BOCS Fordító

14. szám

(II. évf., 1997 okt. 27.)

Tartalom

E számunk David Korten riportját ismerteti, továbbá egy interjút az örmény pátriarchával.

David Korten, aki a Balaton Csoportnak is tagja, megdöbbentette az Internetet az alábbi riporttal, mely elektronikus úton közkézen forog és heves reakciókat vált ki. David elôzôleg egy meggyôzô eset kapcsán bizonyította, hogy nincs értelme a Világbank megreformálásával próbálkozni - egyszerûen fel kellene számolni. Most azon kezdett gondolkodni, hogy az Egyesült Nemzetek esetében nem ugyanez lenne-e a megoldás.

Miképp sérti a misszionálás a keleti egyházakat. Interjú I. Karekinnel, minden örmények legfelsôbb pátriarchájával és katholikoszával.


1. David C. Korten: Az ENSZ és a társaságok akciója

2. Th. S-Kreuzkamp: "Országunkban minden hegy keresztény"



Cikkek, dokumentumok

1.

David C. Korten: Az ENSZ és a társaságok akciója
(David Korten támadja az ENSZ-et)




(David Korten, aki a Balaton Csoportnak is tagja, megdöbbentette az Internetet ezzel a riporttal, mely elektronikus úton közkézen forog és heves reakciókat vált ki. David elôzôleg egy meggyôzô eset kapcsán bizonyította, hogy nincs értelme a Világbank megreformálásával próbálkozni - egyszerûen fel kellene számolni. Most azon kezdett gondolkodni, hogy az Egyesült Nemzetek esetében nem ugyanez lenne-e a megoldás. - A BB szerk.)


1997. június 24-én 10-nél több nemzetek feletti társaság /1/ nagyfônökei (CEO /2/) találkoztak ebéddel egybekötve az ENSZ szervezésében az ENSZ vezetôivel és számos magas rangú állami hivatalnokkal, hogy megbeszéljék, hogyan tegyék hivatalossá a társaságoknak az ENSZ ügyeibe való beleszólását. Ott voltam az ebéden. Ritkán elôforduló eset, hogy az NGO közösségbôl bármelyikünknek lehetôsége nyílik, hogy megfigyelôként jelen lehessen a hatalom birtokosainak magántermi találkozóján. Megrázó élmény volt számomra, mivel felfedte az állami és magán szektorok erôs szövetségét, amint felsorakoztak, hogy megszilárdítsák a teljes gazdaságra gyakorolt társasági uralmat. Komoly kérdések fogalmazódtak meg bennem, mint például, hogy a haladó polgári társadalmak szervezetei csatlakozzanak-e az ENSZ-hez és pénzügyi alapjaihoz.

A következô cikk személyes beszámoló. Mellékelem a feljegyzéshez, amit Razali Ismail nagykövetnek, az ENSZ Közgyûlés elnökének küldök, aki a találkozón elnökölt.

(A Balaton Bulletin a feljegyzést is közli, a jelen fordításban ez nem szerepel. - A szerk.)


David C. Korten: Az ENSZ és a társaságok akciója


Igazi hatalmi ebéd volt homárral és egzotikus gomba salátával az ENSZ egyik magáncélú ebédlô termében. 37 meghívottat látott vendégül a két házigazda, Rozali Ismail nagykövet, az ENSZ Közgyûlés elnöke és Bjorn Stigson úr, a World Business Council on Sustainable Development (WBCSD, Fenntartható Fejlôdés Üzleti Világtanácsa) fôigazgatója. Azt vizsgálták, hogyan tegyenek lépéseket az üzleti szektor hatáskörének kialakítására az ENSZ politikai szabályozó folyamatában való részvételre és az ENSZ fejlesztési segélyalapjai felhasználásában való partnerségre. A játszma résztvevôi a találkozón: 15 magas rangú állami tisztviselô, közöttük 3 államfô, az ENSZ fôtitkára, az UNDP adminisztrátora, az ENSZ fôtitkárhelyettese, aki az ENSZ Fenntartható Fejlôdés Bizottságában elnököl, az International Chamber of Commerce (Nemzetközi Üzleti Kamara) fôtitkára és 10 CEO a nemzetközi társaságokból. Ezek többsége a WBCSD tagja, mely a nemzetközi társaságok (Trans-national Corporations, TNCs) egyik tanácsa, eredetileg azért szervezôdött Stephan Schmidheiny és Maurice Strong irányításával, hogy a világtársaságok érdekeit képviselje az 1992-es rioi Környezet és Fejlôdés ENSZ konferencián.

