A török hadsereg betörései és az egymással rivalizáló kurd pártok összecsapásai miatt Észak-Irak ismételten a lapok címoldalán szerepel.
A keresztény kisebbség sorsa azonban alig ismert.

Arbil város (Észak-Irak), Terbiye utca, 1997. április 21. reggel: a keresztény könyvesbolt székei az asztalon állnak. A söprû falnak támasztva. Mansour Hussein Sifer (43 éves) kurd könyvesbolti eladó mozdulatlanul fekszik a padlón. A nyitott ajtón belépõ kollégáját ez a látvány fogadta – jelenti a Compass Direct keresztény hírügynökség. A férfi – feltételezvén, hogy kollégája elájult – azonnal egyik szomszédjához rohant, hogy segítsen Husseint taxiba tenni. Közelebb lépve azonban koponyáján fölfedezték a golyóütötte lyukat. Feje alatt vértócsa. A halott mellett egy biblia és a boltból kölcsönzött „Aranynál értékesebb" címû arab nyelvû könyv feküdt a padlón. „Mansour elfordult, hogy az asztalról elvegye a kölcsönkönyvek listáját – mondja egy arbili keresztény. – A látogató nyilvánvalóan ekkor lõtte fejbe egy hangtompítós pisztollyal." Az „Aranynál értékesebb" címû könyvet hamis névre vették ki 1997. április 9-én. Az áldozat közeli barátja hozzáteszi: „Az Újszövetség közvetlenül mellette hevert. Mindig magánál tartotta és azt hiszem, akkor is elõvette, hogy Jézusról beszéljen azzal, aki megölte."

Vértanúság

A meggyilkolt kurd Mansour Hussein Sifer 1996. januárban tért iszlámról keresztény hitre. A biztonsági rendõrség 26 éves kollégáját – aki három évvel ezelõtt ugyanígy tett – gyanúsítottként letartóztatta. Kilenc nap múlva az arbili bíróság – bizonyíték hiányában – szabadon engedte. A kurd keresztény azóta ismeretlen helyen tartózkodik, mivel õ is gyilkosság áldozata lehet, hiszen a könyvesboltban látta a feltételezett gyilkost. Az Arbilban hatalmon levõ Massoud Barzani Kurd Demokratikus Pártjának (KDP) titkosrendõrsége szakadár iszlám csoportokat vagy Jalal Talabani rivalizáló Kurd Hazafias Szövetségét (PUK), Teherán, esetleg Bagdad ügynökeit vádolja a gyilkosság elkövetésével, melyek így akarnak politikai bizonytalanságot szítani a körzetben. A Mansour-gyilkosság nyilvánosságra kerülése után a könyvesboltba látogatók mondták: „Kurdnak született, keresztény lett és két másik kurdot is keresztény hitre térített. Ezért kellett meghalnia." A kurd keresztényeket hatalmába kerítette a fájdalom és elkeseredés. Néhányan elmaradnak, mások még nagyobb elhatározással vesznek részt az istentiszteleteken. A hívõk gyûjtést rendeztek a meggyilkolt özvegye és kisfia megsegítésére, akik kis házat vettek Arbil másik negyedében. Mansour özvegye ez év végére várja második gyermeke születését.

Nehéz együttélés

Mansour Hussein Sifer meggyilkolásáról beszélgetve egy arbili káldeus keresztény az észak-iraki õsi asszír-arameus egyház mondását idézte: „Ha egy muzulmán arany lesz, ne tedd a zsebedbe." A Compass Direct szerint ez jól mutatja az õsi egyházak keresztény hitre tért muzulmánokkal szembeni bizalmatlanságát, illetve félelmét, hogy a gyilkosság még jobban megnehezíti az asszír, káldeus, szír-ortodox, szír-katolikus és örmény keresztény kisebbség eddig sem könnyû együttélését a muzulmán-kurd többséggel.

1997. február 10-én Shaqlawában (Arbil környéke) 200 muzulmán meglincselt két keresztényt (Lazar Mattit és fiát, Havalt). A helyi imám a kurd muzulmán Mohammed Bawaker meggyilkolásával vádolta õket és lincs-törvényre szólított fel. Mohammed Bawaker néhány évvel ezelõtt elrabolta Lazar Matti akkor 15 éves lányát és a szülõk akarata ellenére feleségül vette. Mohammed Bawaker azidõben a Kurd Hazafias Szövetség (PUK) tagja volt, késõbb azonban egy kisebb kurd iszlám párthoz csatlakozott.

Miközben a rendõrség a két keresztényt vádolja bosszúval, a shaqlawai asszír keresztények szerint Mohammed Bawakert a PUK ölette meg pártja elhagyása miatt.

„Ebben a tartományban a keresztények vére nem számít – mondja egy asszír lelkész –, 1991 – Észak-Irak kurd ellenõrzés alá kerülése – óta még egyetlen kurdot sem büntettek meg keresztények meggyilkolása miatt."

Észak-Irak

Az 1991-es Öböl-háború befejeztével az ENSZ határozata és a gyõztes hatalmak katonai garanciája következtében az északi szélesség 36. fokán – nagyrészt két rivális párt uralma alatt – létrejött a kurd autonóm tartomány.

A török-iraki határmenti területet Massoud Barzani Kurd Demokratikus Pártja (KDP), az irán-iraki határmenti tartományt Jalal Talabani Kurd Hazafias Szövetsége (PUK) ellenõrzi. 1996. augusztusban a KDP Bagdadot hívta segítségül a PUK elleni hatalmi harcban. Az iraki csapatok Arbil kurd fõváros felé nyomultak.

A Neue Zürcher Zeitung jelentése szerint Szaddam Husszein ezzel az akcióval megerõsítette helyzetét a régióban és az USA befolyását a minimumra csökkentette. A Kurd Munkáspárt (PKK), amely Délkelet-Törökországban küzd egy független kurd állam létrejöttéért, kiképzõtáborokat tart fenn a KDP és a PUK által uralt területeken egyaránt. A török csapatok Észak-Irakba kergették a PKK katonáit. A török külügyminiszter szerint az 1997 májusi legutóbbi nagy offenzívát a KDP felhívására indították.

A Compass Direct 40.000-re becsüli a 3,5 millió észak-iraki kurd közt élõ keresztények számát. Nagyrészük különbözõ felekezetekhez tartozó szír õsnyelvû asszír nemzetiségû, illetve örmény és egy iszlámról keresztény hitre tért kurd kisebbség. Együttélésük a muzulmán-kurd többséggel feszültségterhes. Bár asszír képviselõk is helyet foglalnak a parlamentben és a kormányban, a hatóságok pedig szigorúan elõírják a keresztény ünnepeket, keresztény könyvesboltok mûködhetnek, a tv-ben pedig Jézus-filmeket vetítenek; a keresztények mégis súlyosan szenvednek a muzulmán-kurd törvényszegések – gyilkosságok, elûzések és lányok kényszerházasság miatti elrablása – következtében.