik elem a fegyvergyártás és -kereskedelem elleni küzdelem, különös tekintettel az aknákra. A teremtéssel való kiengesztelõdés gyakorlati modellje tartalmazza a város és falu közötti kapcsolat és együttmûködés kialakítását; helyi ökológiai projekteket; iskolakapcsolatokat a csernobili gyerekekkel; és az adott helyi Agenda 21-ben való részvételt (az 1992-es Környezet és Fejlõdés témájú ENSZ Konferencia felhívása nyomán).

(2) Kairos Europa az igazságosság három területét jelölte meg, ahol európai szinten történõ döntéshozás céljából szövetségek jönnek létre: menekültek és az Európa Erõd; közösségi szövetségek a szociális és ökológiai leromlás ellen; a pénzügyi egység.

A Maastricht-szerzõdés felülvizsgálatával foglalkozó jelenlegi Kormányközi Konferencia talán az utolsó esély, hogy befolyásoljuk a menekültek és bevándorlók embertelen legális helyzetét Európában. Londoni koordinációval, David FORBES vezetésével a Kairos Európa aktív csoportokat hív meg Londonba 1996 novemberében és Brüsszelbe 1997 áprilisában, hogy stratégiájukat kialakítsák és nyilvánosan tiltakozzanak a jelen európai jog és gyakorlat ellen (18). A szociális degradáció elleni szövetségeket és az Agenda 21-en dolgozó csoportokat Frankfurtba hívjuk egy európai szintû konferenciára, szintén 1996. novemberben (19). A kampány "Egy igazságos Pénzügyi Egységért - beleértve egy közös politikát a foglalkoztatásért és szociális összefogásért -, a nemzetközi tõke feletti ellenõrzés visszaszerzésével" 1996. október 17-én meghallgatást szervez az Európa Parlamentben és stratégiai találkozót Brüsszelben.

(3) Néhány ügyben folynak ill. lesznek nemzeti elõkészítõ konferenciák.

A német báziscsoportok tartottak egy találkozót 1996. márciusban, kulcstémájukként ezt állapítva meg: A jelen világgazdasági rendszer Isten Lelke ellen. Egy alapvetõ elemzést készítettek, szakértõi tanulmányokat és egy határozatot (20). A német nemzeti küldöttek találkoztak Erfurtban 1996. júniusban és szintén létrehoztak egy üzenetet és munkacsoportjelentéseket (21).

(4) Az összes résztvevõ csoport és hálózat össztalálkozója, melyen mindezeket megosztjuk és terveket készítünk, Grazban lesz 1996. október 4-6-ig.

Itt a Grazig és Grazban történõ konkrét lépéseket beszéljük meg és ezek tekintetében döntünk, különös tekintettel a grazi zarándoklatra, az "Ökumenikus Falura" és a Találkozó alatti fórumokra.

(5) A Grazba vezetõ zarándoklatok célja, hogy a Graz Találkozót Európa minden országában nyilvánossá tegyék.

Felmerült, hogy szimbolikus helyeket válasszunk ki, ahol kiengesztelõdés elleni vagy éppen a kiengesztelõdés felé mutató folyamatok zajlanak vagy láthatók. Néhány példa: aknagyárakat látogatnánk meg áldozatokkal és nyilvánosan feljelentést tennénk. Csatlakozni fogunk a munkanélküliek zarándoklatához, mely 1997 elsõ felében szervezõdik és egy nagy eseményben tetõzik Amsterdamban, júniusban, közvetlenül a Grazi Találkozó elõtt. Közösségek, mint a brüsszeli "La Poudriére" lebilincselõ példáját nyújtják a különbözõ hátterû, nemzetiségû és vallású szegények egybefogását egy reményteremtõ alternatívába.

(6) Grazban megszervezünk egy "Ökumenikus Falut", és részt veszünk a fórumokon a küldöttek vitáiban.

A résztvevõ csoportoknak, hálózatoknak és felekezeteknek jogában áll képviselõket küldeni az "Ökumenikus Faluba", melyet a találkozó alatt, Grazban, 1997. június 22-29 között a Koalíció szervez. 500-1000 résztvevõt várunk ide. Az elsõdleges cél az áldozatok hangjának hallhatóvá tétele. Ez részint az egymás közti véleménycsere során, részint pedig a küldöttekkel való találkozókon valósul meg. A hivatalos elõkészítõ csoport úgy döntött, hogy erre a célra minden nap kínál fórumokat. Ez komoly haladás Bázelhez képest, ahol a csoporttalálkozók csak a hivatalos Találkozóval párhuzamosan folyhattak.