Az átláthatóság és a sokféle érdekeltség képviselete irányában tett mérsékelt gesztusként két "akadémikust" és két NGO-t is meghívtak megfigyelôként. Az egyik akadémikus Jonathan Lash volt a World Resources Institute-tól (Világ Források Intézet), a másik jómagam. A két NGO résztvevô: Chee Yoke Ling a Third World Network-tôl (Harmadik Világ Hálózat) és Victoria "Vicki" Tauli-Corpouz az Indigenous Peoples' Network-tôl (Bennszülött Népek Hálózata), a Fülöp-szigetekrôl.

A találkozó kimenetele elôre meg volt határozva. Rozali nagykövetnek, a fôtanács elnökének bejelentésével záródott, mely szerint a testületi szektor bevonása az ENSZ döntéshozatalába a Fenntartható Fejlôdés Bizottságának védnöksége alatt kap majd végleges formát.

Az állami és társasági képviselôk elôterjesztéseit hallgatva mélyen megrázott az a felismerés, mennyire süket fülekre talál a világ NGO-inak legtöbb üzenete, melyeket megpróbálnak eljuttatni az ENSZ-hez és tagállamaihoz az UNCED és más ENSZ konferenciákon.

Pozitív volt, hogy Thorbejoern Jogland úr, Norvégia miniszterelnöke indítványozta az adózás terheinek átirányítását a környezetet pusztító fogyasztásra. Clare Short, Anglia Nemzetközi Fejlesztési államtitkára és Margaret De Boer, Hollandia környezeti minisztere felhívást intézett a nyomor felszámolására. Chee Yoke Ling a Harmadik Világ Hálózattól, az egyedüli nem-társasági hang, amely felszólalhatott, beszélt a társasági szektor által teremtett vagyon-felhalmozás növekedésérôl és az egyetemes fogyasztói társadalom társasági célkitûzésének elérhetetlenségérôl. Rámutatott, hogy a világ erôforrásai nem elegek mindenkit tekintetbe véve még arra sem, hogy egy átlagos malajziai jelenlegi szintjén éljen, nemhogy egy amerikai vagy európai szintjén. Megjegyezte, hogy az emberek egyre inkább cinikussá válnak a társaságok fenntarthatóság iránti, hangoztatott elkötelezettségét illetôen, mivel a társasági fórumokon, mint pl. a Világ Kereskedelmi Szervezet (WTO), csak a társaságok jogairól beszélnek, kötelezettségeiket meg sem említik.

A megvilágosodás e pillanatai kivételnek számítottak. A kevésbé megvilágosodott nézeteket vallók közé tartozott Samuel Hinds, Guyana elnöke. volt az egyedüli, aki egyáltalán figyelemre méltatta Chee Yoke Ling megjegyzéseit - azonnal elutasította ôket. Valójában azzal vádolta az NGO tagjait, hogy nyugtalanságot keltenek a nép között, amikor a környezetvédelem nevében megpróbálják elhalasztani a fejlesztést, amit az emberek oly elkeseredetten akarnak. Különben is, mutatott rá, ha ô nem vágatja ki országa erdeit, valakik majd marihuánát termeszthetnek benne.

Az Egyesült Államok Lorry Summerst, a pénzügyminisztérium helyettes titkárát küldte képviselôként az ebédre. A Clinton kormány aligha küldhetett volna világosabb üzenetet arra vonatkozóan, mi a véleménye a fenntarthatóság iránti elkötelezettsége és társasági ügyfelei iránti elkötelezettsége közötti kompromisszumról. Summers a Világbank volt vezetô közgazdásza, aki azzal a javaslatával szerzett hírnevet, hogy még több mérgezô hulladékot szállítsanak az alacsony jövedelmû országokba, mivel ott az emberek úgyis korán halnak meg, kisebb a kereseti lehetôségük, így életük értéktelenebb. Az ebédre összegyûlt vendégeket neoliberális közhelyekkel traktálta. Dicsérte a privatizációt, rámutatva, hogy az emberek jobban vigyáznak otthonukra, ha tulajdonukban van. Arra célzott, hogy a környezeti erôforrásokkal jobban fognak bánni, ha mind a társasági szektor magántulajdonába kerül. Biztosított bennünket, hogy a gazdasági növekedés megteremti majd a szándékot és az eszközt is ahhoz, hogy a környezettel foglalkozzanak. Másszóval Summers azt hiszi, hogy minél többet fogyaszt valaki, annál jobban fog vigyázni a környezetre. Megjegyezte, hogy külföldi magántôke bevonásával a híd- és útépítésbe a fogadó országnak nem kell kevés társadalmi alaptôkéjét felhasználnia a kézzel fogható infrastruktúrára, mivel a használati díj fedezni fogja a költségeket. Talán azt is hozzátette volna, hogy a magán-vámos utak és hidak további elônye, hogy kevésbé lesznek zsúfoltak mint más tömegközlekedési helyek, mivel a vám ki fogja rekeszteni róluk a szegényeket.

