India: Teréz anya iskolája

A többmilliós Kalkutta nyomornegyedében 1988-ban nyitotta meg Zac Patnaik lelkész az árvák „Howrah-iskoláját". Ma munkatársaival és a CSI támogatásával 220, az indiai társadalom által magára hagyott árva- és utcagyereket oktatnak illetve nevelnek.
Sorállás ebédért. A Howrah-iskola testi és lelki táplálékot ad az utcagyerekeknek.
Sorállás ebédért. A Howrah-iskola testi és lelki táplálékot ad az utcagyerekeknek.

Kalkutta India szegényháza. Az egykor barátságos gyarmatvárost 1 millió lakos számára építették. Ma 12 milliónyian zsúfolódnak itt össze. A levegõt betölti az autók kipufogóiból áradó korom és a rothadó szemét bûze. Az útszéli éhes gyerekek mellett koldusok és hajléktalanok könyörögnek alamizsnáért. Sok kiskorú egyáltalán nem jár iskolába, mert nehéz fizikai munkával kell családjáról gondoskodnia. Indiában nem létezik kötelezõ oktatás és az állam nem törõdik a fiatalokkal. Az alsó kasztokba tartozók csak a legszánalmasabb oktatást kapják – ha kapnak egyáltalán. A szegény rétegbeli szülõk nem képesek támogatni gyerekeik tanulását, ezért arra nevelik õket, hogy a következõ nemzedékért dolgozzanak.

Oázis a nyomor sivatagában

Kalkutta fõként muzulmánok lakta Howrah kerületében található a „Howrah-árvaiskola". Nyitva áll minden utca- és árvagyerek számára – tekintet nélkül felekezeti hovatartozásukra vagy bõrszínûkre – és az alsó kasztbelieknek jó képzést ad. A Howrah-iskola keresztény szellemisége ellenére a gyerekek 85%-a muzulmán családokból származik.

Zac Patnaik lelkész – az iskola vezetõje – mondja: „Az a legnagyobb öröm számunkra, hogy Isten szeretetérõl beszélhetünk nekik." Erre mindenekelõtt a gyerekek által szívesen látogatott hittanórákon nyílik mód, amely alappillére az oktatásnak. Zacharias Patnaik – akit csak Zacnak szólítanak – 10 munkatársával 220 gyereket gondoz. Többségüket maga emelte ki a nyomorból.

A 3-12 év közötti gyerekek naponta kétszer meleg ételt, megbízható képzést és – ami önbecsülésüket növeli – szép egyenruhát is kapnak. Patnaik lelkész pártfogoltjaival – akiknek 40%-a 3-4 éves – már sokat tapasztalt.

Tavaly áprilisban pl. a Howrah-iskolát övezõ falat sürgõsen meg kellett javítani. A munkát a CSI támogatta pénzügyileg. Amint azonban hozzákezdtek a szétmállott fal javításához, a felázott talajból szökõkútszerûen lövellt föl a víz. A méter mély gödör színültig telt. Szerencsére a gyerekek – akik még 5 perce az udvaron játszottak – már visszaviharzottak az épületbe. Ha néhány perccel korábban történik mindez, többen a vízzel telt árokba fulladhattak volna.

A régi megújul

Az árkot – hála az egyik szomszéd segítségének – a nemrég lebontott ház romjaival töltötték fel. A fal is elkészült. Magasabb és erõsebb, mint volt. Ellenáll az éves monszunesõk okozta árvíznek és a lányokat is megvédi a bemászni próbáló férfiaktól.

Az egészségügyi berendezéseket is fel kellett újítani. A CSI segítségével hét új toalettet szereltek fel (korábban mindössze egy volt). Kicserélték az elöregedett vízvezetékeket, új víztartállyal bõvítve a rendszert. A munkálatok augusztusra be is fejezõdtek.

A kalkuttai nyomor mindennapjai. A kalkuttai nyomor mindennapjai.

Élet a gyerekekért

Zac Patnaik naponta gondoskodik „gyerekeirõl". Jó szóval és meleg étellel fogadja az újonnan jövõket. Sokszor 350 éhes szájat kell betömnie – ünnepeken és karácsonykor 700-at is! Az egészséges táplálkozás következtében a gyerekek szervezete ellenállóbb az olyan fertõzõ betegségekkel szemben, mint a tífusz, kolera vagy tuberkulózis.

A fenntartási költségek havonta mintegy kétmillió forintra rúgnak, amelyet a CSI mindannnyiunk segítségével teremt elõ. Az iskola így kezdettõl megszakítás nélkül mûködik. „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." (Máté 25,40)