Összegezve: igenis itt az új esély, hogy az egyházakat és felekezeteket bevonjuk a civil társadalom küzdelmeibe egy halálhozó rendszer ellen az életért, kiengesztelõ Istenünk ajándékáért. A kiengesztelõdés nem valami absztrakt dolog, hanem nagyon is konkrét. Meghívás új remény teremtésére, hittel való cselekvésre és együttmûködésre Isten kreatív és felszabadító szeretetében.

Bibliográfia

BARTH, K., 1979-2, Das christliche Leben. Die Kirchliche Dogmatik IV/4, in: ders., Gesamtausgabe II, 7, Zürich.

BERGMANN, S., 1995, Geist, der Natur befreit. Die trinitiarische Kosmologie Gregors von Nazianz im Horizont einer ökologischen Theologie der Befreiung, Mainz.

DUCHROW, U., 1992, Europe in the World System 1492-1992: Is Justice Possible?, Genova.

DUCHROW, U., 1995, Alternatives to Global Capitalism: Drawn from Biblical History, Designed for Political Action, Utrecht.

DUCHROW, U., 1996, Versöhnung im Kontext von Nicht-Versöhnung. Bibelarbeiten, Analysen und praktische Beispiele zur II. Europäischen Ökumenischen Versammlung im konziliaren Prozess für Gerechtigkeit, Frieden und Befreiung der Schöpfung (Graz 1997), Beilagezu "Junge Kirche" H. 3, Bremen.

DUCHROW, U., LIEDKE, G., 1989, Shalom: Biblical Perspectives on Creation, Justice and Peace, Genova.

FAUST, E., 1993, Pax Christi et Pax Caesaris. Religionsgeschichtliche, traditionsgeschichtliche und sozialgeschichtliche Studien zum Epheserbrief, (Novum Testamentarum et Orbis Antiquus (NTOA), Bd. 24), Fribourg / Göttingen.

GEORGE, S., SABELLI, F., 1994, Faith and Credit: The World Bank-s Secular Empire, London.

MÜLLER-FAHRENHOLZ, G., 1995, Versöhnung - Gottes Gabe, Quelle des Lebens, in: Ökumenische Rundschau H. 3, Frankfurt.

Jegyzetek:

(1) Ez a cikk a kiengesztelõdésrõl szóló német röpiratom (1996) lényegét tartalmazza.

(2) S. GEORGE és F. SABELLI, 1994, 248 és 250. o.

(3) Részletes elemzését ld. U. DUCHROW, 1995.

(4) K. BARTH, 1979 - utolsó elõadásaiban az emberi igazságosságért való küzdelemrõl és az imáról: "Jöjjön el a Te országod" -, 363.o.

(5) Cf. U. DUCHROW, 1995, 122 ff o.

(6) 1995. május, vö. még Maniére de voir, 28 (Les nouveaux maitres du monde).

(7) Vö. részletesen U. DUCHROW, 1995, 121kk o.

(8) Vö. részletesen uo., 175kk o.

(9) Vö. U. DUCHROW / G. LIEDKE, 1989.

(10) Vö. E. FAUST, 1993.

(11) Vö. U. DUCHROW, 1992.

(12) További információ kérhetõ Sigurd Bergmanntól, Institut for Contextual Theology, University of Lund/Svédország.

(13) Vö. U. DUCHROW, 1992, a "Peoples Parliament"-tel kapcsolatban, mely a Kairos Europa bázismozgalom szervezésében Strasbourgban zajlott.

(14) Vö. a Kairos Europa kampánya "Egy igazságos Pénzügyi Egységért - beleértve egy közös politikát a foglalkoztatásért és szociális összefogásért - a nemzetközi tõke feletti ellenõrzés visszaszerzésével", Heidelberg, Hegenichstr. 22.

(15) Vö. S. BERGMANN, 1995.

(16) B. MÜLLER - FAHRENHOLZ, 1995, 59kk o.

(17) Vö. U. DUCHROW, 1995, 229kk o.

(18) Értesítési cím: Praxis, Pott Street, GB-London, E2 OEF.

(19) Cím: Jutta Wenz, Nietzschestrasse 8, D-68165 Mannheim.

(20) A dokumentáció megrendelhetõ: "Ökumenischer Informationsdienst", Laurentiushof Wethen, D-34474 Diemelstadt.

(21) Kapható a fenti címen.

(22) Vö. U. DUCHROW, 1995, 246kk o.