Kofi Annan úr, az ENSZ fôtitkára melegen üdvözölte a társasági CEO-kat azzal az üzenettel, hogy sokrétû lehetôséget lát a magánszektor és az ENSZ együttmûködésére. Példaként utalt a riói találkozóra, ahol a magánszektor inkább megjelölte a kívánalmakat, semhogy az ENSZ vagy az állam írja elô számára. Természetesen nem említette, hogy Rióban a társasági részvétel biztosította, hogy kevés valódi szabályt hozzanak, hogy aztán még kevesebbet tartsanak be. Felhívást intézett a magánszektorhoz, hogy hozakodjanak elô alternatív energia forrásokkal a szegények számára, hogy "ne kelljen minden fát kivágniuk a láthatáron", míg arról nem tett említést, hogy a társaságok külszíni fejtésû bányává alakítják a világ erdeit. Dícsérte az UNDP-t, mert elôkészíti az utat a magán befektetôknek a harmadik világ országaiba és felhívást intézett a kormányokhoz, hogy ösztönözzék az üzleti életet ebben az irányban. Röviden szólva, szilárdan támogatta a Harmadik világ gazdaságának társasági felvásárlását ENSZ és más közös pénzalapok felhasználásával.

Gus Speth az UNDP apparátusából azt mondta, hogy annak a 3 milliárd embernek, akik naponta kevesebb, mint 2 dollárból élnek, az ad reményt, ha az alacsony jövedelmû országokba való magán befektetésekkel piachoz segítik ôket. Az UNDP kétségtelenül elôsegíti ezt a folyamatot azzal, hogy korlátozott pénzalapját "eszközként" vagyis támogatásként használja a külföldi magán befektetésekhez. Gus Speth megemlítette, hogy a béke és igazságosság különleges fajta fejlôdést fog igényelni, de nem fejtette ki, milyen fajtát.

Az egyetlen NGO felszólaló, Chee Yoke Ling kivételével a szót kapott résztvevôk egyöntetûen a piachatárok megszüntetésének és a gazdasági globalizációnak neoliberális logikája mellett voltak. A jelenlegi hivatalos bölcsesség szerint a gazdasági globalizáció és a társaságok gazdasági eluralkodása visszafordíthatatlan realitások, melyekhez egyszerûen alkalmazkodnunk kell. Mivel az egész világra kiterjedô társaságoknak van pénze és hatalma, bármely, a szegénységbôl kivezetô járható út piaci ösztönzôk (vagyis közpénz alapok) nyújtásához vezet, melyek elônyössé teszik számukra, hogy pénzt fektessenek be munkahelyek létesítésébe és környezetbarát technológiákba. Ebbôl következik - a csavaros eszû hivatalos logika szerint, hogy a társaságokat partnerként kell belevonni a határozathozatalba is, hogy az így alakított politika segítsen szükségleteik kielégítésében. Ha Chee Yoke Lingen kívül más felszólalónak volt is valamilyen problémája azzal, hogy a világméretû társaságoknak még több hatalmat adnak át, nem tett róla említést ezen a hatalmi ebéden.

A közalapok teljes felhasználása a világméretû társaságok támogatására egy 1980-ban megjelent könyv fô üzenetét juttatta eszembe. A könyv írója Bertrom Gross, címe: Barátságos fasizmus: ez a hatalom új arca Amerikában. Gross tovább látott az ismerôs rasszizmusnál, gyûlöletnél és a brutális tekintélyelvû uralomnál, melyet a fasiszta rendszerek intézményes szerkezeteként asszociálnak. Felfedett egy gonosz kis titkot. A fasiszta rezsimnek meghatározó struktúráját a nagy üzlet és a nagy állam közötti szövetség adja a társasági birodalmak terjesztésének támogatásához.

Azok közülünk, akik ezt a témát már egy ideje tanulmányozzák, régóta tudnak a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), a Világbank és a Valutaalap (IMF) szoros kapcsolódásáról a társasági stratégiához. Ezzel ellentétben az ENSZ eddig nyíltabb, demokratikusabb és emberbarátibb intézménynek tûnt. Amit olyan hátborzongatónak találtam, az a nyilvánvaló bizonyíték volt, hogy az általam hitt különbségek nagyjából csak külsôségek.

