1996. május végén muzulmánok meggyilkolták a délen húzódó Atlasz hegység Tibehirine kolostorának hét trappista szerzetesét. A fundamentalisták által szított erõszakhullám a keresztények mellett a mérsékelt gondolkodású muzulmánokat - köztük diákokat, újságírókat, mûvészeket és írókat - is sújtja.
A szélsõséges Fegyveres Iszlám Csoport (FICS) azért rabolta el a Tibehirine kolostor hét szerzetesét, hogy így kényszerítse ki terrortámadások miatt francia börtönökbe zárt tagjai szabadon bocsátását. Azzal fenyegettek, hogy ha nem teljesítik követeléseiket, "lemészárolják" az elrabolt szerzeteseket. A 45-80 év közötti testvérek némelyike rossz egészségi állapotban volt: egyikük asztmában szenvedett, egy másik pedig szívbeteg volt. A FICS szélsõségeseinek azonban aligha csak társaik kiszabadítása volt az egyetlen célja.
A keresztények és muzulmánok egyetértésén munkálkodó elrabolt szerzetesek nagy megbecsülésnek örvendtek a fõként muzulmánok lakta vidéken. Szemináriumokat és összejöveteleket tartottak, a kolostor kertjét közösen mûvelték meg a környékbeli muzulmán családokkal. A FICS követõi - szemben a békés szerzetesekkel - egyedül saját korán-magyarázataikat tartják elfogadhatónak. Elutasítják a párbeszédet minden más vallással és könyörtelen harcot vívnak ellenük. Mivel az Iszlám Üdvfront (IÜF) tagjainak többsége dhimmi (másodrendû állampolgár) voltuk ellenére legalább a "könyv népe"-nek elfogadja a keresztényeket és zsidókat, a FICS "hitetlen" voltuk miatt ki akarja irtani õket.
A hét szerzetes elrablása és meggyilkolása jól mutatja, hogy a szélsõségesek milyen módon rombolnak le minden közeledési kisérletet a két vallás között.
A testvérek elrablásának másik indítéka francia állampolgárságuk volt: 1993 októberében a FICS halállal fenyegetett meg minden külföldit, aki nem hagyja el azonnal az országot. A FICS így akarja kitörölni az algériaiak tudatából a francia gyarmati idõkbõl származó alapelveket, mint a demokrácia, a hatalom megosztása vagy a törvény elõtti egyenlõség joga. A FICS szélsõségesei éles ellentétben állónak tekintik ezeket a fogalmakat Allah szavaival és törvényeivel, amelyeket Mohamed foglalt össze a Koránban és amelyek megtalálhatók a saria elõírásaiban is. Ezek a törvények egyszer és mindenkorra szabályozzák az egész társadalmat és halállal büntetik az iszlám hitrõl más vallásra térõ konvertitát, kézlevágással a lopást, megkövezéssel a házasságtörõt, szigorúan elválasztják a különnemûeket az iskolákban és az asszonyoknak csádor viselését írják elõ, hogy elfedjék arcukat.
Az 1992 januári parlamenti választások második fordulóját a hadsereg törölte, mivel bizonyossá vált az Iszlám Üdvfront (IÜF) gyõzelme. A katonák és az iszlámisták közötti összecsapások azóta több mint 40.000 áldozatot követeltek.
Idõközben a Fegyveres Iszlám Csoport (FICS) és az Iszlám Üdvhadsereg (IÜH) radikálisabb lett az Iszlám Üdvfrontnál (IÜF). Mivel az IÜF támogatóinak többsége legalább szóban bejelentette választások kiírását, a demokratikus hatalomváltást és elítélte a külföldiek és békés polgárok elleni támadásokat, a FICS és az IÜH földalatti nyilatkozatában már nemcsak a katonákat és rendõröket fenyegette meg halállal. Fenyegetõ üzenetet intézett azokhoz az asszonyokhoz is, akik nem viselnek fejkendõt (csádort) csakúgy, mint a liberális gondolkodású muzulmánokhoz, diákokhoz, a sajtó képviselõihez, mûvészekhez, írókhoz - és nem utolsósorban a külföldiekhez.
A FICS és az IÜH mindenekelõtt a fiatalok és a nyomornegyedek lakói közül toboroz magának követõket.
Algéria 1962-es függetlenné válása óta a kormányzatok az ország egyoldalú iparosítására törekszenek, sok vidéken élõt kényszerítve ezzel városokba költözésre. Itt nemcsak új egzisztenciát kell teremteniük, de hirtelen szembetalálják magukat a franciául beszélõ középosztály és felsõ tízezer korrupt és diszkriminativ magatartásával, a munkanélküliséggel és a nyomornegyedek kiábrándító reménytelenségével.
Ezeknek az életcéljukat vesztett embereknek a FICS és az IÜH iszlámistái - akik radikális szakítást követelnek az elmúlt 30 évvel - jelenthetnek új reménysugarat.
Dear Mr.Amor,
We are shocked to hear of the murder of seven French Trappist monks from the Algerian monastery of Tibehirine by members of the «Armed Islamic Group» (GIA) in late May 1996.
In this connection, we would like to recall the most recent UN Commission of Human Rights Resolution 1992/62 into account, which «emphasizes that the taking of hostages, wherever and by whomever committed, constitutes a serious obstacle to the full enjoyment of all human rights and is, under any circumstances, unjustifiable».
We likewise urge you to strive to obtain better protection for Christians and non-fundamentalist Muslims in Algeria.
Respectfully yours,
Place, date (Ort, Datum) Signature (Unterschrift)
Megdöbbenéssel hallottuk, hogy 1996. május végén a Fegyveres Iszlám Csoport (FICS) elnevezésû szervezet tagjai hét - az algériai Tibehirine kolostorban élõ - francia trappista szerzetest meggyilkoltak.
Ezzel kapcsolatban szeretnénk emlékeztetni Önt arra, vegye figyelembe az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának legújabb, 1992/62 számú határozatát, amely "hangsúlyozza, hogy a bárhol, bárki által elkövetett túszejtés komoly akadálya az emberi jogok teljes megvalósulásának és ezért semmilyen körülmények között sem igazolható".
Nyomatékosan kérjük, törekedjen az algériai keresztények és nem-fundalista muzulmánok hathatósabb megvédelmezésére.
A kis algériai közösség tagjainak létszáma alig ezer fõ, közülük 130 lelkész ill. szerzetes és 250 apáca. Msgr. Henri Teissier, Algier egyházmegye érseke szerint - fõként a hét trappista szerzetes meggyilkolása óta - mindannyian félelemmel eltelve szemlélik jövõjüket. A támadás veszélye sok egyháztagot akadályoz mozgásszabadságában és szociális tevékenységében. Msgr. Teissier elmondta: "Az algériai egyház hivatása, hogy szolidaritást vállaljon a lakossággal. Még az elrabolt Tibehirine kolostori szerzetesek is többször megvitatták a lehetõségét, hogy - amint azt tanácsolták nekik - kivándoroljanak. Mégis úgy döntöttek, a veszély ellenére is szolgálják közösségüket. (...). Az emberrablás ténye együttes kihívás az algériai egyház és az egész társadalom számára. Egyházunk olyan nehéz helyzetbe került, hogy a teljes megszûnés veszélye fenyeget. Ezért szükségünk van minden segítségre".