égy tûnik, hogy minden hivatalos fórum az ideológiai dogmatizmus kultúráján belül mûködik, melyet a nemzetközi pénzember, Soros György kapitalista fenyegetésként leplezett le az Atlantic Monthly-ban megjelent cikkében. Ha a másképp gondolkodókat gyorsan elcsendesítik, nincs ellenfele a hatalom terveiben a hibás logikának és az elbizakodottságnak.

Ameddig hivatalos fórumaink rabjai maradnak ennek az igen hibás ideológiai kultúrának, addig állami és társasági intézményeink csaknem biztosan még mélyebb válságba viszik világunkat. àriási szükség van alternatív vezetésre, amelyre a civil társadalom azon elemei lehetnek képesek, melyek nem rabjai a hivatalos kultúrának. Félelem nélkül kell beszélnünk, erôvel és világosan, hogy megpróbáljunk áthatolni a csend fátylán, mely védi hivatalos és társasági intézményeinket attól, hogy szembesüljenek ideológiájukkal alátámasztott vezetésük pusztító követelményeivel.


Kerekasztal beszélgetés "A kormányok, a magánszektor és az ENSZ együttmûködése a fenntartható fejlôdés céljainak eléréséért" (Cooperation between Governments, Private Sector and the UN meeting Sustainable Dvelopment objectives) - 1997. jún. 24. kedd, Képviselôi ebédlôterem, délután 1-tôl 3-ig.

(A meghívottak névszerinti listáját elhagytuk. - A szerk.)

/1/ Korten alapvetô fontosságú és magyarul mintaszerû gyorsasággal megjelent könyve - a Tôkés Társaságok Világuralma (When Corporations Rule the World) - szóhasználatával egyszerûen "társaság"-ként fordítjuk a "corporation" szót.

/2/ A szövegben sokszor használt CEO - Chief Executive Officer - pontos jelentésérôl e-mailen kérdeztük Kortent, válasza a következô: "Átfogóan felelôs a társaság igazgatótanácsának mûködéséért. A modern társaságokban a CEO olyan, mint egy király, majdnem teljes felhatalmazása van a társaság ügyeiben, amíg a tanács le nem váltja." - A szerk.




Eredeti cím: The United Nation and the Corporate Agenda
(David Korten Takes On the United Nations)
Nyelv: angol
Forrás: Balaton Bulletin, 1997 nyár
Méret: a fordítás teljes


2.

Thomas Seiterich-Kreuzkamp: "Országunkban minden hegy keresztény"

(Miképp sérti a misszionálás a keleti egyházakat. Interjú I. Karekinnel, minden örmények legfelsôbb pátriarchájával és katholikoszával.)


PUBLIK-FORUM: Szentséged a moszkvai pátriarchával, Alexijjel együtt, miért kritizálja a Nyugatot?

KAREKIN: Egyházainkat nyugaton gyakran nem tisztelik eléggé. Ez abból eredhet, hogy nem rendelkeznek megfelelô ismeretekkel rólunk.

Hadd magyarázzam meg, kiknek a nevében beszélek. Örményországból, olyan országból jövök, amely több mint 17 évszázada keresztény. Egyházunkat 294-ben alapították. Az örmény nép minden üldözésen keresztül kitartott a Jézus Krisztus iránti hûségben. Ez a mi történelmünk magva. Országunkban minden fa, minden ház, minden hegy keresztény.

PUBLIK-FORUM: Ön azonnal ellene fordul a nyugatról induló misszionálásnak. Miért?

KAREKIN: Régi egyház vagyunk. De nem vagyunk elavult egyház, amelyre "felülrôl" lehet lenézni.

Kérem, egy pillanatra lépjen ki nyugatias szemléletébôl. Vegye szemügyre egyszer a jelenkort a mi keleti-egyházi szemszögünkbôl. A legutolsó egyházüldözés hetven évig, három generáción át tartott. Lenin 1918-évi gyôzelmétôl 1989-ig, a kommunizmus végéig. Ezután fellélegeztünk, és örültünk a szabadságnak. Reményeink voltak. De mit élünk át most? Európa szétforgácsoltabb mint valaha. A pénz "ezüst függönye" lépett a vasfüggöny helyébe. A vadkapitalizmus támad ránk, és dönt nyomorba sokakat. A nyugati médiák pornográfiát, romlott erkölcsöket szállítanak - ez keleten számtalan embernél a tájékozódás elvesztését eredményezi. A legsértôbb támadás a nyugati egyházak és missziós társaságok által ér bennünket. Közöttünk, keresztények között hirdetnek, ami prozélita-machináció.

PUBLIK-FORUM: Mit jelent ez pontosan?

KAREKIN: Szembefordulunk a tudatosan csábító hithirdetéssel, a prozelitizmussal. Mert ez agresszió ellenünk. Becstelen támadás, amely mélyen sérti Krisztus Testét, a szent egyházat, amely sokféle formában él. Különbséget kell tenni két forma között: létezik az egyszerû misszió, és létezik a prozélitizmus politikája. Az utóbbi végzetes.

Az egyszerû misszióstevékenység abból az egyházi keveredésbôl származik, amit hét évtized kommunizmusa eredményezett. A volt Szovjetúnió államaiban élô hívôk nem tudták, és ma sem tudják, hogy pontosan melyik egyházhoz tartoznak. Az adatokat nem jegyezték fel. Ezért az egyházak elindulnak, és megkeresik tagjaikat. Ilyen missziót gyakorolnak a katolikusok, és talán a baptisták. Eljárásuk teljesen legitim, nem zavarják Krisztus Testét.

Más az evangelizáló szekták inváziója. Ezek arról beszélnek, hogy nemkeresztény országba érkeztek - ami mélyen bánt bennünket, hiszen 17 évszázada keresztény nép vagyunk. Ezek a szekták bennünket hívôket minden eszközzel és ígérettel letámadnak. Ez eltorzítja az evangéliumot. Ugyanis a szekták Jézus missziós megbízása ellenében járnak el, ahogy az Máté evangéliumának végén áll: "Menjetek és hirdessétek minden népnek...". Krisztus azokra a népekre gondol, akik még nem ismerik üzenetét, a pogányokra. A szektáknak közöttük kell misszionálniuk.

PUBLIK-FORUM:A nyugati misszió sikere nyilvánvalóvá teszi a keleti egyházak gyengeségeit?

KAREKIN: Bizonyosan. 70 éven keresztül gátoltak bennünket. A kommunizmus ideje alatt csak kevés pasztorális intézet mûködött. Nem a modern módon kiképzett teológusok, nem, az öreg nénik, a nagymamák adták tovább a hitet generációról generációra. Azért kell küzdenünk, hogy képesek legyünk a párbeszédre, és hogy a kor szintjének megfelelôen cselekedjünk. Ezért is van szükségük egyházainknak az ökumenikus együttmûködésre a Nyugattal - kölcsönös tisztelet alapján.

PUBLIK-FORUM: Örményország Nagorny-Karabach térségében "nemzeti háborút" viselt a muzulmán Azerbajdzsán ellen. Az örmények gyôztek. A háború alatt 1995. április 4-én minden örmények legfelsôbb pátriarchájává választották Önt. Mit tett a békéért?

KAREKIN: Azerbajdzsánban találkoztunk Pascha Sadigh-gal, az ottani mozlimok vallási vezetôjével. Kértük Alexij moszkvai pátriarchát, jöjjön oda, mivel az oroszoknak évszázados tapasztalatuk van a kaukázusi népekkel. Mi vallási vezetôk, hármasban tüntettünk a békéért - a világ nyilvánossága elôtt. Az összebékülésre irányítottuk a figyelmet, valamint a kaukázusi népek békés együttélésére. Sikerrel. Bekapcsolódtunk az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet /EBESZ/ munkájába. Azt mondtuk, a konfliktust párbeszéddel és erôszakmentes eszközökkel kell megoldani. Istennek hála, két év óta már nincs több erôszak.

Itt nem két köztársaság közötti háborúról volt szó. Ez államon belüli konfliktus. Az emberek Nagorny-Karabachban évszázadok óta örmények és keresztények. Saját önmeghatározásukra törekszenek. Joggal teszik.




I. Karekint 1995-ben választották meg minden örmények legfelsôbb pátriarchájává és katholikoszává. Örményországban ô indította el az "Ökumené Tavasza" mozgalmat. Karekin Sarkissian 1932-ben Szíriában született, Törökországban, Libanonban és Oxfordban tanulta a teológiát. XXIII.János pápa meghívására, és az örmény egyház meghatalmazásával 1963-tól 1965-ig megfigyelôként vett részt a Második Vatikáni Zsinaton. 1975-tôl 1988-ig az Egyházak Világtanácsának alelnöke volt. Karekin egyházmegyéket vezetett Iránban, Észak-Amerikában és Törökországban. 1955 óta kötelezte el magát az ökumene iránt.




Nyelv: német
Forrás: Publik-Forum 1997/7.
Méret: a fordítás teljes
Fordította: Hampel Károly
Megjelent: Koinónia, 1997 október